Pécsi Napló, 1907. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1907-10-01 / 225. szám

4 T szeletet, borjú velőt, borjú mirigyet, borjú fodort, borjú lábat, borjú becsináltat, borjú paprikást és borjú nyelvet s mindezt végig marhamódra. Hja! fölment a hús ára, föl­ment a zsir árai Föl is megy nálunk min­dennek az ára. Csudák csudájára még a tyúkok is kisebbet tojnak. A fafürászatok, mivel a fa ára is fölment, most már 8 koro­nát kérnek egy öt fa föl­vágásáért. Nagyon okosan ! Csak tovább. Mindent addig kell emelni, ameddig lehet. Félúton kár lenne megállani. — A kereskedelmi alkalmazottak szervezkedése. A pécsi kereskedelmi alkal­mazottak egyesülete tegnap délután fél há­rom órakor, a nőtagok bevonásával, igen népes értekezletet tartott Kiss Lajos tej­csarnoki igazgató, egyesületi elnöknek el­­nöklésével. A gyűlés tárgya alelnökválasztás volt és ezen tisztségre Hajdú Gyula dr. vá­lasztatott meg egyhangúlag. Az uj alelnö­­köket meghívták rögtön a közgyűlésre, hol az elnök üdvözlése után kifej­tette, hogy az egyesületnek, ha érdemleges munkát kíván végezni, új uton kell haladni. A jelen tár­sadalmi berendezkedés szigorúan elválasztja a munkaadó tőkéseket és a munkás alkal­mazottakat. Ezek a termelők, de a termelt érték javarészét azok foglalják le. Ezt ugyanis lehetővé teszi az u. n. tartaléksereg, mely a nyomortól űzetve, versenyt támaszt és lehetetlenné teszi, hogy a munkások tisz­tességes bérhez jussanak. A bajon egyedül az öntudatos gazdasági alapon való szervez­kedés segít és ha erre az útra térnek a ke­reskedelmi alkalmazottak, ha fegyvertárat találnak a szervezkedés terén már nagy erő­höz jutott ipari munkásságban. De a cél csak egy érhető el, ha minden előítéletet félredobva, nem tekintenek vallási és osz­­tálykülönbségekre. A szervezkedésben pedig karöltve kell eljárni a magántisztviselőkkel és a női alkalmazottakkal. A nagy tetszés­sel fogadott előadás után a közgyűlés elha­tározta, megbízza a választmányt, vegye fontolóra a szervezkedés kérdését és két hé­ten belül tegyen erről a közgyűlésnek jelen­tést. A legközelebbi jövőben tehát előrelát­hatólag gazdasági alapon fognak a pécsi ke­reskedelmi alkalmazottak szervezkedni és az eddigi egyesületek megszüntetésével való­színűleg az összes alkalmazottak, magán­­tisztviselők és nőtisztviselők ezen szervezet keretében csoportosulnak. — Szolgálatot vélünk tenni olvasó­közönségünknek, ha arra figyelmeztetjük, hogy használja fel a még hátralevő két ki­állítási hetet és nézze meg az iparcsarnok­ban, szemben a bejárattal levő főfal mentén azon műötvösi munkákat, melyeket ott Krausz Testvérek kiállítottak, mert valóban nehéz alkalmasabb ajándékot vásárolni karácsonyra, mint ezeket a diszkisputériákat, melyek iga­zán remekei a magyar kézműiparnak. E gyö­nyörű tárgyak készítője az állam anyagi támogatásával volt a külföldön és ott Pforz­heim világhírű műhelyeiben sajátította el a készítését. A kiállított dísztárgyak, nyak- és mellták, lánc és legyeződíszek, ruhacsatok és egyéb készítmények örökértékűek és való­ban érdemesek arra, hogy hozzáértők és ked­velői a szép műipari termékeknek figyelemre méltassák, vásárolják, mert igaz művészetet és magyar ipart támogatva gyönyörű tárgyak birtokába jutnak. — Vadorzók és csendőrök harca. A főhercegi uradalomhoz tartozó bédai erdő­laknál ügyeletet tartó csendőrjárőr arról nyert értesülést, hogy az Izabella pusztához tartozó kukoricásban vadorzók tartózkodnak. A csendőrök este fél 8 órakor útnak indul­tak a vadorzók elfogására és fár 11 órakor értek a mintegy 12 holdnyi területen fekvő kukoricáshoz, ahol megfigyelő állást foglal­tak el. Nem sokáig kellett várakozniuk, a kukoricásból zörgés ütötte meg füleiket, mire Schmidt Máté csendőr Knczovics József csőszszel a zörgés irányába a kukoricásba hatoltak. Alig tettek azonban néhány lépést előre, lövés dördült el, amely Schmidt Máté csendőrt bal felső karján találta. A meg­sebesített csendőr jólehet fegyverét nem hasz­nálhatta, nem veszítette el lélekjelenlétét, a a merénylőre rohant s azt jobbkezével el­fogta. A vadorzónak társai, Iliasev Sztipa és Knézovics Mária időközben elmenekültek s csak másnap délelőtt fogták el őket a csend­őrök Izsép községben. A kukoricásban elfogott vadorzó, Vlasits Ádám izsépi lakóé, kihall­­gattatásakor azzal iparkodott menteni tettét, hogy fegyverét, amely sörétekre volt töltve, véletlenül sütötte el. Ez a védekezés azon­ban nem sok valószí­űséggel bir, mert a vadorzó a csendőrtől alig két három lépésnyi távolságból sütötte el fegyverét A bátor csendőrt uradalmi előfogaton a mohácsi „László“ közkórházba szállították, ahol 14 napot lesz kénytelen eltölteni, a­rig megse­besült karja hegy­ógyei. Az elfogott vadorzó­kat a mohácsi kir. járásbíróság fogházába szállították s innen folyó hó 26 án a pécsi kir. ügyészségi fogházba kerültek. — Tolvaj porcellánkereskedő. Bu­dapestről táviratozzák. Furfangos módon végrehajtott lopás foglalkoztatja a rendőrsé­get. Hétfőn reggel megjelent a főkapitány­ságon Pruzsinszky Lajos üveg és porce­­lánkereskedő, a Pruzsinszky cég beltagja és lopás miatt feljelentette az öcscsét, Pri­zsinszky Jánost, aki szintén tagja a cégnek. A 28 éves fiatal ешЬм ugyanis nyolcezer koronát ellopott az üzlet Wertheim-szekré­­nyéből és a pénzzel tegnap este megszökött. A lopást csak ma reggel vették észre. Szom­baton ugyanis lezárták a Wertheim-szek­rényt, melyben nyolcezerkilencven korona készpénz volt. A kassza kulcsát Pruzsinszky Lajos, az apa vette magához. Ma, hétfőn reggel, az apa felnyitotta a kasszát s a leg­nagyobb meglepetéssel látta, hogy a kasszá­ban csak kilencven korona van, nyolcezer hiányzik. De hiányzott az egyik fia is, Já­nos Tegnap este még együtt vacsoráit a családdal. Vacsora közben rövid időre távo­zott, majd visszatért és azt mondotta, hogy fáj a feje, elmegy kissé sétálni. Többé vissza sem tért. Kétségtelen tehát, hogy a tolvaj Pruzsinszky János volt. A lopást úgy követ­hette el, hogy kilopta apja zsebéből a Wert­­heim-szekrény kulcsát, tegnap, amíg a csa­lád vacsoráit, beosont az üzletbe, amely a Katona József utca 6. szám alatt, ugyanab­ban a házban van, ahol a lakás is és ki­vette a pénzt. Amikor a nyolcezer korona már nála volt, visszament a lakásba és a kulcsot visszacsempészte apja zsebébe. A tolvaj fia már régóta készült a lopásra. Többször emlegette, hogy Magyarországon nem lehet megélni, kivándorol Amerikába. Útlevelet is váltott a bátyja, Pruzsinszky István nevére. Az érettségi bizonyítványát is ellopta , valószínű, hogy Pruzsinszky István néven szökik. A rendőrség nyomozza, a Pofozkodó színésznők. A­kiket csak távolról kápráztat el a festett világ, a színház megejtő csillogása, azok megbotrán­­kozva fogják olvasni e hírt a színházi ama­zonok dúló csatájáról, de aki volt már a kulisszákon túl is és különösen a Bihari társulat belső ügyeit ismeri, az, olvasván két színésznő pofozkodási esetét, vállat von és azt mondja, silány szám a pofozások moz­galmas történetében. Nagykőrösről Írják: Keleznay Margit és Sárvári Anna színész­nők tegnap az előadás megkezdése előtt óriási közönség jelenlétében összeszólalkoz­tak, aminek az lett a vége, hogy a két szí­nésznő alaposan agyba főbe verte egymást. A kínos ügynek úgy a színházi, mint a polgári bíróság előtt folytatása lesz. Az eset a közönség körében igen nagy megütközést keltett. — Megtámadott éjjeli őr. Kalina András budméri éjjeli őr szombaton éjjel cirkálása közben gyanús neszt hallott Bozsa­­nics Jocó udvarából. Érdeklődni kezdett a sas oka iránt és mikor lassan, óvatosan, nesz nélkül odalopódzkodott, két alakot látott a baromfiólak mellett, akik ép akkor nyitották ki az ajtót. Az éjjeli őr meggyőződve arról, hogy itt lopásról van szó, rájuk kiáltott, a két tolvaj azonban пет ijedt meg a meg­lepetéstől, hanem Kalinára vetették magukat. Erős küzdelem fejlődött ki az éjjeli őr és a két tolvaj között, akik bizonyára győztesek maradtak volna és tán az életétől is meg­fosztják Kalinát, hogy bűnöknek árulója ne lehessen, azonban az éjjeli őr segitségért kiabált s ezt meghallotta Bozeanies családja. Siettek is ki az udvarra és erre a két jóma­dár megrettenve megugrott. Az éjjeli őr több sérülést szenvedett. A nyakán erős fojtoga­tna nyomai maradtak vissza, a bal karjába pedig egy bicskaszúrást kapott, amely egész a csontig hatolt. A tolvajok azonban nem menekülnek az igazságszolgáltatás sújtó keze alól, mert Kalina egyikükben felismerte Ta­­tyovics Filót, aki ellen megtette a feljelen­­tést. A vizsgálat hivatása lesz majd kiderí­teni, hogy ki volt a második tolvaj. — Játékból— tűzhalál. Életveszélyes következa­énynyel járt tegnap délután egy kis­fiúnak könnyelmű játéka. Rosner Ignác Lánc­ utca 1 szám alatt lakó 10 éves fiú rakéttákat szerzett be valahol és ezekkel akart szórakozni. Elment a budai külvárosi temetőbe és itt sorra gyújtogatta a rakéttá­kat, de nagyon megadta ezen szórakozásá­nak árát. Egyik rakétától ugyanis ruhája tüzet fogott s egyszerre lángban állott a szerencsétlen fiú. Ruháját nem sikerült róla letépni, miért is súlyos égési sebeket szen­vedett. Beszállították ápolás végett a köz­kórházba, hol életveszélyes betegen fekszik. A Meglopott korcsmán­, Klein Jakab mernyei korcsmáros feljelentést tett a csendőrségen, hogy ismeretlen tettesek pénteken éjjel feltörték a pincéjét és elra­boltak onnan egy kis hordó bort, több üveg sört és az összes élelmiszer készletét, amit a pincében tartott. A megindult vizsgálat csakhamar kiderítette a tetteseket Sanyi János és három társa személyében, akiknél megtalálták a hordót s az üvegeket is s igy e bizonyítékok terhe alatt kénytelenek voltak beismerni tettüket. A betöréses lopásnak tu­­lajdonképen Sanyi volt az értelmi szerzője, aki figyelmeztette társait arra a körülményre, hogy ő tudja, hol tartja a gazdája a pince­­kulcsot és igy könnyű szerrel csinálhatnának maguknak egy jó napot. A legények bele­egyeztek és Sanyinek sikerült is észrevét­lenül ellopni a kulcsot és a lopás után ugyancsak észrevétlenül visszalopta. Azonban épen ez lett az árulója. Hogy t. i. a záron semmiféle erőfeszítés nyoma nem volt, ebből a csendőrség azt következtette, hogy az ajtót vagy saját kulcsával, vagy álkulcscsal nyi­tották ki, a tettes tehát mindenképen еззк házbeli vagy a házhoz gyakran járó egyén lehet. E gyanú alapján mindjárt Sanyit vet­ték vallatóra, aki némi tagadás után be is temerte tettét és megnevezte bűntársait. Az eljárást valamennyiök ellen megindították. — Kilossámra vett menyasszony. Kölked községben a közelmúlt napokban a menyasszonyszerzés érdekes módját válasz­totta egy kölkedi legény. Menyasszonyát az örömszülők és két tanú jelenlétében mázsá­iéra tette és pontosan megállapította test­súlyát. A mázsálási műveletre t. i. ezért volt szükség, mert a vőlegény kilónként 3 forintot tartozott fizetni menyasszonyáért. Szerencsére a menyasszony a könnyebb súlyúak közé tartozott, csekély 43 kilót nyomott s igy összesen 129 forintot tartozott érte fizetni vőlegénye. Ez a hír az eladó leányok sorá­ban bizonyára élénk tetszést fog kelteni. A kölkedi legény ugyanis a meghamisított „el­adó leány“ fogalmát visszaállította a maga eredetiségébe és példát statuált arra, hogy az eladó leányért a vőlegénynek kell fizetni. — Anyagyilkosság. Kegyetlen módon vetett végett Szabó György decsi lakos édes­anyja életének. A durva, goromba fiú, aki egész nyáron veszekedett anyjával, annak minden fillérét már kiszipolyozta s azt el­­dorbézolta. Péntek éjjel ismét mulatott, ami­kor meghallotta, hogy anyja eladta a babot. A korcsmából tehát hazament s követelte a pénzt. Anyja nem akarta neki adni, hanem helyette jól összeszidta könnyelmű fiát, aki erre kést rántott s azt anyjába döfte. A „Pécsi Napló® 1907. október 1.

Next