Pécsi Napló, 1908. március (17. évfolyam, 51-75. szám)

1908-03-01 / 51. szám

XVIL évfolyam. Vasárnap, 1808. március 1. 51. (4510) — PÉCSI NAPLÓ éa kiadóhivatal: МвпкДму ifihity-a. 10. * aam adatnak viassa MO- as. — KiedóMvfttaü telefon TI. ■. Felelő* LENKEI LAJOS. Blöfiadóal Arak: Egéss évre 34 korona Félévre IS Negyed évre 6 korona Jagy hóra 8 korona Egyoa мая ára 10 fillér. — NyilMAr *ára 00 Korai dörgés. Fépa, február 29. —v. Ősapáinkról maradt ránk, mint szájhagyomány a régi és tartós megfigyelésekből kialakult jövendölés, hogy a korai dörgés viharos esztendőt jelent. Az a dörgés is, mely oda tönt az országos függetlenségi és 48-as pártban elhangzott s a koalíció megszüntetését s a kormányhatalomnak tisztán a függetlenségi és 48-asok kezébe való átengedését sürgeti, ilyen természetű. A szövetkezeti pártokból alakult kabinet küldetését még nem fejezte be, a mire vállalkozott, még nem válthatta valóra s igy a dörgés ma még határozottan korai. Tagadhatatlan, hogy van valami a levegőben, ami a vihar tüneteit előidézte s ebből lehet a jövőre következtetni. Arra valószínűen kevesen, vagy egyáltalában nem is gondolnak az országban, hogy a régi G7-es politikát visszavarázsolják, mert hiszen a teljesen megváltozott politikai viszonyok, a nemzeti önállóság, függetlenség felé irányuló rohamos törekvés, szilárd elhatározás és akaraterő, annak lehetőségét, úgyszólván teljesen kizárják. A függetlenségi és '48-as párté, igazabban a függetlenségi ’ 48-as eszméké a jövő. Egyelőre azonban a kiegyezés alapján ,állva, azon megmaradva lehet csak kormányozni s törvényeket alkotni A közjogi alapot a függetlenségiek se rúghatják ki a lábuk alól, mert elvesztik a talajt s ingoványba kerülnek. Csak a hevesebb vérű és türelmetlen politikusok sürgetik a pártszövetség fölbontását. A higgadtabb, komolyabb s előrelátó honatyák az ország érdekeire sokkal üdvösebbnek tartják az erős koalíciót, mint a különváló pártok legerősebbjének kizárólagos hatalomra való jutását. És ebben a fölfogásban, véleményben nagy igazság rejlik. A mióta a horvátok, nemzetiségiek kimutatták foguk fehérét s a nemzetköziek is szóhoz jutottak, bebizonyosodott annak szüksége, hogy minden magyarnak, tartozzék akár az alkotmány-, akár a nép-, vagy minek nevezett párthoz, hazafíri kötelessége összefogni s egyesült erővel, elszántan, önfeláldozással küzdeni mindazok ellen, akiket a magyarsággal, a nemzeti eszmével szemben találnak. Legkivált a horvátok ellen, akik fanatikus gyűlölettel támadnak bennünket s akik a mostan lezajlott választásokon nagyobb számban vonulnak be, mint a magyar bevallott ellenségei országos gyűlésünkre. Az volt ez ország átka mindig, hogy a magyarok soha sem értettek egyet. Az örökös pártoskodás, viszály emésztette a nemzet életerejét. Csudák csudája, hogy el nem pusztulunk végképen, hogy még vagyunk, sőt még mintha erőre is kaptunk volna, mely egy szebb és jobb jövő biztosítékául szolgál. És most amikor együtt van a magyar tábor, most gondoljunk szétválásra ? Akárkinek az agyában született meg a gondolat, nagy könnyelműség volt vele előhozakodni, hogy most vessenek üszköt az amúgy is lobbanékony pártok közé. Holló Lajos korai dörgése már mintha fölidézte volna a vihart. Wekerlének, Kossuthnak, Apponyinak nagy munkát ad a veszedelem elhárítása. A viharágyukat elő kell venni, hogy a jégveréssel terhes, sűrű, sötét fellegeket szétoszlassák. A koalíciónak mindaddig föltétlenül együtt kell maradnia, míg a választói jog reformját meg nem alkotta. Ha ezzel küldetését befejezte, akkor lehet szó arról, hogy kell-e tovább újabb Programm alapján, vagy nem? Vannak, akik a koalícióban látják a magyarság erősségét. Meg lehet, hogy nekik van igazuk. Az igazi alkotmányosságnak az felel ugyan meg, ha a kormány a képviselőház többségi pártjából alakul. A pártok szövetsége ez esetben se tekintendő kizártnak. Sőt határozottan kívánatos, szükséges. Amint meglesz a választói jogról szóló uj törvény, a koalíciós kormány beadja lemondását. Előre látható, hogy ő felsége nem fogadja el a lemondást s az uj választási törvény alapján a mostani kormány vezeti a választásokat. Az egy gyermek-rendszer. Irta: Ветку Ogile Ar. — A Pécsi lapló eredeti tanulmánya. — Ma már rendszert csináltak az egyénnek rendszeren való rágódásból A sajtó, s a parlament, a kormány, a vármegye, sőt ,még Apostol Dezső is fájlalják a fejüket az ormánsági menyecskék nincstovábbján. Pedig bizony isten sejtelme sincs a fent tisztelt társaságnak erről, hogy váljon jó e az egygyermekrendszer, vagy rossz; vagy hogy miért jó, vagy miért rossz ? ! Az egyik a földbirtokviszonyokban, a másik az erkölcstelenségben, a harmadik a fényűzésben, a negyedik a felelősség tudatának hiányában, az ötödik meg tudom is én mi az ördögben nem keresi az egy gyermek rendszer okát. Pedig tévedni méltóztatnak: a nép, az a sokszor becsapott, jámbor és még mindig hiszékeny nép egyszerűen követi a fent tisztelt társaság példáját. Tegyük csak sorba. A sajtó ! Ez a legnagyobb úr, mert ez a legveszedelmesebb, néha el is sül, mint a revolver, no meg ital elevenek és holtak fölött. Ez aSajtó“ 4753 hirlapiróval dolgozik édes hazánkban és ennek a 4753 többnyire nagykorú urnak van summa summarum 671 gyermeke, tehát 4073 hirlapiró még az egy gyermekrendszert se követi a gyakorlatban. Biztos adatok vannak a kezem közt, amelyekből sikerült megállapítanom, hogy azok a tisztelt zsurnalista urak, akik az egy gyermek rendszer görbee paripáján legtöbbet és legtovább lovagoltak, az egy gyermek rendszer gyakorlati megváltoztatására is alkalmatlannak bizonyultak, nem lévén a legtöbbnek egy gyermeke sem. Ennek a szomorú zsurnalista gárdának a névsorát most kollegialitásból lenyelem, de ha még egy huncut szót mernek ez uraimék az egygyermek rendszer ellen írni, úgy minden kímélet félretételével ki fogok tálalni és összegyűjtött statisztikai adataimat átadom a nyilvánosságnak. Áttérhetünk most már az egygyermek rendszer másik nagy üldözőjére, a parlamentre. Van 413 magyar képviselő és 40 horvát. Nekünk egyelőre a magyar képviselőkkel kell a helyzetet tisztáznunk. A 412 magyar képviselőnek van összevissza 73 gyermeke, a többi 340 honatya egyik fele már tartalékban van, a másik fele pedig még drámai szende. Összehasonlításképen nem lesz érdektelen, ha a magyar képviselőház munkaképességét összehasonlítjuk a horvát képviselők munkaképességével. A 40 horvát képviselő nemcsak a parlament porondján ijesztően szapora beszédű, hogy miattuk revideálni kellett a házszabályokat, de a fajfentartás területén is. Nevezetesen a 40 horvát képviselőnek van 94 gyermeke, tehát két egész és még néhány századrész esik egy-egy horvátra. A legdühösebb horvát, Supila, hét gyermek atyja. Szóval, a koalíció rövid két éves uralma alatt bebizonyította, hogy петсэак az együttmaradásra képtelen, de honatyái kötelességeinek se tud eleget tenni. Én, tisztelt olvasóim el is határoztam, hogy a kabinetiroda útján levélileg felkérem ő Felségét, hogy ezt az inproduktív parlamentet oszlassa fel. Valaki azt gondolhatná a tisztelt olvasóim közül, hogy bűnt követtem el, mivel 6 Felsége személyét is belevontam a vitába. Sietek megnyugtatni a félénkebb lelkeket, hogy 6 Felsége személyének a vitába való Mai számunk 18 oldalra terjed.