Pécsi Napló, 1908. március (17. évfolyam, 51-75. szám)

1908-03-01 / 51. szám

XVIL évfolyam. Vasárnap, 1808. március 1. 51. (4510) — PÉCSI NAPLÓ éa kiadóhivatal: МвпкДму ifihity-a. 10. * aam adatnak viassa MO- as. — KiedóMvfttaü telefon TI. ■. Felelő* LENKEI LAJOS. Blöfiad­óal Arak: Egéss évre 34 korona Félévre IS Negyed évre 6 korona Jagy hóra 8 korona Egyoa мая ára 10 fillér. — NyilMAr *ára 00 Korai dörgés. Fépa, február 29. —v. Ősapáinkról maradt ránk, mint szájhagyomány a régi és tartós meg­figyelésekből kialakult jövendölés, hogy­­ a korai dörgés viharos esztendőt jelent. Az a dörgés is, mely oda tönt az orszá­gos függetlenségi és 48-as pártban el­hangzott s a koalíció megszüntetését s a kormányhatalomnak tisztán a függet­lenségi és 48-asok kezébe való átenge­dését sürgeti, ilyen természetű. A szö­vetkezeti pártokból alakult kabinet kül­detését még nem fejezte be, a mire vállalkozott, még nem válthatta valóra s igy a dörgés ma még határozottan korai. Tagadhatatlan, hogy van valami a le­vegőben, a­mi a vihar tüneteit előidézte s ebből lehet a jövőre következtetni. Arra valószínűen kevesen, vagy egy­általában nem is gondolnak az ország­ban, hogy a régi G7-es politikát vissza­varázsolják, mert hiszen a teljesen meg­változott politikai viszonyok, a nemzeti önállóság, függetlenség felé irányuló ro­­­­hamos törekvés, szilárd elhatározás és­­ akaraterő, annak lehetőségét, úgyszólván­­ teljesen kizárják. A függetlenségi és '48-as párté, igazabban a függetlenségi ’ 48-as eszméké a jövő. Egyelőre azonban a kiegyezés alapján ,állva, azon megmaradva lehet csak kormányozni s törvényeket alkotni A közjogi alapot a függetlenségiek se rúghatják ki a lábuk alól, mert elvesztik a talajt s ingoványba kerülnek. Csak a hevesebb vérű és tü­relmetlen politikusok sürgetik a párt­­szövetség fölbontását. A higgadtabb, komolyabb s előrelátó honatyák az or­szág érdekeire sokkal üdvösebbnek tart­ják az erős koalíciót, mint a különváló pártok legerősebbjének kizárólagos ha­talomra való jutását. És ebben a föl­fogásban, véleményben nagy igazság rejlik. A mióta a horvátok, nemzetiségiek kimutatták foguk fehérét s a nemzet­köziek is szóhoz jutottak, bebizonyoso­dott annak szüksége, hogy minden ma­gyarnak, tartozzék akár az alkotmány-, akár a nép-, vagy minek nevezett párt­hoz, hazafíri kötelessége összef­ogni s egyesült erővel, elszántan, önfeláldo­zással küzdeni mindazok ellen, a­kiket a magyarsággal, a nemzeti eszmével szemben találnak. Legkivált a horvátok ellen, akik fanatikus gyűlölettel támad­nak bennünket s akik a mostan lezaj­lott választásokon nagyobb szám­ban vonulnak be, mint a magyar be­vallott ellenségei országos gyűlé­sünkre. Az volt ez ország átka mindig, hogy a magyarok soha sem ér­tettek egyet. Az örökös pártoskodás, vi­szály emésztette a nemzet életerejét. Csudák csudája, hogy el nem pusztu­­lunk végképen, hogy még vagyunk, sőt még mintha erőre is kaptunk­ volna, mely egy szebb és jobb jövő biztosíté­kául szolgál. És most amikor együtt van a magyar tábor, most gondoljunk szét­válásra ? Akárkinek az agyában született meg a gondolat, nagy könnyelműség volt vele előhozakodni, hogy most ves­senek üszköt az amúgy is lobbanékony pártok közé. Holló Lajos korai dörgése már mintha fölidézte volna a vihart. Wekerlének, Kossuthnak, Apponyinak nagy munkát ad a veszedelem elhárítása. A viharágyukat elő kell venni, hogy a jégveréssel terhes, sűrű, sötét fellegeket szétoszlassák. A koalíciónak mindaddig föltétlenül együtt kell maradnia, míg a választói jog reformját meg nem alkotta. Ha ezzel küldetését befejezte, akkor le­het szó arról, hogy kell-e tovább újabb Programm alapján, vagy nem? Vannak, akik a koalícióban látják a magyarság erősségét. Meg lehet, hogy nekik van igazuk. Az igazi alkotmányosságnak az felel ugyan meg, ha a kormány a kép­viselőház többségi pártjából alakul. A pártok szövetsége ez esetben se tekin­tendő kizártnak. Sőt határozottan kívá­natos, szükséges. Amint meg­lesz a választói jogról szóló uj törvény, a koalíciós kormány beadja lemondását. Előre látható, hogy ő felsége nem fogadja el a lemondást s az uj választási törvény alapján a mos­tani kormány vezeti a választásokat. Az egy gyermek-rendszer. Irta: Ветку Ogile Ar. — A Pécsi lapló eredeti tanulmánya. — Ma már rendszert csináltak az egy­énnek rendszeren való rágódásból A sajtó, s a parlament, a kormány, a vármegye, sőt ,még Apostol Dezső is fájlalják a fejüket az­­ ormánsági menyecskék nincstovábbján. Pedig­­ bizony isten sejtelme sincs a fent tisztelt tár­saságnak erről, hogy váljon jó e az egy­­gyermekrendszer, vagy rossz; vagy hogy­­ miért jó, vagy miért rossz ? ! Az egyik a földbirtokviszonyokban, a másik az erkölcstelenségben, a harmadik a fényűzésben, a negyedik a felelősség tuda­tának hiányában, az ötödik meg tudom is én mi az ördögben nem keresi az egy gyer­mek rendszer okát. Pedig tévedni méltóz­­tatnak: a nép, az a sokszor becsapott, jám­bor és még mindig hiszékeny nép egysze­rűen követi a fent tisztelt társaság példáját. Tegyük csak sorba. A sajtó ! Ez a leg­nagyobb úr, mert ez a legveszedelmesebb, néha el is sül, mint a revolver, no meg ital elevenek és holtak fölött. Ez a­­Sajtó“ 4753 hirlapiróval dolgozik édes hazánkban és ennek a 4753 többnyire nagykorú urnak van summa summarum 671 gyermeke, tehát 4073 hirlapiró még az egy gyermekrendszert se követi a gyakorlatban. Biztos adatok vannak a kezem közt, amelyekből sikerült megálla­pítanom, hogy azok a tisztelt zsurnalista urak, akik az egy gyermek rendszer görbee paripáján legtöbbet és legtovább lovagoltak, az egy gyermek rendszer gyakorlati megvál­toztatására is alkalmatlannak bizonyultak, nem lévén a legtöbbnek egy gyermeke sem. Ennek a szomorú zsurnalista gárdának a név­sorát most kollegialitásból lenyelem, de ha még egy huncut szót mernek ez uraimék az egygyermek rendszer ellen írni, úgy minden kímélet félretételével ki fogok tálalni és össze­gyűjtött­­ statisztikai adataimat átadom a nyilvánosságnak. Áttérhetünk most már az egygyermek rendszer másik nagy üldözőjére, a parla­mentre. Van 413 magyar képviselő és 40 horvát. Nekünk egyelőre a magyar kép­viselőkkel kell a helyzetet tisztáznunk. A 412 magyar képviselőnek van össze­vissza 73 gyermeke, a többi 340 honatya egyik fele már tartalékban van, a másik fele pedig még drámai szende. Összehasonlításképen nem lesz érdektelen, ha a magyar képviselő­ház munkaképességét összehasonlítjuk a horvát képviselők munkaképességével. A 40 horvát képviselő nemcsak a parlament porondján ijesztően szapora beszédű, hogy miattuk revideálni kellett a házszabályokat, de a fajfentartás területén is. Nevezetesen a 40 horvát képviselőnek van 94 gyermeke, tehát két egész és még néhány századrész esik egy-egy horvátra. A legdühösebb hor­vát, Supila, hét gyermek atyja. Szóval, a koalíció rövid két éves uralma alatt bebizo­nyította, hogy петсэак az együttmaradásra képtelen, de honatyái kötelességeinek se tud eleget tenni. Én, tisztelt olvasóim el is határoztam, hogy a kabinetiroda útján levélileg felkérem ő Felségét, hogy ezt az inproduktív parla­mentet oszlassa fel. Valaki azt gondolhatná a tisztelt ol­vasóim közül, hogy bűnt követtem el, mivel 6 Felsége személyét is belevontam a vitába. Sietek megnyugtatni a félénkebb lelkeket, hogy 6 Felsége személyének a vitába való Mai számunk 18 oldalra terjed.

Next