Pécsi Napló, 1908. április (17. évfolyam, 76-99. szám)

1908-04-01 / 76. szám

1908. április 1. .Pécsi Napló p­ iagrafusból álló hatalmas elaborátum meg­­küldetett minden egyes ipartestületnek, hogy azt írásban tegyék meg rá vonatkozó észre­­vételeiket, pótlásaikat, változtatásaikat. A pécsi kereskedelmi és iparkamarához tartozó 37 ipartestület mind beküldette a törvény­javaslatra tett írásos megjegyzéseit s a mai ülésnek az volt a feladata, hogy e külön­böző kívánságokat megvitassa, összeegyez­tesse, a kívánatosaknak látszókat kiválogassa s azokat, mint a pécsi kereskedelmi és ipar­kamara összes tagjainak kívánságát ter­jeszsze fel a kereskedelemügyi miniszté­riumba. Az iparosságnak végtelenül fontos érdekei fűződnek ehez a törvényjavaslat­hoz, amely úgyszólván létérdeke a magyar iparosságnak. Ehez mérten azonban na­gyon is gyér látogatottságú volt a mai ülés. Évek óta nem szűntek meg a pana­szok az iparosság részéről, hogy jogos sérel­meik orvoslást nyerjenek és mit, midőn ez a megvalósulás stádiumába jutott, ez a közö­nyösség, a kellő érde­t­ődjsnek a hiánya, mindenesetre furcsa tünet. A mai ülésen résztvettek: Kindl József kér. tanácsos, a pécsi kér. és iparkamara elnöke, Füehsl Arnold alelnök, Záray Károly dr. titkár, Günther Mihály dr. segédtitkár a kamara részéről; Borbély Gyul pécsi kerületi ipar­felügyelő; Ra­kovics Károly elnök, Keinráth Mihály, Csapó István a pécsi; Fronath Mi­hály, L­aub Károly a szentlőrinci; Feil Nándor a p­osváradi; Bőde­ Nándor, Stróbl Lajos a siklósi; Höffler János, Szőke Antal Kram­mer Antal a mágocsi; Herger Nándor a bonyhádi; Gundy László, Sohr Gyula a kaposvári; Ver­bay József a baresi; Zamothy József, Barkas Gyula a szigetvári ipartestü­let kiküldöttei és Tichy Aladár pécsi iparos mint a marcalli ipartestület megbízottja. Az értekezlet, amely csak késő este ért véget, beható eszmecserét folytatott a törvényter­vezet egyes paragrafusai és az ipartestüle­teknek hozzá fűzött kívánságai felett, így a 37 ipartestületi véleményt összegezték , az most már mint a pécsi kereskedelmi és ipar­kamara véleménye fog a minisztériumba el­jutni, ahol a többi kamarák véleményének beérkezte után újabb ankét lesz a törvény­tervezet tárgyában. — Névmagyarosítás. Havranek Jó­zsef laskói illetőe egy ugyanottani lakos sa­ját, valamint József és Kálmán nevű kiskorú gyermekei családi nevének „Horvát“-ra, Libachitz (Béni) Jenő em­beribogádi illető­ségü pécsi lakos családi nevének „Lányi“ ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelet­tel megengedtetek. — A szultán irodája a szandsák vasútról. Konstantinápolyi távirat jelenti, hogy a szultán aláirta már az irádét, mely a sandsák vasút trassírozási munkálatait el­rendeli A szultán parancsa a vegyes bizott­ság egybeülését április közepére rendeli el. Magyarország és Ausztria részéről 3 főmér­nök, hozzájuk beosztott mérnökökkel és ugyanannyi török építő mérnökökből áll. Az osztrák magyar bizottsági tagokat a keleti vasúti üzletve­zetőség szolgáltatja, akiket a trensírozási munkálatokkal megbíztak. Ezen munkálatokat előreláthatólag még szeptem­ber havában befejezik, mire a részletes ter­vek kidolgozása következik, mely 2—3 hó­napi munkát fog igénybe venni, így minden valószínűség szerint az összes trassírozási munkálatok ezen év végéig befejezést nyer­nek, tavasszal pedig megépül már a sandsák vasút. Akkor id­en megkezdődik már a pécs— bródi vamt építését is. — A pécsi izr. hitközség közgyű­lése. Vasárnap d. e. nagy számban gyűltek össze a pécsi izr. hitközség képviselői, hogy fontos és mélyre ható kérdésekben tanács­kozzanak. Már évtizedek óta foglalkozik a vezetőség a hitközségi telek kiépítése tár­gyával s szándéka keresztülvitelét keresztez­ték az állam és város építési szándékai, je­lesen a már felépült postapalota és a tervbe vett főreáliskola kérdése. Mindkét esetben alárendelte volna magát a vezetőség a ma­gasabb közérdek kívánságainak s nem ál­lotta volna az útját ezen városrész egészsé­ges fejlődésének még anyagi áldozatok árán sem Minthogy azonban ezen építkezések a hitközségtől függetlenül, más telkek kijelö­lésével intéetettek el, a hitközségi telek ki­építése ismét napirendre került. Nagy Sán­dor képviselő tag eó irányú indítványa a közgyűlést megelőzőleg minden irányban beszéd tárgyát képezte s élénk érdeklődés vezérelte a tagokat a kitűzött közgyűlésre. J. Engel hitk. elnök távollétében Faobal Arnold alelnök nyitotta meg a közgyűlést a képviselőtestület nevében melegen üdvözölte Lenkei Lajos szerkesztőt, az elöljáróság buzgó tagját, akit ő Felsége közügyekben szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lövegkeresztjével tüntetett ki. A közgyűlés tagjai szíves készséggel csatlakoztak a köz­gyűlési elnök jó kívánságaihoz, melyekért Lenkei köszönetet mondott. Majd beszámolt elnök a lefolyt év működéséről, mely a hit­községi vezetés minden ágában örvendetes gyarapodást mutat fel s eleven lüktető élet­ről tanúskodik. A tanítótestület fizetése 3400 koronával feljavíttatott, jótékonyság címén a hitközség mintegy 8000 koronát és a többi intézetek saját hatáskörükben 10 ezer кого­nát fordítottak, hitk.­edót 605-en fizettek s e címen befolyt mintegy 28 ezer korona. Az évi bevétel 133 706 72 fill., kiadás 126 643 57 fillér, a hitközség vagyoni kimutatása 19315918 fillér, alapítványi kimutatás 206­ 709 21 fillért tüntet föl. Új alapítványo­kat tettek Fischer Ernesztin Bezedekről és néha Strauszer Henrik tanító emlékére a hálás tanítványok. Szeretettel emlékezett meg Deutsch Ádám és cs. Schapfinger Gusztáv elöljárósági tagok elhunyta által a hit­községet ért veszteségről is. A vezető­ség a­­folyt évben 54 ülést tartott s ezeken a legtöbb ügy intéztetett el. Steiner S. M és Weisz Ármin számvizsgáló bizott­sági tagon jelentése alapján, a közgyűlés a pénzügyi kezelés tekintetében az elöljáró­ságnak a felmentvényt megadta. Ezután Nagy Sándor indítványa került szőnyegre, amelyet indítványozó eleven előadásban is támogatott és felvonultatta mindazon érve­ket, amelyek az építkezés szükségét ki­domborítják, egyben megjelölte a kivitel eszközeit is, amelyek a befektetés rentabilitá­sát részben biztosítják. A tárgyhoz többen hozzászólottak s ennök szakszerű és minden irányban adott felvilágosító előadása után, melynek keretében ismertette az építkezés tekintetében eddig a tervező építészekkel is folytatott tárgyalásokat, terveket és azok kivitelének 300 000 koronát meghaladó költ­ségeit, melyek részére megfelelő fedezet ren­delkezésre nem áll, a közgyűlés az ügy ta­nulmányozására bizottságot küsított ki elnök vezetése alatt, mely bizottságnak tagjai Hirschfeld Sámuel, Reinhold Imre, Glass Herman, Justus Miksa, Nagy Sándor, Jánosi Engel Gyula, S­einer S. M., Telegdi Kálmán és Justus Mihály, akik az építkezés ügyét előkészítvén, jelentést tesznek munkálkodá­sukról. Az épitkezést a hitközség minden egyes tagja szükségesnek, sőt elodázhatat­­lannak tartja és ha a kiküldött bizottság megfelelő megoldást talál, mely megoldás ezideig épen az építkezés pénzügyi mű­veletén szenvedett hajótörést, nálára kötelezi az egész hitközséget, mely teljes tudatában van annak, hogy a hitközségnek az alkotá­sok fejlesztése is erkölcsi kötelessége. — Tanítás a fogházban. A pécsi patronázs buzgó tagjai, kik az elhagyatott gyermekek védelméről gondoskodnak s a fogházak lakóival is érintkeznek, hogy el­hagyott gyermekeik iránt érdeklődhessenek s magukat a megtévedt embereket, gonosz­tevőket a szív és lélek erejével vigasztalás­ban részesítsék, vasár és ünnepnapokon bejárnak a fogházba s egy-egy órát elbeszél­getnek a rabokkal. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a vizsgálati foglyokhoz nem mehetnek be, csupán a jogerősen elítéltekhez, a­kikkel a külvilágnak érintkeznie már nem tilos. A rabok nagyon megörülnek a látogatásnak és áhítattal hallgatják a hozzájuk intézett szép beszédet s ha kérdik tőlük, hogy mi miatt vannak bezárva, mind ártatlannak vallja magát s a szerencsétlen sorsüldözöttet adja. Szemlesütve fogadják az erkölcsi prédikációt , s a mikor azt kérdik tőlük, hogy volna­­ valami kívánságuk, valamennyi csaknem egyhangúlag azt feleli, hogy — jobb és­ több kosztot szeretnének. Ezek a szerencsét­len emberek azt hiszik, ha a külvilágból valami jól öltözött idegen látogató kerül be hozzájuk, csak kérni kell , amit kérnek, megadatik. A koszt az első kívánalom, mely több és jobb legyen. Az erkölcsi prédikáció, társadalmi gondoskodás elmaradhat. Da hát a fogház nem hizlalda s itt lakomákat nem szoktak rendezni. Hiába álmodoznak több és jobb élelemről. — Halálos végfi családi dráma. Halálos végü családi dráma történt hétfőn este Hosszúhetény községben, mint ottani tudósítónk jelenti. A dráma családi viszály­kodásból eredt, amelynek, mint a legtöbb parasztdrámának, a birtok feletti civakodás képezte az alapját. Papp György 35 éves legény ezelőtt pár évvel beleházasodott Szatykó János jómódú polgárember család­jába, elvéve annak özvegyasszony leányát. A legény szegény volt, az asszony p­dig az uránál idősebb és a faluban már akkor azt beszélték, hogy az egész házasság a férj részéről csak a vagyon miatt történt. Ez csakugyan igaznak is bizonyult, mert Papp mindig arra törekedett, hogy a vagyon aiá­nak nevéről az övére kerüljön. Az öreg Szatykó azonban sehogysem akart ebbe bele­egyezni és igy állandó volt otthon a perle­­kedés Hétfőn Papp részegen ment haza és újból kezdte a perlekedést. Majd gyorsan a tettlegesség terére lépett és feleségét és en­nek leányát kezdte ütni verni. Ezzel sem elégedett meg, hanem egy fejszét ragadott fel, hogy azzal kioltsa az életüket. Az asz­­szonynak kétségbeesett segélykiáltásaira be­rohant a szobába az öreg Szatykó, aki ki­csavarta a részeg ember kezéből a fejszét és azzal agyonvágta vejét. Papp azonnal meg­halt. Szatykó maga jelentkezett a csendőr-­ségen, amely letartóztatta és az eljárást el­lene megindította. — A tanítók fizetésrendezése. Egyik tanügyi lap a munkoriában azt írta, hogy az 1907 évi XXVII.­­ cikkel biztosított ta­nítói magasabb járandóságok a törvény ha­­tálybaléptetői, azaz 1907 évi julius 1­től kezdődőleg csak abban az esetben h­llvá­­nyozhatók ki, ha az erre vonatkozó kérvé­nyeket legkésőbb 1906. március hó végéig a minisztériumba előterjesztik. Illetékes hely­ről most azt jelentik ki erre vonatkozólag, hogy a kérvények felterjesztése határidőbeli korlátozáshoz nincs kötve. Ez úgy hisszük nagy megnyugtatására szolgál a baranya­­megyei és pé­csi tanítóságnak is. A fizetés kiegészítését tudvalevőleg ugyanis minden egyes tanítónak külön kell kérelmezni. Ba­ranya megyéből pedig még többen vannak, akik nem adták kérvényeiket a miniszté­riu­mhoz, így ezek az előbbi bneolás alapján a fizetéstöbbletet már csak 1908 év január hé­­­től kezdődőleg kapták vo­la meg.­­ Elfogott lótolvaj, Horváth János baranyajenői laftós azt a feljelentést tette a csendőrségen, hogy éjnek idején elloptak az istá­lójából egy pár lovat 380 korona érték­ben A csendőrség ez alapon megindítot­a a nyomozást, amely eredmény­nyel is járt, a­mennyiben sikerült elfogni a tolvajt Kilich Péter simonfai lakos személyében, akinek birtokában a lovakat is megtalálták. Kilich ellen az eljárás megindult . Eszéken letartóztatott pécsi ék­­szertolvaj. A pécsi rendőrségnek az a föl­fogása ékszertolvajlásokról, hogy azokat a pécsi lapok tudósítói előtt elhallgatja, mivel könyebben véli megcsíphetni a tolvajokat, ha azok azt hihetik, a lopás még nem derült ki, így rendesen az eszéki lapokból tudjuk meg, ha Pécsett valamely nagyobb ékszerlopás történt, mivel oda megtetegrafálja azt a pécsi rendőrkapitányság. Az esetek egész sorozatát ismerjük, amikor nem sikerült az i -1 1­­ * 3

Next