Pécsi Napló, 1908. május (17. évfolyam, 101-123. szám)

1908-05-03 / 101. szám

s­ séggel nem emelkedtek úgy, mint a­mi­lyen mérvben megdrágult a legnélkü­lözhetetlenebb élelem. Mert mindenek­­fölött figyelembe veendő, hogy a legutolsó adókivetés óta lényegesen megdrágult minden, ami a megélhetéshez kell és ez az adókulcs leszállítását tenné minden vonalon indokolttá. Adóemelésről itt tehát szó sem lehet. Elég jövedelem áll a kincs­tárnak rendelkezésre, mely önmagától is emelkedik, ilyen első helyen is a hátbér­adó és más hasonló jövedelmek, melyek a több szükséglet egy részét amúgy is be­hozzák; küszöbön van az adóreform, mely a megadóztatást új alapokra fogja fektetni, melynek vége amúgy is csak adóemelés lesz; a szeszadónak ötven százalékkal való emelése is a legköze­lebbi jövő kérdése, a kis és középembe­rek kímélete tehát lehetséges, a vagyo­nos embereket pedig amúgy is a leg­különbözőbb címeken terheli meg az adó, lényeges változást tehát ott se eredményezhet az adókivető bizottság. Akinek azonban védekeznie kell az adó súlyának elviselhetetlen része ellen, az maga az érdekelt adóalany: az adózó polgár. Mindenki meg fogja tudni, mert mi is külön figyelmeztetni fogjuk erre a polgárságot, mikor vetik ki adóját. Ne legyen senki közönyös saját adója iránt és mindjárt az első stádiumban iparkod­jék igazát megkeresni. Rendesen az a baj, hogy a polgárság nem keresi föl az adókivető bizottságot, melynek csak egy kötelessége lehet: az igazság kiderítése. Nem engedhető meg, hogy akinek 10.000 korona jövedelme van, 1000 korona jö­vedelem után fizessen adót. Másrészt akinek 1000 korona jövedelemből csa­ládjával együtt kell megélni, azt nem szabad erejét meghaladó megadóztatás­sal sanyargatni. Senki ne röstelje az adókivető bizottság előtt igazat keresni, mivel olyan adókivetést szeretnénk Pé­csett és vármegyeszerte látni, mely ki­elégíti a mindig éhes kincstárt is, mely látkozás egészen elkábitotta s amikor a leány elsuttogta, ellehelte könyörgését. Er­délyi úgy érezte, hogy valami erős, eddig soha sem érzett érzés mélyen belemarkolt a szivébe. Az élet ilyen megdöbbentő pillanatai­ban a legerősebb lelkű férfi is megremeg, összeszoritja a szivét, hirtelen erős érzés­roham lepi meg, a szemeiben a hirtelen föl­lángoló emberszeretetnek fénye gyűl ki s a felébredt keserűség egyszerre vasmarokkal sajtolja ki belőlünk a fájdalom érzetét. A leány beszéde alatt úgy állott ott Erdélyi, egy helyben, mindenről, még a dermesztő hidegről is megfeledkezve, mint akinek hirtelen megmerevednek a lábai és nem tud elmenni onnan. De amikor a leányt odadúlni látta a vasredőnyhöz, hirtelen hozzáugrott, mert azt hitte, hogy a leány a következő percben össze fog esni. Azután erősen karonfogta őt s ebben a megzavart hangulataiban úgy, ahogy a lel­kéből fakadt az érzés, gyorsan beszélni kez­dett a leánynak: — Szegény gyermek !. . . Ugye fáradt, fázik nagyon, menjünk, siessünk, nincs messze ide a lakásom . . . hogyne . . . örömmel túl­gyenge, szegény várostól nem sokat vár­hat, de amely minél inkább elviselhe­tővé teszi az adófizetés kellemetlen és fájó kötelességét az egész polgárságra. 1 . A képviselőház bizottságai a következőkép alakultak meg: A bankbizottság: elnök Batthyány Ti­vadar gróf, jegyző Éber Antal, előadó Holló Lajos. Földmivelésügyi bizottság: elnök Papp Elek, jegyző Just János. Igazságügyi bizottság: elnök Holló La­jos, jegyző Heinrich Antal. Kérvényi bizottság : elnök Hrabovszky Guido, jegyző Moskovicz Iván. Közigazgatási bizottság: elnök Ham­mersberg László, jegyző Horváth József (marosújvári). Munkásügyi bizottság: elnök Kacsko­­vics Gáza, jegyző Török Ferenc Összeférhetetlenségi állandó bizottság: elnök Gál Sándor, jegyző Heliebronth Géza. Véderő bizottság: elnök Thaly Kálmán, jegyző Bakonyi Samu. Vízügyi bizottság: elnök Karácsony Jenő gróf, jegyző Szabó Károly. A képviselőház tanácskozó osztályai: I. osztály: elnök Baloghy Ernő, jegyző Kecskeméthy István. II. osztály: elnök Szentiványi Árpád, jegyző Csóti Géza. IV. osztály: elnök Bernáth Béla, jegyző Csizmazia Endre. V. osztály: elnök Barabás Béla, jegyző Baross János. IX. osztály: elnök Fenyvesi Soma, jegyző Szász József. Az itt fel nem említett többi osztályok és bizottságok még nem alakultak meg. „Pécsi Napló“ 1 Paolo, május 2. Emlékezés egy halottról. —­ Jellavich Károly duó Koller Julia. — Meghalt... —­ milyen sokat rejt magá­ban ez a rövid szó ... — Mennnyi könny, milyen megrendítő fájdalommal sújtja azokat, akiknek szivében mély sebet ütött, amint önkénytelenül felsóhajtunk : nincs többé! . . Némelyek zokognak, fájdalmuk enyhül, de csak az Isten akaratában való megnyugvás, nyújtja gyógyító balzsamát. — Eltávozott jestzem a kívánságát, szegény, szenvedő leány. Az újságíró nagy emberbarát volt, jó érzésű, emelkedett gondolkozású férfi, aki a családi neveléséből, a végzett tanulmányai után sok finom érzéssel lépett be az életbe, az önállóság útjára, ahol az ő részéről is hamar megkezdődtek a csendes, majd han­gosabb küzdelmek, az emberek érzéketlen­ségével, rész­vétlenségé­vel, romlottságával és elvetemültségével folytatott harcok, amelyek az évek folyamán melankolikussá, lemondóvá tették őt a nagy, nemes, szent emberi ideá­lokért folytatott meddő küzdelmei után. De az érzései tisztán megmaradtak s ezek a sokat járt, a sokat látott, művelődött férfi megállapodott gondolkozásának, az ön­­megismerésnek rostáján át a férfilélek ki­alakult szép vonásaivá, jó tulajdonságaivá váltak. A leány az után, amíg siettek haza, nem beszélt semmit, csak néha ejtett ki egy egy halk „köszönöm“ szót, amikor a férfi vigasztalni igyekezett őt. Vékony, elgyö­tört testével félve simult az újságíróhoz, aki őt a karjával vezette s a lelkében az érzések, az agyában a gondolatok nagy forradalma tombolhatott, mert időközönként meg-meg­­remegett s mély sóhajok törtek ki belőle. Amikor hazaértek, a leány szinte lero­­gyott a székre, amit mellé emelt a férfi. Több napon át tartott kényszerű nyomorgása, az elhagyott szülői háznak folyton kísértő emléke, a megcsalattatásának gondolata, ár­tatlanságának tudata, ezernyi sajgó fájdalom a lelkében, a testében, s most mindezekhez az a gondolat, hogy azért a kényszerű éj­szakai szállásért talán a becsületét is fel kell áldozni, majd megőrjítették őt ! Az újságíró a vele született s belene­­­velt gyengédsége, tapintatossága s részvéte érzéseivel a nőt magára hagyta s a lakása kis előszobájában gyorsan hozzáfogott a tea elkészítéséhez, hogy váratlan vendégét meg­kínálja vele. Legénylakásában semmi fényűzés nem volt, csak a szükséges bútorok, szekrény, ágy, dívány, mosdó, fogas és három szék. Még néhány eredeti festmény és rajz, mű­vészbarátainak adományai, egy csomó könyv, különféle lapszámok, egy halom kéziratpapi­ros, tintatartó és virágváza az asztalán, — ennyiből állott az ő intérieurje. A leányt, aki láthatóan küzdött­ magá­val, csak nehezen tudta rávenni arra, hogy foglalja el a lakás egyetlen ágyát,­­ abban a kényszerű helyzetben, amelyben most a 1908 május 3. örökre, — a válás fájdalmát csak azok ér­zik, akiket itt hagyott. A halál könyörtelenül letarolta, habár igénytelen, de áldásdús életét. Mély tisztelet és megilletődéssel ejtjük ki e szót: megszűnt élni! . . Habár a seb gyó­gyíthatatlannak látszik, tiszta, erényes éle­tére visszatekintve, hivatását betöltötte, meg­barátkozunk e gondolattal. Rövid, múlandó az élet, az elmúlás közös sorsa mindenkinek . . . Egyszerűség, ez ifjúság vallásosság, jelle­mezték. Báttaszéken született 1846-ban. Szülei gondos nevelése után a „Notre Dame“ ok zárdájában nyert képeztetést. Korán férjhez ment s mint igazi nő, nem a nagyvilág örö­meiben, hanem családja körében találta ma­gát legjobban. Első­sorban mint anya, mint feleség, mint honleány és háziaszszony áldá­sosan töltötte be rövid élte pályáját. K80­8 magasztosabb kép az egészséges vidám unokáktól körülövezett nagyanyáé­nál ? így láttam utoljára. Keveseknek jut osztályrészül, habár kö­telességét híven teljesíti az illető, hogy a halál eszméjétől ne rettegjen! Da hiába minden, a természet rendje ellen nincs földi hatalom, a föld forog to­vább, a párkák a mythologia szerint fonják az élet fonalát és szakítják ... — nekünk fájdalmunkban csak egy marad vigaszul e földön: — „A kérész­­ . . .“ Szabolcs Balkany, április végén. Schöner Sarolta. — Kényelmes a módszer tanulásra. Mindenképen furcsa fölvonulásnak lesz Bécs színhelye május 7 én. A­ gondolat maga annyira eredeti, ötletes, hogy ilyen csakis Vilmos császártól tellett, akinek gondolat­világa mindenben elüt attól a gondolkozás­tól, melylyel a trónokon rendesen találkozni szoktunk. A német uralkodó fejedelmeknek az ő vezetése alatt a mi királyunknál, 60 éves császárjubileuma alkalmából való tisztelgés a maga nemében egyedül álló hódolat, amilyen­ben béke idejében békés körülmények között idegen fejedelem még nem részesült. Május 6 án és 7-án érkeznek Bécsbe a német ural­kodó fejedelmek, akik a német császár szu­­verenitása alatt állanak és akik nem is olyan régen még mind külön külön éltek országaik­kal, amíg Bismarck vasraarokkal össze nem kalapácsolta a német birodalmat annyira, hogy legtöbb jogukat az egységnek fel­áldozták a német uralkodók. Az iskolás diákoknak mindig igen sok dolgot adott

Next