Pécsi Napló, 1908. május (17. évfolyam, 101-123. szám)

1908-05-23 / 118. szám

2 — A képviselőház közgazdasági bizottsága, mint tudósítónk Budapestről telegrafálja, elfogadta a budapesti villamos vicinálisokról és a Máv­ és kassa—oderbergi vasút beruházásairól szóló javaslatokat.­­ A szerb egyház ügyeiből. Bog­­danovics Lucián karlócai adminisztrátor ma délelőtt fölkereste a képviselőházban Wekerle Sándor miniszterelnököt s hosszabban tár­gyalt vele. Valószínű, hogy a metropolita­­választás Bogdanovics győzelmével végződik. Királyi biztos vagy Teleki Arvéd gróf, vagy Batthyány Tivadar gróf lesz. **» Interpelláció a tiszti fizetésekről. Nagy György interpellációt jelentett be We­kerle Sándor miniszterelnökhöz a tiszti fize­tések emelése dolgában tegnap kötött bécsi megállapodás iránt. Az interpellációt a hol­napi ülés végén fogja elmondani. — Küldöttség Wekerlénél és Kos­­suthnál. Ugocsa megye törvényhatóságának küldöttsége ma délben megjelent a képvise­lőházban, hogy átadja a kormánynak a me­gye közönségének feliratát, amelyben a kor­mány iránt való bizalmának ad kifejezést. A küldöttséget a miniszterelnök fogadótermében Wekerle Sándor miniszterelnök Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter társasá­gában fogadta. Becsky Emil alispán, a kül­döttség szónoka, rövid beszéd kíséretében adta át a miniszterelnöknek a feliratot. We­kerle Sándor miniszterelnök köszönetet mon­dott a megtiszteltetésért. " Utazik, nem utazik. A Bud. Tud. jelenti: Wekerle Sándor miniszterelnök ko­rábbi megállapodások szerint, ma délután Algyógyra, az ottani munkásszanatórium felavatására szándékozott utazni s ezt az al­kalmat felhasználta volna arra is, hogy a vajdahunyadi vasműveket és a petrozsényi állami bányatelepeket megtekintse. Már min­den előkészületet megtett erre ezúttal a mi­niszterelnök, amidőn arról értesült, hogy a Vörösmarty-szobor felavatási ünnepsége va­sárnap délelőtt fog végbemenni. Wekerle miniszterelnök, tekintettel a nagy nemzeti kegyeletre, amely Vörösmarty Mihály nevé­hez fűződik, nem tehette, hogy e magasztos ünnepségről elmaradjon s igy algyógyi uta­zását elhalasztotta oly időre, amikor sokféle hivatalos működése ebben nem fogja meg­akadályozni. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 82. Az ülésteremben egyetlen miniszter sincsen s a függetlenségi párti képviselők rosszkedvűen konstatálják, hogy miniszter­­tanács van, amelyen minden jel szerint el­dől a kérdés, milyen formában tegyen a jövő szerdán Andrássy Gyula gróf belügy­miniszter jelentést a választóreformjavaslat beterjesztéséről. Ismertesse e bőven az álta­lános választói jog részleteit vagy csak néhány odavetett szóval sejtesse meg a fő­elveket? És mikorra jelezze a benyújtást? A javaslat már készen van s így most elő­terjeszthetnék, de a kormány fél attól, hogy a nyári szünet alatt ebből heves agitáció támad. A függetlenségi párton is az az óhajtás, hogy a javaslat beterjesztése őszre maradjon. Ma különben megint kerültek közre részletek a féltett titokból, a választói javas­lat rendszereiből s ezeket széltében hosszá­ban kommentálják a folyosón. Megírtuk azt is a többi közt, hogy sok régi választó ke­rületet olvasztanak be más kerületekbe s igy Simkó József alól is kihúzzák a gyé­kényt. A derék kormánypárti oszlop igen hevesen tiltakozik a föltevés ellen. — Nem lehet az kérem ! — mondja. Andrássy megígérte, hogy a főispánom nél­kül és nélkülem nem tesz semmit. Az én kerületem biztos! Ma Kossuth Ferenc is bejött a Házba, pedig tudvalevőleg vészes híreket költöttek az állapotáról. Vígan fogadta az üdvözlése­ket s kijelentette, hogy soha sem érezte magát jobban, mint mostanában. A Ház különben ma az igazságügyi tárca tárgyalását kezdi meg. Egész csomó szónok neve fityeg a fekete táblán. ♦ Nagy Dezső: Reméli, hogy a legkö­zelebbi idő alkalmas lesz arra, hogy a már elkészült polgári perrendtartást letárgyal­ják. A magánjog kodifikálása az igazságügyi kormány legrégibb munkája s még mindig nincs befejezve. Azt hiszi azonban, hogy ezen a téren nem is kell sietnünk. A nagy sietség árthatna a munka pontosságának. Helyesli a büntető novellát. Szükséges azon­ban, hogy ezt a büntető törvény revíziója kövesse. A bűnvádi perrendtartás revíziója is feltétlenül szükséges. Nem tartja helyes­nek, hogy a bírák a hivatalnokok általános státusába tartozzanak. Bizonyos automatikus előléptetést feltétlenül szükségesnek tart. Ez a bírói függetlenség alapja. Legalább tábla­­bírói rangig minden bírónak el kell jutnia. Hálásan emlékezik meg az ügyvédi nyug­díjintézetről szóló javaslat beterjesztéséről. Ezután a becsület védelméről beszél. Egy pofonért öt forint­ nem elég. (Derültség.) Utal arra, hogy a Daily Telegraph egy be­csületsértés miatt egy millió korona kár­­térítő­t fizet. Nálunk erre nincs példa, a bírák irtóznak attól, hogy a terheltet kár­térítésben marasztalják el. A becsület kér­dése összefügg a sajtó ügyével. A sajtó visszaéléseit drákói szigorral kell megfé­kezni. Preventív intézkedéseket helytelenít. Tisztán a retorzióra kell szorítkozni. Fel­hívja a figyelmet a perverz ösztönökre spe­kuláló irodalomra“. Kívánja itt is a kártérí­tést. A költségvetést elfogadja. Barcsay Andor: Első­sorban azon nézetének ad kifejezést, hogy az utóbbi években a tételes kodifikációk terén sem­mi sem történt. Foglalkozik ezután a biztosítási törvénynyel. A biztosításnak a nemzeti életre nagy hatással van. Utal Newyork példájára, ahol a biztosítási intézmény nagyon el van terjedve. A biztosítás közgazdasági fontossá­gából vezeti le a biztosítási törvény kodifi­k­ációjának szükségességét. A külföldi társa­ságok vagyont gyűjtenek nálunk, a sok pénz kimegy az országból. A külföldön működő néhány magyar intézet pedig köteles annak az államnak értékpapírjaiba fektetni a pénzt, ahol működik, így kell bánni Magyarorszá­gon is az idegen biztosító társaságokkal. Helyezzék el a pénzt magyar értékpapírokban. Zboray Aladár: Ne csak az igazgató­ság legyen magyar, hanem a pénz is. Barcsay Andor: Ezt csak a törvény kodifikálásával lehet elérni. A reformok sürgősek és elkerülhetetlenek. A perrend­tartás keretében is lehet ezen segíteni. Kéri a minisztert, hogy ne késsék és a biztosítási törvény kodifikálására vonatkozó t­örvény-Minden suggeszióban él és önmagát suggerálja a mások által kezdeményezett neki kedves dolgokban. Nagyon is így vagyunk. Ha az első négy-öt érdeklődő a bilincsekbe vert Turulon a magasba száll. . . holt bizonyosra vehető, hogy a kezdeményezőt sok újabb száz követi. Alig vitatható, hogy „ez“ a magasba való törtetés, ne a kiállítás cassa­c­ouja lett volna. Gyakori és látogatott felszállások, mint külön jövedelem, a kánikuláé augusztusban kívánatos. Ez ugyan elmaradt, de azért a Turul úgy szabadon, ahogyan bemutatva lett is, nagy vonzóerőt gyakorolt a kiállítási láto­gató közönségre és nem egy szép, izgalmas délután emlékét szerezte meg. Ballon-captif. — A­­Pécsi Napló* eredeti tárcája. — A ballon- captif kifejezés alatt, helyhez rögzített léggömböt értünk. Az ilyen léggöm­bök a hadsereg szolgálatában állanak és kü­lönösen a régi vár ostromoknál voltak haszná­latosak, amikor az erőd, vagy város abból kém­­leltette az ellenség mozdulatait és manőv­­íírozását. Az ilyen léggömb azonos a Turullal, — ép úgy mint ez, léggömbből és kosárból áll,­­ azzal a különbséggel, hogy a ballon-captif nem használtatik légi utakra. Rendesen egy külön géphez van sod­ronynyal együvé kapcsolva. Egy dobra van felcsavarva a sodronykötél, amellyel csak olyan magasba emelkedhetik, amint az kívá­natos. A léggömb meg lévén kötve, rögzítve van egy ponthoz és tovább nem szállhat. Nyereségvágyó élelmes vállalkozók több­ször felhasználták, sőt napjainkban is ál­landóan kihasználják az ilyen léggömbbel való ritka szórakoztatást. Óriási forgalmat ért el a millenáris­ ki­állítás alkalmával működésben volt ballon captis. Sok ezer látogató,emelkedett a magasba és gyönyörködött Budapest madártávlati pano­rámájában. Soha annyi „tapasztalt” aeronauta nem Az ülést 10 órakor nyitotta meg Justh Gyula elnök. Bizony Ákos előadó elfoga­dásra ajánlja az igazságügyi tárca költség­vetését. A kormány igazságügyi politikáját az a sok javaslat képviseli, mely már bizottságok előtt van. A javaslat pénzügyi ismertetésére szorítkoznak tehát, volt ebben a pirosfehérzöld hazában, mint a millenniumkor. Minden veszedelem ellen biztosítva volt a közönség. A földhöz erősített göngyölítő segítségével, mintegy 4— 500 méternyi ma­gasságra emelkedett, s egy-egy személy fel­szállási díja 6 korona volt. Ezt a díjat nem sajnálta senki, mert a szokatlanság ingere és az elragadó tájkép bőven megérte. Az ilyen légi utazásban nincs veszély és még a gyengébb idegzetűek is kellemes,­­ bár eléggé izgató szórakozást találtak. Mindenesetre újabb vonzó erőt képezett volna a kiállításra is, ha a Turult a nyárra biztosítani lehetett volna egy ilyen megbíz­ható szerkezetű sodrony-felcsavaró készü­lékkel. Vasár- és ünnepnapi szórakozás cél­jaira ez kitűnően beválhatott volna. Igen nagy jövedelmezőségét garantálta volna ama lázas és minden újdonságot hajhászó világnézet, a­mi a jelen kor embe­reit jellemzi. Különös is ez a modernizmus. Az élet céljait ma már csak elvétve keresi a vissza­maradott idők emlékeiben. — Halad . . . haladunk. Ám lehet e csudálni, ha mind és min­denek a ritka, a szenzációs, a szokatlan után áhítozik? A mai korra rá van sütve a bélyeg, hogy­ keveset gondolkozik, s mindent a pil­­­­­anat hatása alatt cselekszik. * Az elmúlt évben lezajlott düsseldorfi léggömb versenyről a hazai lapok nem emlé­keztek meg és így csak igen kevesek vettek tudomást erről az érdekes kísérletről. Zajos és élénk volt a düsseldorfi lég­­szeszgyár környéke most június hóban, ami­kor immár a harmadik léggömb-versenyt rendezte a németországi aeronauták egye­sülete. Eredetileg nemzetközinek volt dekla­rálva a verseny,­­ de utóbb országos jelle­gűvé zsugorodott össze, mivel a wieni „La- „Pécsi Napló“ 1908. május 23.

Next