Pécsi Napló, 1909. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1909-02-02 / 26. szám

1909. február 2. »Pécsi Napló“ látja, mivel az — eistereita tanár, aki most , székesfehérvári főgimnáziumnál működik, de előzőleg Pécsett is működött és oly ér­­deklődéssel látott a forgalmi kérdések tanul­­­ányozásához, hogy úgyszólván kisujjában van az egész vasúti térkép, melynek hi­ányait alaposan ismeri. Eddigi tanulmányait trést újabb, első­sorban bennünket érdeklő ev okával gyarapította, mely a Katolikus Szemle legújabb számában jelent meg és írt a szerző szives engedélyével a bennün­­ket ezen tervezett vasú vonalhoz főző nagy érdeknél fogva egész terjedelmében utána nyomtatjuk, el nem mulasztva, hogy az író­nak Pécs iránt tanúsított jóleső, bar icdo költ rokonszenvéért köszönetet mondjunk. * Bosznia-Hercegovina annexiója napjaink­ban egész Európát foglalkoztatja, természetes dolog hát, ha mi, akik mind földrajzilag, mind jogilag legközelebb állunk a két tartomány­hoz, mi magyarok is Bosznia felé irányít­juk figyelmünket. Tárgyalni a­ sarunk azon vasutak irányáról, amelyek a magyar és bos­­nyák főváros közt hazánk földjén tekintetbe vehetők ; arról a vasútról, amely majd 1нЬе tőve teszi egyrészről, hogy áruinkat Fiumén kívül máshol is kirakhassuk az Adria part­ján, másrészről, hogy az uvac-mitrovisai szaudiák vasút sikeres kiépítése után hara­gos sítrb szomszédunknak kikerülésével Konstantinápolyba is eljussunk, meg Szaloni­­kiben és majd Athénben is partot érjünk. A természet egyik törvénye szerint a mágnes magához vonzza a vasat, egy másik törvénye meg azt tanítja, hogy a nagyobb tömeg nagyobb hatással van a testekre. Ha a földön élő embert oly mágnesnek tekint­jük, amely maga köré gyűjti a művelődés eszközeit és termékeit és p­dig annál nagy­obb mértékben, minél több ember lakik egy-egy helyen, akkor a tömegvonzás törvényéből következik, hogy jelen művelődésünk egyik nagy fontosságú eszközét, a vasutat a­­­­i­­sebb községnek nagyobb mennyiségben kell fölhalmoznia és magába szívnia, mint annak, amely kevesebb lelket számlál. A város előbb rászorul a vasútra, min a falu­s a városnak, minél több lakosa és minél jelentősebb, annál sűrűbb vasúti hálózatra van szüksége. Ezt a tepaszta­ás eléggé bizonyítja. A műveit világ minden nagyobb városában, vala­mennyi nevezetesebb helyén fontos és sok irányú vasúttal találkozunk, minthogy ko­runkban a vasút mértéke a lakosság szellemi nívójának és legfőbb fejlesztője a haludás­nak. Ebből következik, hogy a vasút váro­sokat kössön össze, ne falukat, első­sorban fontos művelődési helyeket érintsen, ne pusztákat, így van ez tényleg a művelt­­,külföldön mindenütt. Nálunk azonban ez az elv nem mindig érvényesült, pedig éppen minekünk magyaroknak van reá nagy szükségünk. Ha szomszédos mű­velt államokban utazva azt látjuk, hogy például Itáliában, Német­­o­szágban, Svájcban, de már magában Ausz­triában is mily sok a 100 ezer lakoson fe­­l álló város, nem egyszer elszomorodva gon­dolunk szegény hazánkra. Mi idézte e­l, hogy mi magyarok csak alig tudunk kimutatni 100 ezernél több lakójú várost ? Okát kettősnek találjuk. A távolabbit, amelynek elhárítása nem állott hatalmunkban, így jelölhetjük meg: semmiféle csatatér rövid idő alatt be nem népesedik. Mindenki tudja, hogy hol ta­tár, hol török, de még egyéb irtó háború is nagyon sokszor megtizedelte hazánk lakos­ságát Ezek nélkül — van jogunk mondani — M°gyarerszág, ha előbbre nem is, de ott biztosan volna, ahol Európa többi műveit országa. Közelebbi oka pedig abban rejlik, hogy a béke és haladás napj­aiban nem jutott min­dig érvényre az az elv, hogy vasijaink városokat, ne falukat hozzanak szoros ö­ssza­­köttetésbe. Ez felel meg arra a kérdésre is, miért maradt el meglehetősen a magyar ipar és kiviteli kereskedelem mezőgazdaságunk virágzása mellett. Miért ? Mivel nálunk egy­­egy vasút n nem ritkán előbb jelemnéktelen, mondhatnék néptelen községeket keresett föl, hogy a mezei gazdálkodás különféle ér­dekeit szolgálja, mellőzve azon városokat, amelyek művelődésünk hajnalától fogva lé­tesítői, terjesztői voltak hazai kézműiparunk­nak s ma is — annak delelőte felé — egye­dül lehetnek helyes központjai korunk sokféle gyáriparának. Mit kell hát most tennünk? Reánk két­szeres feladat nehezedik: kötelességünk nem csak a mai kor haladásával lépést tartani, hanem az előző idők kényszer okozta mulasz­tását is pótolni. Fejlesztenünk, népesítenünk kell hazánk városait és pedig első­sorban ott, ahol maga a teremtő az ásvány- vagy nö­vényvilág terén, akár eddigi buzgólkodásunk az ipar érdekében, akár a magyar történeti hagyomány a tudomány mezején alkalmas területet jelöl meg számunkra. Ha ezt meg­tesszük, akkor ily irányú vidéki városaink minden erőlködés nélkül hírneves központjai lesznek a bányászatnak, vagy bor- és gyü­mölcstermelésnek, a sok fajtájú gyáriparnak, nemkülönben a tudománynak és művészet­nek. Nemzetünk egyik legfőbb teendője, hogy a belföldi ipar széleskörű terjesztése által be­hozatali kereskedelmünket csökkentse, a kivi­telit pedig növelje s e célra vidéki városaink fejlesztését közös erővel törekedjék előmozdí­tani. Amit saját magunk tapasztalunk, hogy mennyit fejlődik egy egy falu, vagy nagy­község, néha egyéb névtelen hely is, ha zaka­toló vonatok szelik át határát 20—25 év óta, annak még nagyobb mérvben kell állnia, még­pedig rövidebb idő alatt, városaink életében. E nagy munkában váljon Magyarország melyik részére irányuljon nemzetink figyelme? Legelőször arra a részre, amerre országos ér­dek követeli; arra, amelyen át kulturmissziót kell hazánknak teljesíteni; arra, amerre a Gondviselés új teret jelölt ki a magyar nem­zet hivatásának; arra, ahol égető szükség a Boszniába vezető, megfelelő első rangú vasúti fővonal mielőbbi kiépítése; oda, ahol egy módjánál fogva ér­demes magyar városban ipar és kereskedelem, valamint tudomány és művészet terén fényes modern mintaképet kell állítanunk drága véren szerzett tartomá­nyaink élén Kétségtelen, hogy napjainkban hazánk egész figyelme Bosznia felé fordul. Annak, hogy Boszniával most már csakugyan gyors közlekedésre van szükségünk, az annexió megtörténte után senki sem kívánja bizonyí­tását. Röviddel ezelőtt Bosznia felé csak Pécsig lehetett gyorsvonaton utazni, onnét tovább csupán személyvonat állott rendelke­zésre. Ma egészen Bosznobródig közlekedik Pécsen át egy egy gyorsvonat naponkint le­­ssé is, fölfelé is Most kezdi lehetővé tenni a magyar, hogy Bosznia és Hercegovina az európai műveltséghez közeledjék. Vizsgáljuk sorban azon irányokat, ame­lyek a magyar főváros és a bródi bosnyák határ között számításba jöhetnek: 1. Ismeretes dolog, hogy ma Budapest k. p.­u.—Újdombóvár—Pécs—Dália—Boszna­­bród irányban a két végpontot 455 km. köti össze, holott a légvonalban mert egyenes tá­volság csak 285 km. Ez az útirány hosszú­sága miatt teljességgel nem felel meg a kivá­nalmaknak. 2 A Budapest k. p. u.—Újdombóvár— Pécs—Eszék—Sn­­ivojna—Verpolje—Boszna­­bród irány mag« után vonná ugyan az Eszék— Str­jivo­n— Vrpolje helyi érdekű vonat meg­vételét és elsőrangúoitását, de 415 km. útja elegendőn­en még­sem segítene a bajon. 3. Ezt a hibát, amely a Pécs—Dálja— Bosznabrád közt futó pályarészen mutatkozik leginkább éleslátással vette észre jelenlegi kereskedelemügyi mini­szerünk, Kossuth Fe­renc, aki magas állásából a jövőbe is mesz­­szebbre előrelátva már régen meg volt győződve, hogy Bosznia H­rcegovinába irá­nyuló forgalmunk nem maradhat sokáig a régi kezdetleges és esetleges mederben. Föl­ismerte egy utas a legrövidebb Pécs—Dolnji miholjáv (40)—Nas­a (36)—Bosznabród (54) útirányt is, amelyen a Dráva Szava közti ha­talmas hegységen át is csak 130 km.-ny vonal segélyével egyszerre 19 km.-rel rövi­dítheti meg a most forgalomban levő vasutat. Ezért rendelte el már másfél évvel ezelőtt Pécs—Bród között az egyenes észak-déli irányban állami költségen létesítendő fővonal nyomjelzését. A munkálat oly erővel haladt előre, hogy ámbár az 50 km. hosszú nacroi hegyi pálya, amelyen 10°/* a legnagyobb emelkedés, nem csekély nehézséget okozott, mégis e vasút összes tervei már 1908. év december végén készen kerülhettek föl a MÁV igazgatóságához. A Pécsről Dolnjimiholyse—Nasicon át Bosznabródig tervezett vaspálya a 62 fokos hőforrásáról országszerte ismeretes Harkány fürdőt is fel fogja lendíteni. A vastag osz­lopban előtörő forró kénes víz eddig csak a nagyon közeli vidék betegein segíthetett, de a nemzetközi vasúti fővonal az emberiség közös gyógyító helyévé avathatja föl vállal­kozó szellem és megfelelő tőke közreműkö­dése mellett. Ezt a vonalrészt, amely Har­kányt van hivatva világhírű fürdővé tenni nevezzük egyszerűen pécs—harkány—boszna­­bródi vasútnak, mind könnyebbség okáért, mind pedig a régi vonaltól való megkülön­böztetés kedvéért. Minthogy a fővárostól Újdombóváron keresztül Pécs 246 km., a harkányi vonal kiépítése után létrejövő új irány: Budapest keleti p. u.—Ujdomi bóvár—Pécs—Harkány— Bosznabród csak 376 km. így aztán Bosznia- Hercegovina nemcsak jogilag, de térbelileg is közelebb jön Magyarországhoz. Ezen az úton, amelyen a harkányi részlet kiépítése után egész hosszában a MÁV tulajdonát képező, kész első rangú fővonalat nyerünk, a magyar és bosnyák főváros közt az áru­szállítás és személyforgalom a mainál sokkal gyorsabb lenne. Arra, hogy ezen irány északi felének nagyobb része a fiumei pályára esik, később még vissza fogunk térni.­­ Azon számításba eshető irány, a­melynek szerepe abban áll, hogy a Duna keleti partján haladva Kalocsát és Baját vigye közelebb Budapesthez, hogy az élén­­kebb vidéket, a városokat s a nagy magyar alföldet vonja bele az uj tartományunk s a tenger felé készülő forgalomba, lassan kint kettős alakot kezd magára ölteni Első alak­jában Budapest k. p­­.—Kunszentmiklós— Tass— Dunaparaj — Kalocsa—Hajós—Baja— Báttaszék—Pécs—Harkány—Bosznabród pon­tokon vonul keresztül. Belőle jelenleg csak 111 km. kész, ennek egyik része 61 km. (Budapest k. p. u.—Kunszentmiklós—Tass) első rangú fővonal, másika meg 50 km. (Kunszentmiklós—Tass—Dunapataj) helyiér­dekű vasút a MÁV kezelése alatt. Bajától Báttaszékig az elsőrendű pálya befejezéshez közeledik, Péce—Harkány—Bosznabród közt pedig ugyanannak munkálata a legbiztosabb helyen, az állam kezében van. 3 -----------------------------------------------------------1 Az ingyenes népkönyvtár közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Pécs, február 1. Tagjainak élénk érdeklődése közepette tartotta meg közgyűlését városunk ezen ifjú és csakis tisztikarának buzgósága révén szá­mottevő kulturális egyesülete, melynek élén Zsolnay Miklós áll mint elnök, akit előző estén hirtelen rosszul­lét fogott el, mely azon­ban mai napra már szerencsésen elmúlt, de így akadályozva volt a közgyűlésen való elnöklésben, mely tisztet képviseletében Simon Béla alelnök látta el, aki szívélyesen üdvö­zölvén az egybegyűlteket, akik a nemes cél érdekében oly odaadó tevékenységet fejtenek ki, fölkérte az egy csület titkárát, terjeszsze elő évi jelentését. Róna Jenő titkár a következőkben is­mertette az elmúlt év eseményeit A pécsi ingyenes népkönyvtár egyesület fontos fel­adatot teljesít és kézzel fogható eredménye két év es Pécs kulturális életében fennállása óta s az 1908. évi esztendőban is maradandó emléke van működésének. Az egyesületnek

Next