Pécsi Napló, 1909. február (18. évfolyam, 26-48. szám)
1909-02-02 / 26. szám
1909. február 2. »Pécsi Napló“ látja, mivel az — eistereita tanár, aki most , székesfehérvári főgimnáziumnál működik, de előzőleg Pécsett is működött és oly érdeklődéssel látott a forgalmi kérdések tanulányozásához, hogy úgyszólván kisujjában van az egész vasúti térkép, melynek hiányait alaposan ismeri. Eddigi tanulmányait trést újabb, elsősorban bennünket érdeklő ev okával gyarapította, mely a Katolikus Szemle legújabb számában jelent meg és írt a szerző szives engedélyével a bennünket ezen tervezett vasú vonalhoz főző nagy érdeknél fogva egész terjedelmében utána nyomtatjuk, el nem mulasztva, hogy az írónak Pécs iránt tanúsított jóleső, bar icdo költ rokonszenvéért köszönetet mondjunk. * Bosznia-Hercegovina annexiója napjainkban egész Európát foglalkoztatja, természetes dolog hát, ha mi, akik mind földrajzilag, mind jogilag legközelebb állunk a két tartományhoz, mi magyarok is Bosznia felé irányítjuk figyelmünket. Tárgyalni a sarunk azon vasutak irányáról, amelyek a magyar és bosnyák főváros közt hazánk földjén tekintetbe vehetők ; arról a vasútról, amely majd 1нЬе tőve teszi egyrészről, hogy áruinkat Fiumén kívül máshol is kirakhassuk az Adria partján, másrészről, hogy az uvac-mitrovisai szaudiák vasút sikeres kiépítése után haragos sítrb szomszédunknak kikerülésével Konstantinápolyba is eljussunk, meg Szalonikiben és majd Athénben is partot érjünk. A természet egyik törvénye szerint a mágnes magához vonzza a vasat, egy másik törvénye meg azt tanítja, hogy a nagyobb tömeg nagyobb hatással van a testekre. Ha a földön élő embert oly mágnesnek tekintjük, amely maga köré gyűjti a művelődés eszközeit és termékeit és pdig annál nagyobb mértékben, minél több ember lakik egy-egy helyen, akkor a tömegvonzás törvényéből következik, hogy jelen művelődésünk egyik nagy fontosságú eszközét, a vasutat aisebb községnek nagyobb mennyiségben kell fölhalmoznia és magába szívnia, mint annak, amely kevesebb lelket számlál. A város előbb rászorul a vasútra, min a falus a városnak, minél több lakosa és minél jelentősebb, annál sűrűbb vasúti hálózatra van szüksége. Ezt a tepasztaás eléggé bizonyítja. A műveit világ minden nagyobb városában, valamennyi nevezetesebb helyén fontos és sok irányú vasúttal találkozunk, minthogy korunkban a vasút mértéke a lakosság szellemi nívójának és legfőbb fejlesztője a haludásnak. Ebből következik, hogy a vasút városokat kössön össze, ne falukat, elsősorban fontos művelődési helyeket érintsen, ne pusztákat, így van ez tényleg a művelt,külföldön mindenütt. Nálunk azonban ez az elv nem mindig érvényesült, pedig éppen minekünk magyaroknak van reá nagy szükségünk. Ha szomszédos művelt államokban utazva azt látjuk, hogy például Itáliában, Németoszágban, Svájcban, de már magában Ausztriában is mily sok a 100 ezer lakoson fel álló város, nem egyszer elszomorodva gondolunk szegény hazánkra. Mi idézte el, hogy mi magyarok csak alig tudunk kimutatni 100 ezernél több lakójú várost ? Okát kettősnek találjuk. A távolabbit, amelynek elhárítása nem állott hatalmunkban, így jelölhetjük meg: semmiféle csatatér rövid idő alatt be nem népesedik. Mindenki tudja, hogy hol tatár, hol török, de még egyéb irtó háború is nagyon sokszor megtizedelte hazánk lakosságát Ezek nélkül — van jogunk mondani — M°gyarerszág, ha előbbre nem is, de ott biztosan volna, ahol Európa többi műveit országa. Közelebbi oka pedig abban rejlik, hogy a béke és haladás napjaiban nem jutott mindig érvényre az az elv, hogy vasijaink városokat, ne falukat hozzanak szoros összaköttetésbe. Ez felel meg arra a kérdésre is, miért maradt el meglehetősen a magyar ipar és kiviteli kereskedelem mezőgazdaságunk virágzása mellett. Miért ? Mivel nálunk egyegy vasút n nem ritkán előbb jelemnéktelen, mondhatnék néptelen községeket keresett föl, hogy a mezei gazdálkodás különféle érdekeit szolgálja, mellőzve azon városokat, amelyek művelődésünk hajnalától fogva létesítői, terjesztői voltak hazai kézműiparunknak s ma is — annak delelőte felé — egyedül lehetnek helyes központjai korunk sokféle gyáriparának. Mit kell hát most tennünk? Reánk kétszeres feladat nehezedik: kötelességünk nem csak a mai kor haladásával lépést tartani, hanem az előző idők kényszer okozta mulasztását is pótolni. Fejlesztenünk, népesítenünk kell hazánk városait és pedig elsősorban ott, ahol maga a teremtő az ásvány- vagy növényvilág terén, akár eddigi buzgólkodásunk az ipar érdekében, akár a magyar történeti hagyomány a tudomány mezején alkalmas területet jelöl meg számunkra. Ha ezt megtesszük, akkor ily irányú vidéki városaink minden erőlködés nélkül hírneves központjai lesznek a bányászatnak, vagy bor- és gyümölcstermelésnek, a sok fajtájú gyáriparnak, nemkülönben a tudománynak és művészetnek. Nemzetünk egyik legfőbb teendője, hogy a belföldi ipar széleskörű terjesztése által behozatali kereskedelmünket csökkentse, a kivitelit pedig növelje s e célra vidéki városaink fejlesztését közös erővel törekedjék előmozdítani. Amit saját magunk tapasztalunk, hogy mennyit fejlődik egy egy falu, vagy nagyközség, néha egyéb névtelen hely is, ha zakatoló vonatok szelik át határát 20—25 év óta, annak még nagyobb mérvben kell állnia, mégpedig rövidebb idő alatt, városaink életében. E nagy munkában váljon Magyarország melyik részére irányuljon nemzetink figyelme? Legelőször arra a részre, amerre országos érdek követeli; arra, amelyen át kulturmissziót kell hazánknak teljesíteni; arra, amerre a Gondviselés új teret jelölt ki a magyar nemzet hivatásának; arra, ahol égető szükség a Boszniába vezető, megfelelő első rangú vasúti fővonal mielőbbi kiépítése; oda, ahol egy módjánál fogva érdemes magyar városban ipar és kereskedelem, valamint tudomány és művészet terén fényes modern mintaképet kell állítanunk drága véren szerzett tartományaink élén Kétségtelen, hogy napjainkban hazánk egész figyelme Bosznia felé fordul. Annak, hogy Boszniával most már csakugyan gyors közlekedésre van szükségünk, az annexió megtörténte után senki sem kívánja bizonyítását. Röviddel ezelőtt Bosznia felé csak Pécsig lehetett gyorsvonaton utazni, onnét tovább csupán személyvonat állott rendelkezésre. Ma egészen Bosznobródig közlekedik Pécsen át egy egy gyorsvonat naponkint lessé is, fölfelé is Most kezdi lehetővé tenni a magyar, hogy Bosznia és Hercegovina az európai műveltséghez közeledjék. Vizsgáljuk sorban azon irányokat, amelyek a magyar főváros és a bródi bosnyák határ között számításba jöhetnek: 1. Ismeretes dolog, hogy ma Budapest k. p.u.—Újdombóvár—Pécs—Dália—Bosznabród irányban a két végpontot 455 km. köti össze, holott a légvonalban mert egyenes távolság csak 285 km. Ez az útirány hosszúsága miatt teljességgel nem felel meg a kivánalmaknak. 2 A Budapest k. p. u.—Újdombóvár— Pécs—Eszék—Snivojna—Verpolje—Bosznabród irány mag« után vonná ugyan az Eszék— Strjivon— Vrpolje helyi érdekű vonat megvételét és elsőrangúoitását, de 415 km. útja elegendőnen mégsem segítene a bajon. 3. Ezt a hibát, amely a Pécs—Dálja— Bosznabrád közt futó pályarészen mutatkozik leginkább éleslátással vette észre jelenlegi kereskedelemügyi miniszerünk, Kossuth Ferenc, aki magas állásából a jövőbe is meszszebbre előrelátva már régen meg volt győződve, hogy Bosznia Hrcegovinába irányuló forgalmunk nem maradhat sokáig a régi kezdetleges és esetleges mederben. Fölismerte egy utas a legrövidebb Pécs—Dolnji miholjáv (40)—Nasa (36)—Bosznabród (54) útirányt is, amelyen a Dráva Szava közti hatalmas hegységen át is csak 130 km.-ny vonal segélyével egyszerre 19 km.-rel rövidítheti meg a most forgalomban levő vasutat. Ezért rendelte el már másfél évvel ezelőtt Pécs—Bród között az egyenes észak-déli irányban állami költségen létesítendő fővonal nyomjelzését. A munkálat oly erővel haladt előre, hogy ámbár az 50 km. hosszú nacroi hegyi pálya, amelyen 10°/* a legnagyobb emelkedés, nem csekély nehézséget okozott, mégis e vasút összes tervei már 1908. év december végén készen kerülhettek föl a MÁV igazgatóságához. A Pécsről Dolnjimiholyse—Nasicon át Bosznabródig tervezett vaspálya a 62 fokos hőforrásáról országszerte ismeretes Harkány fürdőt is fel fogja lendíteni. A vastag oszlopban előtörő forró kénes víz eddig csak a nagyon közeli vidék betegein segíthetett, de a nemzetközi vasúti fővonal az emberiség közös gyógyító helyévé avathatja föl vállalkozó szellem és megfelelő tőke közreműködése mellett. Ezt a vonalrészt, amely Harkányt van hivatva világhírű fürdővé tenni nevezzük egyszerűen pécs—harkány—bosznabródi vasútnak, mind könnyebbség okáért, mind pedig a régi vonaltól való megkülönböztetés kedvéért. Minthogy a fővárostól Újdombóváron keresztül Pécs 246 km., a harkányi vonal kiépítése után létrejövő új irány: Budapest keleti p. u.—Ujdomi bóvár—Pécs—Harkány— Bosznabród csak 376 km. így aztán Bosznia- Hercegovina nemcsak jogilag, de térbelileg is közelebb jön Magyarországhoz. Ezen az úton, amelyen a harkányi részlet kiépítése után egész hosszában a MÁV tulajdonát képező, kész első rangú fővonalat nyerünk, a magyar és bosnyák főváros közt az áruszállítás és személyforgalom a mainál sokkal gyorsabb lenne. Arra, hogy ezen irány északi felének nagyobb része a fiumei pályára esik, később még vissza fogunk térni. Azon számításba eshető irány, amelynek szerepe abban áll, hogy a Duna keleti partján haladva Kalocsát és Baját vigye közelebb Budapesthez, hogy az élénkebb vidéket, a városokat s a nagy magyar alföldet vonja bele az uj tartományunk s a tenger felé készülő forgalomba, lassan kint kettős alakot kezd magára ölteni Első alakjában Budapest k. p.—Kunszentmiklós— Tass— Dunaparaj — Kalocsa—Hajós—Baja— Báttaszék—Pécs—Harkány—Bosznabród pontokon vonul keresztül. Belőle jelenleg csak 111 km. kész, ennek egyik része 61 km. (Budapest k. p. u.—Kunszentmiklós—Tass) első rangú fővonal, másika meg 50 km. (Kunszentmiklós—Tass—Dunapataj) helyiérdekű vasút a MÁV kezelése alatt. Bajától Báttaszékig az elsőrendű pálya befejezéshez közeledik, Péce—Harkány—Bosznabród közt pedig ugyanannak munkálata a legbiztosabb helyen, az állam kezében van. 3 -----------------------------------------------------------1 Az ingyenes népkönyvtár közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Pécs, február 1. Tagjainak élénk érdeklődése közepette tartotta meg közgyűlését városunk ezen ifjú és csakis tisztikarának buzgósága révén számottevő kulturális egyesülete, melynek élén Zsolnay Miklós áll mint elnök, akit előző estén hirtelen rosszullét fogott el, mely azonban mai napra már szerencsésen elmúlt, de így akadályozva volt a közgyűlésen való elnöklésben, mely tisztet képviseletében Simon Béla alelnök látta el, aki szívélyesen üdvözölvén az egybegyűlteket, akik a nemes cél érdekében oly odaadó tevékenységet fejtenek ki, fölkérte az egy csület titkárát, terjeszsze elő évi jelentését. Róna Jenő titkár a következőkben ismertette az elmúlt év eseményeit A pécsi ingyenes népkönyvtár egyesület fontos feladatot teljesít és kézzel fogható eredménye két év es Pécs kulturális életében fennállása óta s az 1908. évi esztendőban is maradandó emléke van működésének. Az egyesületnek