Pécsi Napló, 1909. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1909-03-02 / 49. szám

»■ Szemző Jozefának hagyta, aki nem volt rokona. A végrendelet egyéb pontjaiban ke­­gyeletes alapítványt hagyott egy 20—20 000 forintos alapítvány létesítésére, továbbá egy 150.000 forintos alapítvány képzésére, amely­nek az lett volna a rendeltetése, hogy a sásdi kerületben (az elhunyt volt kerületé­ben) működő tanítók és tanulók között, akik a magyar nyelvben leginkább kitűnnek, ajándékok osztassanak szét. Azonkívül egy ösztöndíjalapítvány létesítését rendelte jó hazafias tanulók tanítási költségeire. A végrendelet végrehajtásával megbízta Vojnieh István bárót, az általános haszon­­élvező örökössé kinevezett Vojnieh Szemző Jozefa fiát és Szécsenyi Tamás úrt, akiknek mindegyikének jelentékeny vagyont hagyo­mányozott örök tulajdonjogul és akiket fel­kért, hogy végrendeletét mindenben az ő intenciói szerint hajtsák végre. Siskovich Tamás nővérei (négyen) és oldalági rokonai nem nyugodtak meg a vég­rendeletben, mire a nem rokon Vojnieh Jo­zefa és Vojnieh István, valamint közöttük osztály­egyezség jött létre, amely a végren­delet pontjait felforgatta és egyezségileg osztotta fel a vagyont. A hagyatéki bíróság az osztályegyezség alapján rendelkezett és a hagyatékot az egyezség értelmében átadta a kedvezményezetteknek. A közalapítványokkal azonban baj tör­tént. Azokról mindenki megfeledkezett. A rokonok és a nemrokonok is. Sőt a közala­pítványi királyi ügyigazgatóság is. Hiába idézte meg ezt a fórumot a hagyatéki bíró­ság, hiába idézte különbeni jogkövetkezmé­nyek terhe alatt a közalapítványi igazgató­ság, amelynek élén akkor Toszt Gyula, a későbbi darabont miniszter állott, nem jelent­kezett és így a végrendelkező által szépen elgondolt alapítványok a vízbe estek. Polgár József, battonyai kir. közjegyző, aki az elhunytnak jó barátja volt és akit az elhunyt levélileg is felkért, hogy ellenőrizze végrendeletének mikénti végrehajtását, baráti kötelességének eleget teendő, beadványt inté­zett Günther Antal igazságügyminiszterhez és vizsgálatot kért. Beadványában azt mondja, hogy a hagyatéki leltárt foganatosító királyi közjegyző szándékosan oly alacsony érték­ben vette föl az örökbe hagyott ingatla­nokat, hogy azok terhére rendelt alapítvá­nyok teljesítésére (az örökösöknek kijutó részeken kívül) már egy fillér sem jutott és minthogy a közalapítványi ügyészség soha se jelent meg a tárgyalásokon, Wojnich István és örökös társai minden korlátozó rendelkezés nélkül kapták meg a leltári ér­téknél tízszerte értékesebb birtokokat. A hivatalos leltár szerint az összvagyon értéke 360 214 korona, amivel szemben van 432 561 korona teher. Ezzel szemben azt mondja Polgár József panaszos közjegyző, hogy az ingatlanok és ingók összértéke 1,446.862 korona. Bizonyítékképen elmondja, hogy a gödrei, baranya megyei 1469 kát. hold príma szántóföld 59 904 koronára, tehát hol­danként 41 koronában van felvéve, ami szerinte eléggé illusztrálja, hogy a hagyatéki leltár felvételénél milyen intenciók szerint jártak el az érd­ekeltek. Az igazságügyminiszter áttette a be­adványt a szabadkai ügyészséghez, hogy indítson hűtlen kezelés címén eljárást Voj­­nich István és társai ellen. Azonban a sza­badkai ügyész nem vállalta a vád kép­viseletét és felebbezés folytán a szegedi főügyész sem. Polgár ekkor magánúton hívta föl Vojnics Istvánt, teljesítse a végrendelettel szemben kötelességét. Azt írta neki, hogy Siskovieh szolgálni akarta hazáját, megyéjét, kerületét és mi történt? Se hazájának, se megyéjének, se kerületének mi sem jutott és épen azok harácsolták el vagyonát, kik legkevésbé voltak erre illetékesek. Vojnieh azt felelte erre, hogy ő nem érzi magát kötelezve semmire, mert az illetékes ható­ságok mindent helyben hagytak. Polgár közjegyző már most Apponyi Albert gróf belügyminiszterhez fordul, vizs­gálatot kér tőle, főleg a közalapítványi igaz­gatóság érthetetlen szerepe miatt és igazsá­got kíván minden irányban. Hogy az érdeklődők jobban fölismerjék az örökhagyó meg nem valósult intencióit, a végrendeletből ismertetjük az alapítvá­nyokra vonatkozó következő részeket: 1 szőt. Tekintetes nemes Baranyavár­­megyében fekvő ősi nemesi birtokomat a vidáki és a kévidáki puszta területével, vala­mint az ehhez csatolt Szily Lászlótól és neje Jeszenszky Ilonától általam megvett, telje­sen kifizetett s általam már rég tényleg bir­tokba is vett birtoktestet, úgy Bácsbodrog­­vármegyében Bácsalmás község határában és Szabadka ez. kir. város területén fekvő verusicsi (veresegyházi) pusztám, úgy sza­badkai és pécsi házamnak, valamint Somogy­­vármegyei alsóbái, Bodrog és Hidegár pusz­támnak s igy bárhol található összes javaim és birtokaim egyedüli és kizárólagos haszon­élvezetbe kamjonkai Szemző Josefát férje­zett Vojnics L. ültetem. Tartozván , ezekből mindenekelőtt birtokaimat terhelő adósságok kamatjait évenkint törleszteni és fizetni, to­vábbá Ilka, Etelka és Zsuzsánna nővéreim­nek évente, kinek-kinek egyezer forintot oly meghatározással azonban, hogy ezen egyezer forintnyi évi dotáció csakis őket il­leti, egyik vagy másik elhalálozása esetében örökösükre Vojnics Szemző Josefa haszon­élvezőnő becses életében már ki nem terjed. 2 szót. Vojnics Szemző Josefa gyászos halála esetében, illetve annak bekövetkezte után rendelem Baranyavármegyében fekvő gödrei ősi, nemesi birtokomat, a vidáki és alsóvidáki puszta területével, valamint az ehhez csatolt s Szily László és neje Jeszenszky Ilonától szentmártoni birtokkal megvett tel­jesen kifizetett s általam már rég tényleg birtokomba is vett, de az egész birtokokat terhelő jelzálogi adósságok miatt mindez­idáig nevemre nem telekkönyvezett 300 hold­­nyi 1200 ölivel számított birtokrésszel együtt soha, örökidőkre osztály alá nem becséjt­­hatom, hanem azokat örökidőkrei fentartás­­sa­l „almási és gödrei Siskovits Tamás" kegyeletes alapítványnak hagyom, melyek évi jöved­elmeiből a gödrei kastély udvarkert egyik legmegfelelőbb helyén építendő ká­polna és azt annak örök időkre leendő fen­tartása alapjául hagyom olyképen, hogy azoknak jövedelméből pár évi összegyűjtés azaz tőkésítés után ,mindenekelőtt sírbolttal együtt kápolna — de diszes — építtessen s a kápolna mindennemű szerelvényekkel el­­láttasson, rendelem, hogy azoknak elkészí­tésére és akadálytalan megvalósítására, a kastély és kert jókarban­­tartására legalább húsz vagy huszonötezer forint o. é. fordít­­­tassék s hogy ezen kápolna sírboltjában boldog emlékezetű szüleim hamvai s majdan a Mindenható akarata szerint az én földi maradványaim is örök nyugalomra elhelyez­tessenek és halálozások évfordulóján, vala­mint szeretett feledhetlen Czuczu Vojnics Lukács László kimultának, azaz halálának évfordulóján az alapítvány jövedelmeiből éven­ként engesztelő három papos nagy gyász­misa kiszolgáltassák, úgy születési napokra is kis egy papos gyászmisét mindenkiért külön külön rendelek. Egyúttattal rendelem, ha a Mindenható bölcsessége úgy óhajtja, hogy Vojnics Szemző Josefa is kimúlna, úgy az ő kimúltának évfordulóján szinte három papos nagy gyászmisét, úgy születésnapján, március 14 én és névnapján, március 19 én szinte kismisét rendelek érette évenkint ki­szolgáltatni s rendelem, hogy az évfordulós nagy gyászmiséken megjelenő gödrei fiú és Lányiskoláé gyermekek közt emlékezetünk megőrzésének jeléül az alapítvány kezelője által ötven forint áru magyar hazafiságot terjesztő magyar iskolakönyv osztandó ki. Öt nagy mise lévén rendelve, tehát minden nagy mise után 10 forint értékű könyv ré­szén kiosztandó, 6 szót. Rendelem továbbá, hogy ezen jövedelmekből az általam hat cikluson ke­resztül képviselt Baranya vármegyében fekvő sásdi országgyűlési kerületemhez tartozó köz­ségek szegény iskolás gyermekeinek magyar tankönyvekkel és esetleg a legnélkülözhet­­lenebb ruházattal való ellátásukra az iskolák jellegére való tekintet nélkül almási és gödrei Siskovics Tamás alapítvány címén 5000 frt, vagyis ötezer forint létesíttessék, de csak a kápolna felépítési alap létesítése után s an­nak kamatjait az egyes községeknek az ala­pítványi birtok végrehajtó kezelője által — még él, Szily László tanácsa meghallgatá­sával, ki az odavaló viszonyokat kívülem a legjobban ismeri — meghatározandó arány­ban szolgáltassanak, kikötvén mindazonáltal, hogy mint magyar alapítványból, a nem magyar ajkú iskolás gyermekek közül csakis azok részesülhetnek, kik különösen a magyar nyelvben jó előmenetelt tesznek, a magyar ajkúak közül pedig azok, kik a tanulásban kitűnnek, 8-szor. Mindezen fennebb elősoroltak megtörténte után a jövedelmeket fele rész­ben magyar aranyjáradák papírokban, füle részben pedig Magyar Földhitelintézeti zálog­levelekbe­ fektetés mellett mindaddig tőké­siteni rendelem, mig azok 150.000 frt azaz százötvenezer forintokra felszaporodnak, mely összeg is az alapítványi birtokhoz leszen csatolandó, az ekként az alapot tevő birto­kok feleslegesen fennmaradt évi jövedelmé­ből úgy az alaphoz csatolt 150 ezer forint kamatjaiból, ha csakis mindezen rendelke­zéseim megtörténte után megmaradó összeg s alapítvány egyéb jövedelmeiből, többi liszt­­társainak serkentéséül egy — Tekintetes Baranyavármegyének tiszta puritán jellemű, de testestől, lelkestől autonóm érzelmű, a köz­életben annak nyirt kifejezést adó, minden tette­­s szereplésében ily érzelmekről tanús­kodó, de csak választott tisztviselője éven kint egy 500 forint az az ötszáz forintnyi almási és gödrei Siskovics Tamás emlékdíjban ré­szesüljön, akinek kijelölésére az akkoroni alapítványi birtok végrehajtó kezelői által Baranya vármegye választott alispánjának kezeihez minden évben előzetesen leteendő 500 forint kiutalványozására az egyén meg­választására, hogy intenciómnak megfelelő autonomikus legyen. — Tekintetes Baranya­­vármegye közönségét, melynek körében po­litikai életem legszebb napjait töltöttem — kérem föl. A választások esetleges megszün­tetése s­­gy választott tisztviselő hiányában azt rendelem, hogy ezen 500 forint évenként a sásdi országgyűlési kerülethez tartozó köz­ségek azon tanítói és tanulói közt oszlasson föl, kik a magyar nyelv tanítás és tanulás­ban leginkább kitűnnek, ennek eszközlését az akkori alapítványi birtok végrehajtó ke­zelő tanácsára bízom. 9 szer. Mindezek előleges megtörténte után ezen örökidőkre szánt és rendelt ala­pít­vány­i birtok és már akkoron 150000 frt vagyis százötvenezer forintnyi hozzá csatolt alap jövedelmeit olyképen rendelem tőkésí­teni, hogy ha az a százezer forintot eléri, abból almási és gödrei Siskovics Tamás csa­ládi ösztöndíj alapítvány lesz alapítandó s az alapítványi birtokok akkori kezelői által külön e címen lesz kezelendő, amelynek kamataiból a gimnasialis vagy ezzel egyen­rangú más tanintézet­e­­k osztályából bezá­rólag a 8-ig élvezendő évi 500 forintos, míg a többi fentmaradt kamatokból annyi ezer forintos felsőbb oktatási évi ösztöndíjak léte­­sitlessenek, amennyi ezen ösztöndíj alapítvá­nyi kamatokból ki fog tölleni, ezen ösztön­díjak élvezetében hozzám legközelebb álló rokonaim azon fiúgyelmei és igy tovább azoknak utódai részesüljenek, kik jó és er­kölcsös magaviselet mellett a tanulmányok­ban haladást s jó előmenetelt tanúsítanak. Különösen kikötöm azonban, hogy ezen ösz­töndíjakat csakis oly ifjak élvezhessék, kik oktatásaikat benn a hazában bármely tudo­mányos ágazatban — beleértve a ludovikai tanfolyamot is, önálló magyar hadsereg fel­állítása esetében annak akadémiai növendé­keit is — magyar nyelv és ily szellemben kapják, hogy igy jó hazafiakká s édes ma­gyar hazánknak munkás és hasznos polgá­raivá válhassanak. Hogyha pedig Vojnics 2 „Pécsi Napló“ 1909. március 2.

Next