Pécsi Napló, 1909. április (18. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-11 / 83. szám
1909. április 11. Pécsi Napló* jogosulatlanul dédelgetett rácokra támadjon s evvel Vechy alkalmat találjon a polgárság teljes tönkretételére és kifosztására, úgyszintén eddigi gonosztetteinek igazolására, mert arra hivatkozhatnék, hogy lám, ezekkel a hitvány városi rebellekkel még sokkal szigorúbban kellett volna elbánnom! Egyik-másik panaszpont olyan természetű vádakat említ, melyeknek nyilvánosságra hozatalát a jóízlés tiltja, azért ezekre nem is reflektálok. A pécsi várban, a mostani püspöki rezidencia helyén, természetesen Vechy parancsolt, állandóan katonaság volt benne elhelyezve, míg Radonay püspök kint a városban szerény házban húzódott meg. A váron belül volt azonban a vártemplom is (székesegyház), ez is tehát a katonai parancsnok hatalmi körébe tartozott, a püspöknek a Mindenszentek templomával kellett beérnie. Az istentiszteleti célokra föl nem használt vártemplomot Vechy önös céljaira kifosztotta. A keresztény magyar időkből a templomban megmaradt és a töröktől a hódoltság egész idején keresztül megkímélt értékesebb tárgyakat a ravasz olasz elvitette Szigetvárra, saját házába. Elvitette többi közt a vártemplom drága keresztelő medencéjét (baptisterium honorifice artificiosum ex aera centenariorum viginti.) Az udvari kamara, amint erről értesült, nehogy Vechy a medencét — mint az egykorú írás megjegyzi — a zsidóknak eladja. Szigetvárról elszállította ő felségének diszkertjébe, melyet közönségesen „Neykepau“-nak (sic!) hívnak, „ahol oroszlánok és más vadállatok őriztetnek s hol a medence mindmáig megvan“ (t. i. amikor a panaszirat készült.) A generális elvitette a székesegyházból hat ajtónak és a katakombának vasrácsait (crates ferreos), a toronyórát a toronyból, a szentségtartó házikót (tabernaculum ex exquisitissimo lapide) és így tovább. 1694. évi julius hónapban Prenthaller János jezsuita házfőnök és Sztipánich Ferenc városi szenátor Pécsről különböző közügyekben Bécsben jártak s ott persze az akkor úgyszólván mindenható Kolonich Lipót bibornoknál is megfordultak. Itt véletlenül jelen volt Trautmannsdorf gróf, aki a pécsiektől Vecchy ellen emelt panaszok hallatára ezen meglepő kijelentést tette: „Vecchy grófnak Itáliában, Padua városban törvényes első felesége él, két gyermekével, mostani nejével, Maria Florenciával kötött házassága közönséges bigámia, kétnejűség!“ Úgy látszik Vecchynek csakugyan voltak nem közönséges katonai érdemei, de talán hatalmas pártfogói sem hiányoztak és igy történhetett, hogy évekig elhúzódott a dolog, míg ellenfeleinek sikerült a zsarnok állását megrendíteni. Ez az 1701. esztendő nyarán mégis csak bekövetkezett, amidőn a katasztrófa teljes erővel zúdult a nyakába. Parancsnokló tábornoki állását kinevezett utódjának, Huyn József gróf altábornagynak adta át, ő maga lesújtva tért vissza olasz hazájába, saját szavai szerint oly szándékkal, hogy magát tisztázza és ártatlanságának bizonyságát azon illetékes hatóságtól meghozza, amely első házasságának válóperében eljárt, mert — úgymond — első feleségétől nem úgy választották el, hanem a házasságot érvénytelennek nyilvánították, megsemmisítették, bigámia esete e szerint fönn nem foroghat. A boldogtalan grófné, Florencia, Pécsett 1701. évi augusztus 7-én kelt nyilatkozatban fájdalmasan kesereg szerencsétlen végzete fölött. Följajdulásának gondolatmenete ez. Én az elköltözködésre készen állok, előbb azonban tiltakozom a szigorú és a tények kellő ismerete nélkül velem szemben és rangom ellen követett elbánás ellen. Jó lelkiismerettel, nyilvánosan esküdtem meg férjemmel, minden rosszhiszeműség és gonoszság nélkül, a világ tudtával, miután férjem első házassága előzőleg megsemmisíttetett és a mi egybekelésünk ellen senki sem tett kifogást. Azóta huszonöt esztendő telt el, ez alatt két évig Velencében, szűkebb hazánkban éltünk együtt annélkül, hogy valaki ezt kifogásolta volna. Ilyen körülmények közt egyenesen a római pápához fogok reklamálni. Az igazság és törvény követeli, hogy tízezer forintnyi hozományomat visszakapjam, e részben Vechy minden ingó és ingatlan vagyonából követelem kielégítésemet. Férjem most eltávozik, követelem távollétében eltartásomat, amihez csak van jogom, ha az első feleségnek, jóllehet házasságát érvénytelennek jelentették ki, joga van életfogytig való eltartásra! Ebből azt lehet kivenni, hogy Vechyt kötelezték első nejének eltartására. Az elköltözködés akadályokkal járt, mert a tábornok nagyon „lógott“ a sok adósság miatt. Szorult helyzetében, a távozása előtti legutolsó napokban odaadta a Tettyét a káptalannak ötszáz forintért, melyet valamikor kölcsön kért, de visszafizetni nem tudott. 1701. évi augusztus 12-én a káptalan óvadéklevelet állított ki Kazó pécsi nagyprépostnak. Ebben el van mondva, hogy Vechy és neje a török kiűzetése után az udvari kamarától örökös joggal megkapta a Tettyét a puskaporos malomnál, az ott levő romokkal, kellemes kerttel és a Tettye vízfolyásán álló malmok vízjogával. Mindezt az Ágostonrendi szerzeteseknek szándékoznak a tulajdonosok elidegeníteni ; minthogy azonban a Tettye valamikor — így szól az óvadéklevél — mélt. püspökünknek, de a káptalanbelieknek is üdülőhelye volt, régi jogainkat a mostani alkalmas időben érvényesíteni kívánjuk; nehogy tehát ezen birtok az Ágoston-rendieké legyen s ebből később pör és veszekedés származzék, megkértük a tábornokot és feleségét, hogy a Tettyét nekünk (a káptalannak) engedje át azon ötszáz forintért, melyet nekik szorultságukban oly módon adtunk kölcsön, hogy a pénzt mi magunk hazó nagypréposttól vettük kölcsön. A gróf és neje ezen kérésünkre a mai napon kiállított örökvallomással a Tettye birtokát a káptalanra ruházta az említett ötszáz forint fejében. Fölhatalmazzuk ezek után a nagyprépostunkat, hogy ezen ötszáz forint erejéig, melyet ő a mi nevünkben adott Vechy grófnak és nejének kölcsön, a mi további megkérdeztetésünk nélkül, szabadon választandó káptalani jövedelmeinkből magát kielégítse és e tekintetben előre lemondunk minden tiltakozásról és jogorvoslatról. Ezt megelőzőleg a grófi pár 1701. június 3-án egy másik adóssága törlesztéseképpen 610 rajnai forintért eladta Kazó nagyprépostnak kétszáz kasználja rétjét és 54 hold szántóföldjét. A rét a városi közkórháznál levő török mosé melletti vízfolyásnál kezdődött, szélességében a Rákóci-út mentén terült el (házak itt akkor még nem voltak) és a mostani nagykanálisig leért. Az örökvallomás pontosan leirja határait s ebben azt olvasom, hogy a nyugati határvonalat képező vizárkon túl van a halastó, az úgynevezett „“Balukánya“ és a tó alatt malom áll. A tó a malommal és a körülötte fekvő szénáskerttel, rétséggel Sztipánich Ferenc városi tanácsnok tulajdona. Ez a Batubánya és malom a Maléter dr.-féle uszoda és szomszédos telkek helyén volt. Amint Kazó nagyprépost jun. 3-án megvette Vechy rétjét, mindjárt ezután, június 18-án megvásárolta tekintetes (egregius) Sztipánich Ferenctől 380 rajnai forintért az árok túlsó partján a rét mellett nyugatra levő kertet, tavat, malmot, a malom mellett nyugatra fekvő majorsági helyet, ezalatt 18 kasználja rétet, ezenkívül a pécsi hegyen, a Szenes dűlőben negyven kapualja szőlőt. Kazótól a Sztipánich féle birtokot a káptalan vette át. A malmot és Balukányát a káptalan eladta, a hozzá tartozott majorsági hely és rétség mai napig a káptalan tulajdona, a rétet azóta fölszántották és a bolgár kertészek mint bérlők paprikát, hagymát termelnek rajta. Egy Balukánya a budai külvárosban is volt és van máig is, a „Balukánya“ tudniillik török szó és értesülésem szerint annyit jelent, mint az okiratokban előforduló latin „piscina*: haltartányt, halastavat. Vechy szántóföldjét a Kazóval kötött adásvételi szerződés így írja körül: határa nyugat felől a Málomba vezető kocsiút, keleten a siklósi országút, délen egy dűlőút, mely keletről nyugati irányba húzódik. A három úttal szegélyezett szántó azelőtt 60 hold volt, de hat holdat közben a ferencrendieknek adott a tábornok. Legnagyobb elszámolása volt Vechynek a nagypréposttal, akit éveken át különböző összegek erejéig sikerült megpumpolnia. Azért Vechy, amint sorsa eldőlt, 1701. május 20-án Pécsett kelt szerződéssel hazó nagyprépostnak átengedte mindazon községeket, melyeket hadi szolgálatainak jutalmául őfelségétől Baranya és Somogy vármegyékben életfogytiglani haszonélvezetre, földesúri joggal együtt kapott. „Miután a nagypréposttól kamat nélküli kölcsönösszegeket vettem föl — írja a szerződésben Vechy — megengedem, hogy magát községeim földesúri jövedelmeiből kárpótolja mindaddig, míg a befolyó jövedelmek a kölcsönöket egészen le nem törlesztik. Megparancsolom azért a községi bíráknak, hogy a nagyprépostnak jobbágyi engedelmességet tanúsítsanak és ami járandósággal nekem a községek tartoznak, azt fizessék őneki. Ezen engedmény az 1701-ik esztendővel kezdődik. Községeim: Somogymegyében Csokona és Szulimán, Baranyában Kispeterd, Kiscsány, Nagyváty, Szenterzsébet és Szentkirály. De Szentkirály négy évi járandósággal adósom, mert nemesi privilégiumára hivatkozva a földesúri követelések ellen fölebbezett. Bármi jöjjön ezen ügyben az udvari kamarától, a nagyprépost vegye azt helyettem át és aszerint bánjon a szentkirályiakkal.“ „Hallakonich Györgyöt ispánommá nevezem ki és meghagyom neki, hogy Baranyamegye közgyűlésein helyettem jelenjen meg, amint ez a többi uradalmaknál is szokásban van, hogy t. i. a távollevő uraságot uradalmi tiszt képviseli a megyegyüléseken. Ispánomnak szolgáljon tudomásul, hogy községeim jobbágyai közül mindenki robot fejében egy-egy napot dolgozik az uraságnak hetenkint. Ha négy ökörrel két ember jön, ez két robotnak számít. Egy napi robot pénzértéke három garas (ez egyenlő kilenc krajcárral vagy tizenöt dénárral, Cserk.), egy évi robot nyolc forint. Aki makacs és dolgozni nem akar, azt vasra kell vinni és nem kell szabadon ereszteni, míg csak elitbirságot nem fizet (ponere in compedes et non liberare, nisi aliquid solvat pro poena.)“ Saját gazdálkodására csupán az maradt meg a távozó Vechynek, amit Szigetvár határában az udv. kamara adományából leirt. Elrendeli, hogy ispánja az 1702. évre a szigetvári határban 150 holdat vettessen be búzával, az 1701. évben búzával bevetett terület Szigetváron a pécsi kapun kivül a turbéki útnál százhúsz hold, továbbá 14 hold rab. A többi szigeti földje a kanizsai oldalon feküdt. Látnivaló ezekből, hogy Vechy csak a szigeti határban is mennyi földet birt. Volt ugyanott majorja, ebben rendelt lakást ispánjának, volt saját uriháza, melyet az udv. kamara évi ötven forintért bérbe vett tőle, hogy elszállásolja benne Vechynek utódját, Huyn grófot. Egy példát fölhozok arra, hogy miként jutott Vechy egyes községek birtokába. A bécsi császári udvari kamara 1697. évi július 30-án arról értesíti a budai kamarai adminisztrációt, hogy ő felsége méltányolva Vechy gróf tábornoknak immár 27 éven át teljesített hű szolgálatait, különösen pedig azt, hogy Klosterneuburg várost megtartotta (ez talán arra az alkalomra a MOLL-FÉLE SEIDLITZ-POR felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajoknál, melyekből a rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL készítménye kérendő. Eredeti dobozokban —a ■' — 2 korona. ===== FŐ-SZÉTKÜLDÉS: MOLL A. gyógyszerész, cs. és kir. udv. szállító által Bécs, I., Tuchlauben 9. sz. Vidéki megrendelések naponta posta-attmvét mellett teljeeittetnek. — A raktárakban tessék határozottan MOLL A. aláírására és védjegyével ellátott készítményeket kérni. Raktár Pécsett: Sipőcz István gyógyszertárában. MOLL.SÍSOSBORSZESZ a legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyéb meghűlési bajoknál. A raktárakban ólommal zárt (plombirt) üvegekben 1 - 2 koronáért kapható. ■■■ MOLL- készítmény kérendő.