Pécsi Napló, 1909. október (18. évfolyam, 223-248. szám)
1909-10-19 / 238. szám
gépemen, híján voltam minden izgalomnak, rossz érzésnek. Most egészséges vagyok, de e két érzéstől nem tudok szabadulni. Erősen fogva tartják a lelkemet. Szokatlan, új dolog előtt állok. Tudom, hogy ez a rengeteg ember pusztán az én látásomra jött ide. A versenyeken, amelyeken részt vettem eddig, mégis megoszlottak a látnivalók. De itt minden szem engem fürkész, engem vizsgál. És joggal, mert fizetnek a látásomért! Most repülök először pénzért, eddig csupán kitűzött pályadíjakért versenyeztem. Érthető tehát, hogy valamivel izgatottabb vagyok, mint rendesen. E szavak után kissé halványan a kezét nyújtotta és a garage elé sietett. Blériot az udvari páholyban, Boda Dezső főkapitány gépházában kereste föl Blériot-t, közvetítve József főherceg azon óhaját, hogy vele beszélni szeretne, udvariasan követte a főkapitányt, az udvari páholyba, amelyben a főhercegen kívül Auguszta és Klotild főhercegnők s a József főherceg gyermekei foglaltak helyet. Mikor a világíű aviatikus a páholy küszöbén megjelent, a főhercegnők — mellőzve minden udvari etikettet — feltűnő szívességgel keltek föl a helyükből s mind a két kezüket oda nyújtották neki. S hogy az udvari páholyban teljes diadalt üljön a demokrácia, a fenséges asszonyok, a férj után, odakérették Blériot asszonyt, akit Fontenay francia főkonzul kisért József főhercegék körébe. Az első fölszállás után a Blériot-házaspár fogadása megismétlődött. József főherceg mondhatnók extázisban, futólépésben szaladt a gépéről lelépő aviatikushoz, akit karonfogott és maga vezetett föl a páholyba, ahol feltűnő melegséggel ünnepelték. A nap hőse ezúttal tétovázva nézte a feléje nyújtott főhercegnői kezeket. Az ő kezei ugyanis csak úgy csepegtek a portól és benzintől. Auguszta főhercegnő azonban mosolyogva így szólott hozzá: — Mindegy, azért nagyon örülök, hogy kezet szoríthatok önnel. Blériot erre óvatosan odanyújtotta a főhercegnőnek az egyik ujját. Az aviatikus feleségét ezúttal is a francia főkonzul kísérte az udvari páholyba. A beszélgetés folyamán József főherceg bámulatát és elismerését fejezte ki a La Manche-csatorna hősének, majd megkérte Blériot-t, engedné meg, hogy kisfia őt is, meg a gépét is lefotografálhassa. Blériot erre udvariasan odaállt a gép mellé s nyugodtan tűrte, hogy a kis főherceg a lemezén megörökíthesse. Négy óra után öt perccel a fehér lobogó helyére felhúzták a vörös zászlót, amely az előre kiosztott jelzőcédulák szerint azt jelentette, hogy «most indul». Halálos csönd támadt, minden szem, minden látcső mereven oda volt szögezve a gépházból előkerült monoplánra s a következő pillanatban Blériot alakja is látható lett a gép mellett. Mielőtt azonban az ülésen helyet foglalt volna, a pénztárcáját kivette a zsebéből s átnyújtotta e feleségének. Azután kétszer egymásután látható izgatottsággal, megcsókolta Blériot-né asszonyt, mint az olyan ember, aki el van készülve rá, hogy esetleg örökre búcsúzik ... A Blériot házaspár ünneplése. A Magyar Mérnök és Építész-Egylet, amely a mérnök kartársat már a La Manche csatorna átrepülése alkalmából üdvözölte, szíves örömmel látta vendégül Reáltanoda utcai palotájában a világhírű francia mérnököt és nejét és tiszteletére vasárnap fényes fogadóestélyt rendezett. Az estélyre meghívták a kormány tag-fjait, a fővárost és a vármegyét, polgári és katonai hatóságainkat, a külföldi képviseletek vezetőit, legelőkelőbb intézeteinket, tudományos és társadalmi köreinket. Este kilenc órakor a mérnökegyesület összes helyiségeit zsúfolásig megtöltötték az estélyi öltözékben megjelent urak. Kevéssel 9 óra után jött Blériot és neje, akin díszes, uszályos ruha volt. Az egylet nevében Pompéry Elemér min. tan. igazgató, Kajtinger Mihály elnök és Balla Pál főtitkár fogadták a vendégeket. Blériotnénak hatalmas virágcsokorral kedveskedtek. A beszélgetés során Blériot elmondotta, hogy rendkívül el volt ragadtatva a felszállásra megjelent nagyszámú közönségtől. Soha még ilyen szimpatikus közönség előtt nem szállott föl. Szerződése értelmében csak negyed óráig kellett volna repülnie. Látva azonban a közönség lelkes magatartását, valamivel kifejezést akart adni az impozáns tömeg iránti elragadtatásának és ezért több repülést végzett, mint amennyire kötelezve volt. Csodálkozását fejezte ki a rendőrség működése és a közönség nyugodt magatartása felett, amely lehetővé tette, hogy a rendet a nagy tömeg egy pillanatra sem zavarta meg. Repülése közben úgy látta, hogy a tömeg egyszer egy helyen áttörte a korlátot. Megijedt, mert azt hitte, hogy most szerencsétlenség fog történni. Csodálatára azonban egy pillanat múlva újból rend lett, a tömeg megállt, a hullámzás megszűnt. Kajtinger Mihály az egyesület elnöke francia nyelven üdvözölte. Blériot meghatóban köszönte meg a rendkívül szíves üdvözlést. A következő előadásban elmondotta, hogy az aviatika legnehezebb kérdése az egyensúly kérdésének megoldása A szelek nem vízszintesen, hanem hullámszerűen érik a gépet, amely minden pillanatban ki van téve a felborulás veszélyének. Hosszas kísérletezés után sikerült már készüléket készíteni, amellyel az egyensúlyozást eszközli. Bordeauxi iskolájában most a készülékének tökéletesítésén dolgozik. Előadását rajzokkal illusztrálta. Az érdekes előadást zajos tapssal fogadták. Tizenegy óra volt, amikor Blerioték a társaság viharos éljenzése közben távoztak. HÍRROVATUNK: Pécs, október 13. Schultz Károly, esperes-tanfelügyelő. A «Pécsegyházmegyei róm. kath. tanitóegylet» siklósi körének tanítói és lelkészei ünnepet ülnek, melyet a kitartó, a becsületes és önzetlen munkában megőszült esperes tanfelügyelő Schultz Károlynak, kerületi tanfelügyelői áldásos működése negyedszázados évfordulója alkalmával rendeztek. Boldog emlékű Dulánszky Nándor megyés püspök 25 évvel ezelőtt felismerve Schultz Károlyban a munka szeretetét, a szakavatottságot és a kerületi tanfelügyelőségre való rátermettségét, oly kerület élére állította, melynek tanügye valóban igen gyenge lábon állt s ennek rendezését, a kornak megfelelően magasabb színvonalra emelését tőle várta. Schultz Károlyban sem fölöttes hatósága, sem pedig munkatársai, a kerület lelkészei és néptanítói nem csalatkoztak, mert a várakozásnak minden tekintetben kitűnően megfelelt. Ő 25 évvel ezelőtt a tövisekkel is sűrűen behintett útjára nem indult trombitaharsogás, dobpergés és görögtűz mellett, hanem igazi tanférfi módra szerényen és zajtalanul kezdte meg működését, melynek minden napja egy-egy áldés volt kerületének tanügyére és néptanítóira. A nagy gonddal és jól megfontolt előrelátással kitűzött célját nem a hivatalos rideg szigorral, sem az állig való begomborkodással, sem az erős kéz éreztetésével vélte elérni, mert tudta azt, hogy buzgó, tettrekész és őt minden alkalommal szeretettel követő hadsereg nélkül jóakarata, nemes törekvése és önzetlen munkássága csak írott malaszt maradna; de éppen abban rejlett sikereinek titka, hogy mindjárt működésének kezdetén megtudta találni az utat a kerület néptanítóinak szívéhez, kiket magához fölemelt, kik között mindig oly jól érezte magát, kik 25 éven át kedvencei voltak, kiket testvérként szeretett, kiknek jobb és boldogabb megélhetése előmozdításáért összes nyugalomra szánt óráit feáldozva, fáradozott, kikkel karöltve a tanügy terén oly nagy lelkesedéssel és egyetértésben munkálkodott, kiket a küzdelmes napokban a kitartásra bátorított és kiket vigaszul igaz szeretetével megajándékozott. Midőn ma áldásos működésének 25 éves évfordulója alkalmával a múltba visszatekintünk, lelki szemeink előtt sűrű egymásutánban fölvonulnak alkotásainak, törekvéseinek és elért sikereinek és a kerületi néptanítóival szemben oly szívesen tanúsított jóindulatának legszebb és legmeghatóbb képei. Főtörekvését képezte a kerület papsága és tanítósága közt barátságos viszonyt létesíteni, azt állandóan ápolni és fejleszteni. Midőn pedig a tanítóság jobb sorsa előmozdítása érdekében az elkeseredett küzdelmet felvette, akkor ő állt melléjük, velük harcolt tollával és szokott ékesszólásával és örült szíve, hogyha a tanítóság arcáról a boldog megelégedést látta mosolyogni Hathatós közbenjárása folytán a viskók helyébe iskolapaloták épültek. Legnagyobb örömét és megelégedését mégis az okozta, hogyha sikerült valamely tanító fizetését felemeltetni és ezáltal megélhetését tűrhetővé tenni, vagy ha sikerült a tanítói özvegyeket és árvákat segélyek kieszközlésével gyámolítani. 25 évi kerületi tanfelügyelői működése alatt végzett, testet és lelket egyaránt ölő tanügyirodai és irodalmi munkássága, vasszorgalma és törhetlen akaratereje előtt a tanítóság ma ünnepélyesen kalapot emel és áldják az Istent, hogy megadta neki az erőt és egészséget, hogy értük és a tanügyért annyi üdvöset és hasznosat dolgozhatott. Örömére szolgálhat azon tudat, hogy sikerült a kerület tanítóságában a munkaszeretetet állandóan fokozni, mert midőn az egyház, a haza és a tanügy javára dolgozni kellett, akkor az ő dicső kerülete abból bőségesen kivette részét. Amilyen hithű katholikus volt, és oly szeretettel csüngött édes hazája keblén. Hogy örült a hazájáért dobogó szive, midőn iskolalátogatása alkalmával az édes magyar nyelvnek térfoglalását az idegen ajkú iskolákban szemlélhette. A kölcsönös szeretet, a tisztelet és szép egyetértés az esperes tanfelügyelő és tanítók között megtermette a kívánt és óhajtott gyümölcsöket, mert 25 évi kerületi tanfelügyelősége alatt kerületében alig akadt tanító, ki ellen kötelességmulasztás miatt erélyesen kellett volna fellépnie. Ő képes volt a kötelesség sikamlós útjáról letérőket is szeretetteljes szavaival a rendes és célravezető útra visszatéríteni és midőn mégis egy-két tanító ellen kötelességmulasztásért az eljárást megindították, akkor az ő jóságos szíve fájt, aggódott azok sorsa felett, melléjük állt és elszántan védte őket, mert nagyon jól tudta, hogy ezen az ideális tanítói pályán oly nagyon sok a szúró tövis és oly nagyon kevés a viruló rózsa. Ha pedig ezen szerencsétleneken már máskép nem segíthetett, legalább azok és családjaik nyomorán a kényszernyugdíjazás kieszközlésével enyhített. 25 évi kerületi tanfelügyelősége alatt nem fordult elő eset, hogy valamely tanítót kötelességmulasztásért vagy az erkölcs sikamlós útjáról való letérés miatt üres kézzel kellett volna szélnek ereszteni. Ezek az úgynevezett egészséges állapotok, miket ő bizony tövisekkel sűrűen kirakott utakon át haladva létesített és állandóan gondozott. Mindezekért áldják is őt ma kerületének tanítói és az elhalt tanítók özvegyei és árvái, mindennapi imájukban kérik a mindenható Istent, hogy áldja meg szeretett vezérüket, a kerület munkás és jószívű esperestanfelügyelőjét, ki 25 éven át velük szemben atyai jóindulatot tanúsított, ki értük annyit dolgozott, ki őket e hosszú időn át változatlanul szerette s kinek jósa- 4 „Pécsi Napló“ 1909 október 19.