Pécsi Napló, 1910. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-30 / 24. szám

1910. január 30. közt az mondatik, hogy a kiselejtezésről külön rendelet fog intézkedni. Azóta hét év múlott el, de még a külön rendszabály nem jelent meg. Bizonyosan az okból nem jelent meg, mert még csak három év múlva kez­dődik a selejtezés. A vármegyék irat- és levéltárai azonban annyira megteltek már telefirkált papírokkal, hogy elhelyezésükre nem találnak elegendő helyet. Egymást kér­dezgetik, hogy megkezdték e már a selejte­zést, hogyan és miképpen selejteznek s mit fizetnek a selejtezésért? Egymáson akarnak tanulni. Baranya vármegye levéltárához is érkezett ilyen kérdezősködés. Igaz, hogy a mi vármegyeházunkban is tömve van min­den tisztességes és tisztességtelen hely, a selejtezés itt is elkelne, belátható időn belül azonban szó se lehet selejtezésről. Majd ha pince, padlás mind megtelik iratokkal, akkor a főszolgabirói hivatal háta mögé pajtát építtet a vármegye s itt raktározzák el a pincében már elkorhadt, elrothadt kultur­­szemetet. A műveit Európa és a tudósvilág meg fogja vetni Baranyát; de a vármegye adófizető közönsége áldani fogja, hogy a régi írásoknak palotát nem emeltetett, hanem csak pajtát. — A pécsi ingyenes népkönyvtár egyesület ma délelőtt 11 órakor tartja a polgári kaszinóban évi rendes közgyűlését. — Joggyakornok kinevezése. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Végh József ka­posvári kir. törvényszéki díjtalan joggyakor­nokot díjas joggyakornokká nevezte ki. — Névmagyarosítás. Kovácsevits Jó­zsef pécsi illetőségű pécsi lakos családi ne­vének Kovács­ra kért átváltoztatása belügy­miniszteri rendelettel megengedtetett. — Cim és jellegadományozás. Jám­­borffy Kálmán nyugállományú vezérőrnagy­nak az altábornagyi címet és jelleget ado­mányozta a király. — Mintha ellenfelek volnának. Egy idő óta, mondjuk, Széll Kálmán kormánya óta, a törvényhatóságokkal a belügyi kor­mányok mind úgy állottak szemben, mintha ellenségek, peres felek volnának. Nem elég, ha a vármegye közönsége, vagy alispánja fölér a belügyminiszterhez, hogy erre, vagy arra van szüksége s a közigazgatás érdeké­ben ezt, vagy azt igényelik, a legagyafúrtabb fondorlatokkal mért földekre föleresztett in­dokolással kell megpróbálkoznia, úgy hogy egy egy föliratának a megokolása a Halley üstökös farkánál is hosszabb s mégis ered­ménytelen minden erőlködés, mert a mi­niszter a hatalmasabb s mert övé az utolsó szó. Boldogok a belügyminisztériumban, ha a vármegyétől valamit megtagadhatnak, ha a vármegyén egyet rúghatnak. Ebben külö­nösen nagy volt a belügyminisztérium Andrássy Gyula gróf alatt. Négy év alatt, igaz, hogy se alkotmánybiztositékot, se státusrendezést, se szolgálati pragmatikát, semmit sem alkothatott a belügyminiszter, de annál többet ütött a vármegyében. Bizonyára ebben is »tévedett« s mivel tévedni emberi dolog, hát fátyolt a múltra. A jelenben s jövőre nézve kívánatos lenne, hogy a bel­ügyi kormány a vármegyékkel ne álljon hadilábon s ne tartsa a vármegyéket ellen­ségeinek, mert a vármegyék se lehetnek jobb indulattal a magas kormány iránt s ennek mindig a közügy, közérdek issza meg a levét. — A pécs— dolnji-miholjaci vasút előmunkálati engedélye. Biztos forrásból értesülünk, hogy a kereskedelmi miniszté­rium a pécs—dolnji miholjaci vasutat, mi­után az állami építkezés különböző okokból teljesen elejtetett, legmesszebbmenő támo­gatásban részesíti, mivel elismeri ezen vasút építésének kiváló fontosságát, mi az adott viszonyok mellett ránk nézve még vigasztaló és úgy tudjuk, hogy az érdekeltség meg­felelő támogatást nyújt az új engedménye­seknek s a vasút még 1911 ben megnyithat. Amikor először tettünk említést az ezen vasútépítés tekintetében bekövetkezett for­dulatról, akkor kifejezést adtunk még azon feltűnő jelenségnek is, hogy egyes vállal­kozó cégek versengtek az előmunkálati engedélyért. Utólag úgy értesülünk, hogy az új engedményes cég átvette a Gferrer, Schoch és Grosmann cégtől az elkészített nyomjelzési terveket és azok nyomán fog eljárni, s ez azért történt, mert a mostani engedményes cég építi amúgy is a dráva­­völgyi vasutat, így tehát célszerűbbnek és helyesebbnek látta a volt engedményes ezen vasút természetes kiegészítő részének meg­építését is átengedni már a helyes tarifális szempontból is, ami bizonyára a régi en­gedményesek jóakaróira is megnyugtatólag fog hatni és az új, remélhetőleg eredmé­nyesebben dolgozni tudó engedményesek iránt is kedvezőbb hangulatot fog teremteni. — Halálozások. Az Eszterházy her­cegi uradalom Tarcsa pusztáján 37 éven át működött mint tanító Lukács Ferenc, sze­retve tanítványaitól és azoknak hozzátarto­zóitól. Huzamosabb betegeskedés után pén­teken reggel, életének 66. évében meghalt Lukács Ferenc. Felesége szül. Czupy Fran­ciska, három gyermeke, sógorai Czupy Ede és Korzsinek M. és ezeknek hozzátartozói, valamint kiterjedt rokonság gyászolják az elhunytat, akit vasárnapon délután 4 órakor a gyászháznál tartott beszentelés után Rác­városra szállítanak és ott hétfőn délelőtt helyezik örök nyugalomra a családi sírboltba. — Pénteken este Pécsett elhunyt özv. Járányi Györgyné, szül. Kajdy Ágnes, életének 62. évében. Nyolc gyermeke, az unokák egész sora és nagy rokonság gyászolja az elhuny­tat, akit vasárnapon délután 3 órakor he­lyeznek örök nyugalomra a központi temető halottas házából. — Arany a sárban. A ki korán kell, aranyat lel. Egyik teknőváj­ócigány is korán kelt ma, hogy a teknőivel és fakanalaival első legyen a hetivásáron. Korán kelt és aranyat lelt. Tizenegy órára már eladta ösz­­szes holmiját s kapott érte­­ tizkoronás aranyat, amelynek egy kis nikkelpénz föle is volt. A felét elitta a Majláth-tér egyik pálinkás boltjában s részeg fejjel kóborolva a piacon, elvesztette az aranyát. Nagy csuda lett ebből. Ordított torkaszakadtából, hogy összetoborozza valamennyi füstösképü pere­puttyát asszonyostól, rafkóstól együtt. Ami­kor már együtt voltak, az egyik vadgesz­tenyefa tövében képződött pocsolyában el­kezdtek keresgélni. Tizenkét kéz is kotorá­szott, halászott egyszere az arany után. Ki­merték már az utolsó csepp vizet, gyöke­rekig kikaparták a sarat s az arany nem került elő. Ekkor a kárvallott cigány rá­fogta egyik teknővájó konkurrensére, hogy megtalálta a sárban az aranyat. A szeméből, abból a ravasz róka tekintetéből olvasta ki. Szót, szókövetett s olyan parázs verekedés kerekedett belőle, hogy a félholtra vert ci­gányokat a rendőrök bérkocsin szállították a kórházba. Úgy látszik nem mindig sze­rencse, ha az ember korán kel, aranyat lel s utána pálinkát nyel. — Kirakatverseny Pécsett. A pécsi kissé lagymatagon, csöndesen élő kereskedő világot meg fogja mozdítani, föl fogja élén­kíteni az a kirakatverseny, melynek rende­zését most kezdte meg Pécs kereskedelmi köre. A múlt esztendőben Budapesten ren­deztek a legelőkelőbb kereskedők vezetése mellett kirakatversenyt, amely nemcsak óriási erkölcsi sikerrel járt, hanem tisztes­séges anyagi hasznot is juttatott a kereske­dőknek. A fővárosi kirakatverseny sikeré­nek hatását megérezték sorra az ország nagyobb városai is és egymásután rendez­tek kirakatversenyeket, amelyek szintén ki­vétel nélkül nagyszerűen sikerültek. Most végül Pécsre is megérkezett a kirakatver­seny rendezésének egészséges gondolata. Kereskedőink idáig kissé keveset törődtek a reklámmal. Beérték avval, hogy első mi­nőségű, modern szükségleteket kielégítő árut tartottak raktáron, de a különösebb reklámcsinálásra nem sokat gondoltak. Pe­dig az igazi modern kereskedő, a külföldi első­sorban amerikai példa nyomán fokozatosan belátja a reklám szükségét, akár ízlésesen meg­szövegezett hirdetés legyen az akár a megfelelő jó ízléssel és ötlettel összeálított kirakat. A kirakatverseny kitűnő alkalom lesz arra, hogy a pécsi kereskedőket meggyőzze arról, hogy a pompásan, gondosan, érdekesen ren­­dezett kirakat vásárlásra biztatja, csábítja a közönséget, tehát haszonnal jár. Amint a május havára tervezett kirak­atverseny ed­digi előkészületei mutatják, kereskedőink­ben meg is van az érzék és hajlandóság a verseny iránt Már idáig is negyven pécsi kereskedő cég jelentkezett a versenyben résztvételre és előreláthatólag a legtöbben még­­csak ezután jelentik be versenyző szándékukat. Eddig a következő cégek je­lentették be, hogy részt vesznek a kirakat­­versenyben : Krausze Ignác női férfi- és vászon szakma, Tauszig Armin női divat és confectió, Paunc Adolf, Reiner és Paunz és Berger Miksa női divat, Kohn Herman rőfös és vászonáru, Goldberger József női divatáru, Steiner Antal rőfös és polgáráru, Hirsch és Pollák rőfös és linoleum, Ali és Bőhm, Lang H. fia, Kemény Mór, Angyal Samu és Gyenes Miks rövid­áru, Lőwy Ernő és Társa kész női ruha, Podvinecz Károly cipő és kerti bútor, Spiegel Jákó rövidáru és játék, Leichner és Fleischer és Krausz Arnold férfi­ruha kelme, Neumann M. férficonfectió és férfidivat, Kovács Albert és Kozma Sándor férficonfectió, Mandl Armin férfi és gyermekkalap, Lechner Kornél könyv és papír, Geltch és Graef drogéria és gyógyáru, Dr. Vámos és Füredi drogéria és gyógyáru, Hamerli J. keztya, Bayer Ferenc, Márkusz Simonna és Lel­kes János fűszer és csemege, Polgár Károly és Lauly József aranyműves és látszerész, Moskovits Farkas és Társa, Lukács R. Kobrák és Turul cipőraktár cipőszakma, Auber Gyula és Hamerly József és társa vas és edényszakma, Kohn Katica és Killer Róza nő kalap, Till István női és férfi hajmunka szakma. — Az Esterházy hercegi bék­étek. A már e­ddig közölt adatok kiegészítéséül írhatjuk, hogy a kapuvári uradalomhoz tar­tozó vészkényi határt Soós Géza, Berg báró tiszttartója fogja bérbe venni. A sopron­­beledi határban levő, jelenleg Rummerskirch báró rábakecöli bérletéhez tartozó birtok­testet Molnár Béla beledi birtokos kapja bérbe. A rábapordányi uradalmat, amelyet eddig szintén Rummerskirch báró bérelt, Gloser bérlő vette ki, aki eddig­­Hegyfalu­ban volt bérlő. A csornai uradalmat, ide nem értve a csatári-féle majort, Rath Zol­tán birtokos vette bérbe. — A pécsi ipar térfoglalása. Még csak rövid ideje, hogy meghonosodott ná­lunk a redőnygyári ipar és Kiss Jenő re­dőnygyáros munkálatai oly mérvben kielé­gítik a megrendelőket, hogy ma már idegen redőnygyárosok nem is pályázhatnak pécsi szállításokra. A napokban a pécsi m. kir. bábaképezde ablakai részére is Kiss Jenőt bízták meg a szállítással, aki ezideig készí­tett munkálataival szerezte meg a megbíz­ható szállító hírnevet.­­ A Pécsi Uránia vasárnapi műsora ritka ügyességgel van összeállítva. A becsü­letrend című kép a katonai életből mutat be egy megható jelenetet. Rendkívüli érdek­lődésre számíthat Az utolsó kardnyelő és A tűztánc, amelyek a bravúros mutatvá­nyaikról híres indusokkal ismertetik meg a nézőt. A kávétermelés Kubában gyönyörű színes kép, amely bemutatja a kávészürete­lést és feldolgozást egész az elszállításig. A festő menyasszonya életkép és két rend­kívüli kacagtató bohózat. Az ajtó és jól sikerült tréfa egészítik ki a pompás műsort. — Súlyos szerencsétlenség a Resch­­féle gőzmalomban. Miskucza Mózes 30 éves ember. Két hónappal ezelőtt, novem­berben állt be a Resch­ malomba mint mol­nár tanonc. Igen ügyes, szorgalmas, haszna­vehető ember volt, aki teljes ambícióval látott neki az aránylag idős korban is, hogy magát molnárnak képezze ki. Tán ennek a túlságos buzgóságnak is köszönhető az, hogy ma súlyos baleset érte. Miskócza nemcsak az őrlésnél, hanem a gépházban is segédke­zett. Meg akart tanulni mindent alaposan. Dolgát rendszerint igen ügyesen végezte, úgy hogy az utóbbi időben már ellenőrző nélkül is dolgozott. Ma a gépszíjat akarta „Pécsi Napló“ .

Next