Pécsi Napló, 1910. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1910-03-01 / 48. szám

1910 március 1. Koláb Gyula, ág. ev. lelkész mondotta el ravatalánál a megkapó búcsúztatót. A Ma­gyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők segélyző egyesülete gyászjelentésben tudatta szaktársuk halálát, a részvénynyomda pedig koszorút helyezett régi, hűséges munkás koporsójára. — A turini kiállítás. Az 1911 iki tu­rini nemzetközi kiállítás előkészítő bizott­sága a Magyar Gyáriparosok Országos Szö­vetségének helyiségében Chorin Perec fő­rendhházi tag elnöklésével ülést tartott szom­baton. Chorin Ferenc elnök bejelentette, hogy a kiküldött szervező bizottság nagy sikerrel oldotta meg feladatát s a magyar kiállítási terület biztosítására eredményes lépéseket tett. Bejelentette továbbá az el­nök, hogy a kormány nagy előzékenységgel tett eleget a kiállítás támogatása iránt eléje terjesztett kérelemnek s kilátásba helyezte azt az anyagi segélyt, amelyet az előkészítő bizottság a kiállítás sikeres érdekében szük­ségesnek tartott. Az előkészítő bizottság ez­zel befejezte teendőit s a bizottságnak ki­állítási nagybizottsággá kell átalkulnia, amire nézve a részletesen kidolgozott tervezetet He­gedűs Lóránt igazgató terjesztette elő. A kiállítás védnökei: Hieronymi Károly v. k.­­­­., kereskedelemügyi miniszter, Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter. A ki­állítási bizottság elnöke Chorin Ferenc dr., a főrendiház tagja, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke. Díszelnö­­kök: Hadik-Barkóczy Endre v. b. t. t. az Országos Iparművészeti Társulat elnöke, Ottlik Iván dr. államtitkár, Károlyi Mihály gróf főrendiházi tag, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke, Matlekovics Sándor dr. v. b. t. t. főrendiházi tag, az Országos Iparegyesület elnök, Stettina Jó­zsef államtitkár helyettes, Bárczy István dr. Budapest székesfőváros polgármestere. A kiállítás ügyvezető elnöke Zsolnay Miklós gyáros. A végrehajtó bizottság tagjai sorába beválasztották Záray Károly drt. a pécsi kereskedelmi és iparkamara titkárát is. Az előkészítő bizottság az előterjesztett terve­zethez egyhangúlag hozzájárult s Chorin Ferenc elnök az állandó kiállítási nagybizott­ságot megalakítottnak jelentette ki. Zsolnay Miklós tett ezután jelentést a szervező bi­zottság munkálkodásáról, bejelentvén, hogy a szervező bizottságnak első turint útján sikerült az ipari alosztály részére 2500 négyzetméternyi területet, a mezőgazdasági osztály részére pedig 300 négyzetméternyi területet megszerezni, második közbenjárá­sára pedig 3500 négyzetméter területet szer­zett meg az ipari és 470 négyzetmétert a mezőgazdasági osztály részére, ezenkívül a magyar csoport rendelkezésére áll még mintegy 230 négyzetméternyi terület, amely­nek esetleges felhasználásáról később lehet gondoskodni. Hangsúlyozza annak szüksé­gességét, hogy az előkészítés munkája most már gyors egymásutánban haladjon előre s az építési munkához minél előbb fogjanak hozzá. Chorin Ferenc elnök indítványára több hozzászólás után kimondotta a bi­zottság, hogy az építkezések terveire pályá­zatot ír ki, a pályázat fölött való végleges döntést az igazgatóságnak tartja fönn. Ko­vács Gyula dr. jelentette még be az előre­­készítő bizottság nevében, hogy a bizottság elkészítette annak a felhívásnak tervezetét, amelylyel majd az ország iparos- és gazda­­közönségéhez fordul a kiállításon való rész­vétel dolgában.­­ Annak a 11 polgári fiúiskolai tanulónak a sorsa eldőlt. Olvasóink még emlékeznek arra, hogy a folyó iskolai év elején a pécsi polgári fiúiskolai igazgató, a hivatalos mennyiségen felül feltételesen még 11 tanulót vett föl. A közoktatási mi­nisztérium a 11 tanulónak a végleges felvé­telért beadott folyamodványát elutasította, másodszori kérvényeiknek azonban, a ba­­ranya megyei kir. tanfelügyelőség pártoló felterjesztése folytán helyt adott azon ki­kötéssel, hogy a folyó tanév eddig végzett tananyagából felvételi vizsgát kötelesek tenni s a felvételi vizsgálatot Vidacs Aladár kir. s. tanfelügyelő elnöklete alatt február 22. és 23 án ejtették meg. A vizsga előtt kima­radt 1, vizsgálatra jelentkezett 10 tanuló. Nevezett kir. s. tanfelügyelő elnöklete alatt február 27 én tartott rendkívüli tanári ta­nácskozmány a 10 tanuló közül 8 az, azon osztályra, melybe eddig ideiglenesen jártak, felvehetőnek nyilvánított, kettőt ellenben egygyel alsóbb osztályra utasított, ami ki­elégítő eredménynek mondható. A tanács­­kozmány befejeztével elnöklő kir. s. tan­­felügyelő megelégedéssel konstatálta, hogy a vizsgálat folyamán tett tapasztalata sze­rint a múltkori látogatása óta az intézetben a tanulmányi eredmény általában emelke­dőben van. — Tanítóválasztás: Pü­spökmárok köz­ség kántortanítójává a Barba megválasztott Halász Ferenc helyére Jaksits Sándor lippó­­pusztai kántor tanító választatott meg. — Szocialista népgyűlés. Vasárnap délelőtt 10 órakor a pécsi szociáldemokrata párt népgyűlést rendezett a tornacsarnok melletti téren, amelyen vagy ezer ember jelent meg. A gyűlés tárgysorozatának első pontja az élelmiszer, lakásuzsora és mun­kanélküliség kérdése volt, amelyet Szabó József fejtegetett hosszabb beszéd kereté­ben. A kérdéshez hozzászólt még Hajdú Gyula dr., aki később a tárgysorozat máso­dik pontjaként a politikai helyzetet vázolta. A gyűlés, amelyen a hatóságot Soós Nándor rendőrkapitány képviselte, fél 12 órakor ért véget a legpéldásabb rendben. — A pécsi kölcsönös segélyző-egy­­let közgyűlése. Városunk ezen régi és nagy pénzintézetének közgyűlései mindig népesek szoktak lenni, de az idei közgyű­lés felülmúlta az előzőket, minek oka az, hogy az igazgatóság javaslatot tett egy új, részvénytársasági alapra helyezendő pénz­intézet létesítése iránt, mégis akként, hogy a Pécsi kölcsönös segélyző egylet mint szö­vetkezet fenntartassék s ennek azon anya­gát, mely a segélyegylet adóterheit okozta és a fejlődést gátolta, az új intézet vegye át, miáltal az új intézet mindjárt nagy ará­nyokban indul meg, a szövetkezet pedig mentesítve lesz az elősoroltakon kívül a Nagy Ferenc féle szövetkezeti törvényter­vezet csapásaitól is. Az egylet tagjai nagy tetszéssel fogadták az igazgatóság javaslatát s igy már julius 1 én a pécsi kölcsönös segélyző egyletből kialakul és megkezdi működését az uj pénzintézet, melynek címe Pécsi kereskedelmi és iparbank lesz, alap­tőkéje pedig 2000 drb. 500 korona névértékű részvény kibocsátásával megszerzendő 1 mil­lió korona. Ebből mint az alapításban ré­szesedő, a Pécsi takarékpénztár 500 drb. részvényt jegyez le, a fennmaradó 1500 drb részvényt pedig oly módon bocsátják jegyzésre, hogy a segélyegylet tagjai előny­ben részesülnek. A Pécsi takarékpénztárnak ily nagy arányú részesedése egyik legna­gyobb biztosítéka annak, hogy az uj pénz­intézetre a legszebb jövő vár s hogy az új alapításnak és e hármas szövetkezésnek nemcsak az illető intézetek részvényesei és tagjai, hanem a város is, elsősorban annak ke­reskedelme és ipara fogják hasznát látni. A Pé­csi takarékpénztár utolsó mérlege s a Pécsi köles, segélyzőegylet igazgatóságának ezen javaslata, melylyel a 45 év óta megszorított keretekben működő intézetről a béklyókat akarják levenni, azt igazolták, hogy a két intézet vezetőit és főtisztviselőit a legszebb célok vezérlik s hogy munkájuk nyomán még sok sikerről lesz alkalmunk beszámolni. A közgyűlést Egry Béla dr. orsz. kép­viselő vezette, aki megnyitójában meleg hangon emlékezett meg Bausch Józsefről, az egyletnek közel­múltban elhunyt régi igazgatósági tagjáról. A felügyelő bizottság minden üzletágra kiterjedő jelentést terjesz­tett elő, melyből kiemelendő, hogy az egy­let múlt évi forgalma túlhaladta a 44 millió koronát, hogy a múlt év végével esedékessé vált üzletrészekre darabonként a mai nap­tól 367 koronát fizet ki az egylet pénztára, továbbá, hogy az idei üzletrész jegyzések már eddig 5209-et tesznek ki s végül, hogy az egylet 192.742 K 83 f. tiszta haszonnal zárta le az 1909. esztendőt. Az igazgatóság egyéb jelentései kapcsán bejelentette, hogy Kindl József vezérigazgató nyugdíjba vonu­lása folytán ennek helyére Bobél Ferenc helyettes igazgató főkönyvelőt, ennek he­lyére pedig Kohánits Károly könyvelőt vá­lasztotta meg. Miután a jelentések helyeslő­­leg tudomásul vétettek, áttért a közgyűlés az igazgatóság azon javaslatára, hogy az egylet fenntartásával s ezzel kapcsolatosan egy új pénzintézeti részvénytársaság alapítá­sát határozza el a közgyűlés. A javaslat indokolásában kiemeli az igazgatóság, hogy az egyletre túl nagy terheket ró adóban a takaréktári üzletág és a visszleszámítolás s bár a közigazgatási bírósághoz intézett fe­­lebbezésekkel, de egyébként is mindent el­követtek, hogy az adóterhet csökkentsék, más körülmények is, így a tartalékalap csekély volta, a legközelebb törvényerőre lépő Nagy Ferenc-féle törvényjavaslat, mely a szövetkezeti visszaéléseket akarva orvosolni, a példásan működő szövetkeze­teket is érinteni fogja, tehát a pécsi intéze­tet is, arra késztetik az igazgatóságot, hogy ideje korán gondoskodjék a tagok érdekei­ről, amire a legbiztosabb módot az egylet­nek szövetkezeti alapra való visszahelyezé­sében és egy új részvénytársasági pénzinté­zet létesítésében látja. A terv megvalósítá­sához megnyerte az igazgatóság a Pécsi ta­karékpénztár, a város ezen hatalmas inté­zetének közreműködését is, aminek igazolá­sául felemlíti, hogy a takarékpénztár 250 ezer koronával vesz részt az alapításban s az új intézetet más tekintetekben is hathatós támogatásában fogja részesíteni. Az egylet megszabadul 53 ezer koronára rugó évi adójától, az új intézet az egyletet minden kezelési költségtől mentesíti és ennek anya­gát oly módon veszi át, hogy az egylet adósait ne sújtsa az átalakítás. A mindenre kiterjedő, gondosan összeállított javaslat ál­talános tetszésre talált és minden m­apaiidő nélkül fogadtatott el. Ezzel az érdeklődők sorai ritkulni is kezdtek s az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok választásának eredményét már csak kis közönség előtt hirdette ki az erre kiküldött bizottság. A régiek mellé mint új igazgatósági tagok ifj. Petrovits István és Hamerli Károly ke­rültek. — Elhanyagolt állami ut. A követ­kező sorok közzétételére kérettünk föl: Igen tisztelt Szerkesztő úr! A Pécsi Napló tegnapi számának hírrovatában «El­hanyagolt állami út» címen megjelent köz­leményre, mely a panasz alapossága esetén az erre illetékes tényezőknek a baj orvos­lását célzó figyelmeztetés kíván lenni, — indíttatva vagyok az ismertetett tényállást helyreigazítva, a köznek érdekében kijelen­teni, hogy a kérdéses állami út, melynek a vámsorompótól a honvéd sátortáborig ter­jedő legforgalmasabb szakasza hengereléssel tartatik fenn — nem mint állittatik — rossz, hanem kifogástalan jó állapotban van, miről minden elfogulatlan szemlélő, kinek útja a temető felé vezet, meggyőződ­het. Hogy a további — foltozási rendszerrel fenntartott­­ szakasz állapotához szó fér­het, készséggel koncedálom, de hogy a jár­művek az alapkövön közlekednének és hogy az elhanyagolt utárkok a csapadék vizek elvezetését nem közvetíthetik, ez a tényállással határozottan ellenkezik. Itt az engedélyezett fedanyag a szükséghez mérten részben be van ágyazva, részben az ebbeli munka folyamatban van s habár ezen sza­kaszon sem a múltban a város kezelése alatt, sem jelenben hengerelés nem alkal­maztatott — ilyen engedélyezve sem lévén mégis a közlekedés számba jöhető akadá­lyokba nem ütközik. Jogosabb részemről azon kifogás, hogy a határos földtulajdono­sok ma holnap földéhségből már az árkok rézsűit is elszántani iparkodnak. De hát az egy emberöltő óta nem tapasztalt csapadék­ „Pécsi Napló“ .

Next