Pécsi Napló, 1910. május (19. évfolyam, 100-122. szám)
1910-05-01 / 100. szám
910. május 1. intézkedések, az ezzel kapcsolatos kormányrendeletek, s a társadalom jelesebbjei által alkotott Gyermekvédő Liga és számtalan Patronage egylet, melyek a fenyegető veszedelem elhárítása céljából a fiatalkorúak javító nevelését, vallásos érzékük fokozását s lelkületüknek a veszedelmes környezet romboló befolyásától leendő megmentését *''űzték ki célul, mind a felismert veszedelem itása alatt s annak, illetve a további pusztásnak megakadályozása céljából létesültek. Hogy ezen nemes törekvés a kívánt redménnyel járhasson, okvetetlenül szükséges, hogy annak támogatására siessen hatóság és magánember és oly módon, ahol és ahogyan erre alkalom kínálkozik. Ez, valamint az a tudat, hogy Pécs szabad királyi város hatóságai a hazafiság érzetétől és hivatásuk tudatától áthatva a fennt jelzett hazafias és nemes törekvésnek soha sem kerékkötői, hanem lelkes támogatói és munkatársai akarnak lenni, bátorít fel tisztán a köz érdekében néhány elszomorító olyan jelenségre hivni fel a figyelmet, melyek a fentebb vázolt nemes célzat eredményét nagyban kétségessé teszik s mely elszomorító jelenségek megszüntetésére a hatóságok talán tehetnek valamit. Minden intelligens ember erkölcsi érzését kell, hogy felháborítsa az az erkölcsiséget és tisztességet egyenesen arcul ütő kép, mely a heti fáradalmak után az üde tavaszi levegőben vasárnap délután enyhülést és pihenést kereső ember szeme elé tárul, ha a Mecsek Egylet eléggé nem dicsérhető buzgalmából fenntartótt és paradicsommá varázsolt sétautakra talál vetődni. Ma a Mecsek Egylet fenntartásához mivel sem járuló néposztálynak legfiatalabb, az iskola padjából még alig kinőtt suhanc tagjai rendeznek ittas állapotukban az intelligens közönség mulattatására a — egy nyilvánosság elött — szerelmi légyottot dézsahölgy szivük választottjával s jó, hi a jámbor sétáló e magasztos látványon _^&túl még egy kis megkéselésben is nem részesül, ami ott, különösen a csárdákhoz isszel eső sétautakon csaknem minden ünepnapon megtörténik. Ha a hétköznapon dolga után, vagy levásárlásait végezni a város forgalmasai)!)báin és terein sétál a közönség, úgy a most pecér gondoskodik a lélek nemesitére éppen nem szolgáló mulatságról. Ő ugyanis előszeretettel keresi ki odius mestersége üzésére azt a napszakot, dőn legényei bravúrral mutathatják bepességüket a déli napfényben sütkérező áló közönségnek s az iskolákból haza-i tartó zsenge és fogékonylelkü gyerkseregnek, mely utóbbi e foglalkozás ózus és a most vázolt módnak ízléstelen át kellőleg felfogni még nem tudván, crivalgással kiséri a zöldre festett nagy dt és hangos tetszés nyilvánításnak ailmezést, midőn a pecér segéd urak kötegüket kissé félremagyarázva, nem aettük futkosó s a falusi kofák által üt ott gazdátlan kóbor ebeket fogdossák , hanem csaknem rendszeresen a nyakravalóval, az ebadó lefizetését igazoló nyakon lógó éremmel is ellátott, gazdájuk után sétáló, vagy a tulajdonos kapuja alatt békésen szundikáló s így biztosan kiváltandó előkelő döggé, fürge l'exterriere, vagy jámbor elhízott tacskó nyakára vetik a hurkot, — mely drótból lévén — gyakran mély sebet vág a vergődő állat nyakába. Hogy mindez minő hatással van az emberi érzéséből még teljesen ki nem vetkőződött intelligens szemlélőre s minő nyomot hagy annak a fogékonylelkü gyermekseregnek zsenge lelkületébe, melyet a tanítók és tanárok a legdicséretesebb buzgalommal csak az imént részesítettek valláserkölcsi nevelésben, azt hiszem, azt kérdeznem nem kell, s a magasztos cél, a valláserkölcsösség terjesztése és a lelki eldurvulás tovább terjedésének megakadályozása érdekében esdve kérem az illető hatóságokat, hogy tőlük telhetőleg segítsenek e bajokon, hisz nem kellene más, mint a vasár- és ünnepnapok délutánjain a Mecsek és Tettye mozgalmasabb pontjain, különösen a korcsmák közelében egy-egy rendőrt állítania, ki az erkölcs és a testi épség ellen intézett merényletekkel szemben oltalmában részesítené a jámbor sétálót, s nem kellene más, mint ahogy Pécsnél kisebb helyeken is történik. Kötelessége lelkiismeretes és a rendeletnek megfelelő módon leendő teljesítésére hívni fel a pecért, hogy ne csupán a biztosan kiváltandó és éppen nem gazdátlan és kóbor ebek összefogdosásával töltse el az egész napot, hanem hogy kellemetlen s nem a közönség mulattatására szánt funkcióját más és más napokon — városrészenként beosztva — a kora reggeli órákban, mondjuk reggel 7 óra előtt, amikor az közfeltűnést még nem okoz, végezze. Egy adófizető pécsi polgár. „Pécsi Napló“ Anyagyilkosság az éjszakában. — Saját tudósítónktól. — Pécs, április 80. Megrendítő családi tragédia játszódott le végső jeleneteiben az elmúlt éjszaka a budai külvárosban. Hosszan tartó és elmérgesedett családi perpatvarok után egy elkeseredett ember az édes szülőanyjára emelt fegyvert, majd szörnyű tette után önmagát sebesítette meg halálosan. A bűnök bűnének, a szülőgyilkosságnak elkövetője ezzel kivonta magát az emberi igazságszolgáltatás büntető keze elől és egyenesen ama legmagasabb titokzatos törvénybíró elé állott, akinek parancsa hirdeti évezredek óta: Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön. Mélyen gyökerező, de alapjában véve nagyon emberi tragédia az, amelynek végét egész sor revolverdurrogás jelezte. A külvárosi kis ház lakói között véres véget ért az a mindennapi történet, hogy a szegénység zsörtölődést, békétlenséget, hovatovább pedig súlyos viszályt hoz a házba. Ilyen viszálykodás dúlta föl a Lovrics család életét. Lovrics István 49 éves ácsmester régi, meg nem szűnő, sőt mindegyre elmérgesedő haragban élt együtt hajlékkorú, 76 esztendős özvegy anyjával. Az ácsmester dolga nem úgy ment, ahogy szerette volna és emiatt szüntelenül veszekedett otthon, ami annál könnyebben megtörténhetett, mert a 76 esztendős öregasszonynak is meg voltak a maga rigolyái. Azért soha senki sem gondolta volna, hogy a Lovricséknál csaknem mindennapos perpatvarok ilyen restendes véghez vezetnek. Tegnap éjfél utáni egynegyed 2 óra tájban a Felsőbalokányi utca végén levő házak lakói hangos revolverdurrogásra riadtak. Egy, kettő, hat revolverlövés csattant el, dördült bele az éjszakába. Almosán, félig öltözötten siettek ki a kiváncsiabbak a lövés zajára. A sötét utcán is hamar megtalálták a helyet, ahonnan a lövések hangzottak. A felsőbalokányi utca 49. számú ház egyik ablaka felpattant és segítség kiáltások hangzottak az éjszakába. Lovrics Károly 23 éves gyári munkás kiáltozott segítségért. Pedig ekkor már nem volt skin segíteni. A szoba padlóján eszméletlenül feküdt Lovrics István véres fejjel, mellette a füstölgő revolver, az egyik ágyban pedig ugyancsak öntudatlan állapotban nagy vértócsában feküdt az öregasszony. Az ajtót fejszecsapások hasogatták darabra. Itt már csak az orvosnak, mentőnek és vizsgálatot megejtő rendőrségnek volt dolga. Ezek csakhamar meg is jelentek Ludvig Ferenc dr. tb. főorvos és franga János rendőrbiztos kocsin érkeztek ki a felsőbalokányi utcába s miután a helyszínét megszemlélték, a hatósági orvos nyomban intézkedett a súlyosan sebesültek kórházba szállításáról. A rendőri vizsgálat adatai a következőkben állapítják meg a balokányi utcai dráma részleteit . Lovricsék lakása a felsőbalokányi utca 49. számú házban a konyhán kívül két szobából áll. Az egyik utcai, a másik udvari. Hárman lakták ezt a lakást özv. Lovrits Istvánná a 76 éves nagyanya, Lovrics István 49 éves ácsmester a fia és Károly az unoka. Éjszakára az unoka az utcai szobában tért nyugvóra, míg az öregasszony és fia az udvarra nyíló szobában aludtak. Tegnap este is igy feküdtek le, az már senkinek fel sem tűnt a családban, hogy tegnap este is nagy civakodás volt az öregasszony és az ácsmester között. Az ilyen jelenetek mindennaposak voltak. Haragosan, nyomott kedvben feküdtek le, de egyikük sem gondolt arra, hogy Lovrics István milyen szörnyű elhatározást forgat a fejében. Az öregasszony nehezen aludt el. Sokáig kihallatszott az utcai szobába a forgolódása, nyögése. Unokája azután el is aludt és csak órák múlva a lövésekre riadt fel. Kiugrott az ágyból, nekirontott az ajtónak. Ez máskor nyitva szokott lenni, ezúttal azonban zárva volt. Benn dörgött a revolver még ötször, mialatt a fiatalember előkereste atyja egyik ácsszekercéjét és betörte vele az ajtót. Akkor már csendes volt odabenn is minden. Lovrics István, aki már este elszánhatta magát anyja meggyilkolására, ágyban fekve, de türelmes ébrenlétben várta be, amíg anyja elaludt. Ez úgy éjfél után egy óra tájban következhetett be. Az ácsmester ekkor óvatosan fölkelt, kikereste ruhája zsebéből a revolvert, azután nesztelenül bezárta az ajtót. A szobában koromsötétség volt és a gyilkos szándékú fiú nem akarta a világosság gyújtással felébreszteni alvó anyját. A sötétben, vaktában, találomra sütötte el fegyverét ötször egymásután abba az irányba, ahol anyja feküdt. Négy golyó a falba fúródott, az ötödik mégis talált és nyakán súlyosan megsebesítette az öregasszonyt. A forgópisztoly utolsó golyóját Lovrics a bal szeme fölött a saját agyába röpítette. Haldokolva szállították már be a városi közkórházba, ahol reggel fél nyolc órára meg is halt. A 76 éves öregasszony még életben van, de kétséges, hogy a gondos kórházi ápolás segélyével elég erős lesz-e törődött szervezete a súlyos sérülést kikeverni. Az orvosok nem adták fel a reményt hogy sikerül megmenteni Lovricsnét az életnek. 3 □NMUKQDO VÁSZONREDONYT ESSLINGENI FAGORREDONYT — FAZSALUZSÁT, FASZÖVET és HÍMZETT REDŐNYT — - - KIRAKAT REDŐNYt es VÍZMENTES PONYVÁT - -1 ABLAKREDONYT (ROLETTAT)m^ 1F ki HELSO PÉCSI ABLAKREDONY GYÁRA 292PJ ESsZallit nlyy (p M W ) Telefon 462 PÉCS Rákoczy-út 48 CZEGEM NEM TÉVESZTENDŐ ÖSSZE CSEHORSZÁGI ÜGYNÖKSÉGEKKEL. •*T