Pécsi Napló, 1910. május (19. évfolyam, 100-122. szám)

1910-05-01 / 100. szám

910. május 1. intézkedések, az ezzel kapcsolatos kormány­rendeletek, s a társadalom jelesebbjei által alkotott Gyermekvédő Liga és számtalan Patronage egylet, melyek a fenyegető ve­szedelem elhárítása céljából a fiatalkorúak javító nevelését, vallásos érzékük fokozását s lelkületüknek a veszedelmes környezet romboló befolyásától leendő megmentését *''űzték ki célul, mind a felismert veszedelem itása alatt s annak, illetve a további pusz­­tásnak megakadályozása céljából létesültek. Hogy ezen nemes törekvés a kívánt redménnyel járhasson, okvetetlenül szüksé­­ges, hogy annak támogatására siessen ható­ság és magánember és oly módon, ahol és ahogyan erre alkalom kínálkozik. Ez, valamint az a tudat, hogy Pécs szabad királyi város hatóságai a hazafiság érzetétől és hivatásuk tudatától áthatva a fennt jelzett hazafias és nemes törekvésnek soha sem kerékkötői, hanem lelkes támo­gatói és munkatársai akarnak lenni, bátorít fel tisztán a köz érdekében néhány elszo­morító olyan jelenségre hivni fel a figyel­met, melyek a fentebb vázolt nemes célzat eredményét nagyban kétségessé teszik s mely elszomorító jelenségek megszünteté­sére a hatóságok talán tehetnek valamit. Minden intelligens ember erkölcsi ér­zését kell, hogy felháborítsa az az erkölcsi­­séget és tisztességet egyenesen arcul ütő kép, mely a heti fáradalmak után az üde tavaszi levegőben vasárnap délután enyhü­lést és pihenést kereső ember szeme elé tárul, ha a Mecsek Egylet eléggé nem dicsérhető buzgalmából fenntartótt és para­dicsommá varázsolt sétautakra talál vetődni. Ma a Mecsek Egylet fenntartásához mivel sem járuló néposztálynak legfiatalabb, az iskola padjából még­ alig kinőtt suhanc tagjai rendeznek ittas állapotukban az intelligens közönség mulattatására a — egy nyilvánosság elött — szerelmi légyot­tot dézsahölgy szivük választottjával s jó, hi a jámbor sétáló e magasztos látványon _^&túl még egy kis megkéselésben is nem részesül, ami ott, különösen a csárdákhoz iss­zel eső sétautakon csaknem minden ün­epnapon megtörténik. Ha a hétköznapon dolga után, vagy levásárlásait végezni a város forgalmasai)!)­­báin és terein sétál a közönség, úgy a most pecér gondoskodik a lélek nemesité­­re éppen nem szolgáló mulatságról. Ő ugyanis előszeretettel keresi ki odi­­us mestersége üzésére azt a napszakot, dőn legényei bravúrral mutathatják be­pességüket a déli napfényben sütkérező áló közönségnek s az iskolákból haza-­i tartó zsenge és fogékonylelkü gyer­­kseregnek, mely utóbbi e foglalkozás ózus és a most vázolt módnak ízléstelen át kellőleg felfogni még nem tudván, crivalgással kiséri a zöldre festett nagy dt és hangos tetszés nyilvánításnak ail­mezést, midőn a pecér segéd urak köte­­güket kissé félremagyarázva, nem a­ettük futkosó s a falusi kofák által üt ott gazdátlan kóbor ebeket fogdossák­­ , hanem csaknem rendszeresen a nyak­­ravalóval, az ebadó lefizetését igazoló nya­kon lógó éremmel is ellátott, gazdájuk után sétáló, vagy a tulajdonos kapuja alatt bé­késen szundikáló s így biztosan kiváltandó előkelő döggé, fürge l'exterriere, vagy jám­bor elhízott tacskó nyakára vetik a hurkot, — mely drótból lévén — gyakran mély sebet vág a vergődő állat nyakába. Hogy mindez minő hatással van az emberi érzéséből még teljesen ki nem vet­­kőződött intelligens szemlélőre s minő nyo­mot hagy annak a fogékonylelkü gyermek­seregnek zsenge lelkületébe, melyet a taní­tók és tanárok a legdicséretesebb buzga­lommal csak az imént részesítettek vallás­erkölcsi nevelésben, azt hiszem, azt kérdez­nem nem kell, s a magasztos cél, a vallás­erkölcsösség terjesztése és a lelki eldurvulás tovább terjedésének megakadályozása érde­kében esdve kérem az illető hatóságokat, hogy tőlük telhetőleg segítsenek e bajokon, hisz nem kellene más, mint a vasár- és ünnepnapok délutánjain a Mecsek és Tettye mozgalmasabb pontjain, különösen a korcs­mák közelében egy-egy rendőrt állítania, ki az erkölcs és a testi épség ellen intézett merényletekkel szemben oltalmában része­sítené a jámbor sétálót, s nem kellene más, mint ahogy Pécsnél kisebb helyeken is tör­ténik. Kötelessége lelkiismeretes és a ren­deletnek megfelelő módon leendő teljesíté­sére hívni fel a pecért, hogy ne csupán a biztosan kiváltandó és éppen nem gazdátlan és kóbor ebek összefogdosásával töltse el az egész napot, hanem hogy kellemetlen s nem a közönség mulattatására szánt funkci­óját más és más napokon — városrészen­ként beosztva — a kora reggeli órákban, mondjuk reggel 7 óra előtt, amikor az közfeltű­nést még nem okoz, végezze. Egy adófizető pécsi polgár. „Pécsi Napló“ Anyagyilkosság az éjszakában. — Saját tudósítónktól. — Pécs, ápr­ilis 80. Megrendítő családi tragédia játszódott le végső jeleneteiben az elmúlt éjszaka a budai külvárosban. Hosszan tartó és elmér­gesedett családi perpatvarok után egy el­keseredett ember az édes szülőanyjára emelt fegyvert, majd szörnyű tette után önmagát sebesítette meg halálosan. A bűnök bűné­nek, a szülőgyilkosságnak elkövetője ezzel kivonta magát az emberi igazságszolgálta­tás büntető keze elől és egyenesen ama leg­magasabb titokzatos törvénybíró elé állott, akinek parancsa hirdeti évezredek óta: Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életű­ légy a földön. Mélyen gyökerező, de alapjában véve nagyon emberi tragédia az, amelynek végét egész sor revolverdurrogás jelezte. A kül­városi kis ház lakói között véres véget ért az a mindennapi történet, hogy a szegény­ség zsörtölődést, békétlenséget, hovatovább pedig súlyos viszályt hoz a házba. Ilyen viszálykodás dúlta föl a Lovrics család éle­tét. Lovrics István 49 éves ácsmester régi, meg nem szűnő, sőt mindegyre elmérge­sedő haragban élt együtt haj­lékkor­ú, 76 esztendős özvegy anyjával. Az ácsmester dolga nem úgy ment, ahogy szerette volna és emiatt szüntelenül veszekedett otthon, ami annál könnyebben megtörténhetett, mert a 76 esztendős öreg­asszonynak is meg voltak a maga rigolyái. Azért soha senki sem gondolta volna, hogy a Lovricséknál csaknem mindennapos perpatvarok ilyen restendes véghez vezetnek. Tegnap éjfél utáni egynegyed 2 óra tájban a Felsőbalokányi utca végén levő házak lakói hangos revolverdurrogásra ri­adtak. Egy, kettő, hat revolverlövés csattant el, dördült bele az éjszakába. Almosán, fé­lig öltözötten siettek ki a kiváncsiabbak a lövés zajára. A sötét utcán is hamar meg­találták a helyet, ahonnan a lövések hang­zottak. A felsőbalokányi utca 49. számú ház egyik ablaka felpattant és segítség kiáltások hangzottak az éjszakába. Lovrics Károly 23 éves gyári munkás kiáltozott segítségért. Pedig ekkor már nem volt skin segí­teni. A szoba padlóján eszméletlenül feküdt Lovrics István véres fejjel, mellette a füs­tölgő revolver, az egyik ágyban pedig ugyancsak öntudatlan állapotban nagy vér­tócsában feküdt az öregasszony. Az ajtót fejszecsapások hasogatták darabra. Itt már csak az orvosnak, mentőnek és vizsgálatot megejtő rendőrségnek volt dolga. Ezek csakhamar meg is jelentek Ludvig Ferenc dr. tb. főorvos és franga János rendőrbiz­tos kocsin érkeztek ki a felsőbalokányi ut­cába s miután a helyszínét megszemlélték, a hatósági orvos nyomban intézkedett a sú­lyosan sebesültek kórházba szállításáról. A rendőri vizsgálat adatai a követke­zőkben állapítják meg a balokányi utcai dráma részleteit . Lovricsék lakása a felsőbalokányi utca 49. számú házban a konyhán kívül két szo­bából áll. Az egyik utcai, a másik udvari. Hárman lakták ezt a lakást özv. Lovrits Istvánná a 76 éves nagyanya, Lovrics Ist­ván 49 éves ácsmester a fia és Károly az unoka. Éjszakára az unoka az utcai szobá­ban tért nyugvóra, míg az öreg­asszony és fia az udvarra nyíló szobában aludtak. Teg­nap este is igy feküdtek le, az már senki­nek fel sem tűnt a családban, hogy tegnap este is nagy civakodás volt az öregasszony és az ácsmester között. Az ilyen jelenetek mindennaposak voltak. Haragosan, nyomott kedvben feküdtek le, de egyikük sem gon­dolt arra, hogy Lovrics István milyen ször­nyű elhatározást forgat a fejében. Az öreg­asszony nehezen aludt el. Sokáig kihallatszott az utcai szobába a for­­golódása, nyögése. Unokája azután el is aludt és csak órák múlva a lövésekre riadt fel. Kiugrott az ágyból, nekirontott az ajtó­nak. Ez máskor nyitva szokott lenni, ezút­tal azonban zárva volt. Benn dörgött a re­volver még ötször, mialatt a fiatalember előkereste atyja egyik ácsszekercéjét és be­törte vele az ajtót. Akkor már csendes volt odabenn is minden. Lovrics István, aki már este elszán­hatta magát anyja meggyilkolására, ágy­ban fekve, de türelmes ébrenlétben várta be, amíg anyja elaludt. Ez úgy éjfél után egy óra tájban következhetett be. Az ácsmester ekkor óvatosan fölkelt, kikereste ruhája zsebéből a revolvert, azután nesztelenül be­zárta az ajtót. A szobában koromsötétség volt és a gyilkos szándékú fiú nem akarta a világosság gyújtással felébreszteni alvó anyját. A sötétben, vaktában, találomra sü­tötte el fegyverét ötször egymásután abba az irányba, ahol anyja feküdt. Négy golyó a falba fúródott, az ötödik mégis talált és nyakán súlyosan megsebesítette az öreg­asszonyt. A forgópisztoly utolsó golyóját Lovrics a bal szeme fölött a saját agyába röpítette. Haldokolva szállították már be a városi közkórházba, ahol reggel fél nyolc órára meg is halt. A 76 éves öreg­asszony még életben van, de kétséges, hogy a gondos kórházi ápolás segélyével elég erős lesz-e törődött szervezete a súlyos sérülést kike­verni. Az orvosok nem adták fel a reményt hogy sikerül megmenteni Lovricsnét az életnek. 3 □NMUKQDO VÁSZONREDONYT ESSLINGENI FAGORREDONYT — FAZSALUZSÁT, FASZÖVET és HÍMZETT REDŐNYT — - - KIRAKAT REDŐNYt es VÍZMENTES PONYVÁT - -1 ABLAKREDONYT (ROLETTAT)m^ 1F ki HELSO PÉCSI ABLAKREDONY GYÁRA 292PJ ESsZallit nlyy (p M W ) Telefon 462 PÉCS Rákoczy-út 48 CZEGEM NEM TÉVESZTENDŐ ÖSSZE CSEHORSZÁGI ÜGYNÖKSÉGEKKEL. •*T

Next