Pécsi Napló, 1910. augusztus (19. évfolyam, 173-195. szám)
1910-08-02 / 173. szám
1910. augusztus 2. „Pécsi Napló“ Kossuth Ferenc nevének kiejtését, egyébként a sorok között csupa burkolt vád a Kossuth-párt ellen és csupa burkolt védelem Justhék mellett érzett ki. Mielőtt tulajdonképeni programmot adna - úgymond — elengedhetetlen kötelességének tartja, hogy mint a volt országgyűlés tagja, határozottan visszautasítsa azokat a vádakat, amelyeket a koalíciós kormányra mondanak. Védekezik az ellen, hogy a koalíciós kormány és törvényhozás három év alatt nem dolgozott semmit, csak rombolt és pusztított. Végigmegy e célból az összes kormányzati ágak működésén és felsorolja mindama törvénycikkeket, amelyek a koalíciós éra alatt születtek meg. A közoktatásügyi tárcánál hangsúlyozza, hogy míg a volt szabdelvű kormány népnevelésre évente csak 53 millió koronát fordított, addig a koalíciós kormány már az 1907 es költségvetésbe 90 millió koronát állított be e címen. Ez tette lehetővé a tanítói fizetések rendezését. Elkészült a katolikus autonómiáról, a kongrua kiegészítéséről, aprotestáns egyházak dotációjáról szóló törvényjavaslat is, a válság azonban megakadályozta a kormányt abban, hogy a javaslatokat a ház elé vigye. Kijelenti, hogy hive a kath. autonómiának. Tiltakozik a a mostani kormány ama rendelete ellen, hogy az oklevél nélkül, de felsőbb jóváhagyással biró tanítók nyugdíjminimummal, vagy nyugdíj nélkül elbocsátandók, mert ezt a rendeletet az 1868. évi XXXVIII. tc. 133. szakaszába ütközőnek tartja. A földmivelésügyi tárca keretében kiemeli a dunai halászat védelméről, a gazda és cseléd közti jogviszony szabályozásáról, a gazdasági cselédházak építéséről szóló törvényjavaslatokat. Hive a bor és húsfogyasztási adó eltörlésének, ígéri, hogy úgy ezt, mint a legeltetés kiterjesztését sürgetni fogja a parlamentben. Az igazságügyi kormányzati ágban a koalíciós kormány változtatta meg a polgári perrendtartásnak a sommás eljárásról szóló rendelkezését, amellyel sok igazságtalanságot szüntetett meg. Módosították a a végrehajtási törvény sérelmes határozatait is. A büntetőjog terén megalkották, hogy a lopás, sikkasztás, csalás hivatalból üldözendő legyen. Megalkották az uzsoratörvényt. A fiatalkorúak büntetésére humánus törvényt hoztak és szigorú törvényt alkottak a kerítők ellen. Belügyi téren beismeri, hogy aprócseprő törvényeken kívül nem alkothattak nagyot, amit azzal indokolt meg, hogy a volt belügyminiszter idejének nagy részét lefoglalta a «torzszülött» pluralitásos választói jog tervezet. Ennek a történetéről mond el «leleplezéseket». Beszél a felnőttek oktatására rendezett tanfolyamról, amikor gróf Andrássy alteregója 30—40 önként vette elő és igyekezett meggyűrni a függetlenségi párt tagjait, akik sorában a pluralitás «felháborodást» keltett. Szerinte azonban ez egyszer fordítva sült el a dolog. Nem a professzor buktatta el a tanulókat, hanem a tanulók a professzort s ezzel a torzszülött pluralitás a kútba esett. Hangsúlyozza, hogy nemcsak most, de már 1902-ben Pécsváradon tartott programmbeszédében is az általános, egyenlő, községenként gyakorlandó választói jog hívének vallotta magát. A kereskedelmi kormányzati ág tevékenységét az a cél vezette, hogy Magyarország önállósága kidomboríttassék a külfölddel szemben, ahol csak Ausztria tartományaként ismernek bennünket. Kiemeli azt a vívmányt, hogy a külföldi kereskedelmi szerződéseket immár nem a közös külügyminiszter írja alá és szankcionálja, hanem úgy Ausztriában, mint nálunk az illető szakminiszter. Vívmány az is, hogy Ausztriával nem vámszövetségi, hanem vámszerződési viszonyban vagyunk. A koalíciós kormány az önálló vámterület életbeléptetésére megtette az alapvető munkálatokat, sőt annak 1917-ben leendő felállítása törvénybe van iktatva. Erre való tekintettel a kereskedelmi kormány az összes külföldi szerződéseket csupán 1917-ig kötötte meg. A koalíciós parlament 3 év alatt 31 vicinális (3012 km.) építését engedélyező törvényjavaslatot tárgyalt le, de ebben nincs még benn a szombaton megnyitott drávavölgyi és a novemberben megnyitandó pécs—báttaszéki vasút. Hosszasan foglalkozik különösen a pécs—báttaszéki vasúttal, hangsúlyozva, hogy a kereskedelmi kormányt a közlekedési bizottság az ő (Egry) mint a bizottság előadójának javaslatára utasította, hogy az előzetes építési engedélyt megadja, különben a vasút építése tán örök időkre elmaradt volna. Kitér Pécs 600.000 koronás hozzájárulására is s itt vele szemben felhozott képzelt vádak ellen védekezik. Beszélve arról, hogy a koalíciós kormány mennyire felkarolta a gyár és kisipar támogatását, hangsúlyozza, hogy Magyarországnak végre át kell térni az ipar és kereskedelem fellendítésére, mivel be kell látnunk, hogy az agrárizmussal nem érhető el az ország anyagi megizmosodása. Követeli az ipartörvény revízióját, a nagyobb államsegélyt az iparvállalatok részére, a munkásbiztosítási törvény sérelmes határozatainak megváltoztatását és a rokkantakat segélyező biztosítási törvény behozatalát. A magyar kereskedők aktuális kívánságát teljesen a magáévá teszi. Sérelmesnek tartja a posta és távirda tisztekre, hogy a kormány 6 havi indemnitást kért s ezzel elzárta az útját annak, hogy a posta és távirda tisztek az őket megillető előterjesztésben részesülhessenek. Harcolni fog azért is, hogy a pécsi vasúti alkalmazottak a harmadik lakbérosztályból a másodikba soroztassanak. Követeli a bányatársládák megszüntetését és a foszforgyufa eltörlését. Pénzügyi téren a függetlenségi párt célja az adóterhek könnyítése volt. Megváltoztatták az adóreformot, amit azonban a jelenlegi kormány nem léptetett életbe, bár a pénzügyminiszter kijelentette, hogy csak egyes módosításokat akar rejt eszközölni. Sorra számlálja mindazon adónemeket, amelyeknek kulcsát leszállították és különösen kiemeli a 800 koronás teljesen adómentes létminimum megállapítását. Az adókulcs leszállításából eredő hiányt úgy pótolták, hogy törvényhozásilag kimondották, hogy mindazon nagybirtokosok, akik évenként legalább 4 hónapot nem töltenek itthon, az adójuknak háromszorosát tartoznak fizetni. Ekként elzengvén a koalíciós éra védőbeszédét, programmjára tér át. A programaiból azonban hamarosan történet lesz. A koalíció megszületésének és a függetlenségi párt kettészakadásának története. Előkerült ismét az a bizonyos kalendáriumi dátum is, hallottunk idézeteket, láttuk azt a nevezetes sürgönyt, amint Justh Gyula makói beszámolójának napján Kossuth lakomára hívta meg a függetlenségi párt tagjait, megismerték a nevezetes november 11 iki pártértekezlet hiteles lefolyását, mindezt a pártonkívüliség nagyobb dicsőségére, a legélesebb Justh párti ecsettel kiszínezve. Végül megtudtuk a programmot is, azt, hogy nem lép egyik függetlenségi párt kötelékébe se, nem engedi magát fegyelmezni sem itt, sem ott, hanem követi a saját maga meggyőződését. A Kossuth pártba nem lép be azért, mert Kossuthék elhagyták a függetlenségi pártot, az előbb feldicsért Justh párt ellen pedig azt hozza fel, hogy nem csatlakozhat a minden áron való obstrukciót hirdetőkhöz. Végül hivatkozott arra a 8 évi munkálkodásra, amit pécsváradi képviselő korában töltött el, amelynek nyomán a pécsváradi járás, ha tovább építi azokat az alapokat, javára lehet. Mivel pedig épen a mostani választáson esett meg velünk, hogy a megválasztott pécsi képviselő sem fogadta el a mandátumot, hát ő ünnepélyesen kijelenti, hogy még abban az esetben, ha a kormány nemcsak megsemisítené, de egyenesen neki ítélné a pécsváradi mandátumot, még akkor is a pécsit tartaná meg. Legvégül pedig buzdítja híveit, hogy a választásig hátralevő néhány napot jól használják ki. Dolgozzanak éjjel-nappal, hogy jelöltjük megválasztását biztosíthassák. Ha az ellentábor esetleg pénzt kínál, elfogadhatják, de ez senkit sem kötelez arra, hogy oda is adja szavazatát, ahonnan a pénzt kapja. Azzal a mondással fejezi be beszédét, hogy arra a jelöltre adják a választók szavazatukat, aki dolgozni akar, mert ő nem az ígéretek, hanem a tettek embere. A beszédet gyakorta szakította meg Egry híveinek éljenzése, de gyakorta voltak hallhatók a pártonkívülinek mondott Justh árnyalatra kellemetlen közbeszólások. Egry után Hamerli Imre beszélt. Az általános választójogot éltette, annak kapcsán keserű szemrehányást tett, hogy a legutóbbi választás alkalmával is a pécsi polgárok közül aránytalanul kevesen adták le szavazatukat. Hogy várhatjuk a kormánytól hogy megalkossa a választási jog kiterjesztéséről szóló törvényt, ha még azok sem élnek választási jogosultságukkal, akiknek ez a joguk megvan. A párt híveit kitartó munkára hívja fel s különösen arra, hogy a választás napján már reggel mindenki az urnák közelében legyen, mert nem hangzatos frázisok, hanem szavazatok kellenek. Varga Ferenc és Dömös Anzelm intéztek még buzdító szavakat a hallgatósághoz, mire Toldi Béla elnök a népgyűlést bezárta. 3 A képviselőház ülése. (Saját tudósítónk expressjelentése.) Budapest, augusztus 1. üres padsorok előtt nyitotta meg Kabos Ferenc alelnök a Ház mai ülését. Jelenti, hogy Marostorda vármegyéből egy felirat érkezett a Házhoz az általános egyenlő és titkos választói jog törvénybeiktatása ellen. Ezután harmadszori olvasásban elfogadták a népszámlálásról, a legeltetési tilalomról és az 560 milliós kölcsönről szóló törvényjavaslatokat Jilanár Béla előadó. A konzuli bíráskodás reformjáról szóló törvényjavaslatot ismerteti. Bakonyi Samu nem fogadta el a javaslatot. Nem hiszi, hogy a Háznak van az előadón kívül csak egy tagja is, aki helyeselné a javaslatot, illetve az 1891. évi XXXI.cikk helyeselné a meghosszabbítását. Ennek a törvénynek 9ok szakasza azt mondja, hogy a konzul az osztrák császár és magyar király nevében ítél, ez pedig súlyos sérelem a magyarságra. Pártja nevében a megszavazás elé ugyan akadályokat nem gördít, azonban a javaslatot nem szavazza meg. Székely Ferenc igazságügyminiszter: A konzul nem magyar bíráskodást gyakorol, hanem közöset. Vannak azonban olyan funkciói is, amikor szuverén jogokat gyakorol, amikor a magyar állam által reá ruházott jogot gyakorolja. Ez nem közös, Bakonyi aggodalmait nem tartja veszélyesnek, kényszerhelyzetben vagyunk, mivel alá kell írni a pestis ellen hozott diplomáciai határozatot, amelyet a törvény nélkül nem írhatjuk alá. Kéri a javaslat elfogadását. Ugrón Gábor: Kifogásolja a javaslatot. A magyar állam szuverén jogait látja benne megsértve, nem fogadja el a javaslatot. Székely Ferenc reflektál Ugrón szavaira, kijelenti, hogy a szuverenitás nincsen megsértve. Polónyi Géza és Csermák Ernő felszólalása után a Ház a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja. Herczeg Ferenc a könyvtári bizottság jelentését terjeszti elő. A Ház az előadó jelentését tudomásul vette. Khuen Héderváry miniszterelnök kéri a Házat, hogy Urmánczy Nándor interpel-