Pécsi Napló, 1910. augusztus (19. évfolyam, 173-195. szám)

1910-08-02 / 173. szám

1910. augusztus 2. „Pécsi Napló“ Kossuth Ferenc nevének kiejtését, egyéb­ként a sorok között csupa burkolt vád a Kossuth-párt ellen és csupa burkolt véde­lem Justhék mellett érzett ki. Mielőtt tulaj­donképeni programmot adna - úgymond — elengedhetetlen köte­lességének tartja, hogy mint a volt ország­gyűlés tagja, határozottan visszautasítsa azo­kat a vádakat, amelyeket a koalíciós kor­mányra mondanak. Védekezik az ellen, hogy a koalíciós kormány és törvényhozás három év alatt nem dolgozott semmit, csak rombolt és pusztított. Végigmegy e célból az összes kormányzati ágak működésén és felsorolja mindama törvénycikkeket, ame­lyek a koalíciós éra alatt születtek meg. A közoktatásügyi tárcánál hangsúlyozza, hogy míg a volt szabdelvű kormány nép­nevelésre évente csak 53 millió koronát fordított, addig a koalíciós kormány már az 1907 es költségvetésbe 90 millió koronát állított be e címen. Ez tette lehetővé a ta­nítói fizetések rendezését. Elkészült a ka­tolikus autonómiáról, a kongrua kiegészíté­séről, a­­protestáns egyházak dotációjáról szóló törvényjavaslat is, a válság azonban megakadályozta a kormányt abban, hogy a javaslatokat a ház elé vigye. Kijelenti, hogy hive a kath. autonómiának. Tiltakozik a a mostani kormány ama rendelete ellen, hogy az oklevél nélkül, de felsőbb jóváha­gyással biró tanítók nyugdíjminimummal, vagy nyugdíj nélkül elbocsátandók, mert ezt a rendeletet az 1868. évi XXXVIII. tc. 133. szakaszába ütközőnek tartja. A földmivelésügyi tárca keretében ki­emeli a dunai halászat védelméről, a gazda és cseléd közti jogviszony szabályozásáról, a gazdasági cselédházak építéséről szóló törvényjavaslatokat. Hive a bor és húsfo­­gyasztási adó eltörlésének, ígéri, hogy úgy ezt, mint a legeltetés kiterjesztését sürgetni fogja a parlamentben. Az igazságügyi kormányzati ágban a koalíciós kormány változtatta meg a pol­gári perrendtartásnak a sommás eljárásról szóló rendelkezését, amellyel sok igazságta­lanságot szüntetett meg. Módosították a a végrehajtási törvény sérelmes határoza­tait is. A büntetőjog terén megalkották, hogy a lopás, sikkasztás, csalás hivatalból üldözendő legyen. Megalkották az uzsora­törvényt. A fiatalkorúak büntetésére humá­nus törvényt hoztak és szigorú törvényt alkottak a kerítők ellen. Belügyi téren beismeri, hogy apró­­cseprő törvényeken kívül nem alkothattak nagyot, amit azzal indokolt meg, hogy a volt belügyminiszter idejének nagy részét lefog­lalta a «torzszülött» pluralitásos választói jog tervezet. Ennek a történetéről mond el «leleplezéseket». Beszél a felnőttek oktatá­sára rendezett tanfolyamról, amikor gróf Andrássy alteregója 30—40 önként vette elő és igyekezett meggyűrni a függetlenségi párt tagjait, akik sorában a pluralitás «fel­háborodást» keltett. Szerinte azonban ez egyszer fordítva sült el a dolog. Nem a professzor buktatta el a tanulókat, hanem a tanulók a professzort s ezzel a torzszü­lött pluralitás a kútba esett. Hangsúlyozza, hogy nemcsak most, de már 1902-ben Pécsváradon tartott programmbeszédében is az általános, egyenlő, községenként gya­­korlandó választói jog hívének vallotta magát. A kereskedelmi kormányzati ág tevé­kenységét az a cél vezette, hogy Magyar­­ország önállósága kidomboríttassék a kül­földdel szemben, ahol csak Ausztria tarto­mányaként ismernek bennünket. Kiemeli azt a vívmányt, hogy a külföldi kereske­delmi szerződéseket immár nem a közös külügyminiszter írja alá és szankcionálja, hanem úgy Ausztriában, mint nálunk az illető szakminiszter. Vívmány az is, hogy Ausztriával nem vámszövetségi, hanem vám­szerződési viszonyban vagyunk. A koalíciós kormány az önálló vámterület életbelép­tetésére­ megtette az alapvető munkálatokat, sőt annak 1917-ben leendő felállítása tör­vénybe van iktatva. Erre való tekintettel a kereskedelmi kormány az összes külföldi szerződéseket csupán 1917-ig kötötte meg. A koalíciós parlament 3 év alatt 31 vici­nális (3012 km.) építését engedélyező tör­vényjavaslatot tárgyalt le, de ebben nincs még benn a szombaton megnyitott dráva­­völgyi és a novemberben megnyitandó pécs—báttaszéki vasút. Hosszasan foglalko­zik különösen a pécs—báttaszéki vasúttal, hangsúlyozva, hogy a kereskedelmi kor­mányt a közlekedési bizottság az ő (Egry) mint a bizottság előadójának javaslatára utasította, hogy az előzetes építési enge­délyt megadja, különben a vasút építése tán örök időkre elmaradt volna. Kitér Pécs 600.000 koronás hozzájárulására is s itt vele szemben felhozott képzelt vádak ellen vé­dekezik. Beszélve arról, hogy a koalíciós kormány mennyire felkarolta a gyár és kisipar támogatását, hangsúlyozza, hogy Magyarországnak végre át kell térni az ipar és kereskedelem fellendítésére, mivel be kell látnunk, hogy az agrárizmussal nem érhető el az ország anyagi megizmosodása. Követeli az ipartörvény revízióját, a na­gyobb államsegélyt az iparvállalatok ré­szére, a munkásbiztosítási törvény sérelmes határozatainak megváltoztatását és a rok­­kantakat segélyező biztosítási törvény be­hozatalát. A magyar kereskedők aktuális kívánságát teljesen a magáévá teszi. Sérel­mesnek tartja a posta és távirda tisztekre, hogy a kormány 6 havi indemnitást kért s ezzel elzárta az útját annak, hogy a posta és távirda tisztek az őket megillető előter­jesztésben részesülhessenek. Harcolni fog azért is, hogy a pécsi vasúti alkalmazottak a harmadik lakbérosztályból a másodikba soroztassanak. Követeli a bányatársládák megszüntetését és a foszforgyufa eltörlését. Pénzügyi téren a függetlenségi párt célja az adóterhek könnyítése volt. Meg­változtatták az adóreformot, amit azonban a jelenlegi kormány nem léptetett életbe, bár a pénzügyminiszter kijelentette, hogy csak egyes módosításokat akar rejt eszközölni. Sorra számlálja mindazon adónemeket, a­melyeknek kulcsát leszállították és különö­sen kiemeli a 800 koronás teljesen adómen­tes létminimum megállapítását. Az adókulcs leszállításából eredő hiányt úgy pótolták, hogy törvényhozásilag kimondották, hogy mindazon nagybirtokosok, akik évenként legalább 4 hónapot nem töltenek itthon, az adójuknak háromszorosát tartoznak fizetni. Ekként elzengvén a koalíciós éra védőbeszédét, programmjára tér át. A pro­gramaiból azonban hamarosan történet lesz. A koalíció megszületésének és a független­ségi párt kettészakadásának története. Elő­került ismét az a bizonyos kalendáriumi dátum is, hallottunk idézeteket, láttuk azt a nevezetes sürgönyt, amint Justh Gyula ma­kói beszámolójának napján Kossuth lako­mára hívta meg a függetlenségi párt tagjait, megismerték a nevezetes november 11 iki pártértekezlet hiteles lefolyását, mindezt a pártonkívüliség nagyobb dicsőségére, a leg­élesebb Justh párti ecsettel kiszínezve. Vé­gül megtudtuk a programmot is, azt, hogy nem lép egyik függetlenségi párt kötelé­kébe se, nem engedi magát fegyelmezni sem itt, sem ott, hanem követi a saját maga meggyőződését. A Kossuth pártba nem lép be azért, mert Kossuthék elhagyták a füg­getlenségi pártot, az előbb feldicsért Justh párt ellen pedig azt hozza fel, hogy nem csatlakozhat a minden áron való obstruk­­ciót hirdetőkhöz. Végül hivatkozott arra a 8 évi mun­kálkodásra, amit pécsváradi képviselő ko­rában töltött el, amelynek nyomán a pécs­váradi járás, ha tovább építi azokat az ala­pokat, javára lehet. Mivel pedig épen a mostani választáson esett meg velünk, hogy a megválasztott pécsi képviselő sem fogadta el a mandátumot, hát ő ünnepélyesen ki­jelenti, hogy még abban az esetben, ha a kormány nemcsak megsemisítené, de egye­nesen neki ítélné a pécsváradi mandátumot, még akkor is a pécsit tartaná meg. Legvégül pedig buzdítja híveit, hogy a választásig hátralevő néhány napot jól hasz­nálják ki. Dolgozzanak éjjel-nappal, hogy jelöltjük megválasztását biztosíthassák. Ha az ellentábor esetleg pénzt kínál, elfogad­hatják, de ez senkit sem kötelez arra, hogy oda is adja szavazatát, ahonnan a pénzt kapja. Azzal a mondással fejezi be beszé­dét, hogy arra a jelöltre adják a választók szavazatukat, aki dolgozni akar, mert ő nem az ígéretek, hanem a tettek embere. A beszédet gyakorta szakította meg Egry híveinek éljenzése, de gyakorta voltak hallhatók a pártonkívülinek mondott Justh árnyalatra kellemetlen közbeszólások. Egry után Hamerli Imre beszélt. Az általános választójogot éltette, annak kap­csán keserű szemrehányást tett, hogy a leg­utóbbi választás alkalmával is a pécsi pol­gárok közül aránytalanul kevesen adták le szavazatukat. Hogy várhatjuk a kormánytól hogy megalkossa a választási jog kiterjesz­téséről szóló törvényt, ha még azok sem élnek választási jogosultságukkal, akiknek ez a joguk megvan. A párt híveit kitartó munkára hívja fel s különösen arra, hogy a választás napján már reggel mindenki az urnák közelében legyen, mert nem hang­zatos frázisok, hanem szavazatok kellenek. Varga Ferenc és Dömös Anzelm intéz­tek még buzdító szavakat a hallgatósághoz, mire Toldi Béla elnök a népgyűlést bezárta. 3 A képviselőház ülése. (Saját tudósítónk expressjelentése.) Budapest, augusztus 1. üres padsorok előtt nyitotta meg Ka­­bos Ferenc alelnök a Ház mai ülését. Je­lenti, hogy Marostorda vármegyéből egy felirat érkezett a Házhoz az általános egyenlő és titkos választói jog törvénybe­iktatása ellen. Ezután harmadszori olvasásban elfo­gadták a népszámlálásról, a legeltetési tila­lomról és az 560 milliós kölcsönről szóló törvényjavaslatokat Jilanár Béla előadó. A konzuli bírás­kodás reformjáról szóló törvényjavaslatot ismerteti. Bakonyi Samu nem fogadta el a ja­vaslatot. Nem hiszi, hogy a Háznak van az előadón kívül csak egy tagja is, aki helye­selné a javaslatot, illetve az 1891. évi XXXI.­­cikk helyeselné a meghosszabbítását. Ennek a törvénynek 9­ok szakasza azt mondja, hogy a konzul az osztrák császár és ma­gyar király nevében ítél, ez pedig súlyos sérelem a magyarságra. Pártja nevében a megszavazás elé ugyan akadályokat nem gördít, azonban a javaslatot nem szavazza meg. Székely Ferenc igazságügyminiszter: A konzul nem magyar bíráskodást gyakorol, hanem közöset. Vannak azonban olyan funkciói is, amikor szuverén jogokat gya­korol, amikor a magyar állam által reá ruházott jogot gyakorolja. Ez nem közös, Bakonyi aggodalmait nem tartja veszélyes­nek, kényszerhelyzetben vagyunk, mivel alá kell írni a pestis ellen hozott diplomáciai határozatot, amelyet a törvény nélkül nem írhatjuk alá. Kéri a javaslat elfogadását. Ugrón Gábor: Kifogásolja a javasla­tot. A magyar állam szuverén jogait látja benne megsértve, nem fogadja el a javas­latot. Székely Ferenc reflektál Ugrón sza­vaira, kijelenti, hogy a szuverenitás nincsen megsértve. Polónyi Géza és Csermák Ernő fel­szólalása után a Ház a javaslatot általános­ságban és részleteiben elfogadja. Herczeg Ferenc a könyvtári bizottság jelentését terjeszti elő. A Ház az előadó je­lentését tudomásul vette. Khuen Héderváry miniszterelnök kéri­­ a Házat, hogy Urmánczy Nándor interpel-

Next