Pécsi Napló, 1910. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)

1910-09-01 / 197. szám

IIX. évfolyam, Csütörtök, 4910 szeptember­­ 197 (5297) PÉCSI NAPLÓ erkesztőség és kiadóhivatali Munkácsy­ Mihály-u. 10.­­ Kéziratok nem adatnak vissza, Irkesztőség­i telefon 109. az . Kiadóhivatali telefon 27. az. Felelős szerkeszti : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 filér. TÁVIRATAINK. A hármasszövetség megújítása. Salzburg, augusztus 31. (Eredeti táv.) Krenthal gróf külügyminiszter Salzburg­­■, találkozott San Giuliano olasz külügy­­miszterrel. A találkozásról a nagy nyitva­­ság elé csak nagyon kevés szivárogha­t ki, ezek között van az is, hogy szóba ült a hármasszövetség felújítása is a tszteri tanácskozáson. Sőt leginkább teli tárgyalása miatt jöttek össze talál­óra a miniszterek. A hármasszövetség ivalevőleg 1914 ben jár le és két évvel a frat előtt meg kell indítani az uj tan­­ulásokat. Ennek előkészítésére, az alap­­ő kérdések megbeszélésére való a salz­­gi entrevue. Errre vall az is, hogy meg­lát Mérey Kajetán quirináli osztrák­­gyár nagykövetet a tanácskozásra. Ő az­iplomata, akire a hármasszövetség meg­­tásánál a minisztereknek föltétlenül szük­­e van. — Harc a záróráért. Budapest, augusztus 31. (Ered. táv.) óváros kereskedelmi alkalmazottai népes ülést tartotak tegnap este a Demokrata­­­ helyiségében a nyolc órai záróra érdé­ken. A gyűlés, amelyen Vértes Sándor orosi kereskedő, törvényhatósági bizott­­si tag is felszólalt, megállapította a nyolc­as záróra szükségességét, annak hasznos­atát és az alkalmazottak legsürgősebb kö­tetesének jelezte annak társadalmi útán a céltudatos szervezkedés útján való ígvalósítását. A gyűlés elnökévé Taubner Ámost, a Kereskedelmi Alkalmazottak Or­­­gos Egyesületének elnökét választották meg, aki hosszabb beszédben ismertette nagy vonásokban az alkalmazottak mozgal­mait és azokat a csalódásokat, melyek eddig a kárt érték. A fővárosi kereskedőtestületek — úgymond — kivétel nélkül a nyolc órai záróra mellett foglaltak állást és memoran­dumban fordultak a kereskedelmi kormány­hoz, hogy törvényesen szabályozza a záróra kérdését. Becsületszavukat is lekötötték a nyolc órai záróra mellett. De egyes fővárosi főnöki testületek legmesszebbmenő támoga­tása és közreműködése sem volt képes egyes főnököket arra bírni, hogy becsületszavu­kat be is tartsák. Majd így folytatta nagy­hatású beszédét: A munkaadó testületek pártfogásában nem igen bízhatunk, hisz saját táborunkban sincs meg a kellő befolyásuk, súlyuk és erejük és ezzel tisztában lehetünk azzal is, hogy társadalmi uton a mi törekvéseinket siker egyhamar nem koronázza. Oly eszkö­zöket kell keresni, amelyek célhoz vezetik törekvéseinket. Ezek az eszközök pedig csak a szervezkedés erejében vannak meg. Szakítani kell minden egyesületnek azzal az irányzattal, amelyet eddig követett. Bár el­ismerem, hogy­ a kitörtbű­ző­ testületeknek egymás közötti versengése jóhiszemű volt, konstatálhatjuk, hogy ez a versengés a ke­reskedelmi alkalmazottak nagy társadalmá­nak nem eredményezett semmit. A sok csalódás megjelölheti végre számunkra azt az utat, amelyet követnünk kell. A mi ügyünk sikere csakis az erők egyesítésében lehet. Le kell dőlniök a válaszfalaknak és a különféle egyesületekben levő kartársak­nak egy hatalmas, nagy gazdasági szerve­zetben kell tömörülniük. Ebben a szerve­zetben rejlik az az alkotóerő, amely előbb utóbb diadalmaskodva fog előtörni. Szégyen­­teljes állapot, hogy amíg a művelt nyugat nagy városaiban azt látjuk, hogy nemcsak a kereskedelmi alkalmazottak emberi jo­gait biztosították törvényileg, hanem folyto­nosan jóléti intézményeket is létesítenek, addig hazánkban még mindig a nyolc órai záróra érdekében kell napról napra síkra szállanunk. Szégyenteljesen gondolok arra, hogy a jelenlegi kormányt az ő feltámadá­sában bizony mi igen figyelemre méltó tá­mogatásban részesítettük és ennek első ténykedésében nem tapasztaltunk mást, mint hogy ostorcsapással sújtott felénk. Beszédét így fejezte be : Nekünk, mint becsületes kereskedelmi alkalmazottaknak kötelességünket becsületesen teljesítenünk kell, megadjuk munkaadóinknak a kellő tiszteletet, de ezzel szemben megköveteljük azokat a jogokat, amelyek ember és Isten előtt bennünket méltán megilletnek. A fák­lyásmenet elmaradt, azonban a mai nagy­gyűlés gyújtson fáklyát az Önök szívében, mindegyiküknek a lelkiismeretében és ham­vassza el mindazt, ami ennek a becsületes, munkás társadalmi felszabadulásnak útját állja. A nagy hatást keltett, Hosszas éljen­zéssel és tapssal fogadott beszéd után Pfeif­fer Sándor szólalt fel. Részletesen kifejtette a nyolc órai üzletzárásnak úgy a kereske­dő, mint az alkalmazott érdekében való szükségességét. Kifejtette, hogy ennek meg­valósítása nem ütközik sem a kereskedő, sem a vásárló közönség érdekeibe, de még a kereskedők néhány filter haszon miatt nem tehetnek tönkre 200000, nagyobbrészt csa­ládos alkalmazottat. Szólt azután még a céltudatos szervezkedésről és az egyesülés- Útitapasztalatok Erdélyből* — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — I­­rta: Csathó György Gyula. Szováta-fü­rdő, augusztus 20. Az idén rövid szabadságidőm két ízre osztottam. Részben Szovátán és a brii erdélyi városokban töltöm, részben 4 apra a magyar orvosok és természetvizs­­llók vándorgyűlésére Miskolcra megyek, ősz Szovátáról írok. Azt gondolom, hogy csak álom. Itthon gyök, részben mert erdélyi vagyok, rész , mert nővérem, özv. Szontagné villájá­­n lakom. Tíz nappal ezelőtt kora reggel­­t, mikor megérkeztem. Hideg, nedves, rongós idő. Ősz a nyárban. Most napok a forró, meleg nyári idő van. Minden időn kevés a lakás, a vendégek száma­­dig jelenleg 1200. Olyan szép itten min­­din, ezer virág ontja illatát. Azt gondolom, agy egy tündérkertben vagyok. A sok agy, erdő, bokor, melytől fölfrissül az über szive, lelke. A nyári természet él és lekzik. Hogyan tud a vagyonos osztály indig külföldre menni nyaralni, üdülni, int pl. a mi kedves plébánosunk, Brixen elgoland. A Pécsi Napló agilis főszerkesz­ője pedig kedves nejével együtt mostan pláne Északamerikába ment, mikor a hires Szó-­­ váta sósfürdőnek párja, gyógyhatása az­­ egész világon nincsen. Én most mindenki­nek üdülni, gyógyulni nem Abbáziát, ha­nem Szovátát ajánlom, már csak azért is, mert magyar és sóstenger ez is és hozzá meleg. Olyan jó, áldott egyszerű nép lakja ezt a helységet és mintha mind ismernének, mind üdvözöl, a székely «dicsérjük az Is­tent«, az oláh »bűne­zná», «bűne gyimin­­gáce, Ser deje Dumnyeze», felelek én. Az éjfekete szemű oláh leányok, mikor hallják, hogy oláhul is tudok, reám mosolyognak és én olyan nagyon zavarban vagyok! Azt kérdezték, hová való vagyok és én büszkén mondom, oda, ahol a világhírű villányi te­rem, akkor meg ők jönnek zavarba, mert nem tudják, hogy az merre van. Tehát Szováta alsó telep. Itt ülök a nyitott erkélyen és bámulom a természet felséges szépségét. Maga a tükör­fürdő «Gera» erkélyével szemben egy völgyben fekszik, körülötte, mint egy virágcsokor, szebbnél szebb modern 1—2 emeletes vil­lák, tele bájos virágokkal, asszonyok és csicsergő leányok serege ad kiválóan élénk­séget a telepnek. Képviselve van itt Ko­lozsvár, Marosvásárhely, Arad, Temesvár, Nagyszeben intelligenciájának nagy része. A társadalmi élet itt nagyon barátságos és együttérző. Már első nap megismerked­tem és tisztelegtem a szomszéd villák ked­­­ves lakóinál. Tisztelegtem Pap Jenő fő-­­ fürdőigazgatónál és mint a Pécsi Napló munkatársát kiváló figyelemmel fogadott, a szükséges információkat megadta. A természet fenséges szépségét aki látni, tanulni és olvasni akarja, az Szová­­tára jöjjön. Ezt a gyönyörű gyógyhelyet az Isten is jó kedvében teremtette. Hegyes­­völgyes terület, melynek mélyebben fekvő részét tömör sósvizü patakok szelik, min­den mélyedést sóréteg borít, olyan, mintha hó volna, odébb 1—100 méter magas só­sziklák emelkednek ki a talajból, zöld, dús növényzettel, erdőkkel, amelyeknek párja egész Európában csak Spanyolországban van. Vidéke egészséges. Villánkkal szemben egy hatalmas kupola alakú hegy tetején im­pozánsan magaslik ki egy templom, búcsu­­járó hely, mely lelki üdülésre hívja az áj­­tatos közönséget. Az egész vidéket hatalmas tölgy, bükk és fenyő erdők borítják. Illatos tenger, melynek fűszálait misztikusan lengeti a nagy hegyek ormáról leszálló szellő. Olyan ked­ves, olyan szép itt minden és ez a barát­ságos úri publikum, különösen a sok szép asszony és leány, akikkel szerencsés vol­tam megismerkedni, engem elbűvölt, el­bájolt. Szováta alsó telep nekem sokkal job­ban tetszik, mint a felső. Természetes nyi­tott szép fekvésénél fogva ez a telep ön­magát fejlődésre kényszeríti, éppen úgy, a Helyszűke miatt késett e levél közzététele. A szerk. Mai számunk 10 oldalra terjed

Next