Pécsi Napló, 1910. október (19. évfolyam, 222-247. szám)

1910-10-01 / 222. szám

nitf.oai«5£4fc«i eRÄJÄlO»OKT­oaER.i XIX. évfolyam. Szombat, 1910 október 1 222 (5322). PÉCSI NAPLÓ «SSW------------- -------------------­■iteasrkcuté&tg éa kiadóhivatal­­ Munkácsy­ MihAly-a. 10. Kéziratok nem adatnak viasza. ,©9*rkafi*tóafffi telefon 109. ez — Kiadóhivatal telefon 27. az. Haffi. ii-'—T- t ■--r-nanaiiigíigg---- Tnrfüifi ......... ■ Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Jops-e a vámvédelem? Irta: Mezőssy Béla orsz. képv. nyug. földmiv. államtitkár Pécs, szeptember 30. Ha a szántóvető ember megmunkálja a fekete rögöt és elveti az acélos búzát és az Úristennek mindenható kegyelme egy áldásos esztendőt ad, vagy hogy ha egy tanya csendjében annak apraja nagyra féltő gondossággal felnevel egy egy jószágot, egy trnót, vagy egy szépen sikerült csikót, hát minden fáradozás, minden szorgalom és az Úristen kegyelme sem elég még ahhoz, hogy a gazda anyagilag fejlődhessék és boldoguljon. Mert a boldogulás alapfölté­tele az, hogy annak a mezőgazdasági ter­ménynek ára legyen. Az árat maguk a ke­reskedők sem szabják meg korlátlanul, ők is alá vannak vetve bizonyos tényezők be­folyásának az árak megállapításánál. A leg­hatalmasabb tényező, amely a búzának és a gazda állatjának az árát megszabja , a vám. A vám tulajdonképen adó, amit az ország határánál idegen országból lejövő minden métermázsa búzára vagy minden dtb. állatra kivetnek. Ha Ausztriát és Ma­gyarországot együtvéve egy nagy vásárnak tekintjük, önként értetődik, hogy a vásárnak az alakulatát szabályozni kell és kelleténél több idegen jószágot beengedni nem lehet, mert a kelleténél több idegen áru lenyomja annak az árát, amit magunk termelünk. A vámvédelem tehát az árak szabályozá­sára szolgál. Hogy ez a vám mennyire jogosult, arra nézve két érvet hozok fel. Az egyik az, hogy a magyar gazda az állami, községi és egyéb pótadók olyan tömegével van megterhelve, hogy ha a külföldi árukat egy­szerűen a nyakunra szabadítanánk, ez két­ségtelenül a magyar mezőgazdaság tönkre­tételét jelentené. A másik érvet a legutóbbi évek nagy parcellázásaiból vonom le. A legtöbb helyütt a kisgazdák igen drágán jutottak a földekhez. Addig azonban, amíg a búzának, marhának, sertésnek nagy ára­­van, a százezrekre menő kisgazdákat nem féltem. De abban a pillanatban, amint a vám hatásának elmúltával a régi idők tér­nének vissza, az ennek az új gazdatársada­lomnak teljes anyagi pusztulását jelentené. Azt mondják, hogy a vám tisztán és kizárólag a nagy urak érdeke. Hát ez egy­szerűen nem igaz. A kisgazdáknak nem-e végpusztulását jelentené, hogy ha a tíz év előtti időre térnénk vissza, amikor 8 korona volt a rozsnak, 10 korona pedig a búzának az ára? Darányi Ignácot illeti a főérdem, aki nehéz küzdelemmel kivívta Ausztriával szemben, hogy az osztrák ipari védelemmel együtt a magyar mezőgazdaság is megkapta a maga jogos védelmét. Ezt a jogos vám­védelmet jövőre nézve is követeljük ma­gunknak, mert addig, amíg a dúsgazdag, vagyonilag hatalmas és erős osztrák ipar önmaga számára követeli, addig az anyagi­lag gyenge, tőkeszegény és vagyoni meg­erősödésre szoruló magyar mezőgazdaság a végpusztulás veszélye nélkül ezt a védelmet el nem engedheti. De jogos álláspontunk dacára, mit lá­tunk ? Ausztria, valahányszor rossz termés van, telekiabálja a világot, hogy meg kell nyitni a román, a szerb határt, sőt újabban már amerikai piacról is be akar hozni vám nélkül idegen árut. Az argentiniai húsbeho­­zatalt is csupán egy hajózási vállalat kedvé­ért sürgeti. Ilyen körülmények között meg kell őriznünk a hidegvérünket és össze kell fog­nunk az osztrák mezőgazdákkal, mert a föntebb érintett törekvések az ő érdekeiket is egyformán sértik. A magyar kormánytól is joggal re­mélhet­jük, hogy ilyen időkben, ilyen nehéz viszonyok között bármily nagy nyo­mással szemben is — jöjjön az a nyomás kívülről vagy fölülről — a magyar mező­­gazdaság érdekeit elejteni nem fogják és különösen a mezőgazdasági vámvédelmet senki kedvéért föl nem függesztjük. Ha ebben a föltevésemben nem csalódom, ak­kor azt hiszem, hogy az 1917-ig még hátra­levő időszakban a magyar mezőgazdaságra még szebb napok fognak virradni és a ma­gyar mezőgazdaság élni és erősödni fog. * Közöltük a fentiekben a hozzánk el­juttatott cikket, melyet azonban megjegyzés nélkül nem hagyhatunk. A magyar mező­­gazdaság messzemenő védelme kétségen kívül elsőrangú állami érdek, mert a me­zőgazdákat nemzetfentartó elemnek kell te­kintenünk. Ámde a mezőgazdákon kívül előttünk áll a nagy fogyasztó közönség ér­deke és mindenképen ezek vannak többség­ben ! Ha a mezőgazdák, az őstermelők annyira ellenzik a hús behozatalát, melyet a fen­forgó viszonyok között megakadályozni a szélesebb néprétegekkel szemben valósá­gos bűn, akkor szíveskedjenek lemondani a ma is igen jelentős állatkivitelről, mivel ezen kivitel csökkenti a piacra kerülő vá­gómarhát, aminek természetes következ­ménye a húsáraknak exorbitáns áremelke­dése. Ilyen alkura mindig kaphatók le­szünk, mivel akkor itthon fogyasztjuk majd a most kivitelre kerülő jó és ízletes húst. Amint megakadályozzuk a kivitelt, szívesen lemondunk minden húsbehozatal­­ról, de így a megfelelő táplálkozás lehető­ségét akadályozzuk meg, ha útját állják mezőgazdáink az olcsó hús behozatalának, melytől az állattenyésztőknek épenséggel nem kellene tartani, mivel a behozandó szerb, román, esetleg argentínai fogyasztott hús minősége sehogy se versenyezhet a ma­gyar minőséggel és a behozandó hús csakis a mai exorbitáns húsárakat mérsékelné annyira, hogy azért az állattenyésztők még mindig megtalálnák a lényeges anyagi hasz­not ezen gazdasági ágazat után, mert a magyar marha mindenkor keresett cikk ma­radna a német piacokon, de nálunk is, de a behozatal által húshoz juthatna a sze­gény középosztály, a munkáselem is, mely­nek a mai helyzet közepette arról teljesen le kell mondania! Magasabb, messzebbmenő érdekek ját­szanak itt közre, melyeket a magyar mező­gazdák figyelmen kívül nem hagyhatnak és ezen magasabb érdekek le fogják győzni a mezőgazdák önös érdekeit és a behozatal­tól valóban nincs mit tartaniok. Képzelt sérelem lenne ez csupán és mivel itt el­odázhatatlan szükséggel állunk szemben, ennek parancsoló szava előtt meg kell an­nak is hajolnia, aki — bár újból ismétel­jük, hogy minden ok nélkül, anyagi káro­sodástól tart. De igen kevesen vannak, akiknek ilyentől tartani kell és a túlnyomó nagy többségben lévő nem termelő, hanem csakis fogyasztó közönség jogosult gyűlöle­tével találkozik az, aki útját állja az immár elodázhatlan húsbehozatalnak. Hogy egy hajóstársulat érdekeit akarják ezen beho­zatallal előmozdítani, nevetséges állítás! Ha az argentínai húsbehozatal eredményes lesz, kiküldjük azért a magyar hajókat, úgyis alig akad azok részére megfelelő szállít­mány, mert kiéheztetett emberek megfe­lelő, kivitelre alkalmas termékek előállí­tására képtelenek. A gyomor nagy ár és az éhség csillapításának szükségessége előtt deferálnia kell minden mezőgazdasági ér­deknek, melyet a húsbehozatal által veszé­lyeztetve valóban nem látunk. A kolera Mohácson. — Saját tudósitóinktól. — Mohács, szeptember 30. Az utolsó két napban szórványosan történt megbetegedések arra engedtek kö­vetkeztetni, hogy a sárga veszedelem szűnő­­ben van. Ám Mohács egész lakosságának öröme és megnyugvása nem sokáig tartott. Tegnap az esti órákban váratlanul újból és erőteljesebben lépett fel a kolerajárvány. A kolera most már nem a város kü­lönböző pontjain jelentkezik, hanem a vá­ros déli részén levő Rókus utcára izoláló­dott. Ebben az utcában nagyobbára szegény elem lakik, hiányosan táplálkozó napszámos­emberek, akiknek lakásaiban alkalmas, ter­mékeny talajra talált a veszedelem. A ható­ság a legnagyobb erőfeszítéssel most erre az egy utcára koncentrálja intézkedéseit. A Rókus utcát teljesen elkülönítették és csendőrség ügyel fel arra, hogy az utcából ne lehessen ki és bejárni. A hatóság más irányban is folytatja erélyes intézkedéseit, így ma elrendelték, hogy a mohácsi hajóállomáson kikötő és szenet felvevő hajók legénysége és tisztjei csakis orvosi megvizsgálás után léphetnek partra. Akik teljesen egészségeseknek talál­tatnak is s igy a partraszállás részükre meg van engedve, azokról is jegyzéket vezetnek s ebbe pontosan bejegyzik az illetők illető­­ségi helyét.

Next