Pécsi Napló, 1910. október (19. évfolyam, 222-247. szám)
1910-10-01 / 222. szám
nitf.oai«5£4fc«i eRÄJÄlO»OKToaER.i XIX. évfolyam. Szombat, 1910 október 1 222 (5322). PÉCSI NAPLÓ «SSW------------- -------------------■iteasrkcuté&tg éa kiadóhivatal Munkácsy MihAly-a. 10. Kéziratok nem adatnak viasza. ,©9*rkafi*tóafffi telefon 109. ez — Kiadóhivatal telefon 27. az. Haffi. ii-'—T- t ■--r-nanaiiigíigg---- Tnrfüifi ......... ■ Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Jops-e a vámvédelem? Irta: Mezőssy Béla orsz. képv. nyug. földmiv. államtitkár Pécs, szeptember 30. Ha a szántóvető ember megmunkálja a fekete rögöt és elveti az acélos búzát és az Úristennek mindenható kegyelme egy áldásos esztendőt ad, vagy hogy ha egy tanya csendjében annak apraja nagyra féltő gondossággal felnevel egy egy jószágot, egy trnót, vagy egy szépen sikerült csikót, hát minden fáradozás, minden szorgalom és az Úristen kegyelme sem elég még ahhoz, hogy a gazda anyagilag fejlődhessék és boldoguljon. Mert a boldogulás alapföltétele az, hogy annak a mezőgazdasági terménynek ára legyen. Az árat maguk a kereskedők sem szabják meg korlátlanul, ők is alá vannak vetve bizonyos tényezők befolyásának az árak megállapításánál. A leghatalmasabb tényező, amely a búzának és a gazda állatjának az árát megszabja , a vám. A vám tulajdonképen adó, amit az ország határánál idegen országból lejövő minden métermázsa búzára vagy minden dtb. állatra kivetnek. Ha Ausztriát és Magyarországot együtvéve egy nagy vásárnak tekintjük, önként értetődik, hogy a vásárnak az alakulatát szabályozni kell és kelleténél több idegen jószágot beengedni nem lehet, mert a kelleténél több idegen áru lenyomja annak az árát, amit magunk termelünk. A vámvédelem tehát az árak szabályozására szolgál. Hogy ez a vám mennyire jogosult, arra nézve két érvet hozok fel. Az egyik az, hogy a magyar gazda az állami, községi és egyéb pótadók olyan tömegével van megterhelve, hogy ha a külföldi árukat egyszerűen a nyakunra szabadítanánk, ez kétségtelenül a magyar mezőgazdaság tönkretételét jelentené. A másik érvet a legutóbbi évek nagy parcellázásaiból vonom le. A legtöbb helyütt a kisgazdák igen drágán jutottak a földekhez. Addig azonban, amíg a búzának, marhának, sertésnek nagy áravan, a százezrekre menő kisgazdákat nem féltem. De abban a pillanatban, amint a vám hatásának elmúltával a régi idők térnének vissza, az ennek az új gazdatársadalomnak teljes anyagi pusztulását jelentené. Azt mondják, hogy a vám tisztán és kizárólag a nagy urak érdeke. Hát ez egyszerűen nem igaz. A kisgazdáknak nem-e végpusztulását jelentené, hogy ha a tíz év előtti időre térnénk vissza, amikor 8 korona volt a rozsnak, 10 korona pedig a búzának az ára? Darányi Ignácot illeti a főérdem, aki nehéz küzdelemmel kivívta Ausztriával szemben, hogy az osztrák ipari védelemmel együtt a magyar mezőgazdaság is megkapta a maga jogos védelmét. Ezt a jogos vámvédelmet jövőre nézve is követeljük magunknak, mert addig, amíg a dúsgazdag, vagyonilag hatalmas és erős osztrák ipar önmaga számára követeli, addig az anyagilag gyenge, tőkeszegény és vagyoni megerősödésre szoruló magyar mezőgazdaság a végpusztulás veszélye nélkül ezt a védelmet el nem engedheti. De jogos álláspontunk dacára, mit látunk ? Ausztria, valahányszor rossz termés van, telekiabálja a világot, hogy meg kell nyitni a román, a szerb határt, sőt újabban már amerikai piacról is be akar hozni vám nélkül idegen árut. Az argentiniai húsbehozatalt is csupán egy hajózási vállalat kedvéért sürgeti. Ilyen körülmények között meg kell őriznünk a hidegvérünket és össze kell fognunk az osztrák mezőgazdákkal, mert a föntebb érintett törekvések az ő érdekeiket is egyformán sértik. A magyar kormánytól is joggal remélhetjük, hogy ilyen időkben, ilyen nehéz viszonyok között bármily nagy nyomással szemben is — jöjjön az a nyomás kívülről vagy fölülről — a magyar mezőgazdaság érdekeit elejteni nem fogják és különösen a mezőgazdasági vámvédelmet senki kedvéért föl nem függesztjük. Ha ebben a föltevésemben nem csalódom, akkor azt hiszem, hogy az 1917-ig még hátralevő időszakban a magyar mezőgazdaságra még szebb napok fognak virradni és a magyar mezőgazdaság élni és erősödni fog. * Közöltük a fentiekben a hozzánk eljuttatott cikket, melyet azonban megjegyzés nélkül nem hagyhatunk. A magyar mezőgazdaság messzemenő védelme kétségen kívül elsőrangú állami érdek, mert a mezőgazdákat nemzetfentartó elemnek kell tekintenünk. Ámde a mezőgazdákon kívül előttünk áll a nagy fogyasztó közönség érdeke és mindenképen ezek vannak többségben ! Ha a mezőgazdák, az őstermelők annyira ellenzik a hús behozatalát, melyet a fenforgó viszonyok között megakadályozni a szélesebb néprétegekkel szemben valóságos bűn, akkor szíveskedjenek lemondani a ma is igen jelentős állatkivitelről, mivel ezen kivitel csökkenti a piacra kerülő vágómarhát, aminek természetes következménye a húsáraknak exorbitáns áremelkedése. Ilyen alkura mindig kaphatók leszünk, mivel akkor itthon fogyasztjuk majd a most kivitelre kerülő jó és ízletes húst. Amint megakadályozzuk a kivitelt, szívesen lemondunk minden húsbehozatalról, de így a megfelelő táplálkozás lehetőségét akadályozzuk meg, ha útját állják mezőgazdáink az olcsó hús behozatalának, melytől az állattenyésztőknek épenséggel nem kellene tartani, mivel a behozandó szerb, román, esetleg argentínai fogyasztott hús minősége sehogy se versenyezhet a magyar minőséggel és a behozandó hús csakis a mai exorbitáns húsárakat mérsékelné annyira, hogy azért az állattenyésztők még mindig megtalálnák a lényeges anyagi hasznot ezen gazdasági ágazat után, mert a magyar marha mindenkor keresett cikk maradna a német piacokon, de nálunk is, de a behozatal által húshoz juthatna a szegény középosztály, a munkáselem is, melynek a mai helyzet közepette arról teljesen le kell mondania! Magasabb, messzebbmenő érdekek játszanak itt közre, melyeket a magyar mezőgazdák figyelmen kívül nem hagyhatnak és ezen magasabb érdekek le fogják győzni a mezőgazdák önös érdekeit és a behozataltól valóban nincs mit tartaniok. Képzelt sérelem lenne ez csupán és mivel itt elodázhatatlan szükséggel állunk szemben, ennek parancsoló szava előtt meg kell annak is hajolnia, aki — bár újból ismételjük, hogy minden ok nélkül, anyagi károsodástól tart. De igen kevesen vannak, akiknek ilyentől tartani kell és a túlnyomó nagy többségben lévő nem termelő, hanem csakis fogyasztó közönség jogosult gyűlöletével találkozik az, aki útját állja az immár elodázhatlan húsbehozatalnak. Hogy egy hajóstársulat érdekeit akarják ezen behozatallal előmozdítani, nevetséges állítás! Ha az argentínai húsbehozatal eredményes lesz, kiküldjük azért a magyar hajókat, úgyis alig akad azok részére megfelelő szállítmány, mert kiéheztetett emberek megfelelő, kivitelre alkalmas termékek előállítására képtelenek. A gyomor nagy ár és az éhség csillapításának szükségessége előtt deferálnia kell minden mezőgazdasági érdeknek, melyet a húsbehozatal által veszélyeztetve valóban nem látunk. A kolera Mohácson. — Saját tudósitóinktól. — Mohács, szeptember 30. Az utolsó két napban szórványosan történt megbetegedések arra engedtek következtetni, hogy a sárga veszedelem szűnőben van. Ám Mohács egész lakosságának öröme és megnyugvása nem sokáig tartott. Tegnap az esti órákban váratlanul újból és erőteljesebben lépett fel a kolerajárvány. A kolera most már nem a város különböző pontjain jelentkezik, hanem a város déli részén levő Rókus utcára izolálódott. Ebben az utcában nagyobbára szegény elem lakik, hiányosan táplálkozó napszámosemberek, akiknek lakásaiban alkalmas, termékeny talajra talált a veszedelem. A hatóság a legnagyobb erőfeszítéssel most erre az egy utcára koncentrálja intézkedéseit. A Rókus utcát teljesen elkülönítették és csendőrség ügyel fel arra, hogy az utcából ne lehessen ki és bejárni. A hatóság más irányban is folytatja erélyes intézkedéseit, így ma elrendelték, hogy a mohácsi hajóállomáson kikötő és szenet felvevő hajók legénysége és tisztjei csakis orvosi megvizsgálás után léphetnek partra. Akik teljesen egészségeseknek találtatnak is s igy a partraszállás részükre meg van engedve, azokról is jegyzéket vezetnek s ebbe pontosan bejegyzik az illetők illetőségi helyét.