Pécsi Napló, 1910. november (19. évfolyam, 248-273. szám)

1910-11-01 / 248. szám

2 Khuen-Héderváry Károly gróf minisz­terelnököt Schönbrunnban vasárnap d. e. 10 órakor külön kihallgatáson fogadta a király. Az audiencia egy óra hosszáig tartott. Az audiencia után a miniszterelnök felkereste Rebrenthal gróf külügyminisztert, akivel hosszasan tanácskozott. Az audiencián a miniszterelnök ismer­tette­­ felségével a helyzetet és jelentést tett Bienerth báró osztrák miniszterelnökkel folytatott tanácskozásáról. Bizalom a Briand kormánynak. — Saját tudósítóink távirati jelentése. — Páris, október 31. Az esti ülést felfüggesztés után nagy izgatottságban nyitják meg. A tribünök sű­rűn megteltek. Az összes miniszterek jelen vannak. Bricson elnök felolvastatja a napi­rendeket, amelyek közül Reynaud bizalmat szavazó napirendjét tetszéssel fogadják. —■ Landry (független szocialista) helyesli a miniszterelnök tegnapi szavait. Dalvi­ier (radikális szocialista) visszautasítja Briand állásfoglalását. Nagy várakozás közben lép Briand miniszterelnök a szónoki emelvényre. Ki­fejti, hogy tegnap a zaj gátolta abban, hogy gondolatmenetét teljesen kifejtse. Azt mon­dotta, hogy vannak komoly órák, amikor a kormány azon kényszerűség előtt áll, hogy rendkívüli eszközökhöz nyúljon. Megje­gyezte, hogy szerencsés volt mindig a tör­vények keretén belül előre haladni. (Tilta­kozás a szélsőbaloldalon, helyeslés a többi pártoknál.) Azon a napon, amikor a repub­likánus többség, melyre ma is támaszkodik, hatalomra segítette, azt arra kérte, hogy ajándékozza meg teljes bizalmával. E bizal­mat tényleg élvezte is. Ma komoly esemé­nyek után, melyet nem látott előre, de a­melyek alatt a kormány nem szűnt meg az összesek érdekében igazságosan eljárni, nem elnyomási célzattal, hanem mérséklet­tel ismét hozzájuk fordul, amikor a rend az utcákon újra helyreállott anélkül, hogy törvénytelenség történt volna, avagy egy csepp vér folyt volna, ismét hozzájuk jön és kéri a bizalmat. Ha a bizalmat megtagad­ják, úgy előáll majd a diktátor; ha azonban meg akarjuk buktatni, úgy tegyék ezt itt, a világ színe előtt. Franciaország a világ színe előtt megerősödve kerül ki azokból a borzalmas eseményekből, amelyeket most átélt. A kormány nem akar kétértelmű bi­zalmi szavazatot. Azt mondják, a kormány reakcionárius. Hát jó. A kormány kezükben van. Törjék össze, de ne tegyék ezt a sö­­tében. (Viharos helyeslés a centrum és a szélsőbaloldal egy részénél.) Cruppy képviselő felszólítja a minisz­terelnököt, legyen bátorsága mindvégig dik­tátornak lenni, vagy ha igazán az ország megnyugtatása a célja, úgy mondjon le a kormányhatalomról, másrészről azonban he­lyesli a kormány eljárását. Az egyszerű napirendet — mely ellen a kormány állást foglalt — 383 szavazattal 170 ellenében elvetik. Guesde szocialista képviselő napirendjét, mely a miniszterel­nök vád alá helyezét kívánja, 503 szavazattal 75 ellenében elvetik. Briand miniszterelnök azt kívánja, hogy a Reynaud demokrata hatpárti képviselő által javasolt napirendet fogadják el s e javaslat elsőbbségét illetőleg felterjeszti a bi­zalmi kérdést. A ház elveti Ernest Roche képviselő azon napirendjének elsőbbségét, amely fel­szólítja a kormányt, hogy foglalkozzék az elbocsátott vasúti alkalmazottak újbóli al­kalmaztatásának kérdésével. E javaslat ellen 37- en, mellette 103-an szavaztak. Reynaud napirendjének elsőbbségét 16 szavazattal 183 ellenében elfogadták. A napirend első részét, mely a sabotaget, az erőszakosságokat és a hazafiatlanságot hely­teleníti, 521 szavazattal 1 ellenében, második részét, amely a kormány eljárását helyesli, 115 szavazattal 116 ellenében, harmadik ré­szét, mely a kormány iránti bizalmat fejezi ki, mely szerint az a rendet a törvény ér­telmében s a vasúti alkalmazottak érdekei­nek megfelelően, úgyszintén a köztársaság szabadságát és az ország érdekeit meg fogja óvni, 329 szavazattal 183 ellenében elfogad­ják. Az egész napirendet ezután 388 szava­zattal 94 ellenében határozattá emelik, mire az ülés véget ért. Hosszú idő óta nem volt ilyen viharos ülése a kamarának, mint tegnap és még ritkán izgatták fel a képviselőket ennyire a politikai szenvedélyek. Azt hiszik, hogy a mai ülésen is incidensek fognak történni. A kormány helyzetét most kevésbé tartják kedvezőnek, mint a tegnapi ülés előtt. Abban azonban nem kételkednek, hogy Briand végre is győzni fog, bár azt hiszik, hogy Briand teljesen sértetlenül kerül ki a vitából. Az a 329 főnyi többség, amely a ka­mara tegnapi ülésén Reynaud határozati javaslatának harmadik részére szavazott, a­melyben a ház a kormánynak bizalmát nyilvánítja, pártok szerint a következőkép oszlik meg: Az Action Liberal Katholique 26 tagja, a jobboldali pártok három tagja, 15 függetlenségi, 71 progresszista, a demo­kratikus balpárt 71 tagja, 79 radikális, 53 szocialista radikális, 8 nem egyesült szo­­cialista és 3 pártonkívüli. „Pécsi Napló“ 1910. november 1. Meghalt egy jó ember. Pécs, október 31. Budapesten, vasárnap délután meg­halt Krausz Miksa, pécsi kincstári szállító, váratlan, hirtelen bekövetkezett halállal. Pénteken délután utazott el Pécsről Sárbo­­gárdon át Székesfehérvárra Vörös Mihály nyugalmazott igazgató tanár kíséretében. A baranya megyei gazdasági egyesület vál­lalta a jövőre a katonai kincstári szállí­tást és az ezen célra kiküldött külön bizottságnak elnökévé Vörös Mihályt, elő­adójává pedig Krausz Miksát, a tapasztalt katonai kincstári élelmezőt dezignálta az egyesület. Ezen ügyben jártak el Székes­fehérvárott, ahol szombaton elvégezvén teendőiket, még este Budapestre érkeztek, hogy másnap a honvédelmi minisztérium­ban is eljárjanak. Mintegy negyven eszten­deje a Vadászkürt szállodának törzsvendége, ott szállt meg most is. Krausz Miksa a legjobb hangulatban fogyasztotta el vasár­napon ebédjét, majd a kávéházban a fekete kávét és azután fölment szobájába. Délután fél három óra volt ekkor folyosón hirtelen rosszullét fogta el, bement szobájába, ahova elkísérte ifjúkori barátja, Vörös Mihály is és amint belépett a szobába, hirtelen össze­esett, eszméletlenül terült el a pamlagon, ahova Vörös Mihály vezette és néhány pillanat alatt kiszenvedett. Egy nemesen érző szív szűnt meg dobogni. Orvosi segély rögtön kéznél volt, de az orvos már csak a bekö­vetkezett halált állapíthatta meg. Rögtön telefonáltak a szállodából az elhunyt gyer­mekeinek Szegedre, Szabadkára, Kaposvárra, honnét viszont Pécsre küldöttek értesítést az elhunyt özvegyének és gyermekeinek és így a halálhír még vasárnapon délután elterjedt Pécsett, ahol Krausz Miksa a legnépszerűbb alakok egyike volt és a váratlan szomorú hír megdöbbenést keltett városszerte. Va­sárnapon éjjel, ahova időközben megérkez­tek az elhunyt gyermekei, a szállodából a hullát a boncoló intézetbe vitték, onnét pe­dig a zsidó temető halottas házába, ahol azt holnap, kedden búcsúztatja első ízben a hitközségi lelkész, kedden éjjel pedig Pécsre szállítják a halottat és innét szerdán dél­előtt helyezik el az izr. temetőben most épített családi sírboltba. Krausz Miksa egyike volt a kiveszőben levő magyar típusoknak, a szív emberének, aki nagy családot alapít, fáradva küzd, ön­maga iránt kíméletet nem ismerve, hogy gyermekeit úgy nevelhesse, hogy azoknak ne csak existenciát, de társadalmi pozíciót, is biztosítson az életben. De ezzel be nem érve, nem ismer nagyobb boldogságot, mint hogy szolgálatára lehessen embertársainak. Sok embernek kisebb és nagyobb gondját tette magáévá és nem nyugodott, amig csak az ő közreműködésével azokon nem enyhít­hetett. Mindenki szerette Krausz Miksát, a­kit vármegyeszerte »Maxi bácsi« becéző né­ven ismertek. Becsülték és tisztelték előkelő úri körökben, mert meggyőződtek puritán becsületességéről és megbízhatóságáról, sze­rették és becsülték, akikkel együtt élt, a­kiknek bajaiban és örömeiben osztozkodott, szerették lefelé, mert mindig önmagának szerzett örömet, ha valakinek szívességet tehetett. Baranyai származású volt, de ha­marosan elszármazott Bihar vármegyébe, ahol földbérlő volt. Jól folytak dolgai egy ideig, amíg csak nagy terményárhullámzás kö­vetkeztében anyagi bajokba nem jutott. — De mindenkit kielégítvén elhagyta Bihart, — újból munkához látott és mindenkor megtalálta annak módját, hogy munkájával megkeresse a kenyeret nagyu. családjának. Küzdelmes éveiben mindenkor hűséges társa volt áldott lelkű jó felesége, a minta anya, aki férjének gondjaiban is osztozkodott. A politikusokkal való össze­köttetései révén, melyeket jó modorá­nak, aranykedélyének és szolgálatra való mindenkori készségének, de természetes eszének és gazdag tapasztalatainak is kö­szönhetett, éveken át regale bérlő volt több helyen, így Szabadkán is, ahol bor, pálinka és sörkereskedést rendezett be, mely ma virágzó és nagy kiterjedésü üzlet és két fiának, József és Lajosnak képezi tulajdo­nát. Ugyanígy volt Kaposvárott, ahol leg­idősebb fia, Mór vette át idővel az üzletet, melyet mostanában hagyott abba, miután előzőleg nagyobb méretű sörgyárat létesí­tett Kaposvárott, mely másféléves fennállás után is már nagy tért hódított Somogy vármegyében. Majd a regale bérletekről áttért a csapatok élelmezési üzletére és ez­ volt évek sora óta főfoglalkozása. De ezzel be nem érve, földbérletei és földjei is vol­tak, melyeket gyermekeire ruházott át, hogy egész tevékenységét a katonai kincstár szál­lításának szentelhesse, ahol szintén tisztes­ségével állta meg mindig helyét a verseny­nyel szemben. Egész életén keresztül dol­gozott, küzdött és amikor már révbe értek gyermekei, akik majdnem mind már csalá­dot alapítottak, amikor azokat jólétben lát­hatja és 65 évével látszólag jó egészségben, teljes szellemi frissességben, kimeríthetetlen jó kedélyével zavartalan megelégedettségben tölthette volna el hátralevő éveit, egyszerre csak teljesül azon vágya, melyet jó kedvé­ben negyed évszázad­dal ezelőtt kívánt a maga számára, meghitt körben, betegség nél­kül, hirtelen elmúlni... De nem egészen úgy történt, mint kívánta. Idő előtt érte utól a halál, távol lakóhelyétől, távol feleségétől és gyermekeitől, akik már csak a halotthoz siethettek Budapestre, honnét elkíséri utolsó útjára, haza Pécsre. Alig néhány napja, hogy egyik kerté­­­­szünknél idejekorán koszorút rendelt egyik különös jóakarója néhai Siskovich Tamás Baranya és Bács vármegye ezen volt kiváló­ságának sírjára, hogy az november elsejére pontosan ott legyen. A halottól már mit se várhatott, de ismerte a hálát is, melyről manapság az emberek nagyobb része meg­feledkezik, sőt divatos jelszó lett a hálát­lanság ! Krausz Miksa ezzel szemben még poraikban is áldotta azokat, akik nehéz küz­delmeiben oltalmazták, barátságukkal meg­­tisztelték.És Siskovich sírjáról november 1 én soha meg nem feledkezett. Ezen egy ténye maga is jellemzi az embert. Bennünket is az igaz szeretet kapcsai fűztek az elhunythoz, aki élénk tevékenységet fejtett ki ezelőtt 15 évvel, amikor vállalatunkat részvénytársa­sági alapra fektettük. Mint minden jó ügy­nek, ennek is önzetlenül állt szolgálatában, így csak természetes, hogy halálát olybbá vesszük, mintha mi is egyik kedves család­

Next