Pécsi Napló, 1910. december (19. évfolyam, 274-298. szám)

1910-12-02 / 274. szám

• * b­­io cece.' •» XIX. évfolyam. Péntek, 1910 december 2. 274 (5374* SMrfceaztőnég és kiadóhivatal s Munkácsy­ Mihály-s. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. ttMrfcnsxtfsi­gi telefon 109. az — Kiadóhivatali telefon 37. sz. ------------------------------ ------­Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak. Egész évre 24 korona. Félévre 12 kér. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora S0 Oltár. A bankszabadalom meghosszabbítása. Saját tudósítónk távirati jelentése. Budapest, december 1. A képviselőház mai ülésének a végén Lukács László pénzügyminiszter letette a ház asztalára az osztrák magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról, vala­mint az ezzel kapcsolatos ügyek rendezésé­­ről szóló törvényjavaslatot. Ezt a törvényja­vaslatot az egész magyar politikai világ feszült érdeklődéssel várta, mert a további politikai helyzet alakulása nagy mértékben attól függ, hogy a közös jegybank szaba­dalmának meghosszabbításával kapcsolato­san sikerül e a magyar kormánynak a kö­telező arany­fizetés megkezdését minden kétséget kizáró módon biztosítani. A benyújtott törvényjavaslat első sza­kaszában határozottan hangoztatja, hogy az osztrák-magyar monarkia mindkét államát az önálló jegybank felállítása tekintetében köl­csönös jog illeti meg, e joggal azonban egyik állam sem óhajt élni ezúttal és a közös sza­badalmat 1917. december 3 ig meghosszab­bítja. A jegybanknak jelenlegi, paritásnak teljesen megfelelő szervezetét az új törvény­­javaslat alig módosítja. Új intézkedéseinek legfontosabbja pedig az, amely a kötelező készfizetések felvételére vonatkozik. Ezt a kérdést a kormány következőképen oldja meg. A két kormánynak megvan az a joga, hogy törvény ut­­án az osztrák-magyar bank megkérdezése nélkül a kötelező készfizeté­sek felvételét bármikor elrendelheti. Ez a joga a két kormánynak eddig is megvolt, annak gyakorlati érvényesítése azonban abba a nehézségbe ütközött és üt­közne talán a jövőben is, hogy ahoz az osztrák Reichsrat által is kikérendő tör­vényes felhatalmazás volna szükséges. Ez az intézkedés tehát a készfizetések felvételét egész határozottsággal nem bizto­sítaná ! Éppen ezért a kormány új intézke­dést vesz fel a ma benyújtott törvényjavas­latba, melynek értelmében az osztrák-magyar bank saját maga köteles a pénzügyi helyzet­ről tett tapasztalatairól a két kormánynak jelentést tenni és a tapasztalatok alapján a megítélése szerint alkalmas időpontban maga a bank hozza javaslatba a két kor­mánynak, hogy a kötelező aranyfizetés megkezdessék. A főtanácsnak egy ilyen ha­tározata ellen a két kormánybiztos állami érdek címen fel nem szólalhat. Az osztrák kormánybiztos egy ilyen határozatot meg nem akadályozhat. A jegybanknak ilyen határozatát úgy a magyar, mint az osztrák országgyűlésnek jóvá kell hagyni, nehogy azonban előállhasson az az eset, hogy az osz­trák Reichsrat ezt a jóváhagyást kitolja, vagy az osztrák kormánynak ezirányú előterjesz­tését megobstruálja. Kimondja a ma benyúj­tott törvényjavaslat, hogy az országgyűlés négy heti időtartam alatt a jóváhagyásról nyilatkozni tartozik, ha pedig ezt meg nem tenné, úgy a javaslat jóváhagyó­nak tekin­tetik és a készfizetés érvénybe lép. Nem fér hozzá kétség, hogy ez az intézkedés a magyar érdek megóvására teljesen alkalmas és az osztrák rosszakaratú ellenállást lehe­tetlenné teszi. A javaslat többi intézkedései közül kiemelendő, hogy az osztrák magyar bank tartozik sürgősen tíz új fiókot felállítani Magyarországon, ami vidéki városainknak nagy előnyére fog szolgálni. Az adómentes bankjegyek forgalma b00 millióról 600 mil­lióra emeltetik, ami az emelkedett közgaz­dasági forgalom érdekeinek felel meg. A ma benyújtott törvényjavaslat nagy diadalát jelenti a Khuen Héderváry kormánynak, amelyet az osztrákokkal szemben erélyessé­­gét, Lukács László pézügyminiszter pedig a maga imponáló képességeit fényesen iga­zolta. A képviselői láz ülése. — Saját tudósítónk express-jelentése. — Budapest, december X. Návay Lajos alelnök 10 óra után nyitja meg­ az ülést. Jegyzőkönyv hitelesí­tése után az elnök meleg szavakkal paren­­tálja el Illyés Bálint volt képviselőt. Bemu­tatja Kürti István levelét, melyben bejelenti, hogy mandátumáról lemond. * Bartha Ödön napirend előtti felszóla­lásában konstatálja a naplóból, hogy ami­kor ő tegnap a külföldi egyetemek ösztön­díjait igénybevevő s a magyar ösztöndíja­kat visszautasító horvát egyetemi hallga­tókról szóllott, Surmin képviselő ezt kiál­totta közbe . Vasic. O akkor nem tudta még, mire vonatkozik ez, sőt a naplóból meg­állapítható, hogy az elnök sem tudta. Most megtudta, hogy Vatil egy hamisítónak a neve, aki a Friedjung perben szerepelt. Ha valamely horvát hazafias vonatkozásban ki­áltotta közbe Surmin a Vasic nevet, semmi köze hozzá, de ha azért mondta, mert azt hiszik, hogy a mi emberünk volt, akkor a leghatározottabban tiltakozik e gyanúsítás ellen. Justh János: A házszabályok címén szólal fel. A tegnapi ülés végén — úgy­mond — a Házelnök a képviselőház hozzá­járulásával egyszerűen elhalasztotta az in­terpellációkat. Eltekintve, hogy ezzel a Ház egy az ülés elején hozott határozatát vál­toztatta meg, az interpellációk eltolása sú­lyos házszabálysértés is. Megnyugtató vá­laszt kér erre, nehogy ez precedensül szol­gáljon a jövőre nézve. Elnök : Konstatálja, hogy az elhalasz­tás a Ház hozzájárulásával történt s egyál­talán nem célozta az interpellálók jogának csorbítását. A tegnapi eset különben nem lesz percedens, ez irányban megnyugtatja a Házat, különösen a bal­oldalt. Egyben el­ismeri a kisebbségnek azt a jogát, hogy őr­ködhet a házszabályok felett. Popovics Sándor: Ugrón Gábor teg­napi beszédére reflektál, amikor Ugrón két­ségbevonta a horvátok azon jogát, hogy a Házban horvátul beszélhessenek. Utal a múlt országgyűlés gyakorlatára, amely na­gyon helyesen, nemcsak koncedálta a hor­­vátoknak anyanyelvükön való felszóllalási jogát, hanem gyorsírót és tolmácsot állított a Házba, a horvát beszédek idején. Ugron Gábor. Újból hangsúlyozza, hogy a törvényben levő cél­ szócska nem jelentheti azt, hogy a képviselőházban naphosszat horvát szónoklatokat tartsanak. A törvény intenciójával a horvátok agres­sív módon élnek vissza s érvényesíteni akarják a Házban mindenképen azt az in­tenciót, amely őket otthon vezérli, gáncsot akarnak vetni mindenáron a magyar nyelv­nek. Ismerteti a zágrábi viszonyokat. Ha valaki magyarul mer beszélni Zágrábban, inzultálják. Pedig ez magyar terület, amit vérrel szereztek és tartottak ... Elnök is hozzászól a kérdéshez. Utal arra, hogy a törvény szerint a magyar par­lamentnek csak az lehet tagja, aki magya­rul tud. Ez alól csak az 1868: XXX. t. c. 59. §-a tesz kivételt, amikor megengedi, hogy a horvát képviselők saját nyelvüket is hasz­nálhatják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a horvátok visszaélve ezzel a joggal, a ma­gyar parlamentben hosszú orációkat tart­sanak, egy nem értett nyelven. Utal a múlt országgyűlés gyakorlatára és kéri, hogy a horvátok a kölcsönös megértés terére lépve alkalmazkodjanak a törvény szelleméhez, a­mely szerint a magyar törvényhozás nyelve a magyar. (Helyeslés.) Következett ezután az indem­nitás. Preszly Elemér: Hosszasan és minden tárgyra kiterjedő formában indokolja bizal­matlan,iságát a kormány iránt. Szerinte a többség nem egységes s így nem tudja va­lóra váltani a hozzá fűzött reményeket. Pártja tapsai között jelenti ki, hogy a javaslatot nem fogadja el. Széll Kálmán: Kijelenti, hogy nem akarja a politikát belekeverni a pénzügyi dolgokba. A bevételek emelése nélkül, a kiadások egyenletes mérlegét nem lehet épségben tartani. A takarékosság politikája, bár helyes, de nem vezet teljesen célra. Az ország fejlődését megakasztani nem lehet, de folytatni sem lehet azt, a most létező eszközökkel. Keresni kell módokat, hogy azokat az állami kiadásokat, amelyek foly­ton csak emelkednek, könnyebben tudja el­viselni az ország pénzügyi helyzete. Ha azt akarjuk, hogy az ország haladjon, anyagi­lag és kulturális szempontból, ahhoz pénz kell. Talált egy módot, hogy mikép lehet pénzt szerezni az országnak. Elismeri, hogy a költségvetés, mely átmenetinek készült, nagyon jó. Nagyon fog örülni azon, ha a bitumenekről szóló törvény által az állam jövedelme szaporodik. Visszapillantást vet a régi időkre, amikor ő először jutott be a Házba. Akkor nagy emberek mondták neki, hogy jogászunk van elég, de pénzügyi em­berünk nincs. Áttették őt a pénzügyi szakba, ahol évekig dolgozott. Elmondja, mikép­pen került a pénzügyminiszteri székbe, mint egészen fiatal ember. Elmondja első bukásának történetét. Felemlíti, hogy 1886- ban másfél millió volt a kultusztárca költ­ségvetése, az igazságügyi tárca budgetje volt a legnagyobb, három millió. Micsoda óriási hiányokat kellett pótolni azóta, hogy állam legyen Magyarország. Ezelőtt tíz év­vel még csak 29 milliós volt a kultusz­­tárca budgetje. Ma 86 milliós a költsége ezen tárcának, ami gróf Apponyi Albert érdeme, akit ezért nagy elismerés illet meg. Mindezeket pedig azért sorolja fel, hogy beigazolja az országnak óriási szükségleteit, melynek arányban kell állani az állami bevételekkel. A legutolsó

Next