Pécsi Napló, 1910. december (19. évfolyam, 274-298. szám)

1910-12-02 / 274. szám

2 négy év alatt is óriási módon emelkedett az állam kiadása, erre nézve számbeli ada­tokat sorol föl. Az országnak most már nem szabad túlkövetelésekkel fellépni. Ki­jelenti, hogy Wekerle Sándor, aki neki mi­niszter korában fogalmazója volt, oly tág keretben, oly kitűnően vezette az ország pénzügyeit, amiért csakis elismerés illeti. Elítéli, hogy a gyermekvédelemtől meg­vonja az állam a kellő támogatást. Helyesli Lukács takarékosságát, mely a költségve­tésben kidomborodik, pedig mennyi nagy­­fontosságú kérdés vár még elintézésre, amire pénz kell. Kijelenti, hogy az ország pénzügyi helyzetét, illetve jövedelemforrá­sait a szeszadó monopóliummal látja szanál­­hatónak. Ezt csak az fogja fizetni, aki hasz­nálja. Ha valaki nem akarja fizetni, ne ágyék szeszt. Külföldi példákra hivatkozik álláspontja igazolására. Javasolja továbbá, a vasúti tarifák, az örökösödési illeték, a do­hány és szivarárak, valamint a nagy vagyo­nok utáni tőkekamatadó emelését. Ez évente 11 millió bevételi többletet jelent, evvel szem­ben javasolhatja a húsfogyasztási adó tör­lését. Ezzel országos érdeket fognak elő­mozdítani. A borfogyasztási adót nem lehet eltörölni, mert húsz milliót hoz, amit az or­szág nem nélkülözhet. A javaslatot elfo­gadja. Szünet után Berzeviczy Albert reflektál Barta szavaira, kijelentve, hogy Surm­in közbeszó­lását nem hallotta. Justh Jánosnak kije­lenti, hogy hozzájárul Návay szavaihoz. A Ház egyhangú határozata folytán, mellyel az interpellációkat elhalasztotta, azt hitte, hogy az interpellálók maguk is hozzájárul­nak ahhoz. Ha csak egyik is hangoztatta volna, hogy el akarja mondani interpellá­cióját, ő maga kérte volna fel a Házat az interpelláció meghallgatására. Pap Csicsó az indemnitáshoz felszó­lal. Hosszasan vitatja a javaslatot nemzeti­ségi szempontból és támadja a kormányt. A javaslatot nem fogadja el. Az ülés végén Lukács László­ beter­jeszti az osztrák-magyar bank szabadalmá­nak meghosszabbításáról szóló törvényja­vaslatot, mire az ülés véget ért. HÍRROVATUNK, Pécs, december 1. — Legfelső elismerés. A király meg­engedte, hogy Zichy és Vásonykeöi id. gróf Zichy Nándor belső titkos tanácsosának, tárnok­mesternek, a vallás és tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző bizottságban, mint bizott­sági tag és illetőleg mint a bizottság elnöke, sok éven át kifejtett hasznos és eredményes működéséért, teljes elismerése tudtul adassék. Államtitkári kinevezés. Őfelsége a val­lás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Balogh Jenő budapesti tudomány­egyetemi nyilvá­nos rendes tanárt államtitkárrá kinevezte. — Főispáni kinevezés A belügyminisz­térium vezetésével megbízott miniszterelnök előter­jesztésére Kürty Lajost, Bars, Komárom és Zólyom vármegyék, valamint Komárom szab. kir. város főispánját, Bars és Zólyom vármegyei főispáni állá­saiban való meghagyása mellett, Komárom vármegyei és Komárom szabad királyi városi főispáni állá­sától saját kérelmére felmentette és helyére Kürthy István országgyűlési képviselőt Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város főispánjává kinevezte. — Kinevezés kitüntetés, ő Felsége dr. Radnai Rezső miniszteri osztálytanácsosi cim­­mel tó jelleggel felruházott miniszteri titkárt mi­niszteri osztálytanácsossá kinevezte, Bajzsán János főerdőmérnöknek, az erdőgazdaság terén kifejtett hasznos szolgálatai elismeréséül a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta. — Alapítványi helyek adományo­zása. Ő Felsége a bécsi Teréziánumban megürese­dett s nevét viselő két magyar alapítványi hely kö­zül az egyiket Szentmiklósi te Óvári báró Pongrácz Ferencnek, a másikat pedig zsádasdi Sárközy Istvánnak adományozta. — A pécsi papság eskütétele a modernizmus ellen. A pápai rendeletnek megfelelően, melyet a pécsi püspök végre­hajtat, a pécsi városi papság ma délben a székesegyház Szent Mór kápolnájában le­tette Zichy Gyula Gróf püspök kezeihez a vallási modernizmus ellen irányuló esküt, ami annyit jelent, hogy minden a pozitív vallás ellen irányuló támadást, racionaliz­must visszautasítanak. — Felső kereskedelmi iskola Ka­posvárott. A kaposvári kereskedők föl­használva országgyűlési képviselőjüknek, Nagy Ferenc dr.-nak ottani idézését, hogy előtte elmondják óhajaikat. Első­sorban a budapest- kaposvári közvetlen telefon áram­kört, majd Kaposvárnak a balatoni köz­telefonhálózatba való bekapcsolását kérték. Erre nézve az adott kérvényben fölhozott adatokon kívül Szabó Kálmán a küldött­ség vezetője ékes szavakkal fejtegette a kérelem jogos és méltányos voltát. El­mondta, hogy Kaposvár postai forgalom dol­gában túlszárnyalta a szomszédos dunán­túli városokat, aránylagos fejlődés dolgában pedig páratlanul áll az országban. Idézi Opris Péter pécsi postai főigazgató szavait, melyek szerint Kaposvár város forgalmi növekedése valósággal amerikai arányokat mutat föl. Reá mutat annak az állapotnak a helytelenségére, hogy míg Somogy vár­megye bírja a legnagyobb és legnépesebb partját a Balatonnak, addig Veszprém, Székesfehérvár és Nagykanizsa be vannak kapcsolva a köztelefonba, Kaposvár pedig nem. Majd arra kérték a képviselőt, eszkö­zölné ki végre, hogy a kaposvári kereske­dők megnyissák az általuk kezdeményezett felső kereskedelmi iskolát, amire nézve ezideig nem sikerült felső jóváhagyást nyerni. Nagy Ferenc dr. a kereskedelmi iskolára nézve előadja, hogy a kereskede­lemügyi minisztériumban már sikerült az elég erős ellenáramlatot leküzdeni, ami azon­ban nem volt oly könnyű dolog. Most még vissza van a közoktatásügyi minisztérium és reméli, hogy ott is sikere lesz az eljá­rásának. Arra azonban figyelmezteti a kül­döttséget, hogy annak idején, ha az iskola meg lesz, csakis elsőrendű tanerőket alkal­mazzanak, mert minden iskola sorsa a tanerők kezébe van letéve. Kérdi, hogy van e már valamely személy kiszemelve, mire az elnök tagadólag válaszolt. Ezen kijelentés után most már valószínű, hogy minden elvi kijelentés ellenére megnyílik majd a kaposvári felső kereskedelmi iskola. — Kellemetlen elseje. Akik gázsijok­­ból, rendes keresetekből, melyet részekre az állam vagy r­­t. igazgatóság, vagy főnök ki­utal, élnek, azokra, ha csak a mi viszo­nyainkhoz mérten ezrekbe menő gázsikat nem élveznek, a hó elseje, a fizetések, számla­honorálások napja mindenkoron kellemetlen, mert évi 10.000 koronán alul maradó gázsi mellett ugyancsak nehéz ma családot úri módon föntartani. De hányan akadnak, nálunk évi 10.000 korona kereset­tel? Bizony igen kevesen, mert Pécs csa­­ládföntartó lakossága 90 százalékának be kell érnie 1000—5000 koronáig terjedő ke­resettel, amennyivel ha gyermekek élén­kítik meg az otthont, igen nehéz ma még szerény igények szerint is megélni. Minden drágább lett, ami a megélhetéshez szüksé­ges és mindössze a cukor és liszt beszer­zési ára csökkent az utolsó hetekben. Azaz az se csökkent, csakis visszaszállt a régi ára, melyet a gyárosok és malmok fölsró­foltak. A szegény háziasszonyok, amikor közeledik az elseje, már aggodalommal gon­dolnak arra, mint jöhetnek ki konyha­­pénzükből anélkül, hogy a családfenntartó megérezné, hogy mindenből szűkebben kel­let bevásárolni. De ilyenkor csakis a jelen­legi állapotra gondol, meg is csinálja szám­vetését, miről fog lemondani, hogy fussa a konyhapénzből és amikor azután arra éb­red elsején, hogy a tej árát, melyet nov. 1 év két fillérrel emeltek, ma újabb két fillérrel emelték, hogy a marhahús, melyet tegnap már 1.50 fillérrel fizetett kilónként ma már 1.60, holott ugyanezen, vagy talán még jobb hús most egy éve még csak 1,20 fillér volt kilógr.-ként, akkor megszűnik minden számítás, minden lemondási erény, mert minden kalkuláció halomra dől. Az agráriusok még ma is azt mondják, hogy nincsen drágaság, legalább nem nagyobb, mint amilyen volt, tehát átok minden ar­gentínai fagyasztott élő vagy vágott szerb húsra, fizessenek a húsvágók annyit a marháért, amennyit ők akarnak, máskülönb­ben tönkre megy a magyar állattenyésztés. Drágasági anketteket tartanak nyakra főre, tanácskoznak, deputációznak, kísérleteznek és a nóta vége az, hogy mégis minden drágább lesz és küszöbön a koplalás, mert aki nem gazdag és a X. fizetési osztály fö­lött élvezi fizetését annak lehetetlen ma már a megélhetés és aggodalommal gondol a legközelebbi elsejére, vájjon akkor minek az ára fog még feljebb menni. Ezt a ret­tenetes drágaságot érezni kezdi már a mi színházunk is, melynek távolról sincs oly, közönsége, mint tavaly volt, mert annak törzsközönsége leszállítja a színházra szánt pénzt kedvtelenségből, mert nem telik és aki tavaly hetenkint egyszer férjével szín­házba ment, annak be kell most érnie két­­hetenkint egyszer színházi előadással, mert nem engedi meg a tej, a hús, a csirke és mindennek drágasága, a­mi nélkül élni nem lehet. — A Pécsi Taní­tóegylet december hó 8-án, csütörtök délelőtt 9 órakor a pécs­­belvárosi fiúiskola zenetermében tisztújító közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó és jelentés. 2. Kegyeletes megemlékezés hold. emlékű Schneider Istvánról. Az emlékbeszédet tartja Schmidt Boldizsár igazgató tanító. 3. Gyermekvédelem és a tanítóság. Előadó Bodolay István állami gyermekmenhelyi gondnok. 4. A magyar motívumok gyűjtése és felhasz­nálása a rajzolásnál és a kézimunkánál. Előadó Po­lácsi János szabolcsbányatelepi tanító. 5. Titkári jelentés. Tartja Weigand József egyl. titkár.­­ 6. Pénztári jelentés. Tartja Göttelné Ehmn Emilia egyl. pénztáros. 7. Indítványok. 8. Tisztújitás. D. u. fél 3 órakor az állami gyermekmenhely megtekintése. — A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Nagy Ernő dr. ügyvédet, Siklós szék­hellyel Pártos Gyula dr. ügyvédet, Szekszárd szék­hellyel, az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette. — Szent missziók a pécsi egyház­megyében. A pécsegyházmegyei papok missiós egyesülete, a kezdődő Adventtel eddiginél is jóval szélesebb körben fejti ki működését. Szt. missiók az egyházmegye következő helyein folynak most: Ba­konyán Zádor Alajos baranyabáni esp. pléh. és Blandl György nagymányoki plébános. Bodán Rajcy János majsi pleb. Kiskőszegen Hofmeister Ferenc lakócsai, dr. Heckenberger Konrád olaszi és Klein Tivadar pélmonostori pleb. Bölcskén Fekete Ágos­ton tolnai prépostplébános és Plánk Kamill német­­bólyi plébános. Kakasdon Weisz János püspökná­­dasdi nyug. esp. pleb. és Koch Ede villányi pleb. Mözsön Rausz Alajos cikói pleb. és Iselsteger má­­riakéméndi káplán. Püspöknádasdon Rudolf Má­tyás hetvehelyi pleb. és Ambach Mihály nagynyárádi esp. pleb. Szalatnakon Magyar Miklós lánycsóki ny. esp. pleb. és Reif J. káplán vezetése mellett. Pogányban Németi filiálisában Kuzmics József c. kanonok, dolnji miholjáci plébános tartotta a missiót. A községben valóságos ünnep volt az egész héten. A 600 lélekkel bíró hitközségnek 450 gyónója volt, tehát mindenki. A szt. missió Munkájában részt vett még P. Gentlis, máriagyüdi ferencrendi atya is. — Renitens iskolaszék. A döbröközi r. k. iskolaszék és az ottani kántortaaitónő között jogi ellentétek merültek fel a kán­­tortaaitó javadalmának terményekben leendő kiszolgáltatása körül. A dolog a leg­magasabb fórum, a közigazgatási bíróság elé került, mely még a múlt év tavaszán Füzy Mihály k. tanító javára elmarasztalta az iskolaszéket. Ez azonban nem vette „Pécsi Napló“ 1910. december 2.

Next