Pécsi Napló, 1911. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

l és igen gyakran elnémul az ellentétes szellemben folyó működés folytán ifjúságunk keblében. Az összesség, az egész nemzetnek jól felfogott érdeke, mint mérvadó hatalom nem tud érvényre jutni a pártoskodó, a különféle felekezeti irányzatú vajúdások miatt. A magyar állam fenállása szempontjából tranzitálhatunk mindenütt, tetszetős jelszavakkal megalkudhatunk mindenben, de a magyar népnevelésoktatási tér az, hol nem szabad más tekintetet ismernünk, mint az egységes magyar nemzeti állam magyar nemzeti jellegének biztostását. E biztosítást csak a népnevelés és az iskolák államosítása adhatja meg. Ámde a nemzet szellemi felszabadítására és a népjogok érvényesülésére nézve mégsem maradt egészen eredménytelen a lefolyt év; a választói jog kibővítése, általánosítása erősen döngeti az érvényesülés eddig zárva tartott kapuit, a nép joggyakorlást követel ott, ahol ,eddig sorsa fölött ítélkezve, csak terheket róttak reája. És ha az évzártával mérlegelve tekintünk a mai politikai konstelláció csillagzatára, akkor az a megnyugtató érzés ébredt bennünk, hogy az utolsó években észrevett,• sociális forrongások fölvidították s megerősítették a nemzet nagy részének akaratát a sociális kérdések helyes megoldására. A kiváltságos osztályok hatalmaskodása helyébe lép majd az általános népműveltség emelkedésével az igazság- és jogegyenlőséget biztosító, alkotmányos népuralom. Az évzárás alkalmából felmerülő s minket megindító kérdések valamennyie között a legfontosabb mégis az, vájjon a lefolyt évben álltunk-e azon eszmék szolgálatában, melyeket a magyar nemzet megvalósítani óhajt? Mennyivel járultak azoknak előmozdításához? — Amint • a külső dolgokban kölségvetést szoktunk összeállítani a nyereség és veszteségről úgy helyénvalónak találom ma megállapítani azt, vájjon a bensőnkben nyertünk-e, jobbak lettünk-e, avagy talán jobban szerettük a hazugságot a való igazságnál, az ocsmányságot inkább, mint a szépet, a nemeset? Vájjon az önzés csábításai nem győzedelmeskedtek-e bensőnkben a jó fölött? Teljesítettük-e kötelességünket minden irányban pontosan s lelkiismeretesen? Ez irányban közülünk talán a legjobb is hibás, teljesen kifogástalant aligha találunk, mert hiszen éppen a legjobbaknak szemei látják legélesebben a saját hibáikat. No de ha ma évzártakor édes mindnyájunknak be is kell vallanunk, hogy némelykor letértünk a helyes útról, úgy emiatt terhelt lélekkel ne lépjük át az újév küszöbét, hanem ez ösztönözzön minket arr s hogy majd ezentúl jobban fáradozzunk, többet tegyünk az erkölcsi tökéletesbbitésünk érdekében Aki a jó, nemes, igaz s szép iránt való erős akarattal lépi át az újév küszöbét, az már is birtokában van az erőnek, melylyel nyugodtan s méltóan elviselheti mindazt, amit az újév örömökben és szenvedésekben számunkra hoz. A jövő év lefolyása előttünk még teljesen homályos, egyikünk-másikunknak talán sok szomorúságot, nagy búbánatot, szenvedést, aggságot és szükséget hoz: legyünk erősek, bátrak és biztosak abban, hogy mi sem fog legyőzni minket, ha fáj is a szivünk, ha könynyezik is szemünk: bubánatunk könnyzápora öntözze lelkünkben a tiszta örömnek virágait, nedvesítse meg áldásos harmattal jó, nemes, szép és igazban való örömek virágzatát. Jó szerencsével lépjük át az újév küszöbét! § 4 „Pécsi Napló“ 1911. január 1. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS! ” Ennek a, főleg vidéki lap életében jelentős időnek határmesgyéjénél nyitunk új előfizetést a PÉCSI NAPLÓ-ra. A 20 év immár a múlté. Becsülettel, büszke önérzettel mondhatjuk el, hogy e hosszú idő alatt a tisztán értelmezett közérdek bennünket a csatatéren talált mindig. Küzdöttünk minden jó ügyért. Küzdöttünk főleg szűkebb otthonunk, vármegyénk és városunk fontos érdekeiért, kultúrájának, ipari, kereskedelmi életének, anyagi megizmosodásának előbbviteléért. E mellett csak egy cél lebegett a szemeink előtt: becsületes, jól értesült, friss, fürge lapot adni olvasóink kezébe. Hírt adni mindenről, alaposan, jól és gyorsan. A 20 év a múlté. De mi jóleső önérzettel utalhatunk arra, hogy e 20 év alatt erős, szétválhatatlan kapocs szövődött e lap és olvasótábora között. Ez a lap a mi olvasóközönségünké, amely előtt hasábjai mindig nyitva vannak s olvasóközönségünk is — tudjuk — szeretettel vallja ezt a lapot magáénak. A 20 év a múlté! S mi ugyanazzal a lobogóval, ugyanazzal a programmal, nem lankadó energiával indulunk az uj idők, uj munkák elé. Pártoktól független lap vagyunk. Nem köt bennünket semmi irányban sem más, csak az igazság és a meggyőződés ereje. Ezzel a függetlenséggel indulunk neki a további munkának is, hogy mindenről tájékoztató, tartalmas lapot adjunk olvasóink kezébe. A 20 éves múlt alatt olvasóink honorálták ezt a munkásságunkat. Bízunk benne, hogy honorálni fogják a jövőben is. Kérjük azon előfizetőinket, akiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Január 1-én belépő új előfizetőink a gazdag karácsonyi számot s a következő decemberi számokat is díjtalanul fogják megkapni. A PÉCSI NAPLÓ előfizetési ára helyben vagy vidékre (belföldön), egész évre • • • • 24 korona fél évre . . . • • 12 korona negyed évre. . • • 6 korona egy hóra .... 2 korona A PÉCSI NAPLÓ a SZERKESZTŐSÉGEK ÉS A KIADÓHIVATALA. A népszámlálás és a magyarság. Az újév első napjaiban meginduló népszámlálás újra előtérbe tolja hazánk legkényesebb, legfontosabb problémáját: a nemzetiségi kérdést. — Haladt, fejlődött-e számbelileg is a magyar, sikerült-e veszélyeztetett pontjait megvédeni, s új hódításokkal megszilárdítani. Ezt kérdezi mindenki, ki fajának jövőjét szívén hordja. Nincs Európának egy állama sem, melynek sorsa olyan bizonytalan lenne, mint Magyarországé. Ezer éve nemzeti állam vagyunk, de ezer éven át következetesen elmulasztottuk a nemzeti állam legszilárdabb alapját, a nyelvi egységet létrehozni. Régen a rendi uralom korszakában lehetséges volt, hogy egy törpe kisebbség uralkodjék a nagy néptömeg fölött, akkor lehetségesek voltak még a katonai államok (amilyen pl.: Törökország volt), melyekben a hódító faj katonailag megszállt nagy területeket anélkül, hogy ott meg is telepedett volna ; a jelen demokratikus irányzata azonban csak az egynyelvű nemzeti vagy a föderalistikusan tagolt többnyelvű államokat tűri meg. Magyarország azonban nemzeti állam melynek intézményei, kormányzata teljesen magyar, népességének azonban majdnem fele idegen ajkú, kik helyenkint összefüggő, nagy tömegekben lakják az országot. De nagy e népek kölcsönös érintkezése is: az ország több mint 12.000 községének negyedrésze vegyes ajkú, hol 2—3, sőt helyenkint (mint itt, Baranyában s Torontál-Temesben) 5—6 különböző nemzetiségű lakos él békés versenyben egymás mellett. E nagy népkeveredés helyenkint megszűnik, de számos helyen csak most kezdődik: a nagy ipar és bányavállalatok keletkezése, nagy arányú parcellázás, a városokba való özönlés az ország lakosságának folytonos belső hullámzását okozza, mely szeszélyesen egymás mellé sodorja a legkülönbözőbb népeket. Komplikálja még a népet a lefolyt évtizedben tetőpontjára hágott amerikai kivándorlás ennek ellensúlyozója, az országban folyó nem jelentéktelen bevándorlás (főleg Galiciából), úgy nem lehet csodálni, hogy mindazok, kik az ország ethnográfiai alakulása iránt érdeklődnek, feszült várakokozással néznek a népszámlálás elé, mely mindeme változásokról pontos adatokkal fog szolgálni. Mindazok, kik a magyar állam nemzeti jellegét továbbra is meg akarják óvni, szükségszerűleg arra törekednek, hogy nagyszámú bel- és külföldi jóakarókat, kik az ország nemzetiségi rangoltságára való tekintettel itt „Keleti Svájcot“ akarnak létrehozni, egyetlen érvüktől, a számra való hivatkozástól is megfosszák. Az ország történeti múltja, páratlan földrajzi egysége, a magyarság óriási kulturális és gazdasági fölénye ezeknek nem elég érv az egység fentartása mellett; mi magyarok sem tartjuk elégnek s a reformkorszak óta, midőn Fényes Elek nemzetiségi statisztikája megjelent, mi is számra dolgozunk, magyarosítunk s egy kis pia transtól sem riadunk vissza, hogy minél nagyobb számú magyart mutassunk ki a papíron. Szerencsére azonban ily apró segítségre nincs szükségünk s a magyarság minden segítség nélkül, de a kedvező körülmények által támogatva egy évszázad alatt óriási haladást tett, számát majdnem megnégyszerezte. A XVIII. század végén, II. József idejében az uralkodók magyarellenes telepítése-