Pécsi Napló, 1911. március (20. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

XX. évfolyam. Kedd, 1911. március 1. 49. (5447.) PÉCSI NAPLÓ és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza, telefon 109. be. — Kiadóhivatal! telefon 27. ss. Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A Nyilt-tér sora 60 fillér. A kifütyölt körmagyar. Pécs, február 28.­­ Vége a farsangnak és ezzel vége szakad a farsangi komédiának is. Az olasz és francia temperamentum ilyen­kor megkívánja, hogy még egyszer ki­tombolja magát és farsang utolsó három napja a fék nélküli mulatozásnak, vidámságnak van szentelve, amikor minden szabad, mert úgy mondja a tan­án: csak egyszer élünk! Ki kell te­hát használni ezt az életet. Maskarák felvonulása, virágkorzók, nagy utcai ünnepélyek élénkítik ilyenkor az olasz és francia városokat, különösen, ahol a tenger más irányt ad még a gondolko­zásnak is. A vasárnapi farsangbúcsúra Pécsről benéztünk többen Fiuméban a korzóra, kávéházakba, ahol az álarcosok végigjárják a közönséget és ahol az embe­rek még nem feledték el egészen a vidámságot, azt alaposan meg is intrigál­­ják, majd a Teatro Communale szép­­ színházépület cavalchináját a jónevű fiumei álarcos bált kerestük föl, hogy mulatni lássuk a fiumeieket. Bár ezen álarcos bálok farsang alatt vasárnapon i­s kint ismétlődnek, az utolsó három na­­­­pon pedig tetőfokukat érik el, a szín-­­ ház mégis zsúfolva volt. A páholyok-­­ ban a nem álorcás közönség foglalt helyet, a színpaddal egyenlővé tett földszinten pedig vidám párok sé­­­­táltak, majd táncoltak. Igen sok magyar szót hallani Fiuméban min­denütt és e városi teremben, melyből a magyar szó a színpadról száműzve­­ van, hisz azért a magyar tengerpart színháza ez­ a szokottnál is több a­­ magyar, mert ami a mulatozást illeti,­­ abban a magyar leggyorsabban és leg­könnyebben acclimatizálódik. Egyik csoportban az autonomista fiumeiek képviselőjelöltje, kétségen kívül a leg­népszerűbb fiumei, Zanella Ricardot veszik körül a maszkok, a másik sarok­ban pedig a kormányzóság fiatalabb tisztviselői figyelik a hangulatot, miként kedvez az a nemzeti munkapárti hiva­talos jelöltnek, a régi podesta fivére fiának, Viv Antal dr. ügyvédnek. Március 8-án képviselőt választanak Fiuméban és ez nagyobb esemény itt, mint bárhol másol, mivel a magyar államhatalom politikai érvényesüléséről van itt szó, melynek Wickenburg István gróf, kor­mányzó a képviselője, akiről most fog kiderülni, érvényt tud-e szerezni a ma­gyar fennhatóságnak, melynek az ellen­jelölt, Zanella tipikus fiumei ellenzője, akinek a mai városi képviselőtestületben is lényeges többsége van. Esti 11 órára járt az idő. Mindent táncoltak már és most sor kerül a ma­gyar körtáncra, mely békés időkben mindenkor kedvenc tánca volt az olasz­­ságnak, horvátoknak is. És amint a zenekar rákezd a magyar tánc első ütemeire, hirtelen éles füttyök járják át a nagy termet. A párok, melyek már fölálltak a körtáncra, nem jutnak abba a helyzetbe, hogy táncra perdüljenek, mivel a zenekar a fütyülésre, pisszegésre abba­hagyja a játékot, az éles zajon­gástól amúgy se hallanák a magyar nótát. Senki nem tiltakozik a magyar nóta, magyar tánc kifütyülése ellen, az ott lévő magyarok szépen elhallgatják, elnémítják tiltakozásukat, nyugodtan sétálnak tovább, a rendezők intenek a karmesternek, kicserélik a kottákat és mintha mi sem történt volna, más tánc­darabba kezdenek és vidáman lejtenek tovább a párok, vegyest olaszok, hor­­vátok és magyarok is! Ki fog ideállni veszekedni, megrontani a farsangi han­gulatot, megtorolni a­, invectivát, melyet éretlen suhancok, vagy talán felnőttek, hisz az álarc eltakarja őket, követtek el még e vidám mulatozás, jó hangulat közepette is a magyarság ellen? Hisz ez oly mindennapi jelenség itt, a szép Fiuméban, csendes kikötőjével, hogy azon most már fönnakadni se tudnak a magyarok, akik pedig ma már szép számmal vannak, kiknek kivonulása Fiuméból egyet jelentene Fiume elmú­lásával. De ők eltűrnek mindent, a ható­ság sincs velük, sőt ellenkezőleg és a fiumei autonómia, az önrendelkezési jog fantasmagóriája hatja itt át a lakosság nagyobb részének szívét, ami magyarra lefordítva annyit tesz: mindent, de min­dent adj nekünk te kedves jó balek, magyar állam, nehogy elpusztuljunk, mi mindent elfogadunk tőled, de azután csitt és csend legyen. Ne merj arra gondolni, hogy mi ezért még hálásak is legyünk, mert amit az állam Fiumé­ért tesz,azt önmagáért teszi és ha nem tetszik, vigye el innét a tengert, ha tudja! És a magyar állam szót fogad és hordja tovább Fiuméba nehéz mil­lióit a magyar adófizetőknek, bővül évről-évre a rakodópart, a kikötő, az állomás épület, amivel csak kedves­kedni lehet egy városnak, melyet az ország gyöngyének tekint, mindennel teleaggatjuk Fiumét és a nóta vége, hogy még a magyar körtáncot is ki­fütyülik bizonyára parancsszóra farsang­utóján, amikor az emberek rendesen békülékenyebbek és hajlandók ellen­séges érzelmeik lecsillapítására! Szó, ami szó, nem jól van ez így. A küszöbön lévő képviselőválasztásból minden valószínűség szerint Vic dr. kerül majd ki győztesen. Fiumei patrí­cius család sarja, akire az ellenpártiak ráfogták, hogy horvát érzelmű, a ma­gyarok tehát nem támogathatják jelölé­sét. Az igazság pedig az, hogy a fia­tal képviselőjelölt a magyar állammal való jó viszony ápolásának feltétlen híve, és már csak nevelése révén is telitve van a magyarok iránt való meg­becsüléssel. Jogi tanulmányainak egy részét nem is oly rég Pécsett folytatta és akik Fiuméból tanulni Pécsre jöttek, pedig még néhány éve is minden év­ben több is akadt, mind jó fiumei pol­gárok, de magyar érzelműek is lettek. A fiumei mandátum képviselője nem állhat ellentétben a kormányhatalommal, mivel egyetlen városnak érdekei se kapcsolódnak úgy be az államgépe­zetbe, mint Fiuméé és a megválasztott képviselő elsőrangú feladata, hogy meg­győzze a fiumeiakat, hogy boldogulá­suk attól függ, milyen magatartást ta­núsítanak a magyar állammal szemben, mely elvégre se tűrheti azt el, hogy az autonóm Fiume mindig hadilábon álljon a magyar állameszmével és lakosságá­nak egyik része Itália, másik része pedig Horvátországhoz húzzon, és a magyar állameszmének a valóságban csakis a fiumei magyar tisztviselők legyenek a a hirdetői. Fiume épen most rendkívüli föllendülés előtt áll. A most sokszor csendes és elhagyatott kikötőt csakha­mar a munkás kezek ezrei fogják meg­élénkíteni. Az államvasutak ismét sok milliós beruházásokat fognak Fiuméban­­ eszközölni, hozzálátnak az óriási csata­hajók építéséhez, a tengerészeti beru­házások jó nagy része Fiuméban kerül majd kifizetésre, ami mind a helyi ipar és kereskedelem föllendítésére fog vezetni. Különben ami azokat illeti, azok amúgy se politizálnak, mert ahhoz túlságosan élelmesek, de amikor a szerencsecsillag mosolyog Fiume felé, hogy még akkor is egyenesen demonstrálnak magyar­­ellenes érzelmeikkel, amikor milliárdok Fiuménak veszik útjukat, mely milliár­­dokhoz a magyar munkának verejtéke tapad, amikor Fiume mindent, de min­dent csakis a magyar államnak köszön, hogy jövő fejlődésének szédítő perspec­­tívája előtt állva még mindig erőseb­ben él benne a politikai fantasia, mint a magyar állampolgárság fölemelő tu­data; nem tudjuk, elvakultság-e ez, avagy gonoszság, mely megtorlásra vár. És ha Fiume pacificatiója nem megy békés eszközökkel, alkalmazni kell a ravaszság eszközeit és el kell árasz- Mai számunk 10 oldalra terjed.

Next