Pécsi Napló, 1911. június (20. évfolyam, 122-144. szám)
1911-06-01 / 122. szám
Esztricaaxttség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Késiratok nem adatnak viasca. Wrath—Uitflici telefon 109- as. — Kiadóhivatal! telefon 37. as. Csütörtök, 1911. junhis 1. 122. (5524.) XX. évfolyam. PÉCSI NAPLÓ Felelős aserkeastS: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona Egyen szára ára 10 fillér. — Nyilt-tér apra 60 fillér. Csak lassan, lassan. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk expresz-jelentése. — Budapest, május 31. A jelzett parlamenti szenzációk elmaradtak. A harmadik egyetemért beszélnek haza a képviselők, csak a pécsi egyetemnek nem akadt még szószólója! A képviselőház mai ülését fél tizenegykor nyitotta meg Kabos Ferenc alelnök, aki a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket és irományokat. Rakovszky indítványa. Szerdai nap lévén, az indítvány és interpellációs könyv felolvasása következik. Szinyey Merse Félix: Az indítványkönyvbe Rakovszky István jegyzett be indítványt az összeférhetetlenségi törvény módosítása tárgyában. Elnök javasolja, hogy az indítvány megokolását a június huszadiki ülés napirendjének első pontjaként tűzze ki a Ház. A Ház így határoz. Szinyei Merse Félix jegyző: Az interpellációs könyvbe interpellációkat jegyeztek be : Polónyi Dezső a Margitsziget adminisztrációjáról. Barcsay Andor a hunyadmegyei állapotokról . . . Batthyány Tivadar: Már elmondta! Bizony Ákos: Nem baj, elmondhatja mégegyszer! (Élénk derültség.) Jegyző . . . Batthyány Tivadar gróf a hunyadmegyei közgyűlési botrányokról. Az interpellációkra fél kettőkor tér át a Ház. Következik napirend szerint a kultusztárca budgetjének folytatólagos tárgyalása. A mai ülés első szónoka Neugeboren Emil (szász munkapárti) az alkohol ellenes küzdelem érdekében szólal fel dicsérettel emlékezik meg a kultuszminisztérium azon munkásságáról, mely a népet igyekszik felvilágosítani az alkohol okozta bajokról és veszedelmekről. A God Templar-rend a legbátrabb harcosa a mozgalomnak s a miniszter jóindulatába ajánlja ezt az egyesületet, amely az abstinenciáért küzd. A költségvetést elfogadja. (Éljenzés jobbfelől.) A következő szónok Bakonyi Samu (Justh-párti): A vita keretében oly témák merültek fel, amelyekről még nem tudjuk, vájjon mérgező, avagy üdvös hatásuk lesz-e? Nem hagyhatja szó nélkül Rakovszky István beszédét, akinek szavait izzó szenvedély irányította. Visszautasítja azt a túlzó kritikát, amellyel a néppárt szónoka a „destruktív“ irányzatokról beszélt. Helyteleníti az egyik képviselőnek — akivel polemizált — a vallását tette szóvá. Ezt nem lehet megengedni, mert itt senki sem beszélhet mint zsidó vagy keresztény (Helyeslés.), itt mindenki a nemzet képviselője s nem a felekezetének . . . Rakovszky István: Tehát felekezet nélküliség ! Bakonyi Samu konstatálja, hogy a vallási kérdések felvetése által támadt viszálykodásokat már Széchenyi István is elítélte. Ezt ajánlja Rakovszky figyelmébe. Rakovszky István: úgy látszik nagyon , fájt az, amit mondtam. Bakonyi Samu: Kijelenti, hogy neki még akkor sem fájt volna, ha őt érte volna a támadás, mert ő tud magának elégtételt szerezni, amit a képviselő úr már tapasztalhatott. Felekezeti szempontból az országban igazán nem lehet puskaporosnak tartani a levegőt. Bizonyítja ezt Szabó István tegnapi érdekes beszéde, mely sokkal inkább nevezhető a néphangulat kifejezőjének, mint Rakovszky István elfogult támadása. Az oktatás államosításának a követelése nem destruktó ! Annak az előrebocsájtásával, hogy a kulturális kérdéseket csak a nemzeti közművelődés szempontjából fogja bírálni, áttér felszólalása tulajdonképeni tárgyára, a kultusztárca egyes tételeire. Az egyetem kérdésével kapcsolatban kijelenti, hogy csak részben helyesli azon felfogást, hogy előbb kell a hiányzó elemi iskolákat felépíteni. A lakosság számarányához képest nálunk van a legkevesebb egyetem. Ezért nem is szabad ezt a két kérdést junkumba hozni egymással. Egy illetőleg két új egyetem felállítása ép oly fontos kulturális szükséglete az országnak, mint a népoktatás sürgős fejlesztése. Úgy véli, hogy annak a városnak kell adni az új egyetemet, amelyik a legtöbbet áldoz érte, mert így sok milló marad meg az államnak, amit aztán a népoktatásra lehet fordítani. Két új egyetemet kíván; az egyiket Debrecen számára reklamálja. Sürgeti a mai érettségi vizsga reformját, amelyet azonban — úgymond — a legjobb volna egészen itt örülni. A jogi szakoktatás reformját már csak azért is helyesli, mert az egyetemek ma csak diploma gyárak, ahol a tanárok cím és rangkórságban szenvednek. (Derültség.) Ezért el kell törülni az egyetemi tanárok közötti cím és rangkülönbséget. Több gondot kell fordítani a társadalmi tudományok tanítására, hogy a jövő generáció már az iskolában is megismerje az igazi életet. Az egyetemi oktatásba be kell vonni a mezőgazdasági szakoktatást is. Majd ismét visszatér az új egyetem ügyére, s ezzel kapcsolatban afölötti örömének ad kifejezést, hogy a miniszter a város meghatározásánál a kulturális előzményeket is figyelembe akarja venni. És jól esik neki, hogy kulturális előzmények tekintetében szülővárosa, Debrecen — régi kollégiuma révén — első helyen áll. Elmondja a debreceni kollégium történetének idevágó részét. Áttér ezután a zsidókérdés tárgyalására. Történelmi visszapillantást vet a zsidók sorsára, amikor a szabadságharc leveretése után hadisarcot kellett nekik fizetni, hogy különböző kulturális intézményeket létesíthessen az állam. Megemlíti, hogy a zsidók emancipációja legelőször az 1839—40. évi országgyűlésen tétetett szóvá, de csak Eötvösnek sikerült a megvalósítás. Bakonyi végül kijelenti, hogy nem fogadja el a költségvetést. Béla Henrik helyesli a Molnár objektív beszédét és Tisza szavait a liberális katolicizmusról, elítéli a felekezeti türelmetlenség minden válfaját, de a szabadgondolkodókat is, akik minden ellenkező véleményt máglyára akarnak hurcolni. Ezután az iskolai kérdéseket fejtegeti és kijelenti, hogy elfogadja a költségvetést. A holnapi folytatólagos napirend megállapítása után elnök javasolja, hogy a Ház szombaton, hétfőn és kedden ne tartson ülést a pünkösdi ünnepek miatt. A Ház ehez hozzájárulván, áttérnek az interpellációkra. Polónyi Dezső interpellál a Margit-sziget ügyében. Az interpellációt kiadták a belügyminiszternek. Utána Batthyány Tivadar gróf a hunyadmegyei közigazgatási állapotok ügyében interpellál és kéri a belügyminisztert, hogy energikusan lépjen föl és teremtsen rendet. Annál is inkább, mert a tisztviselők elkeseredettsége igen nagy a főispán ellen, ki a nem kormánypártiakat üldözi. Az interpellációt szintén a belügyminiszternek adták ki. Ezzel az ülés 3 órakor véget ért. Német városok világnapja. Münchenből írja saját tudósítónk. A „Pécsi Napló“ dicséretre méltó célzattal egymásután jelentette tudósítóinak értesülései alapján, hogy a német városok mily dicséretre méltóan tevékenykedtek a közelmúlt napokban különböző jótékony cél szolgálatában. Münchenen kívül minden nagyobb német város gyermeknapjairól megemlékezett, így hát kedves kötelességem, hogy a „legjobb szivűnek“ nevezett német város világnapjáról röviden megemlékezzen, utalással arra, hogy a nagyszerű eredményt mi módon érték el. Úgy látszik a legszebb eredményt München érte el. 150.000 márkát gyűjtöttek egybe a müncheni asszonyok és leányok egy napon. Miután Münchennek jelenleg 600.000 lakosa van, átlag egy személyre 0,70 márka jönne, ami bár a jótékony cél érdekében épen nem lett volna sok, de ha figyelembe vesszük az árusító hölgyek beszámolóját, azt megállapíthatjuk, hogy 600.000 ember között vagy kétszáz volt azoknak a száma, akik 10—100 márkával adakoztak, harmincezeren márkát jutattak az elhagyott gyermekek részére, hetvenezren , 50 márkát adtak ki e napon összesen a vásárolt margarétákért. Ha már most ezen adatokat is figyelembe vesszük, úgy tekintetbe véve, hogy vagy 200 hölgy üres perzsellyel, vagy 1 márkát meg nem haladó bevétellel zárta le napi tevékevékenységét, úgy a hátralevő cirka 500.000 emberre, szóval a lakosság zömére 10, azaz tíz pfennig esik. Átlag 40 pfennig és a részletes statisztika szerint (mert a statisztikát soha nem hagyja ki a német) 10 pfennig a lakosság zömére. Mily csekély összegek és mily szédületes eredmény! Most próbáljunk nálunk Pécsett egy gyermeknapot elképzelni. Pécsnek 51.000 lakossága van. Az idegeneket havonta 600 lélekben számítva, ezek persze nem számítódnak minálunk, míg Münchenben ezek igen tekintélyes számot képviselnek. Szóval, ha Münchenben 600.000 ember 150.000 márkát adott, úgy a mi 50.000 lakosságunknak 12.000 koronát kellene egybe adni. Szóval, átlag 10 fillért adna minden pécsi ember! A világnap rendezése Münchenben a következőkép történt. Az egyes negyedek női lakossága egyetemleges felszólítást kapott, hogy aki a jótékony cél szolgálatába kíván állani, jelentkezzék a negyedbeli elüljáróságon. Ott egy számmal ellátott perselyt kapott, valamint a megjelölt helyen virágot és csupán e napon forgalomba bocsátott képes levelezőlapokból bizonyos mennyiséget. Hogy menyien jelentkeztek, kitünhetik abból, hogy egy-egy utcára átlag két hölgy vezényeltetett ki. Mégpedig mindenki ott kínálgatta a közönségnek a virágokat ahol lakik, abban az utcában, itt ismeretsége lévén, könnyebben adott túl a virágokon az