Pécsi Napló, 1911. június (20. évfolyam, 122-144. szám)

1911-06-01 / 122. szám

Esztricaaxttség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Késiratok nem adatnak viasca. Wrath—Uitflici telefon 109- as. — Kiadóhivatal! telefon 37. as. Csütörtök, 1911. junhis 1. 122. (5524.) XX. évfolyam. PÉCSI NAPLÓ Felelős aserkeastS: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona Egyen szára ára 10 fillér. — Nyilt-tér apra 60 fillér. Csak lassan, lassan. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk expresz-jelentése. — Budapest, május 31. A jelzett parlamenti szenzációk elmarad­tak. A harmadik egyetemért beszélnek haza a képviselők, csak a pécsi egyetemnek nem akadt még szószólója! A képviselőház mai ülését fél tizenegykor nyitotta meg Kabos Ferenc alelnök, aki a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemu­tatja a beérkezett kérvényeket és irományokat. Rakovszky indítványa. Szerdai nap lévén, az indítvány és inter­­pellációs könyv felolvasása következik. Szinyey Merse Félix: Az indítvány­­könyvbe Rakovszky István jegyzett be indít­ványt az összeférhetetlenségi törvény módosítása tárgyában. Elnök javasolja, hogy az indítvány meg­­okolását a június huszadiki ülés napirendjének első pontjaként tűzze ki a Ház. A Ház így határoz. Szinyei Merse Félix jegyző: Az inter­­pellációs könyvbe interpellációkat jegyeztek be : Polónyi Dezső a Margitsziget adminisz­trációjáról. Barcsay Andor a hunyadmegyei álla­potokról . . . Batthyány Tivadar: Már elmondta! Bizony Ákos: Nem baj, elmondhatja mégegyszer! (Élénk derültség.) Jegyző . . . Batthyány Tivadar gróf a hunyadmegyei közgyűlési botrányokról. Az interpellációkra fél kettőkor tér át a Ház. Következik napirend szerint a kultusztárca budgetjének folytatólagos tárgyalása. A mai ülés első szónoka Neugeboren Emil (szász munkapárti) az alkohol ellenes küzdelem érdekében szólal fel dicsérettel emlékezik meg a kultuszminiszté­rium azon munkásságáról, mely a népet igyek­szik felvilágosítani az alkohol okozta bajokról és veszedelmekről. A God Templar-rend a legbátrabb harcosa a mozgalomnak s a mi­niszter jóindulatába ajánlja ezt az egyesületet, amely az abstinenciáért küzd. A költségvetést elfogadja. (Éljenzés jobbfelől.) A következő szónok Bakonyi Samu (Justh-párti): A vita ke­retében oly témák merültek fel, amelyekről még nem tudjuk, vájjon mérgező, avagy üdvös ha­tásuk lesz-e? Nem hagyhatja szó nélkül Ra­kovszky István beszédét, akinek szavait izzó szenvedély irányította. Visszautasítja azt a túlzó kritikát, amellyel a néppárt szónoka a „des­truktív“ irányzatokról beszélt. Helyteleníti az egyik képviselőnek — akivel polemizált — a vallását tette szóvá. Ezt nem lehet megengedni, mert itt senki sem beszélhet mint zsidó vagy keresztény (Helyeslés.), itt mindenki a nemzet képviselője s nem a felekezetének . . . Rakovszky István: Tehát felekezet nél­küliség ! Bakonyi Samu konstatálja, hogy a val­lási kérdések felvetése által támadt viszályko­dásokat már Széchenyi István is elítélte. Ezt ajánlja Rakovszky figyelmébe. Rakovszky István: úgy látszik nagyon , fájt az, amit mondtam. Bakonyi Samu: Kijelenti, hogy neki még akkor sem fájt volna, ha őt érte volna a támadás, mert ő tud magának elégtételt sze­rezni, amit a képviselő úr már tapasztalha­tott. Felekezeti szempontból az országban igazán nem lehet puskaporosnak tartani a levegőt. Bizonyítja ezt Szabó István tegnapi érdekes beszéde, mely sokkal inkább nevezhető a nép­hangulat kifejezőjének, mint Rakovszky István elfogult támadása. Az okta­tás államosításának a követelése nem des­­truktó ! Annak az előrebocsájtásával, hogy a kulturális kérdéseket csak a nemzeti közműve­lődés szempontjából fogja bírálni, áttér felszó­lalása tulajdonképeni tárgyára, a kultusztárca egyes tételeire. Az egyetem kérdésével kapcso­latban kijelenti, hogy csak részben helyesli azon felfogást, hogy előbb kell a hiányzó elemi iskolákat felépíteni. A lakosság számarányához képest nálunk van a legkevesebb egyetem. Ezért nem is szabad ezt a két kérdést junk­­u­mba hozni egymással. Egy illetőleg két új egyetem felállítása ép oly fontos kulturális szükséglete az országnak, mint a népoktatás sürgős fejlesztése. Úgy véli, hogy annak a városnak kell adni az új egyetemet, amelyik a legtöbbet áldoz érte, mert így sok milló ma­rad meg az államnak, amit aztán a népokta­tásra lehet fordítani. Két új egyetemet kíván; az egyiket Debrecen számára reklamálja. Sür­geti a mai érettségi vizsga reformját, amelyet azonban — úgymond — a legjobb volna egé­szen itt örülni. A jogi szakoktatás reformját már csak azért is helyesli, mert az egyetemek ma csak diploma gyárak, ahol a tanárok cím és rangkórságban szenvednek. (Derültség.) Ezért el kell törülni az egyetemi tanárok kö­zötti cím és rangkülönbséget. Több gon­dot kell fordítani a társadalmi tudományok tanítására, hogy a jövő generáció már az iskolában is megismerje az igazi életet. Az egyetemi oktatásba be kell vonni a mező­­gazdasági szakoktatást is. Majd ismét vissza­tér az új egyetem ügyére, s ezzel kapcsolatban afölötti örömének ad kifejezést, hogy a minisz­ter a város meghatározásánál a kulturális előz­ményeket is figyelembe akarja venni. És jól esik neki, hogy kulturális előzmények tekinte­tében szülővárosa, Debrecen — régi kollé­giuma révén — első helyen áll. Elmondja a debreceni kollégium történetének idevágó részét. Áttér ezután a zsidókérdés tárgyalására. Törté­nelmi visszapillantást vet a zsidók sorsára, amikor a szabadságharc leveretése után hadi­sarcot kellett nekik fizetni, hogy különböző kulturális intézményeket létesíthessen az állam. Megemlíti, hogy a zsidók emancipációja leg­először az 1839—40. évi országgyűlésen téte­tett szóvá, de csak Eötvösnek sikerült a meg­valósítás. Bakonyi végül kijelenti, hogy nem fogadja el a költségvetést. Béla Henrik helyesli a Molnár objektív beszédét és Tisza szavait a liberális katoliciz­musról, elítéli a felekezeti türelmetlenség min­den válfaját, de a szabadgondolkodókat is, akik minden ellenkező véleményt máglyára akarnak hurcolni. Ezután az iskolai kérdéseket fejtegeti és kijelenti, hogy elfogadja a költségvetést. A holnapi folytatólagos napirend meg­állapítása után elnök javasolja, hogy a Ház szombaton, hétfőn és kedden ne tartson ülést a pünkösdi ünnepek miatt. A Ház ehez hozzá­járulván, áttérnek az interpellációkra. Polónyi Dezső interpellál a Margit-sziget ügyében. Az interpellációt kiadták a belügymi­niszternek. Utána Batthyány Tivadar gróf a hu­nyadmegyei közigazgatási állapotok ügyében interpellál és kéri a belügyminisztert, hogy energikusan lépjen föl és teremtsen rendet. Annál is inkább, mert a tisztviselők elkesere­dettsége igen nagy a főispán ellen, ki a nem kormánypártiakat üldözi. Az interpellációt szin­tén a belügyminiszternek adták ki. Ezzel az ülés 3 órakor véget ért. Német városok világnapja. Münchenből írja saját tudósítónk. A „Pécsi Napló“ dicséretre méltó célzattal egymásután jelentette tudósítóinak értesülései alapján, hogy a német városok mily dicséretre méltóan tevé­kenykedtek a közelmúlt napokban különböző jótékony cél szolgálatában. Münchenen kívül minden nagyobb német város gyermeknapjairól megemlékezett, így hát kedves kötelességem, hogy a „legjobb szivűnek“ nevezett német vá­ros világnapjáról röviden megemlékezzen, uta­lással arra, hogy a nagyszerű eredményt mi módon érték el. Úgy látszik a legszebb ered­ményt München érte el. 150.000 márkát gyűj­töttek egybe a müncheni asszonyok és leányok egy napon. Miután Münchennek jelenleg 600.000 lakosa van, átlag egy személyre 0,70 márka jönne, a­mi bár a jótékony cél érdekében épen nem lett volna sok, de ha figyelembe vesszük az árusító hölgyek beszámolóját, azt megállapít­hatjuk, hogy 600.000 ember között vagy két­száz volt azoknak a száma, akik 10—100 már­kával adakoztak, harmincezeren­­ márkát jutattak az elhagyott gyermekek részére, hetvenezren , 50 márkát adtak ki e napon összesen a vásárolt margarétákért. Ha már most ezen adatokat is figyelembe vesszük, úgy tekintetbe véve, hogy vagy 200 hölgy üres perzsellyel, vagy 1 márkát meg nem haladó bevétellel zárta le napi tevé­­kevékenységét, úgy a hátralevő cirka 500.000 emberre, szóval a lakosság zömére 10, azaz tíz pfennig esik. Átlag 40 pfennig és a részle­tes statisztika szerint (mert a statisztikát soha nem hagyja ki a német) 10 pfennig a lakosság zömére. Mily csekély összegek és mily szédü­letes eredmény! Most próbáljunk nálunk Pécsett egy gyermeknapot elképzelni. Pécsnek 51.000 lakossága van. Az idegeneket havonta 600 lé­lekben számítva, ezek persze nem számítódnak minálunk, míg Münchenben ezek igen tekinté­lyes számot képviselnek. Szóval, ha Münchenben 600.000 ember 150.000 márkát adott, úgy a mi 50.000 lakosságunknak 12.000 koronát kellene egybe adni. Szóval, átlag 10 fillért adna minden pécsi ember! A világnap rendezése Münchenben a következőkép történt. Az egyes negyedek női lakossága egyetemleges felszólítást kapott, hogy aki a jótékony cél szolgálatába kíván állani, je­lentkezzék a negyedbeli elüljáróságon. Ott egy számmal ellátott perselyt kapott, valamint a megjelölt helyen virágot és csupán e napon forgalomba bocsátott képes levelezőlapokból bizonyos mennyiséget. Hogy menyien jelentkez­tek, kitünhetik abból, hogy egy-egy utcára átlag két hölgy vezényeltetett ki. Még­pedig min­denki ott kínálgatta a közönségnek a virágokat ahol lakik, abban az utcában, itt ismeretsége lévén, könnyebben adott túl a virágokon az

Next