Pécsi Napló, 1911. július (20. évfolyam, 145-170. szám)
1911-07-28 / 168. szám
2 Válasz egy cikkre. Pécs, július 27. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának f. hó 26-iki számában „Szárnyvonal Siklós község kőbányájába“ cím alatt megjelent cikk helyreigazítására kérjük tisztelettel az alábbiaknak helyt adni: Siklós községnek van egy kőbányája, mely létezése óta 50 koronát jövedelmez, illetve ennyiért van bérbe adva. A drávavölgyi h. é. vasútnak építése alkalmából bennünk fogamzott meg az az eszme, nem-e lehetne ezen kőbányát a tőle mintegy három kilométer távolságra fekvő siklósi vasúti állomással vontató vágány által összekötni s igy a kőbányában egy nagyobb szabásu üzemet létesíteni, miáltal a község megfelelő nagyobb jövedelemhez jutna. Meg is tettük erre nézve ajánlatunkat a község képviselőtestületéhez, fentartván természetesen magunknak bizonyos időt, mely alatt a vontató vágány megépítésére a Drávavölgyi vasút 1. társasággal, illetve ennek építési fővállalatával megegyezésre jutunk. A képviselőtestület ajánlatunkat nem fogadta el, de mivel az eszme osztatlan tetszésre talált, a kőbánya bérbe adására árverést tűzött ki. Mi pedig ezen közben megindítottuk a vasútépítési fővállalattal a vontató vágány megépítésére a tárgyalásokat, melyek — sajnos — a vasútnak fokozott követelései folytán oly lassan haladtak előre, hogy azok az árverés napjáig befejezést nem nyerhettek. Ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint az árverés alkalmával benyújtott ajánlatunkat ismét azon feltételhez kötni, hogy az csak akkor lesz reánk nézve kötelező, ha a vontató vágány megépítése valóra válik. Ez a száraz tényállás. Hogy már most mivel károsítottuk meg a községet, mikor mi az eddigi 50 korona bérösszeg helyett minimális évi 1600 korona haszonbért ajánlunk s midőn a községi képviselőtestületnek módjában áll el, vagy el nem fogadni és uj árverést hirdetni, azt egyedül cikkíró úr tudná megmondani. Ezzel azonban adós marad. Hogy a Magyar építő rt. nagyharsányi kőbányájából vettünk követ az igaz, de nem felel meg a valóságnak, hogy 2000 vagyont, hanem igenis nevezett kőbánya tartozik nekünk évenként 2000 vagonig tetszésünk szerinti mennyiségben követ rendelkezésünkre bocsájtani. Erre azért lett volna szükségünk, hogy oly esetben, midőn az általunk a vasútnak elszállítani biztosított mennyiség a siklósi kőbányában — melynek termelő képességét még nem ismerjük — előállítható nem volna, onnan pótolható legyen. Most pedig tekintetes szerkesztő úr engedje meg, hogy cikkírót néhány szóval apostrofálhassuk. A tisztelt cikkíró Berki Gyula dr. úr megtámadott egy három évtized óta közbecsülésben álló kereskedő céget és ítéletet hozott anélkül, hogy alapos tájékozást szerzett volna a tényállásról, s anélkül hogy előbb bennünket mint helybeli ismerőseit is meghallgatott volna. Hogy mennyire következetlen ő, legfényesebb bizonyítéka, hogy a „Siklós és Vidéke“ vasárnapi számában a kőbánya árverésével foglalkozván bennünket megbízhatónak, ajánlatunkat pedig korrektnek és elfogadásra alkalmasnak talált. Csak miután kedden Pécsett megfordult, találta a frontváltoztatást oly sürgősnek, hogy be sem várva a döntésre egyedül illetékes községi képviselőtestület határozatát, ellenünk fordul meghurcoltatsunkat célzó közleményével, melyre mi egyébként csak saját reputatiónk érdekében ez egyszer reflektálunk, semmi esetre sem pedig azért, mintha annak valami különös fontosságot tulajdonítanánk, mert ami vétkünk az, hogy nem akartunk vasutas szóbeli ígéretének felülni, melyeknek értékét konkrét esetekből nagyon jól ismerjük. De legkevésbé tudjuk megérteni, hogy miért kesereg ő annyira ama tetemes költségek miatt, melyeket állítólag mi a vasútépítési vállalatnak okoztunk. Hát ez is sérti Siklós község anyagi érdekeit? Hisz nekünk is volt költségünk és nem rajtunk múlott, hogy a dolog dugába dőlt, hanem igenis a vasútépítési fővállalaton, mert nem tudta realizálni az általunk vállalt kötelezettségekkel szemben megígért compensatiókat, melyek vasúti fuvardíjak mérséklésében nyilvánultak meg, úgy mint az a nagyharsányi kőbányánál is történt a Siklós— kisköszegi relátióban. Cikkének utolsó bekezdésében foglalt fenyegetésre azon megjegyezni valónk van, hogy a mi cégünk fényképét nagyon könnyen mutathatja be, hisz annak csak egy és mindenki által ismert oldala van. Soraink szives közzétételéért fogadja a tekintetes főszerkesztő úr hálás köszönetünket, s vagyunk Siklós, 1911. július 27-én teljes tisztelettel Krausz és Weinz vállalkozók. HÍRROVATUNK. — A közös pénzügyminiszter visszatérése Bécsbe. Burián István báró, közös pénzügyminiszter befejezvén szemleútját Boszniában, tegnap Budapestről érte küldött szalonkocsiban ma reggel a gyorsvonattal Pécsen át visszatért Budapestre, honnét holnap folytatja útját Bécsbe. Az első hadgyakorlatok Boszniában. Bosznia és Hercegovina annexiójának egyik következménye lesz most, hogy első ízben tartanak a jövő hónapban nagyobb hadgyakorlatot bosnyák területen, amiről addig, amíg csak okkupált, de nem annektált terület volt Bosznia és Hercegovina, szó sem lehetett Amint értesülünk, két tüzérezred lesz ezen alkalommal Dervent környékén összpontosítva, melyek az eszéki 7. gyalog hadosztály keretébe tartoznak, melynek parancsnoka, Fox Vince altábornagy, aki az első boszniai gyakorlaton is parancsnokolni fog. A felvonulás részben vasúton, majd kocsikon történik és lesz súlyos terep az, melyen ezen gyakorlatok lefolyni fognak, de augusztus végére ezek is már véget érnek, mivel a zágrábi hadtest is részt vesz a sárosmegyei királygyakorlatokon, melyek a legnagyobb méretűek lesznek. Hisz két-két hadtestből álló sereg folytat egymás ellen küzdelmet,melytől ő felsége csakis orvosai határozott kívánságára fog távolmaradni. Az ezévi katonai összpontosítások legfontosabb eseményét mégis a derventi hadgyakorlatban látjuk, mivel monarkiánk területi térfoglalása ezzel jut tulajdonképen első ízben katonai értelemben is kifejezésre. — A főispán fogadó napjai. Programbeszédében mondotta Visy László dr. főispán, hogy ajtaja mindenki előtt, mindenkor és bármilyen ügyben nyitva áll. E kijelentéshez mérten nem tart úgynevezett fogadó napokat. A vele való érintkezést nem korlátozza egyes napokra, fogad minden nap a főispáni hivatalos helyiségekben, ahol délelőtt fél 10-től fél 12-ig megtalálható. — A pécsi ügyvédi kamara társas vacsorája. A pécsi ügyvédi kamara tagjai szombaton esti fél 7 órakor volt elnökük, Visy László dr. főispán tiszteletére a tettyei vendéglőben barátságos vacsorára gyűlnek egybe. A legfelső közös számszék elnökének előterjesztésére Őfelsége Zádjell Nádasy Miksa udvari tanácsosi címmel és jelleggel felruházott osztálytanácsost udvari tanácsossá és Tartoll Béla udvari titkárt osztálytanácsossá kinevezte, Riszner Kázmér udvari titkárnak díjmentesen az osztálytanácsosi címet és jelleget és dr. Jenich Károly udvari titkárnak a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Visy László pécsi ügyvédet, Pécs szab. kir. város főispánjává történt kinevezése folytán, saját kérelmére, dr. Pártos Ottó volt mohácsi ügyvédet pedig a kamara területéről történt távozása folytán, az ügyvédek lajstromából törölte és hogy dr. Visy László ügyvéd iratait dr. Gyenes József pécsi ügyvédnek adta át, dr. Jakab Lajos ügyvéd pedig Sásdról a kamara területén belül irodáját Dombóvárra tette át. — Az erdélyi püspök római útja. Majláth Gusztáv gróf, erdélyi püspök, most több napot töltött Dolnji-Miholjácon időző édesanyjánál, özv. Majláth Györgyné Prandán Stefániánál és fivérénél, Majláth László grófnál. A püspök dolnji-miholjáci időzése alatt nagyobb középiskolai kiránduló csapatot gyóntatott meg és látott el a kommunióval, megajándékozta és meghívta őket reggelire a háziúr vendégszerető asztalához. Szerdán a püspök automobilon Kaposvárra robogott, honnét Fiuméba utazott és onnét Anconán át ma reggel Rómába ment, ahol a pápa magánkihallgatáson fogja fogadni. — A pécsi püspök őszi bérmautja. Zichy Gyula gróf pécsi püspök szeptember havában folytatja egyházmegyéjében a bérmautat, melynek sorrendje a következő: Szeptember 8. Püspökbogád, » 10. Lőcs, 99 11. Baranyaszentistván, n 12. Pélmonostor, n 13. Baranyavár, 99 14. Bárányabán, 99 15. Bárányakisfalud, 16. Dályok, 99 17. Izsép, 99 18. Darázs, 99 19. Kisköszeg, 99 20. Vörösmart, 91 21. Hercegszöllős, 99 22. Bellye, 99 23. Dárda, 99 24. Laskafalu. — Szeifritz Antal halála. Ritkább a régi pécsi polgárok sora. Ezúttal a pécsi kereskedelmi világnak egy, az aktív tevékenységtől régebben visszavonult tagja, Szeifritz Antal kir. kereskedelmi tanácsos lépett ki hosszas szenvedés után a sorból. Az elhunyt eredetileg gyarmatárukereskedő volt és mint ilyen, kezdett már a borkereskedéssel foglalkozni, mely idővel kizárólagos foglalkozásává lett, míg gyarmatkereskedése néhai sógora, Eiser János birtokába jutott. Mint kereskedő, cége csakhamar jóhangzásuvá, ismertté lett és mind kiterjedtebb lett üzletköre, melynek legteljesebb bizalmát bírta. A pécsi borpiac mesterséges tönkretétele után neki se volt már kedve ezen üzlet folytatására, mivel a hatósági zaklatástól, mint Pécsről származókat, az ő borküldeményeit se kímélték meg. Eladta egy borkereskedését, melyet időközben az utódok is már teljesen megszüntettek és a magánéletbe vonult vissza, ahol jóleső öntudattal, eleget dolgozott már arra, hogy a nyugalmat élvezhesse. Mert, mint osztatlan tisztelettől és megbecsüléstől környezeti kereskedő nem érte be avval, hogy ellássa üzleti teendőit, hanem teljes odaadással foglalkozott közügyekkel is. Tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak, majd a pécsi kir. törvényszéknél, mint kereskedelmi törvényszéknél éveken át mint váltóbíráló működött és ezen munkásságát jutalmazva nyerte el már másfél évtizeddel ezelőtt a kir. kereskedelmi tanácsosi címet Évtizedeken át igazgatósági tagja, majd igazgatósági elnöke volt a Pécs-baranyai központi takarékpénztárnak, mely külön gyászjelentést adott ki elnöke elhunytáról. Szeifritz Antal megnyerő modora csakis rokonszenvet ébreszthetett azokban, akik közelebbről ismerték. Betegsége már régebb keletű és annak gyógyítására évek óta különböző fürdőhelyeket, előszeretettel Abbáziát kereste föl, honnét legutóbb már nagybetegen érkezett vissza Pécsre, ahol ma délelőtt életének 72., boldog házassága 42. évében meghalt A gyászolók között első helyen kell fölemlítenünk özvegyét, szül. Fesselhofer Szidóniát, aki hű és odaadó élete párja, önfeláldozó gondozója volt betegsége alatt, fivérét, Szeifritz István vál. püspököt, aki igaz szeretettel viseltetett mindig öccse iránt és nőtestvéreit, özv. Pánti Jánosné, Flórián Jánosné és özv. Eizer Jánosnét. A gyászban, mint legközelebbi hozzátartozói részt vesznek apósa, id. Fesselhofer József és annak neje, Gobra Borbála, sógorai és sógornői és a rokonok nagy sora. Az elhunyt földi maradványait szombaton délután 5 órakor a Mária utca 7. sz. alatti gyászházban történt beszentelés után a központi temetőben 9 „Pécsi Napló* 1911. Julius 28.