Pécsi Napló, 1911. július (20. évfolyam, 145-170. szám)

1911-07-28 / 168. szám

2 Válasz egy cikkre. Pécs, július 27. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának f. hó 26-iki számában „Szárnyvonal Siklós község kőbányájába“ cím alatt megjelent cikk helyreigazítására kérjük tisztelettel az alábbiaknak helyt adni: Siklós községnek van egy kőbányája, mely létezése óta 50 koronát jövedelmez, il­letve ennyiért van bérbe adva. A drávavölgyi h. é. vasútnak építése alkalmából bennünk fo­­gamzott meg az az eszme, nem-e lehetne ezen kőbányát a tőle mintegy három kilométer tá­volságra fekvő siklósi vasúti állomással vontató vágány által összekötni s igy a kőbányában egy nagyobb szabásu üzemet létesíteni, miáltal a község megfelelő nagyobb jövedelemhez jutna. Meg is tettük erre nézve ajánlatunkat a község képviselőtestületéhez, fentartván termé­szetesen magunknak bizonyos időt, mely alatt a vontató vágány megépítésére a Drávavölgyi vasút 1. társasággal, illetve ennek építési fő­vállalatával megegyezésre jutunk. A képviselőtestület ajánlatunkat nem fo­gadta el, de mivel az eszme osztatlan tetszésre talált, a kőbánya bérbe adására árverést tűzött ki. Mi pedig ezen közben megindítottuk a vasútépítési fővállalattal a vontató vágány meg­építésére a tárgyalásokat, melyek — sajnos — a vasútnak fokozott követelései folytán oly lassan haladtak előre, hogy azok az árverés napjáig befejezést nem nyerhettek. Ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint az árverés al­kalmával benyújtott ajánlatunkat ismét azon feltételhez kötni, hogy az csak akkor lesz reánk nézve kötelező, ha a vontató vágány megépítése valóra válik. Ez a száraz tényállás. Hogy már most mi­vel károsítottuk meg a községet, mikor mi az eddigi 50 korona bérösszeg helyett minimális évi 1600 korona haszonbért ajánlunk s midőn a községi képviselőtestületnek módjában áll el, vagy el nem fogadni és uj árverést hirdetni, azt egyedül cikkíró úr tudná megmondani. Ez­zel azonban adós marad. Hogy a Magyar építő r­­t. nagyharsányi kőbányájából vettünk követ az igaz, de nem felel meg a valóságnak, hogy 2000 vagyont, hanem igenis nevezett kőbánya tartozik nekünk évenként 2000 vagonig tetszésünk szerinti mennyiségben követ rendelkezésünkre bocsáj­­tani. Erre azért lett volna szükségünk, hogy oly esetben, midőn az általunk a vasútnak elszállí­tani biztosított mennyiség a siklósi kőbányá­ban — melynek termelő képességét még nem ismerjük — előállítható nem volna, onnan pó­tolható legyen. Most pedig tekintetes szerkesztő úr en­gedje meg, hogy cikkírót néhány szóval apo­­strofálhassuk. A tisztelt cikkíró Berki Gyula dr. úr meg­támadott egy három évtized óta közbecsülés­­ben álló kereskedő céget és ítéletet hozott anélkül, hogy alapos tájékozást szerzett volna a tényállásról, s anélkül hogy előbb bennün­ket mint helybeli ismerőseit is meghallgatott volna. Hogy mennyire következetlen ő, leg­fényesebb bizonyítéka, hogy a „Siklós és Vi­déke“ vasárnapi számában a kőbánya árveré­sével foglalkozván bennünket megbízhatónak, ajánlatunkat pedig korrektnek és elfogadásra alkalmasnak talált. Csak miután kedden Pé­csett megfordult, találta a frontváltoztatást oly sürgősnek, hogy be sem várva a döntésre egyedül illetékes községi képviselőtestület ha­tározatát, ellenünk fordul meghurcoltat­sunkat célzó közleményével, melyre mi egyébként csak saját reputatiónk érdekében ez egyszer reflek­tálunk, semmi esetre sem pedig azért, mintha annak valami különös fontosságot tulajdoníta­nánk, mert ami vétkünk az, hogy nem akar­tunk vasutas szóbeli ígéretének felülni, me­lyeknek értékét konkrét esetekből nagyon jól ismerjük. De legkevésbé tudjuk megérteni, hogy miért kesereg ő annyira ama tetemes költsé­gek miatt, melyeket állítólag mi a vasútépítési vállalatnak okoztunk. Hát ez is sérti Siklós község anyagi érdekeit? Hisz nekünk is volt költségünk és nem rajtunk múlott, hogy a do­log dugába dőlt, hanem igenis a vasút­építési fővállalaton, mert nem tudta realizálni az álta­lunk vállalt kötelezettségekkel szemben meg­ígért compensatiókat, melyek vasúti fuvardíjak mérséklésében nyilvánultak meg, úgy mint az a nagyharsányi kőbányánál is történt a Siklós— kisköszegi relátióban. Cikkének utolsó bekezdésében foglalt fenyegetésre azon megjegyezni valónk van, hogy a mi cégünk fényképét nagyon könnyen mutathatja be, hisz annak csak egy és min­denki által ismert oldala van. Soraink szives közzétételéért fogadja a tekintetes főszerkesztő úr hálás köszönetünket, s vagyunk Siklós, 1911. július 27-én teljes tisztelettel Krausz és Weinz vállalkozók. HÍRROVATUNK. — A közös pénzügyminiszter vissza­térése Bécsbe. Burián István báró, közös pénzügyminiszter befejezvén szemleútját Bosz­niában, tegnap Budapestről érte küldött sza­lonkocsiban ma reggel a gyorsvonattal Pécsen át visszatért Budapestre, honnét holnap foly­tatja útját Bécsbe.­­ Az első hadgyakorlatok Boszniá­ban. Bosznia­ és Hercegovina annexiójának egyik következménye lesz most, hogy első íz­ben tartanak a jövő hónapban nagyobb had­gyakorlatot bosnyák területen, amiről addig, a­míg csak okkupált, de nem annektált terület volt Bosznia és Hercegovina, szó sem lehe­tett Amint értesülünk, két tüzérezred lesz ezen alkalommal Dervent környékén összpontosítva, melyek az eszéki 7. gyalog hadosztály kere­tébe tartoznak, melynek parancsnoka, Fox Vince altábornagy, aki az első boszniai gya­korlaton is parancsnokolni fog. A felvonulás részben vasúton, majd kocsikon történik és lesz súlyos terep az, melyen ezen gyakorlatok lefolyni fognak, de augusztus végére ezek is már véget érnek, mivel a zágrábi hadtest is részt vesz a sárosmegyei királygyakorlatokon, melyek a legnagyobb méretűek lesznek. Hisz két-két hadtestből álló sereg folytat egymás ellen küzdelmet,­­melytől ő felsége csakis or­vosai határozott kívánságára fog távolmaradni. Az ezévi katonai összpontosítások legfontosabb eseményét mégis a derventi hadgyakorlatban látjuk, mivel monarkiánk területi térfoglalása ezzel jut tulajdonképen első ízben katonai ér­telemben is kifejezésre. — A főispán fogadó napjai. Program­beszédében mondotta Visy László dr. főispán, hogy ajtaja mindenki előtt, mindenkor és bár­milyen ügyben nyitva áll. E kijelentéshez mér­ten nem tart úgynevezett fogadó napokat. A vele való érintkezést nem korlátozza egyes na­pokra, fogad minden nap a főispáni hivatalos helyiségekben, ahol délelőtt fél 10-től fél 12-ig megtalálható. — A pécsi ügyvédi kamara társas vacsorája. A pécsi ügyvédi kamara tagjai szombaton esti fél 7 órakor volt elnökük, Visy László dr. főispán tiszteletére a tettyei vendég­lőben barátságos vacsorára gyűlnek egybe.­­ A legfelső közös számszék elnöké­nek előterjesztésére Őfelsége Zádjell Nádasy Miksa udvari tanácsosi címmel és jelleggel felruházott osztálytanácsost udvari tanácsossá és Tartoll Béla udvari titkárt osztálytanácsossá kinevezte, Riszner Kázmér udvari titkárnak díjmentesen az osztálytaná­­csosi címet és jelleget és dr. Jenich Károly udvari titkárnak a Ferenc József-rend lovagkeresztjét ado­mányozta.­­ A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Visy László pécsi ügyvédet, Pécs szab. kir. város főispánjává történt kinevezése foly­tán, saját kérelmére, dr. Pártos Ottó volt mohácsi ügyvédet pedig a kamara területéről történt távozása folytán, az ügyvédek lajstromából törölte és hogy dr. Visy László ügyvéd iratait dr. Gyenes József pécsi ügyvédnek adta át, dr. Jakab Lajos ügyvéd pedig Sásdról a kamara területén belül irodáját Dom­bóvárra tette át. — Az erdélyi püspök római útja. Majláth Gusztáv gróf, erdélyi püspök, most több napot töltött Dolnji-Miholjácon időző édes­anyjánál, özv. Majláth G­yörgyné Pran­­dán Stefániánál és fivérénél, Majláth László grófnál. A püspök dolnji-miholjáci időzése alatt nagyobb középiskolai kiránduló csapatot gyón­tatott meg és látott el a kommunióval, meg­ajándékozta és meghívta őket reggelire a há­ziúr vendégszerető asztalához. Szerdán a püs­pök automobilon Kaposvárra robogott, honnét Fiuméba utazott és onnét Anconán át ma reg­gel Rómába ment, ahol a pápa magánkihall­gatáson fogja fogadni. — A pécsi püspök őszi bérmautja. Zichy Gyula gróf pécsi püspök szeptember havában folytatja egyházmegyéjében a bérma­­utat, melynek sorrendje a következő: Szeptember 8. Pü­spökbogád, » 10. Lőcs, 99 11. Baranyaszentistván, n 12. Pélmonostor, n­ 13. Baranyavár, 99 14. Bárány­abán, 99 15. Bárány­akisfalud,­ 16. Dályok, 99 17. Izsép, 99 18. Darázs, 99 19. Kisköszeg, 99 20. Vörösmart, 91 21. Hercegszöllős, 99 22. Bellye, 99 23. Dárda, 99 24. Laskafalu. — Szeifritz Antal halála. Ritkább a régi pécsi polgárok sora. Ezúttal a pécsi keres­kedelmi világnak egy, az aktív tevékenységtől régebben visszavonult tagja, Szeifritz Antal kir. kereskedelmi tanácsos lépett ki hosszas szen­vedés után a sorból. Az elhunyt eredetileg gyarmatárukereskedő volt és mint ilyen, kez­dett már a borkereskedéssel foglalkozni, mely idővel kizárólagos foglalkozásává lett, míg gyarmatkereskedése néhai sógora, Eiser János birtokába jutott. Mint kereskedő, cége csak­hamar jóhangzásuvá, ismertté lett és mind kiterjedtebb lett üzletköre, melynek legteljesebb bizalmát bírta. A pécsi borpiac mesterséges tönkretétele után neki se volt már kedve ezen üzlet folytatására, mivel a hatósági zaklatástól, mint Pécsről származókat, az ő borküldemé­nyeit se kímélték meg. Eladta egy borkereske­dését, melyet időközben az utódok is már teljesen megszüntettek és a magánéletbe vonult vissza, ahol jóleső öntudattal, eleget dolgozott már arra, hogy a nyugalmat élvezhesse. Mert, mint osztatlan tisztelettől és megbecsüléstől környezeti kereskedő nem érte be avval, hogy ellássa üzleti teendőit, hanem teljes odaadás­sal foglalkozott közügyekkel is. Tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak, majd a pécsi kir. törvényszéknél, mint kereskedelmi törvényszéknél éveken át mint váltóbíráló mű­ködött és ezen munkásságát jutalmazva nyerte el már másfél évtizeddel ezelőtt a kir. keres­kedelmi tanácsosi címet Évtizedeken át igaz­gatósági tagja, majd igazgatósági elnöke volt a Pécs-baranyai központi takarékpénztárnak, mely külön gyászjelentést adott ki elnöke elhunytá­­ról. Szeifritz Antal megnyerő modora csakis rokonszenvet ébreszthetett azokban, akik köze­lebbről ismerték. Betegsége már régebb ke­letű és annak gyógyítására évek óta külön­böző fürdőhelyeket, előszeretettel Abbáziát ke­reste föl, honnét legutóbb már nagybetegen érkezett vissza Pécsre, ahol ma délelőtt életé­nek 72., boldog házassága 42. évében meg­halt A gyászolók között első helyen kell föl­említenünk özvegyét, szül. Fesselhofer Szidó­niát, aki hű és odaadó élete párja, önfeláldozó gondozója volt betegsége alatt, fivérét, Szeifritz István vál. püspököt, aki igaz szeretettel visel­tetett mindig öccse iránt és nőtestvéreit, özv. Pánti Jánosné, Flórián Jánosné és özv. Eizer Jánosnét. A gyászban, mint legközelebbi hoz­zátartozói részt vesznek apósa, id. Fesselhofer József és annak neje, Gobra Borbála, sógorai és sógornői és a rokonok nagy sora. Az el­hunyt földi maradványait szombaton délután 5 órakor a Mária­ utca 7. sz. alatti gyászházban történt beszentelés után a központi temetőben 9 „Pécsi Napló* 1911. Julius 28.

Next