Pécsi Napló, 1911. augusztus (20. évfolyam, 171-196. szám)

1911-08-01 / 171. szám

XX. évfolyam. Kedd, 1911. augusztus 1. 171. (5572.) éa kiadóhivatal: MimkAety Mibity-u. 10. ek nnn adatnak tíiwi 110#. m. — KiadUdratelt teiafca *7. aa. raids« amrfcoaalS: LBNKBI LAJOS. II Előfízd­ó­l árak: Égési évre 24 korona Félévre 12 kar. I Negyed évre 6 korona Egy hóra 2 korona. II Egyen­esüni ára 10 fillér. — Nyillér sora 80 fmnér. Képviselői beszámoló. — Mándy Sámuel választói között. — — Saját kiküldött tudósítónktól. — Julius hó 30-án, vasárnap d. u. 2 órakor tartotta meg beszámoló beszédét Kaposszekcső községben Mándy Sámuel, a sásdi választó­­kerület országgyűlési képviselője. Amily lelkes és fényes volt az a győzelem, mellyel a sásdi választókerület egy évvel ezelőtt vármegyei közéletünk ezen vezérférfiának kezébe adta mandátumát, és oly meleg és bizalomteljes volt az a fogadtatás, melyben a kerület egész polgársága — pártkülönbség nélkül — kép­viselőjét részesítette. Mándy S­muel Döry Ödönnek, a sásdi kerületi munkapárt elnökének margitmajori kastélyából indult el a beszámoló székhelyére. Kíséretében voltak Szily Tamás, a vármegye főispánja, Kenedy Géza dr. és Andrics Tivadar dr. országgyűlési képviselők, Döry Ödön párt­elnök, Feniczy Ignác dr. főszolgabíró, Balog József esperes és a járási és vármegyei közélet szereplő egyénei közül számosan. A hosszú kocsisorból álló menet már útközben, Vásárosdombó községben lelkes fo­gadásban részesült. A fellobogózott utcán sorfalat álló lakosság lelkesen éljenezte a kép­viselőt s virágesőt zúdított a kocsijára. Itt csatlakozott a menethez a környékbeli közsé­gek zászlókkal díszített hosszú kocsisora. Kaposszekcső községnek igazi ünnepe volt ez a nap. A község mindent elkövetett, hogy a fogadás fényével és melegségével há­lálhassa meg azt a nagy megtiszteltetést, mely az által érte, hogy Mándy Sámuel először ebben a községben jelent meg, mint a kerület megválasztott képviselője. S a községnek ezt a nemes igyekezetét a legnagyobb elismerésre érdemes siker kisérte. A fényes bandérium, a zászlódiszbe öl­tözött utcák, a lantfüzéres diadalkapuk, az íz­lésesen földiszitett ünnepi sátor, mely a szó­noki emelvény fölé emelkedett s a község fő­terének, melyen a beszámoló lefolyt — pazar díszítése — a milyet eddig csak nagyobb vá­rosokban láttunk — mindez meggyőzően hir­dette a község háláját és a képviselő iránt érzett szeretetét. Az ünnepi sátor előtt mintegy ezer vá­lasztópolgár várta a képviselőt s ezekhez csat­lakozott Kaposszekcső és a szomszédos köz­ségek lakosságának apraja-nagyja, megszámlál­­hatatlanná szaporítván a választó­polgárok impozáns tömegét. A kerület minden községe képviselve volt. Ott láttuk a járás értelmiségét úgyszólván teljes számban — az összes fe­lekezetek papságának, az ügyvédi és bírói karnak nagy számban megjelent képviselőit. Az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogad­ták Mándy Sámuelt és kíséretét s percekig tartott, míg Dőry Ödön pártelnök a gyű­lést meleg üdvözlő szavak után megnyithatta. Ezután Mándy Sámuel tartotta meg tar­talmas, magas színvonalon álló, politikai éle­tünk minden nevezetesebb mozzanatára kiter­jeszkedő beszámolóját. A közönség a beszédet több ízben szűnni nem akaró lelkes éljenzés­sel és tapssal szakította meg; alig volt a be­szédnek mondata, melyet a nép sorából helyeslő közbeszólások ne kísértek volna. Különösen viharos helyesléssel találkoztak a beszámoló azon részei, melyekben Mándy a jelenleg dúló parlamenti anarchiát ítélte el s az esetleg szükségessé váló erélyesebb intézkedésekre vo­natkozólag nyilatkozott. A beszámoló képviselő beszédét a kö­vetkezőkben közöljük: Tisztelt uraim és kedves választóim! Eltelt egy esztendeje annak, hogy meg­tisztelő bizalmuk folytán a magyar országgyű­lésbe kerültem, hogy ott az önök képviseleté­ben csekély tudásommal a közélet javára mun­kálkodjam. Hogy ott lassan, de fokozatosan mindig előrehaladva én is elhelyezzek egy-egy téglát annak az építménynek létesítésénél, mely hivatva van ezen haladni vágyó, sokat zaklatott ország jólétét, megelégedését, független voltát biztosítani. És ha önök, nagyon természetesen, zájkozva is vannak a történtek felől, én mint az önök lekötelezett s mindnyájuk iránt ragasz­kodással eltelt képviselőjük, kötelességemnek ismertem, hogy az első év leteltével a beszá­molás végére alatt körükben megjelenjek, hogy a baráti érintkezést szívélyes találkozásunkkal fejlesszem. Főleg ez hozott ma engem ide önök közé. Amidőn tehát önöket ez alkalommal az első viszontlátás alkalmából szívem teljes mele­gével üdvözölni szerencsés van, érinteni kívá­nom az országgyűlés első ülésszaka alatt tör­ténteket és egyúttal nyilatkozni fogok a mai aktuális kérdésekről. Az elmúlt évben az ország­gyűlés munkálkodása nem mondható meddőnek. Elég szép eredménynyel dolgozott a képviselő­ház. Hónapokig romok eltakarításával kellett a kormánynak foglalkozni, azon romok voltak ezek, amelyeket az öntelt, magát „nagy nem­zeti kormánynak“ elnevezett urak hagytak vissza összevisszaságban a közélet országútján. El kellett ezeket takarítani, helyre kellett állíta­nunk az alapig megrongált alkotmányosság útjait, hogy azokon azután az ország szekere előrejuthasson. A múlt évi választás eredménye után a nemzet és király közötti bizalmatlanság egy csapásra megszűnt. Helyébe a nem nélkü­lözhető harmónia lépett. Az ezelőtti, magát ha­talmasnak mondott koalíciós kormányzat szét­tagolt, összekülönbözött több csoportból álló külön-külön kis ellenzékké alakult át. Mint le­vert, lehengerelt had vonult be a parlamentbe és ott azzal próbálkoztak hatni, hogy ők ár­tatlanok, szerencsétlenek, de egyedül ők a jó hazafiak, mert a mai kormánypárt csak erő­szakos eszközökkel tiporta le őket. Azonban a nemzet tovább is velük van, csakis őket kí­vánná hatalmon látni. Mikor azt tapasztalták, hogy ezt senki sem hiszi el nekik, elhallgattak a dajka­mesékkel, melyekkel csekélységük mel­lett hangulatot csinálni igyekeztek. 1910. évre költségvetés nem volt, tehát felhatalmazási tör­vény alapján vezette a kormány az ügyeket az 1909. évi költségvetés szerint. Ezen idő alatt elkészült az 1911. évre szóló költségvetés, mely már hivatva volt a jelen kormányzat program­ját, irányát megjelölni. A költségvetés bő- és részletes tárgyalása előtt a jelen országgyűlés korszakalkotó munkát végzett azzal, hogy le­tárgyalta a rég készen volt perrendtartást, mely hivatva van a nép, az egész közönség fontos érdekeit szolgálni. A behozott szóbeliség által közvetlen olcsó, gyors lesz az igazságszolgál­tatás menete. Ezt a törvényt még Plósz Sándor volt szabadelvűpárti igazságügyi miniszter ké­szítette és most, az ő előadásával tárgyalta és fogadta el az országgyűlés és , pedig minden pártjának tapsai közepette. Óriási és ked­vező változást ígér ez a jogszolgáltatás te­rén. A költségvetési tárgyalások előtt a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottság, az úgy­nevezett delegáció fogott hozzá munkálkodásá­hoz. Ez alkalommal nemcsak folyó ügyek, nemcsak a folyó kö­tségvetés nyert elintézést, hanem rendkívüli — a hadi­tengerészetet ér­deklő — nagy befektetések megszavazása vált szükségessé. Napirendre került ama hajóóriások költségének megszavazása, melyeknek létesítésé­hez az előző kormány már hozzájárult. Most ugyan már a jelen kormányt támadják ezen ki­adásokért, de minden az ügyeket figyelemmel kísérő honpolgár tudja, hogy ez csak fogás. A tőlük megszokott eljárás Tagadhatlan azon­ban tisztelt uraim, hogy ezek óriási terhek, melyek a nemzet teherviselési képességét tény­leg próbára teszik. A delegáció munkálatainak befejezése után látott hozzá a képviselőház az 1911. évi költségvetés tárgyalásához, s ezt meg­szakítva a sokat vitatott bankkérdés tárgy­al­tatott le. A bankvita nagy hullámokat vert, hó­napokig húzódott. Szüksége volt erre a Justh­­pártnak, mely, mint tudjuk, a külön bank fel­állításának feltétlen híve és 1911. január 1-re kívánta e programmpontot megvalósítani. Ezt azonban tisztelt Uraim, mikor kormányon és többségben voltak, csak vallották és hirdették. De semmi olyan érdemleges lépést nem tehet­tek, olyan alapot nem teremtettek, melyen ezen programmpont az új kormány részéről meg­valósítható lett volna A jelen kormány tehát a készfizetések kérdésének rendezésével az ed­digi jól működött közös bankot hosszabbította meg 1917-ig az új kiegyezés lejártáig. Ilyen rövid idő alatt amennyi a jelen kormány­nak e kérdés rendezésére rendelkezésére állott, mást nem tehetetett, mint amit tett. Külön magyar nemzeti jegybankot fél év alatt előkészíteni, felállítani lehetetlenség. Ami a készfizetés kérdését illeti, ezt lényegben a kor­mány megoldotta és mihelyt a politikai és a nemzetközi pénzviszonyok megengedik, ennek most már automatice kell bekövetkezni. Pro­grambeszédemben annak idején Önök előtt említést tettem arról, hogy szükségét látom annak, miszerint akár közös- akár önálló jegy­bank fog működni, a magyar mezőgazdasági hitel érdekeit kell, hogy ez jobban szolgálja, mint az eddig történt. Ennek az óhajnak ki­fejezést is adtam a kormány előtt, még mielőtt a bankkérdés Ausztriával elintéztetett. Az ille­tékes pénzügyminiszer úrtól rövid uton azon választ nyertem, hogy ennek szükségességét ő maga is belátja és átérzi. De miután ez ezúttal sem nyert a közös bank részéről kielégítést, a magyar kormány úgy intézkedett, hogy a jogos mezőgazdasági hiteligények részben való szol­gálatára egy úgynevezett altruisti­us pénzintézet — ami azt jelenti, hogy nem a részvények minél nagyobb jövedelmeztetése, hanem a mezőgazdasági érdekek kiszolgálása le­m a fő­célja. Egy ilyen intézetet új törvény létesítésé­vel teremtett a magyar kormány, ez hivatva lesz a magyar mezőgazdaság birtokpolitikája terén is hasznos szolgálatot tenni. Az eladó nagyobb birtokok ezen új intézet útján lesznek a közép és kisbirtokos javára feloszthatók. A bankkérdés elintézése után kezdődött az 1911. évi költségvetés tulajdonképpeni tárgya­lása és ez nem kis időt vett igénybe. De rész­ben a hosszú és beható tárgyalás, különösen az első időben, nem volt feltűnő és indokolat­lan, mert új képviselőház lévén együtt, a kép­viselők bemutatkozni is kívántak, kiki a maga szakmájához tartozó költségvetésnél felszólalni igyekezett. Engem tisztelt Uraim, nagyon termé­szetesen elsősorban közgazdasági, jelesen a föld-

Next