Pécsi Napló, 1911. szeptember (20. évfolyam, 197-221. szám)

1911-09-01 / 197. szám

-­ ból is az üzletvezetőségnek Pécsre kell jönni! Az üzletvezetőség elvesztése azonban már oly súlyos seb lenne, amelyet egyszerűen elszen­vedni nem lehet. Mozduljon meg az egész város, írjon fel a törvényhatóság, monstre deputáció menjen Budapestre a kereskedelmi minisztériumba és hangoztassa a város elvitaz­­hatatlan jogát az üzletvezetőséghez. Bukjunk el inkább heves küzdelemben, de egyszerűen, kézbeeresztve magunkat megadni nem szabad! Idáig az információ, amelyhez a magunk részéről csak annyit teszünk, hogy a mi érte­sülésünk szerint a pécsi üzletvezetőség ügye nem áll oly kedvezőtlenül, amin ezen különben jól értesült helyen vélik, de azért résen kell lennünk ! Balthazár püspök epizódok. Derűs mosollyal mesélte el Balthazár Dezső dr., a tiszántúli ev. ref. püspök, vagy miként a róm. katholikusok mondják: super intendens, harkányi meghitt körben pécsi élmé­nyeit, melyeknek régebben volt már előzménye. Ugyanis Balthazárnak Pécsett csaknem sajtó­­pőre kerekedett, mert secularizációs elvei miatt itt érte a leghevesebb támadás a temperamen­tumos Müller Károly, volt belvárosi káplán ré­széről, aki krajcáros lapjában alaposan oda­mondogatott az akkor még csak hajdúböször­ményi főtiszteletesnek. Olyan gorombaságokat vagdosott fejéhez a pécsi pap­szerkesztő, me­lyek miatt bizonyos, hogy el kellett volna ítél­nie a bíróságnak, melyhez oltalomért fordult a megbántott református lelkész. Belátta ezt maga Müller Károly is, aki férfias nyíltsággal előzte meg a bírói ítéletet, és korrektül megkövette Balthazárt, aki erre visszavonta följelentését, és híven az emberszeretetről táplált elveihez fá­­tyolt borított az őt ért sérelemre. Most járt elő­ször Pécsett, szerette volna látni támadóját, azért járta be incognitóban, minden bejelentés nélkül a várost, de nem talált senkit, aki össze­hozta volna támadójával. Ismeretlen lévén Pécsett, éhes gyomra elvitte a Mátyás király szálloda kerthelyiségébe, ahol szerényen meghúzódott az egyik asztalnál abban a tudatban, hogy a pörkölt és pohár sör fogyasztójában senki se ismer a debreceni református püspökre. Ámde csalódott, mert mialatt olvasgatta a helyi lapokat, a szomszédos asztalnál ülő két ritka bajuszú söröző követ­kező párbeszédét hallhatta: — Te nézd csak, ráismerek a tiszántúli püspökre, akinek az arcképét a múlt héten lát­tam a Vasárnapi Újságban. Ez akarja fölosz­tani a mi papjaink birtokát. — Inkább osztaná föl a bajuszát, az az övé, és abból juthatna a fél országnak, meg nekünk is. A sürü bozontos bajuszú püspök úgy tett, mint aki semmit se hallott. Kellemesebb megjegyzéseket hallott, ami­kor délután 4 óra tájban a nagy meleg dacára legyalogolt a pályaudvarra, hogy Harkányra utazzon. Két úr lépkedett nyomában, akik szintén Harkány felé tartottak. Egyik hangosabban di­csérte a másiknál az előttük lépkedő püspököt, akit a szabadelvű gondolkozás kivételes képvi­selőjének mondottak. Balthazár minden meg­jegyzést hallott, mert a két beszélgető szinte extasisban volt a püspök láttára, és nem gon­dolhattak arra, hogy a püspök éles hallásával figyeli megjegyzéseiket. A Calvineum ünnepély után pedig, amikor mindenkit bemutattak a püspöknek, sor került a két pécsi úrra is, K. M. nyugalmazott tanítóra és egy hithű pécsi pénz­ügyi tisztviselőre. — Igen örvendek, de ismerem az urakat már Pécsről. Saját füleimmel hallottam, amint alaposan — megmosdattak, — és hálásan rázta meg új ismerőseinek jobb kezét. * A ma oly ritka felekezeti türel­mességnek több megkapó példáját is szolgáltatta a har­kányi Calvineum ünnepély, mely mintegy 1400 koronát jövedelmezett a humánus célra: a re­formátus papok árváinak alapjára. Balog József laskafalui esperes-plébános is a meghívottak között volt, ki szívélyes szavakban köszönte meg a meghívást, melynek sajnálatára meg nem felel­hetett, de szerény viszonyaihoz mérten ő is hozzájárulni kívánt a nemes célhoz és 20 koronát küldött jegy megváltás címén. Másnap pedig a pécsi izr. nőegyesület pénztárosnője, Fodor Ignác dr.-né az egyesület nevében 10 koronát küldött el a Calvineum céljaira Nyáry Pál pécsi ev. ref. lelkészhez. A Calvineum ünnepélyen a siklósi izr. hitközség képviseletében Spitzer Ede hitköz­ségi elnök és Junger Mózes dr. siklósi kerü­leti rabbi is részt vettek. Többek kívánságára az ünnepély folyamán (amint azt kiküldött tu­dósítónk már érintette) rendkívüli hatást váltva ki az egybegyűltekből, a zsidó pap is üdvö­zölte a távolról jött­­ kollegáját és nagyobb keretekben mozgó, közérdeklődést keltett beszé­déből szívesen adunk itt befejezésül helyet a beszéd következő eszmemenetének. Az emberiségen ősidőktől fogva napjainkig két ellentétes irányú áramlat uralkodott: vagy a tiszta hitforrásból fakadó eszményiség és felebaráti szeretet, vagy a türelmetlen, vakbuzgó fanatizmus. Az első: a kultúra fejlődését, az általános közjólét emelkedését és a békés összmunka nemes gyümöl­csét érlelte. Az elsőt a lángelmék a nagy szívek, a hősök taposták, akik megalkuvást nem ismerő lel­kesedéssel hirdették az igazságot, a testvéri szerete­­tet, a babona nélküli hitet és a szent erkölcs örök törvényét. Viszont a türelmetlen vakbuzgó fanatizmus volt mindig az a penész, az a rozsda, mely, ha befészkelte magát az emberiség lelkébe, kiölt és kimart onnan minden nemes altruisztikus tartalmat. Ilyenkor a mindenható egy égi villámmal szokott lesújtani a durva rozsdarétegre és ez a villám nem más, mint a nagy ember. Mert minden nagy ember, miként ezt a szentírás Mózesről feljegyezte, égi fényt hord magában, máskülönben hogy szól­hatna embertársainak, „legyen világosság“, ha a lelkekben az égből magával nem hozta volna a földre. Ilyen felvitágosodott lucidus elméjű, bátor és szókimondó férfiút tisztelünk és nagyrabecsülünk mi magyar zsidók az ORLE nagyérdemű elnökében, Őméltósága Baltazár Dezső dr. püspök urban, aki „mig fitymál a negéd, bujkál az önérdek“ rettent­hetetlen bátorsággal hadat üzen az elfogult reakció­nak és ékes szólásának ragyogó fegyverzetével küzd amellett, hogy az 1848 XX. törvényeink az összes, e hazában elő bevett vallás felekezetekre kiterjessze­nek, kiindulva a prófétának évezredekkel ezelőtt hirdetett magasztos tanításából „hiszen mindnyá­junknak egy atyja van," már pedig ha egy atyánk van az égben, akkor mi emberek itt a főidőn t­estvérek vagyunk, akiket egyforma szeretetben és elbánásban illik részesíteni S mi bízunk Istenben, hogy miként Jerikó falai a biblia elbeszélése szerint a papok riadó harsonájától dőlt romba, úgy fogja ennek az ihletett lelkű főpapnak hatalmas szava az 1843. XX. t.-c. körül jezsuita furfanggal és szűk­­keblüséggel emelt bástya falakat ledönteni. S ezen tettével nem csak a református egyház, hanem a magyar zsidóság történelmébe is mint gránit sziklába úgy fogja belevésni nevét múlás nélküli betűkkel. „Pécsi Napló“ 1911. szeptember 1 HÍRROVATUNK. — Ferenc Szalvátor főherceg Kál­­máncsán. Mint tudósítónk jelenti Ferenc Szal­vátor főherceg altábornagy és letgendorfi Conrad báró vezérkari főnök a délmagyaror­szági nagy hadgyakorlatokra augusztus 30-án reggel Kálmáncsába (Somogy vármegye) érkez­tek. A katonai gyakorlatokon kívül nagyobb sportünnepek, akadályversenyek, vadászatok, tereplovaglásokat rendeztek tegnap és szeptem­ber 3-án. A közönség a katonai gyakorlatok és a sportbeli ünnepélyek iránt nagy érdeklő­déssel viseltetik. — Jubiláló tábornok. Őfelsége a kö­vetkező legfelsőbb kéziratot adta ki: Kedves Auersperg gróf lovassági tábor­nok! Ötvenedik szolgálati esztendejének befe­jezése szívesen látott alkalmat ad nekem, hogy önt e szép ünnepen szívből üdvözöljem és önnek kiváló szolgálatainak legteljesebb elisme­réséül Lipót-rendem nagy keresztjét adomá­nyozzam. Kelt Bad Ischl, 1911 aug. 31. Ferenc József s. k. — Fekete zászló a pécsi jogakadé­mián. Gyászhírt hozott a távirósodrony messze idegenből, az idegbetegek hírneves gyógy­helyéről , Wörishofenből, melynek vétele után kitűzték a fekete zászlót a jogakadémia épü­letére. Kopcsányi Károly dr., a tanári kar se­­niora halt meg. Évek óta készült nyuga­lomba s ime a halál elszólitván a derék pro­fesszort az élők sorából, mindörökre nyuga­lomba vonult oda, ahol legteljesebb, legiga­­zabb s legédesebb a nyugalom. Mintegy húsz évvel ezelőtt foglalta el a pécsi jogakadémián a tanári széket s azóta lankadatlan buzgalom­mal fáradozott az ifjúság jogi kiképzésén, az intézet jóhírnevének gyarapításán. Nem volt rendkívüli talentum, csudatudású tanár, de igen szépen képzett, tantárgyát alaposan ismerő jó professzor, akit tanártársai tiszteltek, becsültek, tanítványai szerettek s előadásait mindig szíve­sen hallgatták, noha felvidékies kiejtése itt a Dunántúl metropolisában szokatlanul hangzott. Kedves, barátságos jómodorával, békés, türelmes természetével mindenkit meg­nyert. Nem is volt soha senkivel baja. Nagyobb jogi munkákat nem irt, mindössze egy terje­delmesebb füzete jelent meg nyomtatásban, mely a pécsi egyetemről s a mai jogakadémia jellegéről szól. A pécsi püspöki joglíceum év­könyve az 1909 — 10-iki tanévről e pár sorral emlékezett meg róla: „Kopcsányi Károly dr., orvos és jogtudor, köz- és váltóügyvéd, képe­sített egyetemi magántanár, a magyar és osztrák magánjog és a bányajog nyilvános rendes tanára.“ Már amikor Pécsre érkezett ezelőtt húsz évvel, akkor is előrehaladott ideg­bajban szenvedett. Minden évben fölhasználta a nagy szünidőt beteg idegeinek orvoslására, de eredménytelenül. Most is Wörishofenben keresett gyógyulást s ott érte a halál. Elhuny­tét özvegye gyászolja. Földi maradványainak eltakarítására vonatkozólag eddig még nem érkezett értesítés. — Közjegyzői kinevezés. Az igazság­ügyminiszter Hódi Mózes dr. hódmezővásár­helyi gyakorló ügyvédet Szabadkára kir. köz­jegyzővé nevezte ki.­­ — Személyi hírek. Nendtvich Andor kir. tan. polgármester szabadságának leteltével ma átvette újból hivatalát, 10-én Sopronba, a polgármesteri kongresszusra, onnét pedig Drezdába utazik. A városházán most már tel­jes apparátussal indul meg ismét a hivatalos gépezet. — Kitüntetett tanárok. Ő Felsége a ke­reskedelmi főiskolai oktatás terén szerzett érdemeik elismeréséül: Kunos Ignác drnak, a keleti keres­kedelmi akadémia igazgatójának a III. osztályú vas­korona rendet és Strausz Adolfnak, ezen akadémia tanárának a Ferenc József-rend lovagkeresztjét ado­mányozta. — Áthelyezett káplánok. Zichy Gyula gróf megyéspüspök Cserta Jánost Pécsvárad­­ról Rácpetrére, Hardy Ernőt, ki ideiglenesen a budapesti Rákóci-kollégium tanulmányi fel­ügyelője volt, Pécsváradra, Gedeon Sándort Mecsekszabolcsról Dunaföldvárra, Gratzl Gyu­lát Hosszuhetényből Mecsekszabolcsra, Magyar Bélát Dunaföldvárról Laskafalura és Kemény Ferencet Laskafaluról Hosszuhetényre helyezte át kápláni minőségben.­­ Megnyílik a felső női kereske­delmi iskola. A szülők, akik leányaikat magasabb kvalifikációval kívánják ellátni az élet útjára, immár új intézetet találnak Pécsett is, mely érettségi bizonyítvánnyal látja el leá­nyaikat, akik magasabb minősítéssel a keres­kedelmi pályán az eddiginél még inkább meg­találhatják, amennyiben erre szükségük lenne, boldogulásukat. Ismertettük a legutóbbi napok­ban és ma reggel vezető cikkben a pécsi felső kereskedelmi iskola intézőségének azon törek­vését, hogy a női kereskedelmi tanfolyam mel­lett a felső kereskedelmi iskolát női párhuza­mos osztályokkal bővítsék, amivel a szülők részéről az intézethez érkezett kívánságot kí­vánják teljesíteni. Budapest, Debrecen, Pozsony, Marosvásárhely és Kolozsvár azon városok, ahol már vannak női felső kereskedelmi isko­lák és a pécsi intézet felügyelő bizottsága ma délután 5 órakor megtartott ülésén szívesen vette a fölvetett eszmét és hozzájárult az első

Next