Pécsi Napló, 1912. január (21. évfolyam, 7-25. szám)

1912-01-27 / 21. szám

van szó, hanem a címerkérdésről, s azt csak minden magyar embernek helyeselni kell, hogy ebben a tekintetben a kormány a meg­egyezésre törekszik. Nem hiszi, hogy a trializ­­musra gondolna valaki, s így közjogi téren is meg van a mód a megegyezésre. Apponyi minden érvelését helyesnek tartja, de nem lát okot arra, hogy ezen érvek miatt, melyet mindenki helyesnek tart, a helyzet felborí­­tassék. Katonai büntetőjogi téren nem tör­téntek kóros intézkedések Magyarország ro­vására, s így ezen a téren sem forog fenn ok a parlamenti helyzet elmérgesítésére. A vá­lasztói jogról szólva kéri a kormányt, hogy törekedjen az ellenzékkel megegyezésre jutni, s ha ez nem sikerülne, tegyen a kor­mány katonai téren engedményeket a béke érdekében. Kéri az ellenzéket, hogy mielőtt folytatnák az obstrukciót, gondolják meg, váljon érdemes-e a nemzetre káros obstruk­ciót felidézni a választói jog miatt. Andrássy után Lukács László pénzügy­­miniszter szólalt fel. Előbb szakszerűen vá­laszolt egyes szónokok fejtegetéseire, majd erélyes nyilatkozatot tett az ellenzékkel szemben. A kormány általános vezetése a miniszterelnök tiszte, tehát ha ő tett is poli­tikai kijelentést, azt semmi esetre sem a kor­mány nevében cselekedte. Válaszol Apponyi­­nak és Justnak. A választói jogot néhány nap alatt megcsinálni nem lehet és semmi esetre sem jogosult azt a véderővel junkuimba hozni. Mert ez csak arra jó, hogy az egyik re­form a másikat akadályozza. Az obstrukciót a legélesebben kárhoztatja. A kormány becsü­letes békére hajlandó, de ha az nem sikerül, kész elmenni a legvégső határig, a legélesebb fegyver, a házfeloszlatás alkalmazásáig is. Fel­szólítja az ellenzéket, hogy ne tegye kockára könnyelmű machinációkkal a nemzet sorsát. (Óriási tetszés jobbfelől.) Szünet közben a folyosón Lukács beszé­dét élénken tárgyalják és a kormánypártiak a Jü­ssthpártra nézv­e leleplezésnek tekintik, hogy Lukács nem tart velük, mert erélyesen bejelenti az erélyes kormányakciót. A Justh­­párt maga ijesztésnek tekinti a beszéddel nem hajlandó semmit sem engedni állás­pontjából. Serényi Béla gróf válaszol ezután Si­­monyi-Semadam Sándor intrepellációjára. Miután a holnapi ülés napirendjét meg­állapították, Szmrecsányi György interpellált még a privigyei állítólagos választási terror miatt, mire az ülés végetért.­ ­ Zurna Károly altábornagy, Pécs, január 26. Városunknak magasrangu katona ha­lottja van, zalavári Zurna Károly cs. és kir. nyugalmazott altábornagy, aki 1896-ben jött hozzánk Pécsre s mint tábornok a pécsi 82. honvéd gyalog dandár pa­rancsnoka volt. Úgy a katonai, mint a pol­gári körökben szeretve tisztelt és nagyra­­becsült jeles katona általános népszerűség­ben élt s halála bizonyára őszinte és mély részvétet kelt mindenfelé, amerre csak a Hrób-hir elszállt. Néhány évvel ezelőtt kezdett már bete­geskedni a daliás, erős termetű és délceg al­tábornagy s az utóbbi időben tüdővéredény­­elmeszesedést állapítottak meg nála az or­vosok s különös óvatosságra figyelmeztet­ték, mert a betegségből folyólag erős orr­vérzései támadtak. A múlt év szeptember havában érkezett Tirolból, Kitzbüchelben lévő kedvenc nyaralójából Pécsre s itt só­goránál, Igalics Radival vármegyei nyugal­mazott főpénztárosnál lakott. A szüret­re jött s Igalics szőlejében akarta élvezni a szép őszi napokat; orvosa tanácsára azon­ban a városban kellett laknia, hogy ha eset­leg újra orrvérzése támad, közelebb legyen az orvosi segély. A betegség napról-napra nagyobb erővel lépett föl . Zum­a Károly altábornagy ma délelőtt fél 12 órakor éle­tének 71-ik évében örök álomra szenderült. Az elhunyt altábornagy igazi vérbeli katona volt. Édes atyja, Zurna Panteleon határőrvidéki százados volt s mint jó ka­tona futotta be élete pályáját s a fiából is katonát nevelt, aki a hadsereg díszére vált. Zurna Károly 1856-ban hadapródiskolába lépett s 1859-ben már mint hadnagy vett részt az olaszok elleni hadjáratban. Mindig hősiesen, vitézül viselkedett s kitüntette magát. A második hadjárat, amelyben küz­dött, szintén az olaszok ellen 66-ban viselt háború volt. A béke helyreálltával a nagy­­kanizsai 48-as ,cs és kir. gyalogezredhez került, melynek parancsnokává lett. Rend­kívül megszerette a ezredet s a tisztikar is rajongással vette körül. Hosszabb ideig ál­lott az ezred élén, melyhez kedves emlékek fűzték. Nagykanizsán polgári jogot is szer­zett. 1879-ben a boszniai okkupációban vett részt. Innen visszatérve, őfelsége szárny­segéde lett s e minőségben több külföldi rendjelet nyert. Három évvel később, mint alezredes Győrben a 11-ik vadászzászlóalj parancsnoka lett. Győrből Eszékre ment s ezredesi rangban a 13. gyalog­dandár pa­­ancsnokságát vette át, honnét 1896-ban Pécsre helyezték át a honvédséghez s itt mint tábornok állott a dandár élén. A következő évben megnősült ; fele­ségül vette Lukács Hermann Mária Teré­ziát, Igalics Radivoj vármegyei főpénztá­ros nejének, Hermann Jolánnak nővérét. Boldog házasságát követő három év után Székesfehérvárra helyezték, mint az V. honvéd kerület parancsnoka, s 1902-ben, május 15-én betegsége következtében nyu­galomba vonult. Mint nyugdíjas altábornagy az év téli időszakát Bécsben töltötte, ta­vasszal és ősszel Pécsett tartózkodott s a nyári időszakot Tirolban, Kitzbüchelben él­vezte, hol gyönyörű nyaralója volt. Őfelsége igen kedvelte, szerette a derék katonát. Amikor két év előtt Insbruckba utazott, hogy a tiroli hős Hoffer szobra le­leplezések jelei­ legyen, a kitzbücheli vas­úti állomáson megpillantva Zur­a Károlyt, szívélyes megszólításával tüntette ki s az arcáról le lehetett olvasni, hogy őfelsége őszintén örvendett régi kiváló és kedves kaonája viszontlátásán. A pécsi társadalom igaz részvéttel veszi hírül a gyász­esetet, mert a mi társadalmunk­ban élénk részt vett magas rangú katonát mindenki ismerte, tisztelte, szerzete, be­csülte. Rajongó szeretettel csüngött el maga a 48. gyál.­ezreden, melynek huzamos időn át parancsnoka volt és úgy vélte, ez a leg­­különb ezred valamennyi között! Az elhunytról a gyászoló özvegy az alábbi gyászjelentést adta ki: Özv. Zalavári Zurna Károlyné szül. Lukrits- Hermann Mária Terézia úgy a saját, valamint az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szív­vel tudatja, hogy a nemes lelkű felejthetetlen legjobb férj, testvér, sógor illetve rokon zalavári Zur­a Károly nyugállománybeli cs. és kir. altábor­nagy, őfelsége volt szárnysegéde, m. kir. V-ik honvédkerületi parancsnok, a Lipót-rend és a III-ad osztályú vaskorona-rend lovagja, a katonai érdem­kereszt hadi díszítménnyel tulajdonosa stb. stb. folyó hó 26-án délelőtt 1412 órakor példás béke­­tűréssel viselt hosszas szenvedés és a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után életének 71-ik és boldog házasságának 15-ik évében az Urban csendesen elhunyt. A boldogultnak földi maradványai f. évi január hó 28-án délután 144 órakor fognak a gyász­házban Pécs, Teréz­ utca 1. sz. a. a róm. kath. egy­ház szertartása szerint beszenteltetni és onnan Kitzbübel­be (Tirol) vitetni, ahol is ismételt be­­szentelés után folyó hó 30-án délelőtt 8 órakor az ottani családi sírboltban örök nyugalomra helyez­tetni. Az engesztelő szent­mise-áldozat drága ha­lottunk lelki üdvéért i. é. január hó 27-én d. e. 1210 órakor fog a székesegyházban a Mindenható­nak bemutattatni. Haláláról az özvegy még az est folya­mán értesítette a kabinet­irodát, tudatná őfelségével, férje, három éven át volt kedvelt szárnysegéde halálát, Frigyes főherceget, aki különös rokonszenvével tisztelte meg min­dig az elhunytat, Klobucsár báró lovassági tábornokot, a honvédség főparancsnokát, „Pécsi Napló“ 1912. január 27. az elhunyt jó barátját és a most Sopronban állomásozó 48. nagykanizsai ezred parancs­nokságát. Temetése az elhunytat megillető nagy katonai pompával fog végbemenni. Káposzta, bab, borsó és zöldség. Pécs, január 26. Baranya vármegye alispánjának kez­deményezésére csütörtökön a vármegyeház közgyűlési termében megtartott értekezlet­ről, melynek célja a pécsvidéki zöldségter­melés és ezzel párhuzamosan a pécsi piac élelmicikkekkel való ellátásának sza­bályozása volt, már beszámoltunk. Az ösz­­szes tényezők, melyek ezen közös cél eléré­sére kell, hogy egybefogjanak, ezen értekez­leten képviselve voltak és a pécsi kereske­delmi és iparkamara helyettes titkára,Günther Mihály dr. is részt vett azon a ma megneve­zetteken kívül, mivel a kamara közremű­ködése a fölmerült tervek megvalósulásánál és oly kevéssé nélkülözhető, mint Baranya vármegye gazdasági egyesületének hathatós közreműködése. Az értekezletre meghívott Guttenberg Pál igazgató ugyanazon témát variálta, mint minap a városházán, t. i., hogy a Pécshez közel eső falvak űzzék a zöld­ség termelést, és ezzel párhuzamosan annak a Pécsre való elszállítását és a Pécsett el nem adott termékeknek kivitelre alkalmas földolgozását is, mely nálunk ma még csak szórványosan található, holott ebből lénye­ges jövedelemhez juthatnának a szövetke­zett kisgazdák. Ilyen földolgozandó termék első­sorban a káposzta, mely nálunk kiváló minőségben terem meg és mégis a savanyí­tott káposztát — mi hozzuk be külföldről, hova jórészt tőlünk viszik ki a nyers káposz­tát, de már annak savanyításával nem fog­lalkozunk, vagy csakis elvétve. A hüvelyes veteményekkel nagy üzletet lehetne csinálni, mert a magyar babot és borsót keresik, de soha se lehet abból eleget kapni, mert ke­veset termelünk, bár azoknak termelése ke­vés gondot adna. Ezen termelés rentabilitásáról beszélt behatóan Guttenberg igazgató, akit azonban előkészületlenül talált a pécsi polgármester azon kérdése, miként lenne ezen termelési szövetkezetek életrekeltésével a pécsi piac szükséglete és a termelt áru mérsékelt ára biztosítva, mert a kérdésben tájékozott előadó csakis a termelés fokozásáról beszélt, holott Pécs első érdeke, hogy a pécsi lakos­ság jusson olcsó áron zöldség termékekhez. A baranya megyei gazdasági egyesület szíve­sen bocsát az alakulandó szövetkezetek r­edelkezésére anyagot, a községi jegy­zők és tanítók is minden bizonnyal megteszik a magukét, hogy a termelési szö­vetkezetek magalakuljanak Pécs környékén, de arrók miként értékesítsék ezen termékeket első­sorban Pécsett, nagy befogadó képes­ségével, erre nézve az értekezlet nem foglal­hatott állást és ez képezendő a februári utolsó és remélhetőleg most már a cselekvés te­rére lépő megbeszélés tárgyát. Baranya vár­megye főispánjáról, alispánjáról, a gazda­sági egyesület illetékes tényezőinél örömmel látjuk, meg van bennök a jó szándék, hogy Pécs lakosságának segítségére siessenek, de még most se ismerjük az ezen cél megvaló­sítására vezető módozatokat. Mit ér nekünk, ha megalakul a termelők szövetkezete és produktumaikat, miként a tojást és csir­két és libát­­ elviszik külföldre. Erre való tekintettel abban történt megállapodás, hogy a város most egybeállítja a pécsi piac szük­ségletét és a termékek után kért árakat és ha ismerni fogjuk a fogyasztás mérvét és mit érnek el a piacon átlagban, akkor kalkulálni lehet majd, a környékbeli termelésből milyen fogyasztásra lehet számítani Pécsett és meny­nyit lehet a fokozott termékekből kivinni, nyers, vagy földolgozott állapotban. Mert fontos ága lenne a termelésnek annak föl­dolgozása is, amihez gépeket kell beszerezni, szóval modern alapra kell az egész termelést berendezni. A február havában Pécsett a városnál megtartandó értekezlet már tisz­

Next