Pécsi Napló, 1912. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1912-02-01 / 26. szám
XXL évfolyam. Csütörtök, 1912. február 1. 26. (5720) PÉCSI NAPLÓ Iwirtriíté«^ éa kiadóhivatal | Munk&csy Mihály u. 10. It FelelSa nerke»xtS. Késiratok ne« adatnak risasa. I hakmdiéfi Maian 109. ss. — Kiadóhivatali talajon 20.n. || LENKEI LAJOS. Előfizetési árak. Égési évre 34 korona. Félévre 13kas. Negyedévre 6 korona. Egy bóra 3 korona. Egyes azáli ára 10 fillér. — Nyílt tér sora 60 GTV. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk express- és telefon-jelentése. — Budapest, január 31. Návay elnök nyitotta meg az ülést fél 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítik. Az elnök bemutatta Hont vármegye feliratát a korcsmák vasár- és ünnepnapi zárvatartása ügyében. Jelentette az elnök, hogy az interpellációs és indítványkönyvben bejegyzés nincs, s így áttérnek a napirendre. Az igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadják. Következett a vámvonalon át behozott dohány és dohánygyártmányok után fizetendő engedélyilleték megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Lóránt előadó szükségesnek tartja a külföldi dohánygyártmányok felemelését. Szükségessé teszi ezt a magyar dohánygyártmányok felemelése, úgyszintén a kincstár és a dohányárusok érdeke. Azt hiszi, hogy a külföldi dohányáruk felemelése nem okoz visszatetszést, tekintve hogy ezt a jobbmódnak szívják. Kéri a javaslat elfogadását. Haydin Imre a külföldi dohányáruk ellen beszél. Bizonyítja, hogy a közönség érdemetlenül pártfogolja a külföldi dohányárukat, főképen az egyiptomi cigarettákat. Kimutatja, hogy Egyiptomban nem is csinálnak cigarettákat, s amit nálunk e néven árulnak, ópiumtartalmúak, s így károsak. A javaslatot elfogadja. A Ház a javaslatot elfogadta. Következett a mesterséges édesítő szerek állami egyedáruságáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Lóránt előadó ismertette a javaslatot és a sacharin csempészet megakadályozását sürgette. A Ház a javaslatot elfogadta. Következett Fogaras megyének a pótadó kivetésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. Haydun Imre előadó indokolta meg a pótadó kivetését. A Ház elfogadta a javaslatot. Következett Bihar vármegyének öt %-ot meghaladó vármegyei pótadó kivetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Haydin Imre előadó ismertetése után Lovászy Márton szólalt fel. A javaslat és a pótadó kivetése ellen foglalt állást. Tiltakozik a város törvényhatóságának eljárása ellen, mellyel a város közönségét indokolatlanul pótadó fizetésre akarja kötelezni. A törvényhatóság különben sem tud elszámolni arról, hogy mire akarja fordítani a pótadót. Szóló úgy tudja, hogy Bihar megyében nyugalmazott tisztviselők rendes fizetést húznak a várostól s ilyen célra kell a pótadó. Az ilyen törvénytelenség ellen erélyesen tiltakozik és a kormány figyelmét felhívja Bihar vármegyére, ahol a város urai a legnagyobb pazarlást folytatják, holott a vármegye olyan szegény, hogy éhezik és a gyermekek nagyrésze iskolák hiányában tudatlanul nő fel. Határozati javaslatban utasítja a kormányt, hogy Biharmegye ügykezelését és vagyoni helyzetét vizsgáltassa meg. Nadányi Gyula hasonló értelemben szólal fel és a legerélyesebb vizsgálat elrendelését kéri. Sajnálattal látja, hogy Bihar vármegye egyre jobban pusztul. A nép nyomorog, csak az oláhok terjeszkednek a magyarok rovására. Azkulturálissá'legalacsonyabb'fokon áll, ami szégyene az országnak is. Pedig Biharvármegye gazdag, állami támogatásban is a legnagyobb mértékben részesül, mégis egyre szegényedik a rossz gazdálkodás miatt. Határozati javaslatban tiltakozik a pótadó indokolatlan kivetése ellen és csak a közkórház céljaira szavazza meg a 10% pótadót. Beöthy miniszter a két határozati javaslat elutasítását kéri. Nadányi indítványa az autonómia megsértése volna, Lovászy indítványa pedig szokatlan, mert Bihar vármegye ügykezelésének nincs mit titkolnia. Csermák Ernő Lovászy határozati javaslata mellett érvel és annak elfogadását kéri. Győrfy Gyula a törvényhozás megkövetelheti, hogy ismertessék vele azokat a fórumokat, amelyek az 5%-os pótadót indokolttá teszik. Csatlakozik Lovászy indítványához. Jakabffy Imre az állam képtelen az öszszes kórházakat felépíteni pénzügyi szempontból. Biharvármegye közönsége humanitásból elhatározta egy közkórház építését, melyet az állam is nagyobb összeggel támogat. A vármegyének ezt az áldozatkészségét honorálni kell, nem pedig kifogásolni. Mert nem kifogásolta az ellenzék Fogaras vármegyének azt a kérését, holott ez szegényebb. Az önkormányzattal járó költségeket a vármegye köteles viselni, ez okból kéri a javaslat elfogadását. Györsty Gyula személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy Biharvármegye iránt semmiféle animozitással nem viseltetik, de a közérdek szempontjából szükségesnek tartotta a felszólalást és a biharvármegyében uralkodó visszás állapotok megszüntetését. Jakabfy rövid viszonválasza után Haydn Imre előadó reflektált az egyes felszólalók beszédére és kérte a javaslat elfogadását. A Ház a javaslatot elfogadta. Következett több helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A napirenden levő vicinális javaslatokat elfogadták minden megjegyzés nélkül, s a holnapi napirend megállapítása után (kisebb javaslatok, köztük az Adriaszerződés) az ülés véget ért. Árpád-utca, Pécs, január 31. Még egy utcáról sem hallottam annyi panaszt, még egy utcáról sem olvastam a hírlapok hasábjain annyit, mint ami szegény Árpád utcánkról. A Pécsi Napló január 28-iki számában „Régi panaszok“ címmel írt cikk írója összes panaszai között szintén az Árpád utcát említi legelőször. És mivel ezen utca épen olyan nagy forgalmú, mint az igen jól gondozott Mátyás Flórián utca, ahol nemcsak a villa és legnagyobb kiterjedésű szőlőtulajdonosok laknak, hanem az intelligens nagyközönségnek is egyik legfrekventáltabb séta útja, nem csoda, ha azok is, akiket a közügyek érdekelnek, ezen utcát sem hagyják szó nélkül. Nagyon természetes, aki "arra még soha nem járt, vagy nem jár, nem tudhatja, hogy milyen is az az Árpád utca ? Tehát csevegjünk ismét egy kicsit a mi Árpád utcánkról. A polgármester és főmérnök személyét, akik, noha épen úgy ismerik ezen utca mizériáit, mint én, akiknek sokkal fontosabb városi ügyekkel kell foglalkozni, nem hozom kapcsolatba ezen utca folytonos panaszaival, mint aztj^a „Régi panaszok“ tisztelt cikkírója tette. ^ » Tehát Árpád utca ! Életemben már igen sok városban megfordultam, láttam egyenes, görle, nagyon széles, nagyon keskeny, nagyon hosszú és egy házzal biró utcát is, láttán" zsákutcákat, itt Pécsett is van még egy kettő belőle, sőt láttam meredekebbnél meredekebb lépcső utcákat, de ipszilon alakú utcáit sehol nem láttam, csak itt Pécsett; igen, ilyen a mi Árpád utcánk. Tessék csak megnézni a város térképén, meg fog mindenki róla győződni, hogy ennnél szebb alakú ipszilit még a görögök sem írtak. Én sem az egyik ágának a kocsiföldülést elősegítő kikövezett vízfolyó árkot, sem a másik ágának feneketlen sarát említeni nem akarom, hanem ezen utca igen praktikusan elhegezett házszámainak következtében napnap után előforduló boszantó dolgokról kívánok egyet-mást elmondani. Mondhatom, nincsen nap, hogy a városi víztartány előtt, a megyei árvaháznál, vagy a Weidinger szőlőnél ne találkozna az ember ölfával, vagy szénnel megrakott terhes kocsival, falusi kocsikkal, vagy éhesebb úrik és úrinőkkel, akik nagy nehezen felvészorognak ezen dombtetőre és keresik az Árpád utca 75. vagy 78. számát. Egy székesfehérvári úr a Lieber szőlőnél kereste a 73. számot s mindaddig ott töprengenek, ma valaki olyan jön, aki őket az ipszilon másik ágábanzezényelheti. Képzelhető, hogy még kellemes ilyen eltévedetteknek ilyen utca másik ágába ismét felkapaszkodni és megtalálni a keresett házszámokat. Én úgy hiszem, ez egy kicsit boszantóbb dolog, mint télviz idején a feneketlen sár, pedig milyen irinyen lehetne e bajon segíteni! Még annyiba sem kerülne, mint e gödrös utca kijavítása, csupán az ipszilon egyik ágát kell levágni, vagyis a Skokó dűlő úttal kapcsolatos ágat el kell keresztelni más névre. Kérem Makay Péta barátomat, hogy ne mosolyogjon olyan huncutul megint, mikor én a Skokói dűlőt említem, mert a sors csapása őt sem kerülte írég el, még ő is lehet ott e tájon szőlős gazda. Tudom, most is arra gondol, hogy Árpádnak fia volt Zoltán. S minthogy ezek cogányok voltak, kijelentem, hogy én sem vagyok szent. Tehát bátorkodom már évek eőtt a város egyik gazdasági bizottságának ülésén tett és elfogadott, de végre nem hajtott indítványomat megújítani, azon kérem ,minél, hogy ezen utcára vonatkozó méltányos panaszok kereskedése érdekében az Árpád utcának ezen ága csatoltassék a Kisjánd utcához, vagy amint, ahogy a város mindig kegyelettel szokta háláját és elismerését kiváló polgárai iránt leróni, minthogy ilyen kiváló polgára volt a városnak Nendtvich Tamás botanikus is, aki a mi Mecsekünk flóráját ismertette meg a tudományos világgal, az ő nevéről ezen utca ágát el lehetne nevezni és ezzel kapcsolatban a Mesék Egylet segítségével az ott levő Kremaoriumot (pap kert), mint ahogy azt egy szellemes cikk író elnevezte, szintén rendezni ehetne, mert az most igazán a csirkefogók üzöltözködő helye és az utcai suhancok tripolisza, hol a sok tüzes ütközetek kőröppentyűit legtöbb esetben az arra sétáló közönség feje érzi meg. Kiss József barátomat pedig, mint a