Pécsi Napló, 1912. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-01 / 26. szám

XXL évfolyam. Csütörtök, 1912. február 1. 26. (5720) PÉCSI NAPLÓ Iwirtriíté«^ éa kiadóhivatal | Munk&csy­ Mihály­ u. 10. It FelelSa nerke»xtS. Késiratok ne« adatnak risasa. I hakmdiéfi Maian 109. ss. — Kiadóhivatali talajon 20.n. || LENKEI LAJOS. Előfizetési árak. Égési évre 34 korona. Félévre 13kas. Ne­gyedévre 6 korona. Egy bóra 3 korona. Egyes azá­li ára 10 fillér. — Nyílt­ tér sora 60 GTV­. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk express- és telefon-jelentése. — Budapest, január 31. Návay elnök nyitotta meg az ülést fél 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvét észre­vétel nélkül hitelesítik. Az elnök bemutatta Hont­ vármegye feliratát a korcsmák vasár- és ünnepnapi zárvatartása­ ügyében. Jelen­tette az elnök, hogy az interpellációs és indít­­ványkönyvben bejegyzés nincs, s így áttérnek a napirendre. Az igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló törvényjavas­latot harmadszori olvasásban elfogadják. Következett a vámvonalon át behozott dohány és dohánygyártmányok után fize­tendő engedélyilleték megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Lóránt előadó szükségesnek tartja a külföldi dohánygyártmányok feleme­lését. Szükségessé teszi ezt a magyar dohány­­gyártmányok felemelése, úgyszintén a kincs­tár és a dohányárusok érdeke. Azt hiszi, hogy a külföldi dohányáruk felemelése nem okoz visszatetszést, tekintve hogy ezt a jobb­­módnak szívják. Kéri a javaslat elfogadását. Haydin Imre a külföldi dohányáruk ellen beszél. Bizonyítja, hogy a közönség érdemet­­lenül pártfogolja a külföldi dohányárukat, főképen az egyiptomi cigarettákat. Kimu­tatja, hogy Egyiptomban nem is csinálnak cigarettákat, s amit nálunk e néven árulnak, ópiumtartalmúak, s így károsak. A javas­latot elfogadja. A Ház a javaslatot elfogadta. Következett a mesterséges édesítő szerek állami egyedáruságáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Lóránt előadó ismertette a javaslatot és a sacharin csempészet megaka­dályozását sürgette. A Ház a javaslatot elfogadta. Következett Fogaras megyének a pótadó kivetésére vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalása. Haydun Imre előadó indokolta meg a pót­adó kivetését. A Ház elfogadta a javaslatot. Következett Bihar vármegyének öt %-ot meghaladó vármegyei pótadó kivetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Haydin Imre előadó ismertetése után Lovászy Márton szólalt fel. A javaslat és a pótadó kivetése ellen foglalt állást. Tiltako­zik a város törvényhatóságának eljárása ellen, mellyel a város közönségét indokolat­lanul pótadó fizetésre akarja kötelezni. A törvényhatóság különben sem tud elszámolni arról, hogy mire akarja fordítani a pótadót. Szóló úgy tudja, hogy Bihar megyében nyu­galmazott tisztviselők rendes fizetést húznak a várostól s ilyen célra kell a pótadó. Az ilyen törvénytelenség ellen erélyesen tiltakozik és a kormány figyelmét felhívja Bihar vár­­megyére, ahol a város urai a legnagyobb pazarlást folytatják, holott a vármegye olyan szegény, hogy éhezik és a gyermekek nagy­része iskolák hiányában tudatlanul nő fel. Határozati javaslatban utasítja a kormányt, hogy Biharmegye ügykezelését és vagyoni helyzetét vizsgáltassa meg. Nadányi Gyula hasonló értelemben szólal fel és a legerélyesebb vizsgálat elrendelését kéri. Sajnálattal látja, hogy Bihar vármegye egyre jobban pusztul. A nép nyomorog, csak az oláhok terjeszkednek a magyarok rová­sára. Azkulturálissá'legalacsonyabb'fokon áll, ami szégyene az­ országnak is. Pedig Bihar­vármegye gazdag, állami támogatásban is a legnagyobb mértékben részesül, mégis egyre szegényedik a rossz gazdálkodás miatt. Ha­tározati javaslatban tiltakozik a pótadó indo­kolatlan kivetése ellen és csak a közkórház céljaira szavazza meg a 10% pótadót. Beöthy miniszter a két határozati javas­lat elutasítását kéri. Nadányi indítványa az autonómia megsértése volna, Lovászy indít­ványa pedig szokatlan, mert Bihar vármegye ügykezelésének nincs mit titkolnia. Csermák Ernő Lovászy határozati javas­lata mellett érvel és annak elfogadását kéri. Győrfy Gyula a törvényhozás megköve­telheti, hogy ismertessék vele azokat a fóru­mokat, amelyek az 5%-os pótadót indokolttá teszik. Csatlakozik Lovászy indítványához. Jakabffy Imre az állam képtelen az ösz­­szes kórházakat felépíteni pénzügyi szem­pontból. Biharvármegye közönsége humani­tásból elhatározta egy közkórház építését, melyet az állam is nagyobb összeggel támo­gat. A vármegyének ezt az áldozatkészségét honorálni kell, nem pedig kifogásolni. Mert nem kifogásolta az ellenzék Fogaras várme­gyének azt a kérését, holott ez szegényebb. Az önkormányzattal járó költségeket a vár­megye köteles viselni, ez okból kéri a javaslat elfogadását. Györ­sty Gyula személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy­ Biharvármegye iránt semmiféle animozitással nem viseltetik, de a közérdek szempontjából szükségesnek tar­totta a felszólalást és a biharvármegyében uralkodó visszás állapotok megszüntetését. Jakabfy rövid viszonválasza után Hayd­n Imre előadó reflektált az egyes felszólalók beszédére és kérte a javaslat elfogadását. A Ház a javaslatot elfogadta. Következett több helyiérdekű vasút enge­délyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A napirenden levő vicinális javaslatokat el­fogadták minden megjegyzés nélkül, s a holnapi napirend megállapítása után (kisebb javaslatok, köztük az Adriaszerződés) az ülés véget ért. Árpád-utca, Pécs, január 31. Még egy utcáról sem hallottam annyi panaszt, még egy utcáról sem olvastam a hírlapok hasábjain annyit, mint a­mi sze­gény Árpád utcánkról. A Pécsi Napló ja­nuár 28-iki számában „Régi panaszok“ cím­mel írt cikk írója összes panaszai között szintén az Árpád utcát említi legelőször. És mivel ezen utca épen olyan nagy forgalmú, mint az igen jól gondozott Mátyás Flórián utca, ahol nemcsak a villa és legnagyobb ki­terjedésű szőlőtulajdonosok laknak, hanem az in­telligens nagy­közönségnek is egyik legfrek­ventáltabb séta útja, nem csoda, ha azok is, akiket a közügyek érdekelnek, ezen utcát sem hagyják szó nélkül. Nagyon természe­tes, a­ki "arra még soha nem járt, vagy nem jár, nem tudhatja, hogy milyen is az az Ár­pád utca ? Tehát csevegjünk ismét egy ki­csit a mi Árpád utcánkról. A polgármester és főmérnök sze­mélyét, akik, noha épen úgy ismerik ezen utca mizériáit, mint én, akiknek sokkal fon­tosabb városi ügyekkel kell foglalkozni, nem hozo­m­ kapcsolatba ezen utca folytonos pa­nasz­aival, mint aztj^a „Régi panaszok“ tisztelt cikkírója tette. ^ » Tehát Árpád utca ! Életemben már igen sok városban megfordultam, láttam egyenes, görl­e, nagyon széles, nagyon keskeny, na­­gyo­n hosszú és egy házzal biró utcát is, lát­tán" zsák­utcákat, itt Pécsett is van még egy kettő belőle, sőt láttam meredekebbnél meredekebb lépcső utcákat, de ipszilon alakú utcá­it sehol nem láttam, csak itt Pécsett; igen, ilyen a mi Árpád utcánk. Tessék csak megnézni a város térképén, meg fog mindenki róla győződni, hogy ennnél szebb alakú ip­­szil­it még a görögök sem írtak. Én sem az egyik ágának a kocsiföldülést elős­egítő kikövezett vízfolyó árkot, sem a másik ágának feneketlen sarát említeni nem akarom, hanem ezen utca igen praktikusan elh­egezett házszámainak következtében nap­nap után előforduló boszantó dolgokról kí­vánok egyet-mást elmondani. Mondhatom, nincsen nap, hogy a vá­rosi víztartány előtt, a megyei árvaháznál, va­gy a Weidinger szőlőnél ne találkozna az em­ber ölfával, vagy szénnel megrakott ter­he­s kocsival, falusi kocsikkal, vagy éh­esebb úr­ik és úrinőkkel, akik nagy nehezen fel­­vé­­szorognak ezen dombtetőre és keresik az Árpád utca 75. vagy 78. számát. Egy szé­kesfehérvári úr a Lieber szőlőnél kereste a 73. számot s mindaddig ott töprengenek, m­a valaki olyan jön, aki őket az ipszilon m­ásik ágába­nz­ez­énye­lheti. Képzelhető, hogy m­ég kellemes ilyen eltévedetteknek ilyen utca másik ágába ismét felkapaszkodni és m­egtalálni a keresett házszámokat. Én úgy hi­szem, ez egy kicsit boszantóbb dolog, mint télviz idején a feneketlen sár, pedig milyen iri­nyen lehetne e bajon segíteni! Még annyiba sem kerülne, mint e gödrös utca kijavítása, csupán az ipszilon egyik ágát kell levágni, vagyis a Skokó dűlő úttal kapcsolatos ágat el kell keresztelni más névre. Kérem Makay P­éta barátomat, hogy ne mosolyogjon olyan h­uncutul megint, mikor én a Skokói dűlőt említem, mert a sors csapása őt sem kerülte ír­ég el, még ő is lehet ott e tájon szőlős g­azda. Tudom, most is arra gondol, hogy Árpádnak fia volt Zoltán. S minthogy ezek c­ogányok voltak, kijelentem, hogy én sem­ vagyok szent. Tehát bátorkodom már évek e­őtt a város egyik gazdasági bizottságának ü­lésén tett és elfogadott, de végre nem haj­­t­ott indítványomat megújítani, azon kérem­­ ,­minél, hogy ezen utcára vonatkozó mél­tányos panaszok kereskedése érdekében az Árpád utcának ezen ága csatoltassék a Kis­­j­án­d utcához, vagy amint, ahogy a város mindig kegyelettel szokta háláját és elis­merését kiváló polgárai iránt leróni, minthogy ilyen kiváló polgára volt a városnak Nendt­­vich Tamás botanikus is, aki a mi Mecse­künk flóráját ismertette meg a tudományos világgal, az ő nevéről ezen utca ágát el le­­hetne nevezni és ezzel kapcsolatban a Me­sék Egylet segítségével az ott levő Krema­­oriumot (pap kert), mint a­hogy azt egy szellemes cikk író elnevezte, szintén rendezni ehetne, mert az most igazán a csirkefogók üzöltözködő helye és az utcai suhancok tripolisza, hol a sok tüzes ütközetek kőröp­­pentyűit legtöbb esetben az arra sétáló kö­zönség feje érzi meg. Kiss József barátomat pedig, mint a

Next