Pécsi Napló, 1912. augusztus (21. évfolyam, 171-195. szám)

1912-08-01 / 171. szám

Bizonyos, hogy az ismételten Herczel báró gyógykezelése alatt állt sebész kitüntetésére befolyással volt a kir. hercegen végzet­t műtét is, de a nélkül is oly kiválósága Herczel a magyar orvosi karnak, melynek több tagja részesült már hasonló rangemelésben, hogy ezen kitüntetésre tudásával, a gyógyítás terén elért sikereivel és emberbaráti cseleke­deteivel méltán rászolgált.­­ A nagypeterdi tanító fia. Valamikor régen a szentlőrinci járásban, N­ag­y­p­eremen, a lombsátoros csendes kis falu iskolaházában élt a szelíd lelkű rektor ,aki a nemzetnek, a református egyháznak s a magyar iroda­lomnak azt a jeles fiút adta, nevelte, akit őfelsége most a Ferenc József-rend nagy ke­reszt­jével tüntetett ki. Baksay Sándor az egész ország szemében nagy, mint hazafi, aki mindig a béke politikáját követte, mint ref. püspök, aki egyházának disze, kitűnősége volt s mint író, igazi költői lélek, kiváló te­hetség, már életében elnyerte a babért, a halhatatlanság hervadhatatlan kincsét. Mi, baranyaiak különösen örvendünk derék honfi­társunk magas kitüntetésének, mert az ő dicsőségének fényéből nekünk is juttatott . Baranya földjéről látta meg először a fölkelő napot, Baranya szülötte 6, Baranya adta őt az országnak." Hű és hálás fia is volt Baksai­ Sándor e vármegyének. Időnként, nagy ünnepélyek alkalmával mindig eljött hozzánk, hogy velünk együtt ünnepeljen. A vármegye több református eklézsiájába ellátogatott; templom avatásokon részt vett, Pécsett is volt néhányszor. Részt vett a dóm fölszen­telésén 1892-ben s a pécsi református gyüle­kezet templomát 1907-ben, a pécsi országos kiállitás évében ő avatta föl. Az Osztrák és Magyar monarchia című nagy kulturtörté­­netű diszmóben, mely boldogult Rezső trón­örökösünk, majd Stefánia alatt néhai Jókai Mór szerkesztésében jelent meg, Baranya­­vármegye színgazdag költői leírását Baksay Sándor végezte. Csak egy baranyai fiú, szü­lőföldjének kitűnő ismeretével, rajongó sze­­retetével­­ hozta meg vármegyénk ismer­tetését oly pompásan, oly édesen, ahogy ezt Baksay az ő mesteri tollával papírra vetette. A falu gyermeke volt, meg is maradt mindez­­ideig a falu szeretetében élő jó pap, aki mint püspök is, Budapest székh­elylyel meg­maradt Kunszentmiklós papja. A ritka ki­tüntetés olyan férfiút ért, a kinek egész élete munkája s ennek a munkának minden ered­ménye a közé. — A pécsi községi iskolák államosítása. Hónapok, sőt innen-onnan már egy éve várjuk, hogy leérkezzék a közoktatásügyi minisztériumból a pécsi községi iskolák álla­mosításának végleges elintézése. A szerződés mindezideig késett, bár a város úgy állapo­dott meg a kormánnyal, hogy 1912. január 1-ével mennek át a pécsi iskolák állami tulajdonba. Mint budapesti tudósítónk tele­fonálja, a hivatalos lap holnapi száma, az állami tanítók rendes augusztusi kinevezése során hozza a pécsi községi iskolák tanítói­nak átminősítését, illetőleg állami tanítókká való kinevezését, ami annyit jelent, hogy az államosítás végleg befejeződött s néhány nap múlva a szerződés is le fog érkezni a városhoz. Az iskolák tényleges átvétele az­után már önmagától következik. A közok­tatásügyi miniszter a következő pécsi taní­tókat nevezte ki állami tanítókká : Özv. Köglné Deutsch Valéria, Leordinay Gizella, özv. Gombárovicsné Nick Józsa, Dobra Imre, German István, Nyers Angyalka, Kasza Ferenc, Szendrődi Géza, Dillmann Antal, German Istvánná, Haksch József, Haksch Emilia, özv. Mihálovicsné Gonda Mária, Pókász Amália, Moussong Vince, Pikler József, Simon György, Aronffy Ilona, Mátyus István, Szieberth Róbert, Magda Pál, Gő­­belné Élni Emilia, Nehrebeczky Hana, Platz Anna, Liebscher Vilma, Magyarné Moussong Józsa, Retter Rezső, Gregorné Gregor Ceci­lia, Hanny Etelka, Klimó Emma, Bubregh János, Ri­tmer Jolán, Magyar Károly, Tótt­ Aladár, Sportné Marschall Anna, Sport Lajos, Schönbach Ignác, Köberling Károly, Daláth Jenő, Göbel Károly, Woigandné Schmidt Irma, Végh­ Lenke, Decseva Ilona, Vétek János, Weigand József, Andretzkyné Kosz­­ter Mária, Gyulai Ilona, Seszták Antal, Pozsgai Dezső, Szigriszt Rezső, Maertz János, Ulbrich Rezső, Ziegler Gyula, Schein István és Szlavik Emil. — Hírneves kardvivó bajnok Pécsett. Mint jeleztük, ma Pécsre érkezett törzséhez a 69. gyal.­ezrednek Székesfehérvárott állo­másozó hadkiegészítő zászlóalja, hogy itt részt vegyen az ezredgyakorlatokban. A Pécsre érkezett tisztikar sorában van Zu­­lavszkij Béla százados, a vívás bajnoka, aki a most lezajlott stockholmi olimpiai verse­nyeken is részt vett és élénken, világszerte feltünést keltve erélyes fellépésével tiltako­zott a svéd versenybíróság attrocitása, igaztalan döntése ellen. A döntő ver­senyben már nem vehetett részt, mivel az előversenyekben egy f­­curetiivasnál úja meg­sérült, a sérülésből izomrokgyulladást kapott, mely még most is orvosi kezelés, de már gyógyulás alatt áll. A magyar vivósportnak egyik kitűnősége Zulavszky, aki bizonyára részt fog venni azon dunántúli bajnoki ver­senyben is, melyet a Pécsi Atlétikai Club de­cember havában Pécsett szándékozik ren­dezni, mely iránt már most érdeklődnek a legjobb vivők. Örvendetes lenne, ha az ezred­parancsnok Pécs lüktető sportéletére való tekintettel azzal járulna a pécsi vivósport előmozdításához, hogy Zulavszky Bélát az ezred egyik pécsi zászlóaljához osztaná be szol­gálattételre, mivel állomáshelyén, Székesfehér­várott alig van sportélet, míg nálunk а РАС, a jövőben fokozottabb tevékenységet fog kifejteni a sportok különböző ágazataiban, melyeknek fejlesztése katonai érdek is. Zu­­lavszkynak Pécsre való áthelyezésével sokat nyerne a vivósport, melyet atlétikai klubunk akkor intenzivebben művelhetne.Sportköreink­ből jutott el hozzánk ezen közóhaj, melynek teljes sportszeretetünkkel adtunk a nagy nyilvánosság előtt kifejezést. — Áthelyezett pécsi főreáliskolai tanár. A vallás és közoktatásügyi miniszter Szegedy Rezső dr. pécsi állami főreáliskolai tanárt a budapesti VII. ker. Barcsay utcai állami fő­gimnáziumhoz helyezte át, teljesítve ezzel Szegedy dr. azon régi vágyát, hogy fővárosi intézethez jusson. A pécsi főre­­aiskola Sze­­gedyt már az 1911-12. tanév elején elveszí­tette, amikor a miniszter egy évre szabadsá­golta, hogy Zágrábban horvát-magyar iro­dalmi kutatásokat végezzen. Távozását tan­ügyünkre már akkor veszteségnek mondottuk mivel Szegedy Rezső dr. be nem érve a fő­reáliskolánál való eredményes munkálká­­sával, élénk tevékenységet fejtett ki társa­dalomtudományi téren is. Meg vagyunk arról győződve, hogy kiváló irodalmi képzett­ségével a fővárosban is ki fog emelkedni a szürke professzorok sorából és munkálkodá­sáról még sokat fogunk hallani. — Pécsi turisták a tiroli íjlecsereken. Bokor Emil dr. főorvos, Hang Dániel dr. cisztercita tanár, Graef János droguista, Kenessey Aladár dr. fő­orvos (aki ma érkezett vissza Lidóról) holnap, csütörtökön este vasúton Sterzingbe utaznak, hogy onnét nagyobb szabású turista kirándulást tegye­nek a távolabbi tiroli glecserekre, honnét gyalog­szerrel akarják elérni a tiroliakkal határos svájci hegyeket, melyeket örökös hó borít. Útjuk a Brandenburg menedékházig és onnét tovább ve­zet egy magas hegyi szállóba és Merán felé térnek vissza. Ha valamely körülmény lehangolja a kiránduló kis turista csapatot, ez az, hogy ezúttal nélkülözni kénytelenek Pécs leglelkesebb turis­tájának, Kiss József főreáliskolai tanárnak, a Mecsek Egyesület titkárának társaságát, aki kü­lönösen Bokor Emil dr. társaságában a legutóbbi 17 évnek minden nyarán nagy hegyi turista utakat tett, előszeretettel a glecservidékeken, ezúttal azonban ezen élvezetről kénytelen volt lemon­dani, mivel gyomorbaj támadta meg, mely ellen Rohitsch fürdőhelyen kellett gyógyulást keres­nie. A kúra annyira igénybe vette, hogy azt kell most pécsi otthonában kipihennie. — Személyi hir. Per­is Ármin dr., a pécsi izr. hitközség főrabbija, ma Ausseeba utazott, honnét a régi német városokba fog kirándulni. A tudós főpap 3 héten át lesz távol. — Mecsbercsjedeti Máv. üzletvezető­. A keres­kedelemügyi miniszter saját kérelmére a kolozs­vári üzletvezetőség élére állította Felszegl­y Fe­rencet, ezideig szegedi üzletvezetőt, akire ezen áthelyezés azért bírt nagy jelentőséggel, mivel erdélyi ember és ott földbirtoka is van. Ámde nem igen örvendhetett ezideig ezen áthelyezésnek, mivel­­ a nálunk is jól ismert üzletvezető várat­lanul súlyosan megbetegedett, úgy hogy a Vörös Kereszt szanatóriumba vétette föl magát, ahol az orvosok tífuszt állapítottak meg. — Tizennyolc kivándorló. A pécsi rend­­őrfőkapitányi hivatal július hónap folyamán összesen 26 útlevelet adott ki. Az útlevelek közül tizennyolcat kivándorlás, hármat tanul­mány, hármat látogatás ,egyet szórakozás s egyet zarándokolás céljából váltottak. 15 Németországba, 4 Északamerikába, 4 Romá­niába, 1 Montenegróba, 1 Európába s 1 pedig a világ minden részébe szól. Akik a német birodalomba és Északamerikába váltottak útlevelet, azok kivándorló ipari és gyári munkások. A Romániába szóló 4 útlevelet pedig négy kádármunkás vette ki, hogy az ottani hatalmas kádártelepekre menjenek dolgozni.­­ A föld és házadó után kivetett általános jövedelmi pótadóra vonatkozó kivetési lajstromok Pécs város adópénztári helyiségében (I. emelet 48. sz.) augusztus 1­­9-ig bete­kinthetők. Bővebb felvilágosítást a falragaszok útján közzétett hir­detmény nyújt­— Mohács — sötétben. Mohácsi tudó­sítónk telefonálja: A községi kezelésben lévő mohácsi villamostelep munkásai ma dél­­után 1/3 órakor beszüntették a munkát, ennek folytán ma este már nem gyulladtak ki a villamos lámpák és az egész község sötétben maradt. A dolog érthető zavart okozott, nemcsak a publikum soraiban, ha­nem az éjjeli üzemmel dolgozó ipari válla­latoknál­­ is. Mohácson mintegy 150 privátfogyasztója van a villamtelepnek s igy ez a váratlanul kitört sztrájk őket érinti legkellemetlenebbül, eltekintve attól, hogy az utcákon is koromsötétségben botorkál­nak a járó­kelők. A sztrájkkal, a villany­­telepi munkások hetek óta tartó bérmoz­galma jutott fordulóhoz. A munkások ugyan­is, akik átlag napi kettő korona bért kapnak, memorandumot nyújtottak át az elöljáró­ságnak, amelyben bérük felemelését kérték. Azóta türelmesen várták, hogy a kérésük méltányos elintézést nyer. A memorandumot azonban mindmáig hevertették a község­házán, s így azután a munkások ma délután kijelentették, hogy, amíg a kért béremelést meg nem kapják, nem veszik föl a munkát. A publikum ezúttal teljesen a sztrájkolók pártján van, mivel hogy teljesen indokoltnak látja a követeléseiket akkor, amidőn a fent említett csekély bérért, éjjel-nappali munkát kell végezniük. A fogyasztók közül is külön­ben sokan panaszkodtak már a villanytelep inkommerciális szellemű vezetése ellen, ami főleg a panaszt­ tevő fogyasztók rideg eluta­sításában nyilvánul. Ma este már többen megkísérelték, Mohács társadalmának veze­tői közül a békítest, a munkások és község elöljárósága között, de sikertelenül, mivel a sztrájkolók kitartanak a követeléseik mel­lett, így valószínűleg holnap már a főszolga­bírói hivatal veszi át a békéltető szerepet. Mohács ma este szokatlan képet nyújt, sötétségbe burkolt utcáival és Dunapartjával. — A pécsi tűzmester halála. Gyász­lobogót tűztek ki Pécs szab. kir. város tanács­­házára ; a város egyik alkalmazottja, Károlyi (Konvalinka) Károly negyedmester, aki­ bíró­sági végrehajtó, aki­ mértékhitelesítő hunyt el a múlt éjszaka életének 53-ik h­ázasságá­­nak 14-ik évében. Hosszú idő óta szolgálta a város törvényhatóságát lelkiismeretes kö­­telességtudással, megbízható hűséggel s mint tűzijátékkész­ítő a tettyei a népünnepélyek egyik kiválósága, Reed György jobbkeze volt. Különös kedv­zel és tehetséggel, hozzáértéssel készítette a legkomplikáltabb röppentyűket, melyek között több saját összetételű és szer­kezetű röppentyű is volt, amelyeket szerzői önérzettel és büszkeséggel mutatott be a tettyei ünnepélyeken. A tűzmesterekkel is­meretséget kötött s tinulmányozta a röp­pentyűk gyártását. Minden szabad idejét erre fordította,mint amatőr e téren elismerésre méltó eredményeket ért­ fel. Évekkel ezelőtt a Tettyén csaknem végzetes baleset érte. Fölrobbant a lőpora és erős égési sebeket szenvedett. A veszélyes foglalkozás rend­szerint­ áldozatul ejti a tűzzel játszókat; a csillagokban így V ■ ás sors „Pécsi Napló, 1912. augusztus 1.

Next