Pécsi Napló, 1912. december (21. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-25 / 294. szám

12 korona lett belőle. Az ismét eladó, ehhez­­ még 12 koronát csapott, hogy ő is megtalálja­­ a kalkulusát; a pécsi piacon már 44 koronás tett a 20 koronás máramarosi alma. Arra kell hát törekedni, hogy minden nagyobb fogyasztó piac a saját közeli vidékéről nyerje mindennemű szükségletét. Ez az egyedüli mód a drágaság leszállítására. — A pécsi ref. egyház karácsonyfájára a már egy alkalommal közlötteken kívül a következők adakoztak: Cseh Ervin 100 K, Pécsi takarékpénz­­tár 50 K, Hamar Károly, Verbőcy Béláné, Schütz Nándorné, Boncz Ferenc, Vajna Ödönné, Baka­y József 5 — 5 K. Bakos Lina, Tar János 4—4 K. Özv. Szabó Ferencné, Nyáry test­vérkék 3 — 3 K. Zsobrák Róza, Vig Lajos, Horváth Sándor, Gerth Lajos, Tarnóczy József, Sauerwein Gáspár, Vaday Viktor dr., özv. Kántor Jánosné, Csele Lajos, Bonc Juliska, Pinkócy Károly, Bene Erzsike, Erese Sán­dor, Messinger István, özv. Kovácsy Józsefné 2—2 korona. Makay Márton, Kovács Juliska, Főző Jo­lánka, özv. Schmidt Bernátné, L. M., Miksai Emil, Szijjács István, Pál István, Moós József, Stein Mária 1—1 K. Gyalus Gábor 1 — 40 f. Gyenes Erzsébet, Soós Imréné 50 — 50 fillér. Finta Esztike, Katona János 40 — 40 fillér. László Istvánná 30 f. Az egyház lelkésze ezúton is hálás köszönetét fe­jezi ki a szives adakozóknak, kik lehetővé tették a módon, hogy sok kisebb-nagyobb mértékben m­ikülöző jut­ott ruhához, cipőhöz és tüzelőanyaghoz. Elhunyt plébános, Ander­le József Lakasdi pl­bános szombaton délután 59 éves korában meg­halt. Temetése a község lakosságának és a környék­ből papságnak élénk részvétele mellett ma dél­előtt ment­ végbe Kakasdon. Anderle József 1853 de­cember 6-án született s 1877-ben szentelték ál­dozópappá. A kakasdi plébániát 1890-ben nyerte el, hol hivei szeretete környezte. Már régebben betegeskedett, bajára Budapesten keresett gyó­gyulást, ahol meg is operálták. Betegségéhez utóbb­­ időgyulladás járult és ez hamarosan sírba dön­tötte az életerős embert. Ahol megadóztatják a posta-­csoma­gokat. Nálunk, ahol onnét szedik a város ré­szére a jövedelmeket, ahol lehet, és ahol csak egy szempont érvényesül rendületlenül, hogy a pótadót valahogy föl ne emeljék, megjárná a város, ha olyan javaslattal lépne a törvény­­hatósági bizottság elé, mint a minap Eszék városáé. Fölemelték csaknem az összes helyi befuvarozási adókat, és azzal be nem érve akadt még olyan többség is, mely hozzájárult a postacsomagoknak helyi adóval való meg­terheléséhez, azon indokolással, hogy azok­ban úgyis csak női kalapok és strud­ollak jönnek Eszékre, ezek pedig elbírják a behoza­tali illetéket. A kereskedők siettek erre ki­mutatni, hogy oly nehéz világot élnek ír, hogy csak kicsinyben vásárolhatnak és ezért áruikat jórészt postacsomagokban kapják. Az odaérkező, legalább évi 100.000 posta­csomag közül aligha akad 100, mely kalapot hozna structollal — de azért meghozta a túl­nyomó részben nem kereskedőkből és iparo­sokból álló képviselőtestület határozatát, mely azonban aligha emelkedhetik jogerőre, mivel a posta sincs jogosítva kiszolgáltatni azokat, kik kapnak postai csomagot, és így a hozott határozat egyszerűen kivihetetlen. De azért elismerésünket a szomszédos város intézőinek találékonyságától még nem tagad­hatjuk. — Eljegyzések. Hanák Gyula eljegyezte Markus Annát Kaposvár­ól (Minden külön értesítés helyett.) Schreiner Ferenc, a pécsi részvénynyomda Monotype-öntője, Bányatelepen eljegyezte Misek Frizuskát. (Minden külön értesítés helyett.) Pápai Frigyes eljegyezte Polgár Rózsikét. (Min­den külön értesítés helyett.)­­ Az állami gyermekmenhely karácsonyfájára a már említetteken kivül adakoztak : özv. Ullmann Károlyné 10, Germán Ferenc 5, Mestrits Jenő 5, Hirschfeld S. r.t. 10 koronát, özv. Böröndy La­­josné, Bors Lajos úrné gyermekjátékokat és Blancz­­József könyveket. Fogadják ezúton is az intézet hálás köszönetét. — Mintha csak május elseje volna. Az idő éppen nem májusi, noha decembernek se válik be, mert se nem fagyos, se nem havas ; de az a sok szép nyiló virág, a­melyet ma karácsonyi ajándékul hordtak a város utcáin, a járó­kelő közönségre azt a hatást keltették, mintha csak május elseje volna, a­mikor mindenki édesen mosolygó illatos virággal kedveskedik annak, a­kit szeret. Néhány év óta a karácsonyi kedveskedések és ajándékok sorában jelentékeny hely jutott a virágoknak. A virág mindenkinek tetszik, mindenkinek szép és kedves és a­hol megjelenik, a legtisz­tább, a legnemesebb örömet kelti. Virágot mindenkinek lehet és szabad küldeni, a virá­got mindenki szeretettel fogadja. Nem képez értéket s mégis becses, nem házi használatú, nem­ is alkalmi tárgy, mégis minden házban alkalmazható disz, melyben az egész ház népe gyönyörködhetik­. Pár év óta nálunk Pécsett is divatossá vált a virágokkal való kedveskedés. A virágos ablakok, virágos szobák megteremtették a virágkultuszt. Any­­nyi virágot azonban még egy évben se lát­tunk az utcákon hordani, mint ma. Ez mind karácsonyi ajándék volt. Valamennyiről ara­nyos fonálon függött le a névjegyet rejtő boríték. Remek kaméliák, azálcák, apró na­rancsfák gyümölcsterméssel megrakottan, nyíló orgonafák, árdizeák, pálmák, dracénák, aurokáriák s a nyíló cserépvirágok művészi ízléssel díszítve képezik a legkedvesebb ka­rácsonyi ajándékot. Imitált hóval behintett fenyőgallyak, fenyőtobzok s az erdő téli bogyós növényei szolgáltatják halavány szí­nes selyem szalagokkal az élővirágok styl­­szerü karácsonyi ornamentikáját. A csillogó, sok gyertyafényü karácsonyfák a gyermek­szívek örömére szolgálnak s az édes, a bájos élővirágok a fölnőttek legkedvesebb, vagy mondjuk, legdivatosabb karácsonyi aján­déka. Hozzá­tehetjük, hogy a legolcsóbb is, a­mi a mai nehéz időkben szintén figyelemre méltó. A­mikor oly nehéz az élet s oly nagy a drágaság, könnyen érthető, hogy a világ oly rohamosan hódított tért a karácsonyi ajándékozás terén. De ha május elsején, név­napkor, születésnapkor, pünkösdkor a régi jó világ emberei is virággal kedveskedtek egymásnak, miért ne lehetne karácsonykor is virágot ajándékozni ? Nemes szívre, jó lelekre mutat a virágok szeretete ; legyen hát mindig teles-tele virággal a nemes szivü s jó lelkű emberek hajléka, mintha csak minden­nap m­ájus elseje volna.­­ A pécsi polgári daloskör szilveszteri estélye m­e­lyet a budai külvárosi ház. kör helyiségeiben tart meg, az egybeállított programm szerint mél­tán sorakozik ezen törekvő dalosegyesületünk ed­dig rendezett Szilveszter-estélyei mellé, melyeknél a közönség mindig igen jól mulatott. Az estélyre a meghívókat már szétküldötték. Ezúttal fokozott vonzóerőt kölcsönöz az estélynek Rákosi Ferenc közreműködése, aki saját programmszámaival meg fogja kacagtatni a közönséget. A belépőjegyeket 1 koronáért elői meg lehet váltani. A pénztárnál 1 - 20 mm­. — A­­ .'. gedi fogadalmi templom, melynek tervezésével a város Schulek Frigyes mestert bízta meg, tavasszal épíkezésre kerül. Schulek Frigyes szerződést kötött a várossal a templom fölépítésére, munkadíjára, tervezési költség­­gekre és az építkezés felügyeletére. Ezen munkálatokra megfelelő előleget is kapott a várostól, és amikor a terveket elfogadták és az építkezésre került volna a sor, Schulek meggondolta a dolgot és tekintettel gyengél­kedésére, lemondott és az építkezést elhárítva, Schulek maga helyett Foerk Ernő műépí­tészt ajánlotta. Emelkedtek olyan hangok is, melyek Schulekot szerződésszerű kötelezett­ségeinek betartására akarták szorítani, még­pedig pörös után, de a közgyűlés többsége nem kívánt pörösködni, hanem a szép fel­adattal Foerk Ernőt bízta meg, bár Schulek a financiális kérdést még nem tisztázta a várossal. Hihetőleg azonban ez is békés után rendbe jön. " — Amikor a vasutasok sztrájkolnak, Newcastle­­ból írja nekünk Hirsch Zolika földiák, mágtai gali­bát okozott az utazó artistáknak a North Eastern vasúttársaság vonalain kitört legutóbbi sztrájk. Egy vasúti munkás elbocsátása miatt 3000 vasúti alkalmazott lépett sztrájkba, melynek következ-­­­ményeit első­sorban az artisták és szülészek síny­lették meg, akik napokon át nem mozdulhattak e Birminghamből. Milyen fontos szerepet játszanak az angol vasutaknál épen az artisták, erről tanús­kodik, hogy vasárnapon,­ amikor rövid vonalakon szünetel a vasúti közlekedés, külön artista­vonatok közlekednek. A Birminghamből Newcastle felé tartó artistáknak a sztrájk miatt­i óra hosszat Ducha­­mon állomáson kellett vesztegelniük, amíg vonatot kaptak és esti 9 órakor érkeztek új állomáshelyek­re, amikor azon este mást játszaniok is kellett. Kép­zelhető az a felfordulás, amit a késedelmes érke­zés okozott, de mire a trupp számára került a sor, minden ment, mint a karikacsapás. A newcastlei lap másnap hozta a képet, amint az artisták dísz­leteikkel a pályaudvaron várják, hogy elszállítsák őket is, podgyászukat is a varieté színházba. An­gliának gyakran kijut a sztrájkokból, tavaly az összes vasutasok sztrájkoltak, ami nem kis kárt okozott a vándorló artistáknak is, akik nem tart­hatták be szerződéseiket. — Téli magyar a pécsi piacon. Minden év kará­csonyának hetében megjelenik a pécsi piacon egy tüskés levelű, vörös bogyós díszcserje, melyet a karácsonyi ünnepekben szobadíszül használnak. Ennek a cserjének Téli magyar a neve (ilex aqui­­folium), a németek Stech-Palmenak nevezik. He­gyes erdőkben diszlik, nálunk ritka növény. A szlavóniai őserdőkben van leginkább elterjedve, ahol két méter magasra is megnő. Cserje, a fája rendkívül kemény, levelei tövisesen fogasak, fehér virága május elején nyílik, leveleinek alsó részén egy-egy bogyót terem, mely decemberben megvörö­­södik.A Mecseken, különösen Mária körül és a Nagy­­harsányi hegyen egy kisebb növésű rokonfával él. Érdekes, hogy ez a kisebb faj csak nagyritkán hoz bogyót. A falusi nép úgy segít a természet fu­karságán, hogy a vadrózsa bogyóját vékony sod­ronnyal kapcsolja a növény leveleihez s igy hozza a pécsi piacra, szóval hamisítást követ el, hogy a jó városi közönséget még ezzel is csalhassa. Ma is vékaszámra hozták a téli magyart a pécsi piacra s a közönség csak otthon vette észre, hogy mester­ségesen kapcsolták a piros bogyókat a zöldcserje tüskés leveleihez. Az apró cserjék egyáltalán nem, vagy csak nagy ritkán hoznak bogyót, öreg cserjék nem igen vannak a Mecseken, mert a kapzsi embe­rek már fiatal, apró korában levagdossák s értéke­sítik a téli magyart s nem engedik meg, hogy bogyót érlelhessenek. Németországban a kertészek, mint szobanövényt kultiválják. — Mozijelenet a Ferenciek­ utcában. (A pénz­tolvaj üldözése.) Ma reggel 6 óra után a Hunyadi­utca 10. számú házban lakó Kristály Róza rendőri felügyelet alatt álló leányhoz becsöngetett egy eddig ismeretlen, szürke ruhát és felöltőt hordó­­alacsony termetű, cvikkeres, vöröses bajuszu fiatal­ember. A leány aludt már s ezért a szállásadója, Somogyi József nyitotta ki a kaput. A vendég be­ment Kristály Róza szobájába s anélkül, hogy azt fölébresztette volna, elcsente a pénztárcáját, ami­ben - ahogy később kiderült - 17 korona 40 fil­lér volt és el akart illatni. Somogyi József gyanús­nak találta a gyors és izgatott távozást és utána ment. Mikor ezt az ismeretlen észrevette, futásnak eredt. A szállásadó üldözni kezdte és a Ferenciek­­utca 8. sz. ház kapujában sikerült utolérnie. Meg­ragadta a ruhájánál fogva és vissza akarta rántani a kapuból. A menekülő erre egy villámgyors moz­dulattal kibújt a haverokkjából, a lopott pénztár­cát elhajította és a lépcsőn felszaladt a ház első emeletére, innét az udvarra nyíló ablakon át az udvarra ugrott. Itt macskaügyességgel felkúszott a ház egyik sarkánál álló létrán, majd a kőfalon ke­reszt­ül a 6. sz- ház udvarába ugrott, amelynek kapu­ján át az utcára futott és sikerült elmenekülnie. Mindez valósággal mozijelenet gyorsasságával tör­tént. A rendőrség most a birtokában lévő felöltő és a személyleirás alapján nyomozza a titokzatos tolvajt. — A Régi sorházban (Elbert Károly vendéglő­jében) karácsony első estéjén cigány, második éte a katonazenekar játszik. „Pécsi Napló*" 1912. december 25. ÉHGYOMORRA étkezés közben és lefekvés előtt állandóan PAPTATTIÁSI LYTHIA GYÓGYVIZET I inni annyit jelent, mint a hólyag és vese rendes­­ működését biztosítani.

Next