Pécsi Napló, 1913. január (22. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1913. január 1. „Pécsi Napló** volva, körülövezve, fölélénkíti a város kele­ties panorámáját. A Bunardsuk-Tépén az oroszok 1878. évbeli győzelmének emlékére egy oszlop áll a magasban. Pilippopolisz nagy katona­város. Közel van a török határhoz, a bolgár politika szükségesnek tartja, hogy sok katona legyen összpontosítva. Egy-egy bolgár, görög és róm. katholi­­kus püspök székel itt. A róm. katolikusok­nak egy nagy és elég csinos templomjuk van. Benne nyugossza örök álmát Ferdinánd ki­rály, akkor még fejedelem, első hitvestársa, a korán elhunyt Mária fejedelemasszony, a trónörökös anyja. A templom jobb hajójá­ban egy nagy fekete márvány szarkofág van teteme felett, melyen fehér márványba fa­ragta­­­tható a fejedelemasszony pihenő mása. A szobrászművészet szép példánya e síremlék. A kath. templommal átellenben az apá­cák klastroma foglal helyet. Különben nagy kereskedő város is Pilippopolisz. Többféle iskolája van. A nőemancipáció itt is meglévén i­s nagyon sok leány jár a középiskolákba.­­ Van három szép parkja is. Ezek között a legszebb a kiállítási kert, mely a város kö­zepén foglal helyet. A király kertjének helyét azelőtt a most már lerombolt török kanak állt. A királynak — a bulgárok szerint a cárnak — egy szerény kinézésű palotája is van egy eldugott utcában. Évenként egy­­kétszer átlő ide a király — felesége sírját meglátogatni. A király anyja, Klementina hercegnő is átjött legalább egyszer egy év­ben, hogy az itt állomásozó ezredét meg­látogassa. Ilyenkor ezrede uniformisának megfelelő ruhát húzott föl s ezredét a tisz­telgés után egy-két percig maga komman­­dirozta. Érdekes látvány lehetett, mikor egy vén asszony (pardon) vén asszony nincs, mikor egy matrona­ egy egész ezre­det dirigál. (Egy embert egy nő gyakran egzed­­ez !) Különben azt beszélik, hogy Klemen­tina mama teljesen befolyásolta fiát és kör­nyezetét s hogy az ő szava döntő volt a politikában. Különben itt az oroszokkal rokonszenveznek. Nem egy hivatalos gyász­istentisztelet volt akkor, mikor még azon időben a „kis“ japán úgy hébe-hóba el­­agyabugyálta az oroszt. Az elesett orosz lelkek kétszeresen üdvözöltek tehát. Az orosz s ima mellett bolgár ima is szállt az égbe éret­t­­ük. — A szállodában az első szó,, amellyel­­ fogadtak — magyar volt. Magyar szobaasz­­szony volt a szállodában. Tovább is mindig magyarul beszéltem. Az itt lévő magyar kereskedelmi múzeum két tagjával a meg­érkezés órájában megismerkedtem, ők vol­tak szívesek kalauzolni. Sebők Lajos, a fő­nök, minden erejét latba vetette, hogy a magyar ipartermékeknek minél nagyobb pia­cot teremtsen Dél-Bulgáriában. Kedves mo­dorával, tudásával célt is ért. Csodás valami, hogy a magyarországi kereskedők egy­részt nem magyar, nem francia, hanem német számlákat küldenek az itt levő vevőknek. Szégyenleni való. Manovils Jenő volt a másik hivatalnok, ki ekkor csak a katonának gya­korlatira berukkolt egyik hivatalnok helyet­tesítésére rendeltetett ide Konstantinápoly­ból, hol állandóan lakik még most is. Ő is kedves és ügyes ember. Az ő kalauzolásuk mellett ismertem meg Filippopolisz érdekes­ségeit, látnivalóit, a nappali életet, no meg az éjjelit is, amely alkalommal is nem egy hel­yen hangzott felénk — sajnos, női ajkak­ról — az édes magyar szó ! Rónaky Kálmán dr. 5 I Sok szerencsét a Pécsi Napló olvasóinak 1913-ra.I 4 . H RROVATUNK. Mire megvirradunk. Pécs, 1912. dec. 31. Megint egy év múlott el, egy viszontagságos, viharos esztendő, mely tele volt gyűlölettel, méreg­gel, sok nyomorúsággal, bánattal, elégedetlenség­gel, keserűséggel, kínos politikai küzdelmekkel, gazdasági károkkal, mely erkölcsi és anyagi rom­lásunkat idézte föl s ehhez járult az év vége felé a fegyvercsörtetés, a harci riadó, a legnagyobb ve­szedelem árnyának megjelenése, a háború réme, mely bár mintha elhúzódott volna, de még mindig ott kisért az ország határain s ki tudja, mit hoz a bizonytalan jövő ? Mire megvirradunk, az 1913-as esztendő ébredő napja hinti szét ragyogó sugarait, ha ugyan el nem borítja könnyekkel telt sötét felhő az eget s el nem vonja előlünk az éltető lényt, melynek jóleső me­lege áthatja a szunnyadó földet s édes örömre deríti a borongó kedélyeket. A babonás lelket a 13-as szám föltünése megborzongatja s pár pilla­natra aggodalomba ejti, vájjon a szerencsétlen numerus nem lesz-e vészthozó? Az örökké kétség és remény közt küzdő ember minden baljóslatú jelenségtől megrezzen, de a vele született és benne élő bizalom lerázza róla a csüggedés bilincseit s csudás erőt ad az élet harcainak megvívására. Az örökkévalóság folyamatában nincs megállás; egymást követik az évek s a határ, amely az öreg év elmúlását s az uj esztendő születését jelzi, csak egy parányi vonal, vékony mesgye, melyen innen és túl minden egyforma, minden újra ismétlődik, csupán a haladás szelleme mutat föl uj alkotásokat s az emberművelődés története fejlődik tovább. Ehhez a fejlődéshez békére van szüksége az emberiségnek, békére, melynek védőszárnyai alatt milliók alkotó keze teremt uj világot. Különösen szegény hazánknak, nekünk magyaroknak van n­agy szükségünk a békés munkálkodásra, mert mi­­ nagyon elmaradtunk. Az utóbbi években kapott szárnyaira a haladó kor szelleme és szédítő sebes­ségével ragadott magával. Kulturális alkotásaink egymást érték, közgazdasági téren pedig a csudá­val határos rekordot vívtunk ki. Tagadhatatlan, hogy úgy az állam, mint egyes polgárainak alko­tásai nagyrészt hirtelen épültek föl. Mindenki hitelből él Magyarországon. Amint a háború rémé­nek megjelenésére megszorították a hitelt, egy­szerre olyan érzés fogott el mindenkit, mintha foj­togatnák. Csak a béke s a megszakítás nélkül folyó lázas munka tarthatja fönnt bennünk az életet. Nekünk mindennap megfeszített erővel kell dolgoznunk, hogy az egyensúlyt fönntarthassuk. A béke és a munka jegyében boldogulhatunk; egyébként elveszünk. Ha az új esztendő verőfényes lesz s a Kárpá­tok ormain túl és lent délen, a Balkán fölött vész­terhesen úszó sötét felhők szerencsésen elvonul­nak , akkor a 13-as év semmi okot se szolgáltat az aggodalomra. A munka tovább folyik s minden egyes nap nemzetgazdasági hasznot jelent, mert az időt pénzre válthatjuk. Az egész ország fejlő­désével a mi városunk, Pécs is lépést tartva, az új­évben folytatja a megkezdett munkát s uj alkotá­sokba kezd, melyekkel betetőzi a város nagy­­városias jellegét. A villamos vasút, csatornázás olyan művek, melyek egyszerre száz percenttel emelik meg városunk színvonalát. Ezekkel egy­idejűleg a köz- és magánépületek egész sora követi egymást s az uj házak 1913-ban gombamódra tör­nek elő a város őstalajából és ha hagynak bennün­ket dolgozni s a munkához hitelt is nyújtanak, nemcsak hogy szerencsétlen nem, de szerencsés lesz reánk nézve a 13-as szám. Az aggodalom fölösleges nyűg a lelken. El vele ! Reméljük a legjobbat s bízzunk a jövőben. A rossz esztendő, a búval, bújjál, ezrnyi gonddal terhes, áldástalan öreg esztendő elmúlott s mire­­ megvirradunk, felénk mosolyog a reményteljes uj Is, a melytől birva-küzdve sok jót várunk.. . Kitüntetések. Ő Felsége Boros János lúgos, székeskáptalani nagyprépost, pápai praelátus és káptalani helynöknek, az egyház és a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal adományozta; báró Hatvant.-Deutsch Béláné sárvári lakosnak, a köz­jótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül a I­. osztályú Erzsébet-rendet; Eberhardt Károly­­nak, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasut társaság központi felügyelőjének a Ferenc József­­rend lovagkeresztjét. Lorenz Jánosnak, a budai királyi vár Szent István temploma sekrestyésének, sok évi hű szolgálata elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Uj V. b. t. tanácsosok. Ő Felsége 1912. évi december 24-én kelt legfelső kéziratával dr. gróf Thun-Hohenstein Jarosláv tartománygyűlési kép­viselő, nagybirtokos, kwassitzi és gróf Trauttmanns­­dorff Weinsberg Ferdinánd Alfonz bécsi lakosnak a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. — Szabadságolt huszárezredes. Ő Felsége 1912. évi december 20-án Bécsben lett legfelső elhatáro­zásával Kopacsek­ Boér Sándor pécsi 8. honvéd­huszárezred­beli ezr­edesnek, a saját kérelmére meg­ejtett felülvizsgálat eredménye alapján mint jelen­leg szolgálatképtelennek, egy év tartamára, vára­kozási illetékkel való szabadságolását elrendelte. — Fölmentett egészségügyi főnök. Kopár Bog­dán dr. volt pécsi honvéd helyőrségi, Pécsről való távozása óta a székesfehérvári V. honvédkerület egészségügyi főnöke egészségi tekintetből saját ké­relmére jelenlegi szolgálati állása alól fölmentetett. — Előléptetett polg. iskolai tanárok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Dankó József és Pólya Albin mohácsi állami polgári iskolai tanítókat a VIII., Dankóné Varga Jolánt a mohácsi polg. isko­lánál a IX., Hauptmann Pál és T­raján Malvin szigetvári, Maximovics Julia nagykanizsai helyet­tes tanítókat rendes polg. iskolai tanítókká a X. fizetési osztályba, Furkó Mária mohácsi polg. isk. tanítónőt pedsig a XI. fizetési osztályba léptette elő.

Next