Pécsi Napló, 1913. január (22. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1913. január 1. „Pécsi Napló** volva, körülövezve, fölélénkíti a város keleties panorámáját. A Bunardsuk-Tépén az oroszok 1878. évbeli győzelmének emlékére egy oszlop áll a magasban. Pilippopolisz nagy katonaváros. Közel van a török határhoz, a bolgár politika szükségesnek tartja, hogy sok katona legyen összpontosítva. Egy-egy bolgár, görög és róm. katholikus püspök székel itt. A róm. katolikusoknak egy nagy és elég csinos templomjuk van. Benne nyugossza örök álmát Ferdinánd király, akkor még fejedelem, első hitvestársa, a korán elhunyt Mária fejedelemasszony, a trónörökös anyja. A templom jobb hajójában egy nagy fekete márvány szarkofág van teteme felett, melyen fehér márványba faragtatható a fejedelemasszony pihenő mása. A szobrászművészet szép példánya e síremlék. A kath. templommal átellenben az apácák klastroma foglal helyet. Különben nagy kereskedő város is Pilippopolisz. Többféle iskolája van. A nőemancipáció itt is meglévén is nagyon sok leány jár a középiskolákba. Van három szép parkja is. Ezek között a legszebb a kiállítási kert, mely a város közepén foglal helyet. A király kertjének helyét azelőtt a most már lerombolt török kanak állt. A királynak — a bulgárok szerint a cárnak — egy szerény kinézésű palotája is van egy eldugott utcában. Évenként egykétszer átlő ide a király — felesége sírját meglátogatni. A király anyja, Klementina hercegnő is átjött legalább egyszer egy évben, hogy az itt állomásozó ezredét meglátogassa. Ilyenkor ezrede uniformisának megfelelő ruhát húzott föl s ezredét a tisztelgés után egy-két percig maga kommandirozta. Érdekes látvány lehetett, mikor egy vén asszony (pardon) vén asszony nincs, mikor egy matrona egy egész ezredet dirigál. (Egy embert egy nő gyakran egzedez !) Különben azt beszélik, hogy Klementina mama teljesen befolyásolta fiát és környezetét s hogy az ő szava döntő volt a politikában. Különben itt az oroszokkal rokonszenveznek. Nem egy hivatalos gyászistentisztelet volt akkor, mikor még azon időben a „kis“ japán úgy hébe-hóba elagyabugyálta az oroszt. Az elesett orosz lelkek kétszeresen üdvözöltek tehát. Az orosz s ima mellett bolgár ima is szállt az égbe érettük. — A szállodában az első szó,, amellyel fogadtak — magyar volt. Magyar szobaaszszony volt a szállodában. Tovább is mindig magyarul beszéltem. Az itt lévő magyar kereskedelmi múzeum két tagjával a megérkezés órájában megismerkedtem, ők voltak szívesek kalauzolni. Sebők Lajos, a főnök, minden erejét latba vetette, hogy a magyar ipartermékeknek minél nagyobb piacot teremtsen Dél-Bulgáriában. Kedves modorával, tudásával célt is ért. Csodás valami, hogy a magyarországi kereskedők egyrészt nem magyar, nem francia, hanem német számlákat küldenek az itt levő vevőknek. Szégyenleni való. Manovils Jenő volt a másik hivatalnok, ki ekkor csak a katonának gyakorlatira berukkolt egyik hivatalnok helyettesítésére rendeltetett ide Konstantinápolyból, hol állandóan lakik még most is. Ő is kedves és ügyes ember. Az ő kalauzolásuk mellett ismertem meg Filippopolisz érdekességeit, látnivalóit, a nappali életet, no meg az éjjelit is, amely alkalommal is nem egy helyen hangzott felénk — sajnos, női ajkakról — az édes magyar szó ! Rónaky Kálmán dr. 5 I Sok szerencsét a Pécsi Napló olvasóinak 1913-ra.I 4 . H RROVATUNK. Mire megvirradunk. Pécs, 1912. dec. 31. Megint egy év múlott el, egy viszontagságos, viharos esztendő, mely tele volt gyűlölettel, méreggel, sok nyomorúsággal, bánattal, elégedetlenséggel, keserűséggel, kínos politikai küzdelmekkel, gazdasági károkkal, mely erkölcsi és anyagi romlásunkat idézte föl s ehhez járult az év vége felé a fegyvercsörtetés, a harci riadó, a legnagyobb veszedelem árnyának megjelenése, a háború réme, mely bár mintha elhúzódott volna, de még mindig ott kisért az ország határain s ki tudja, mit hoz a bizonytalan jövő ? Mire megvirradunk, az 1913-as esztendő ébredő napja hinti szét ragyogó sugarait, ha ugyan el nem borítja könnyekkel telt sötét felhő az eget s el nem vonja előlünk az éltető lényt, melynek jóleső melege áthatja a szunnyadó földet s édes örömre deríti a borongó kedélyeket. A babonás lelket a 13-as szám föltünése megborzongatja s pár pillanatra aggodalomba ejti, vájjon a szerencsétlen numerus nem lesz-e vészthozó? Az örökké kétség és remény közt küzdő ember minden baljóslatú jelenségtől megrezzen, de a vele született és benne élő bizalom lerázza róla a csüggedés bilincseit s csudás erőt ad az élet harcainak megvívására. Az örökkévalóság folyamatában nincs megállás; egymást követik az évek s a határ, amely az öreg év elmúlását s az uj esztendő születését jelzi, csak egy parányi vonal, vékony mesgye, melyen innen és túl minden egyforma, minden újra ismétlődik, csupán a haladás szelleme mutat föl uj alkotásokat s az emberművelődés története fejlődik tovább. Ehhez a fejlődéshez békére van szüksége az emberiségnek, békére, melynek védőszárnyai alatt milliók alkotó keze teremt uj világot. Különösen szegény hazánknak, nekünk magyaroknak van nagy szükségünk a békés munkálkodásra, mert mi nagyon elmaradtunk. Az utóbbi években kapott szárnyaira a haladó kor szelleme és szédítő sebességével ragadott magával. Kulturális alkotásaink egymást érték, közgazdasági téren pedig a csudával határos rekordot vívtunk ki. Tagadhatatlan, hogy úgy az állam, mint egyes polgárainak alkotásai nagyrészt hirtelen épültek föl. Mindenki hitelből él Magyarországon. Amint a háború rémének megjelenésére megszorították a hitelt, egyszerre olyan érzés fogott el mindenkit, mintha fojtogatnák. Csak a béke s a megszakítás nélkül folyó lázas munka tarthatja fönnt bennünk az életet. Nekünk mindennap megfeszített erővel kell dolgoznunk, hogy az egyensúlyt fönntarthassuk. A béke és a munka jegyében boldogulhatunk; egyébként elveszünk. Ha az új esztendő verőfényes lesz s a Kárpátok ormain túl és lent délen, a Balkán fölött vészterhesen úszó sötét felhők szerencsésen elvonulnak , akkor a 13-as év semmi okot se szolgáltat az aggodalomra. A munka tovább folyik s minden egyes nap nemzetgazdasági hasznot jelent, mert az időt pénzre válthatjuk. Az egész ország fejlődésével a mi városunk, Pécs is lépést tartva, az újévben folytatja a megkezdett munkát s uj alkotásokba kezd, melyekkel betetőzi a város nagyvárosias jellegét. A villamos vasút, csatornázás olyan művek, melyek egyszerre száz percenttel emelik meg városunk színvonalát. Ezekkel egyidejűleg a köz- és magánépületek egész sora követi egymást s az uj házak 1913-ban gombamódra törnek elő a város őstalajából és ha hagynak bennünket dolgozni s a munkához hitelt is nyújtanak, nemcsak hogy szerencsétlen nem, de szerencsés lesz reánk nézve a 13-as szám. Az aggodalom fölösleges nyűg a lelken. El vele ! Reméljük a legjobbat s bízzunk a jövőben. A rossz esztendő, a búval, bújjál, ezrnyi gonddal terhes, áldástalan öreg esztendő elmúlott s mire megvirradunk, felénk mosolyog a reményteljes uj Is, a melytől birva-küzdve sok jót várunk.. . Kitüntetések. Ő Felsége Boros János lúgos, székeskáptalani nagyprépost, pápai praelátus és káptalani helynöknek, az egyház és a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal adományozta; báró Hatvant.-Deutsch Béláné sárvári lakosnak, a közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül a I. osztályú Erzsébet-rendet; Eberhardt Károlynak, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasut társaság központi felügyelőjének a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét. Lorenz Jánosnak, a budai királyi vár Szent István temploma sekrestyésének, sok évi hű szolgálata elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Uj V. b. t. tanácsosok. Ő Felsége 1912. évi december 24-én kelt legfelső kéziratával dr. gróf Thun-Hohenstein Jarosláv tartománygyűlési képviselő, nagybirtokos, kwassitzi és gróf Trauttmannsdorff Weinsberg Ferdinánd Alfonz bécsi lakosnak a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. — Szabadságolt huszárezredes. Ő Felsége 1912. évi december 20-án Bécsben lett legfelső elhatározásával Kopacsek Boér Sándor pécsi 8. honvédhuszárezredbeli ezredesnek, a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat eredménye alapján mint jelenleg szolgálatképtelennek, egy év tartamára, várakozási illetékkel való szabadságolását elrendelte. — Fölmentett egészségügyi főnök. Kopár Bogdán dr. volt pécsi honvéd helyőrségi, Pécsről való távozása óta a székesfehérvári V. honvédkerület egészségügyi főnöke egészségi tekintetből saját kérelmére jelenlegi szolgálati állása alól fölmentetett. — Előléptetett polg. iskolai tanárok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Dankó József és Pólya Albin mohácsi állami polgári iskolai tanítókat a VIII., Dankóné Varga Jolánt a mohácsi polg. iskolánál a IX., Hauptmann Pál és Traján Malvin szigetvári, Maximovics Julia nagykanizsai helyettes tanítókat rendes polg. iskolai tanítókká a X. fizetési osztályba, Furkó Mária mohácsi polg. isk. tanítónőt pedsig a XI. fizetési osztályba léptette elő.