Pécsi Napló, 1913. március (22. évfolyam, 51-72. szám)

1913-03-01 / 51. szám

3PFCSI „ ÍR. ÜGYÉSZ SAS» ’.^'3 MARCZ„(\' ХХП. évfolyam/ г-- ■ — fr-..«-' "'■• ЙГТГ—im----Ti----------------------.... --------------­teerfcesztősén és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. feserfcesztáségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. ..........■.'aj'.it.-P.'.'T.JJJi..—iiii..-H-'.j..-..!«8a8gga— Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS 1 Szombat 1913. március 1. 59. (74 IS) Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Félévre 12 köt. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Klerikalizmus-ÜberaSizrnus* Budapest, február 28. Pár nappal ezelőtt ugyanezen a helyen közlemény jelent meg, amely múlt vasárnapi pécsi előadásommal foglalkozik. Nem pole­mizálni akarok a jólesően higgadt cikk elő­kelő tollú írójával, hanem néhány megjegyzést óhajtok az én előadásomhoz fűzni, hogy több világossággal több megértést találjak. A klerikálizmust tényleg két szempont­ból lehet tekinteni, azonban mindkét vizsgáló­dás lényegileg azonos eredményt mutat. Közkeletű felfogás szerint klerikálizmus az Egyház hatalmi törekvéseinek összessége.. Előadásomban nem így, kívülről befelé, ha­nem belülről: az Egyházból kifelé vettem szemügyre a dolgot, mikor azt iparkodtam megállapítani, hogy az Egyház kulturmisszió­­­jában is sui generis intézmény, bordás, ge­rinces, sajátkeretű történelmi egyéniség. Lé­nyegénél, missziójánál fogva ilyen. Mert nem filozófiákat közvetít és álmos moralizáláso­­kat, hanem az emberiség lelkét kell alakítania és igy közvetlenül kapcsolódik a kornak, melyben él politikai, társadalmi, gazdasági, művészeti, szóval: egész életével. Mit akar tehát, illetőleg: mit kell akarnia az Egyház­nak ? Programmja szerint érvényesülésre kell ■törekednie azon módok és eszközök szerint, amelyek rendelkezésére állanak. A biblia mellé teremt magának más nyomtatott betűt: a sajtót, mert enélkül a bibliát is kicsavarják kezéből. A templomi szószéken kívül a par­lamentben is helyet követel, mert enélkül templomait is bezárják. A nagy szociális harcokban szervezeteket alkot, mert meg­győződése szerint trónt és oltárt és népjogo­kat kell védnie akár a túltengő államhata­lommal, akár a féktelen tömegösztönökkel szemben. Ha ezen, az összes vonalakra ki­te­jedő érvényesülési­ törekvéseket gyűjtő­névvel klerikálizmusnak nevezem, megka­pom ugyanazt a klerikálizmust, amelyet az Egyházban a liberálizmus kifogásol. Tudom, hol van a liberális felfogás ne­hézsége. Mióta a protestáns eszme beleoltó­dott az emberiség köztudatába, azóta min­den áron valamiféle bifurkációt akarnak a katholicizmusra ráerőszakolni. Szét akarják választani Krisztust az Egyháztól; az evan­géliumot szent Pál dogmatikájától; a híve­ket a hierarchiától; a világnézetet a szerinte alakítandó élettől. Ez a felfogás addig fűzö­­geti, párolgatja lombikjaiban a katholiciz­­must, míg valami határozatlan körvonalú kereszténység nem lesz belőle. Viszont mind­addig négyzetgyököt von a kereszténység­ből, míg eredményképen meg nem kap valami szublimizált és erőtlen elméletet, amelyet semmiesetre sem lehetne a klerikalizmus vád­jával illetni, de a krisztusi kereszténység el­nevezésével sem. A katholikus gondolat csak a Krisztusi Egyházban fejlődhet át szervezeti egyéniséggé, a Krisztusi Egyház pedig nem papok és főpapok egyesülete, hanem az ösz­­szes katholikusoké; ennélfogva az Egyház nem lehet más, mint klerikális. Azt kívánni tőle, hogy ne legyen klerikális, egyértelmű volna azzal a követeléssel, hogy kapcsolód­jék ki az életből és alakuljon át szemléletté vagy elméletté. Vagy a liberalizmus nem kö­vetel annyit, mikor deklerikalizálódást sür­get ? Jó, de hát mit és mennyit követel ? Melyik fórum fogja megállapítani, hogy me­lyik vonalnál már nem klerikális a katholi­­cizmus ? Tegyük fel, hogy lemond vagyoná­ból, közjogi állásáról, polgárjogairól, az egyesülési jogról, az iskolákról és visszavont a templomokba. Maradnak szentségei, a gyóntatás, a szószék és a szentmise. Vájjon megszűnne a klerikalizmus vádja ? Nem hi­szem. Hisz már most bevonul az állam a kanzel-paragrafussal a szószékre, a szabad­gondolkozó, tehát liberális irányok pedig a gyóntatószék ellen lelkiismereti terror, a sti­pendium és stóla ellen kiuzsorázás néven in­dítanak minduntalan antiklerikális irtó­­háborút! Szívesen elismerem, hogy bővebben le­hetett volna az előadásban a klerikálizmust fejtegetnem. Sőt szándékom is ez volt, mi­kor az előadás tárgyát megválasztottam. Azonban az előadást megelőző este kezembe került az Az Újság febr. 9-iki száma, amely­ben akkor először olvastam Tisza István gróf erős támadását a klerikalizmus ellen. Bámultam azon, hogy az egyébként nagy­­tudású szerző romboló munkának nevezi a klerikalizmus térfoglalását Belgiumban és a Német birodalomban. Viszont sajnálja a libe­ralizmus dekadenciáját. A cikk hatása alat­­előadásom gondolatmenetét megváltoztatt­­am és azt iparkodtam megmutatni, hogy az illusztris szerző megállapításai tévesek. Bel­giumnak és Németországnak nincs romlására a klerikálizmus; nem is lehet, mert a klerikális katholicizmus dynamikus érvényesülése a közviszonyok konszolidációját segíti elő, hi­ánya pedig sok romboló tényező felszabadu­lását, amint ez kiolvasható például Francia­­ország legújabb fejlődéséből. Lehet, hogy a klerikalizmus előnyomu­lása a liberalizmus veszedelmét jelenti. Tisz­teletben tartom azt a nézetet, amely ezt a jelenséget siratja, ellenben meg kellett mu­tatnom, hogy a lényegek és fejlődések dia­lektikája nem teszi indokolttá a kesergést. A liberalizmus a kötetlenségek, megalkuvá­sok és simulások programmtalan irányzata, a klerikális Egyház pedig erőteljes, gerinces intézmény­i egyéniség. A mai differenciált erőviszonyok között ennek van jövője és vannak feladatai, amaz leltári tárgy a XIX. század fejlődésének múzeumában. Hangsúlyozom, hogy e megjegyzéseket saját előadásomhoz óhajtom kapcsolni — minden polémia kizárásával. Vass József dr., igazgató. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk express- és telefon-jelentése. — Budapest, február 28. Ma külön érdekessége volt a képviselő­ház ülésének. Részt vett azon két ellenzéki képviselő : a pártonkívüli függetlenségi: Seny­­nyey Miklós báró és Szabó István gazdapárti Az előbbi egyenest azért jött be az ülésre, hogy kifejezze a ház feloszlatása iránti óhaját. Szabót viszont, saját kijelentései szerint a választói kényszeritették a Házba menetelre, hogy az osztatlan legelőkről szóló törvény­­j­avaslat tárgyalásánál az érdekeiket képviselje. Tisza István gróf fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Bemutatja Jankovich Béla kultuszminiszter mandátumát. (Éljenzés.) Je­lenti, hogy Berzeviczy Albert 6 heti szabad­ságot kér. A Ház megadja. Elnök : Jelenti, hogy Senyei Miklós báró napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, amit ő megadott.­­ Napirend előtt. Selmyey Miklós báró: Az ország színe előtt nyáron akarja előadni azokat az okokat, melyek arra késztették, hogy a függetlenségi pártból kilépjen, anélkül, hogy függetlenségi érzelmeit feláldozza. Az obstrukcióban részt nem vett, mert tudja, hogy az évtizedes ob­­strukció elkoptatja az egyetlen fegyvert, a házszabályokat, aminek logikus következ­ménye nem is lehetett más, mint az elnöki erőszak. Az indulat és szenvedély alkalmas eszköz lehet a harctéren, de nem alkalmas a Házban. (Taps.) Az a kérése, hogy a Ház ne tárgyalja most a választójogi javaslatokat, hanem keressen módot arra, hogy orvosol­­tassék a helyzet. Kétségtelen az, hogy a jog­rend megsértetett, ennélfogva a helyzet sür­gősen orvoslásra vár. Ha ezt nem lehet meg­csinálni, akkor oszlassa fel a kormány ezt az országgyűlést. Jelentések: Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bi­zottság jelentését terjeszti be az adóreform elhalasztásáról. Elnök: Jelenti, hogy a beteg földműve­lési minisztert Kazy József báró államtitkár helyettesíti. A szakfelvilágosításokat Bar­­tóky József és Tőry Gusztáv államtitkárok fogják megadni. Harmadszori olvasásban fogadja el ezután a Ház a fiatalkorú bűnösök­ről szóló javaslatot. A jegyző­választást ejtette meg ezután a Ház. Név szerinti sza­vazás útján beadatott 125 szavazat, mely valamennyi Almásy Lászlóra esett, akit az elnök a Ház megválasztott jegyzőjévé je­lentett ki. Napirend. Következett az osztatlan közlegelőkről szóló javaslat tárgyalása. Pirkner János előadó ismerteti hosszasan a javaslatot és elfogadásra ajánlja. Ezután szünet következett. Szünet után Pap Csicsó István : Hangoztatja, hogy a javaslatot nem alkalmas időben tárgyalja a Ház. Előbb meg kellett volna hallgatni a kisgazdákat, mert rájuk nézve a közlegelők kérdése existencionálisan fontos kérdés. Szó­­váteszi az úrbéri ügyeket, melyek sürgős lebonyolítását kéri. Balogh Jenő igazságügyminiszter: Ki­jelenti, hogy a javaslatnak a kisajátításra vonatkozó szakaszait elejti. Szabó István (nagyatádi): Megnyugvás­sal veszi tudomásul a miniszter szavait, de nem érdemel szemrehányást, hogy evvel a kérdéssel izgatott. Engedélyt kér a Háztól arra, hogy kitérjen az aktuális politikára. Azon eljárás, melylyel az ellenzéket a kor­mánypárt kezelte... Egy hang : Megérdemelték ! Szabó István . De felesleges volt őket úgy kezelni, mint a kóbor cigányokat, vagy tolvajokat és rendőrökkel kivezettetni a Házból. Azért jött be ide, mert a kerülete és a kisbirtokosok szövetsége küldötte. Nem akarta vállalni a dolgot és inkább le akart mondani a mandátumáról, de azt válaszolták megbízói, hogy most már nincs idő új kép­viselő választására, de a javaslatot így keresz­tül engedni nem szabad. Áttér ezután a legelőkérdésre. A kisgazdák bajait sorolja fel és a javaslat több intézke-­­­déseit kifogásolja.

Next