Pécsi Napló, 1914. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-01 / 1. szám

ХХШ. évfolyam Csütörtök 1914 január 1­­1 (7699) szerkesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 кот. Fél évre 12 kor Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Sötét esztendő. Pécs, december hó 31. (—n) Gyászfátyolt lenget felénk a búcsúzó esztendő. Mintha csak a babo­nások kedvéért történt volna: annyi csapást, annyi fájdalmat és katasztrófát borított ránk ez a tizenhármas, sze­rencsétlen év. S most, hogy távozik, az örök, nagy múltba zuhan, nem marad utána semmi öröm az emberi szívekben. Mert amit itthagyott, az mint fájó, égő seb, letiport életek, bizonytalan jövő rémétől, sápadtan verejtékező, ijedt em­beri arcok, kétségbeesés és a gyász vég­telensége. Sötét esztendő volt ez a kilenc­­száztizenhármas, a véres bábom, az elemek dühöngésének, a világkatasztró­fák és gazdasági krízis sokáig emlékeze­tes esztendeje. Mintha minden ártó méreg, amit az idő méhében rejt, az elmúlt tizenkét hónapra áradt volna szét. A háború kezdte. Mikor megkezdődött az év, még nagy erővel tombolt a véres balkáni S­­7.U­­ipa népes szágháborútól re­megett. A diplomácia műszavai ott röp­ködtek a levegőben, egyszerű emberek ajkán. Minden este szívdobogva tért nyugovóra a családapa : senki sem tud­hatta mit hoz a holnap. A határokon állig fegyverben katona­ tömegek, or­szágok ifjúsága állt őrt, fegyverre tett kézzel. Hideg, szívdermesztő üzenetek jöttek, a fagyos orosz tundrák felől s az emberek, a modern élet ideges lázá­ban megviselt emberek, reszketve gon­doltak egy új középkorra, egy friss tatárjárásra. A monarchia ágyúi már­­már készen álltak az indulásra, de délre a fekete sziklák ország felé voltak irá­nyítva a tűzcsövek... Skutari elmúlt, mint egy rémes álom, aztán Albánia jött, új zavarok, a szövetségesek véres és gyilkos marakodása; ez is elvihar­­zott; ekkor már fásultak voltunk és hideg, fáradt közönnyel vettük a híre­ket a szerb-albán összecsapásokról, a monarchia újabb lépéséről. Már nem hittük és féltük a veszélyt. A sok vér gőze, ami felszállt a szemeink előtt egykedvű­vé tette a lelkünket. Ez a pohár is elmúlt tőlünk, lepergett a há­ború véres filmje. De újabb és újabb csapások tettek próbára bennünket. A folyók kiléptek medrükből, falvakat söpörtek el böm­bölve és sok ember nyúlt a koldusbot ólán ' ■ '' •/. ' ás . . ■ vá­gybeá ragadta magával, élete munkáját sem­, misítette meg. A szennyes hullámokban családok boldogsága fuldokolt hörögve. Végtelennek tűnő esőzés mosta el a virágos nyarat. Víztömegek zuhantak alá, a felhők sötét méhéből és elrot­hasztották a lábon álló gabonát­, a szöllő savanyú maradt a tőkén... Sár-­ tengerbe fulladtak a falvak, mint késő, hideg ősz idején. A csapásokból nem tudtunk ki­fogyni. A langyos ősz levegőjén át a borzalmas halál suhintotta meg kaszá­ját: a kolera szedte áldozatait szerte az országban. Világkatasztrófák hírét is sűrűn hozta a táviró. Égő,­ óceánhajók, fel­robbant Zeppelin, száz és száz kis és nagy borzalom szorította össze a szívün­ket. Mintha valami láthatlan, rém, el­szabadult démon szárnyalt volna a le­vegőben. Kevés könyünk maradt elsíratlan. A háború megindította a gazdasági válság lavináját is. Ijedt emberek г halták meg a bankokat és vitték­­ a pénzt, szalmazsákok rejtekébe, fr­nyos­­eperfák tövébe ásni... A pénzügyi depresszió, ami már év előtte ott lebegett a világ fölött, sen bekövetkezett. Sötét lett az or­da­sági életükk­e­l fmi. fénisür­­ti .„átülni, min­­t drágább és kevesebb lett s hmn. Lek az existenciák. Elébb csak Vértelen üzletek gerendái rosk össze s temettek maguk alá­­ embert. Alig vették észre őket,­­ nőttön-nőtt a rengés ereje s a nagy szilárdabbnak vótt házak ereszték recsegni-ropogni kezdtek. I. 11. M. T. Irta: Cserkút­ Adolf, városi levéltáros. — A Pécsi Napló eredeti tárcája.­­­­Mióta a város saját címerének használa­tát egy-két üzlettulajdonosnak bizonyos díjért megeledte, újabban pedig a villamos vasút kocsijait is a városi címer díszíti, élénkebb érdeklődés mutatkozik iránta s a rajta lát­ható bevk értelme felől többen kérnek f­öl­­világosítást. Legutóbb egy itt járt budapesti tábornok nevében fordultak hasonló kérdés­sel a városi levéltárhoz. Vannak olyanok is, akik vitába bocsátkoznak a címeren levő „betűrejtvény'' miatt, anélkül persze, hogy a címeradományozást tartalmazó szabad­alom­­levél auten­tikus címerleirására valaha ki­­v­áncsiak létták volna. Mária Terézia uralkodásának utolsó évé­ben, 1780-ben adományozta Pécsnek a szab. kir. városi privilégiumot és az erről szóló, a város levéltárában őrzött művészi kivitelű kiváltságlevél 21-ik varában a királynő, miként ugyanott ő таи mondja, különös kegyének jeléül tette azt a rendelkezést, hogy az ő saját és szeretett fia, a német-ómai császár nevének kezdőbetűi a város Címerén és pecsét­jén rajtlegyenek (initiales аш, Imperatoris, filii nostri narissimi ac nostri поЦпит litteras I. N­. M. T.) A névjel tehát így olvasandó : II. József­-Mária Terézia. A felséges anya nevét azért előzi meg a fiáé, mert II. József tény­leges német római császár volt. A fejedémi kettős monogramm jelképezi, hogy Pécs kiknek köszöni a földesúri hatalom­tól s az ennek való alárendeltségből történt fölszabadítását, melyet csak több évtizedes kitartó, nehéz küzdelem és súlyos anyagi ál­dozat árán sikerült kivívni. Városunk már 1743-ban kísérelte meg a szabadulást a föl­desúri nyűgtől, de egyházi birtok lévén, a klérus azt az álláspontot foglalta el, hogy az egyháztól jogosan az uralkodó se veheti el, miután az egyházi vagyon elidegeníthetlen. Az impulzust az adta meg a város ambiciózus lépéséhez, hogy­ 1743-ban Győr, mely éppen olyan papi birtok volt, mint Pécs, az ottani klérussal megegyezésre tudott jutni a földes­úri jog megváltása iránt, s ennek folytán a szab. kir. városi kiváltságot is kijárta. Pécs város­a győri példára hivatkozva, emlékiratot nyújtott át Berényi Z­igm­ond gróf pécsi püspöknek s abban ugyanakkora pénzösszeget ajánlott fel a földesúri jog meg­váltása fejében, amekkorát Győr fizetett. A mágnáspüspök mód fölött fölháborodott alattvalóinak vakmerőségén, haragjának több ízben nyomatékos kifejezést is­ adott, nevet­séges nagyzási hóbortnak bélyegezve a jó­részt idegenből ideszakadt németek és bos­­nyákokból álló purgerságnak azt az ostoba merényletét, mellyel az országos karok és rendekhez tartozó klérus ősi nemesi birtokára áhítozik. Egy festő lakott akkor a városban, akit általánosai­ „kis piktor“ néven ismertek. Ezt a püspök iramhoz hivatta és tanácsi széken ülő számára ''tott vese. A kép alá ezt íratta : La Egy alkalommal három elj­ött a püspökhöz . Eszékről, u. m. az ottani ezred parancsnoka az albánia érsek és egy Pejácsevics báró. Berényi püspök a város memorandumat mint közönséges bolondgombát, fölolv neki 1­., azután egy jelentős mozdul­­szamárkép elé tette le az ócsárolt i­a A városházán értesültek ezen , a „kis piktor“-t beidézték és kihalig várost ért hallatlan sértést megírták ben tartózkodó deputátusoknak, hog kancellárián panaszt tegyenek és el­kérjenek, közben pedig türelemmel ... Lak itthon a memorandumot elintéző püspöki feleletet, de ez csak nem akart megérkezni. Mikor végre megunták a hiábavaló várako­zást, küldöttséget menesztettek a várba az ügy alázatos megsürgetésére. A püspök ev­vel fogadta őket : Választ akartok a memo­rorandumra ? Hát nem vagyok én, a ti ura­tok ti pedig az alattvalók ? Csak nem fogok alattvalóimmal levelezgetni ! Van nekem egy jó levelezőm a számotokra : az uriszékem, az majd ellátja a bajotokat! Uriszékem elé ke­rülnek és bűnhődni fognak a fölbujtók, akik még pénzt is gyűjtenek a szegény lakosság körében, hogy Bécsben deputátusokat tart­hassanak. Ezek a deputátusok odafönt fin­om riftiában járnak, zabálnak és isznak (fressen und saufen), mig én itt polgárságot kopott­nak s rongyosnak látom. De hiába uralkod­nak közköltségen Bécsben, én a földesúri jog­ról le nem mondok és ez nem is való ilyen nyo­morult, koldusszegény népségnek! Azt ugyan könnyű elképzelni, hogy a hatalmas klérus ellenszegülése meghiúsított Lapunk - oldalra terjed.

Next