Pécsi Napló, 1914. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-01 / 1. szám
ХХШ. évfolyam Csütörtök 1914 január 11 (7699) szerkesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 кот. Fél évre 12 kor Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Sötét esztendő. Pécs, december hó 31. (—n) Gyászfátyolt lenget felénk a búcsúzó esztendő. Mintha csak a babonások kedvéért történt volna: annyi csapást, annyi fájdalmat és katasztrófát borított ránk ez a tizenhármas, szerencsétlen év. S most, hogy távozik, az örök, nagy múltba zuhan, nem marad utána semmi öröm az emberi szívekben. Mert amit itthagyott, az mint fájó, égő seb, letiport életek, bizonytalan jövő rémétől, sápadtan verejtékező, ijedt emberi arcok, kétségbeesés és a gyász végtelensége. Sötét esztendő volt ez a kilencszáztizenhármas, a véres bábom, az elemek dühöngésének, a világkatasztrófák és gazdasági krízis sokáig emlékezetes esztendeje. Mintha minden ártó méreg, amit az idő méhében rejt, az elmúlt tizenkét hónapra áradt volna szét. A háború kezdte. Mikor megkezdődött az év, még nagy erővel tombolt a véres balkáni S7.Uipa népes szágháborútól remegett. A diplomácia műszavai ott röpködtek a levegőben, egyszerű emberek ajkán. Minden este szívdobogva tért nyugovóra a családapa : senki sem tudhatta mit hoz a holnap. A határokon állig fegyverben katona tömegek, országok ifjúsága állt őrt, fegyverre tett kézzel. Hideg, szívdermesztő üzenetek jöttek, a fagyos orosz tundrák felől s az emberek, a modern élet ideges lázában megviselt emberek, reszketve gondoltak egy új középkorra, egy friss tatárjárásra. A monarchia ágyúi mármár készen álltak az indulásra, de délre a fekete sziklák ország felé voltak irányítva a tűzcsövek... Skutari elmúlt, mint egy rémes álom, aztán Albánia jött, új zavarok, a szövetségesek véres és gyilkos marakodása; ez is elviharzott; ekkor már fásultak voltunk és hideg, fáradt közönnyel vettük a híreket a szerb-albán összecsapásokról, a monarchia újabb lépéséről. Már nem hittük és féltük a veszélyt. A sok vér gőze, ami felszállt a szemeink előtt egykedvűvé tette a lelkünket. Ez a pohár is elmúlt tőlünk, lepergett a háború véres filmje. De újabb és újabb csapások tettek próbára bennünket. A folyók kiléptek medrükből, falvakat söpörtek el bömbölve és sok ember nyúlt a koldusbot ólán ' ■ '' •/. ' ás . . ■ vágybeá ragadta magával, élete munkáját sem, misítette meg. A szennyes hullámokban családok boldogsága fuldokolt hörögve. Végtelennek tűnő esőzés mosta el a virágos nyarat. Víztömegek zuhantak alá, a felhők sötét méhéből és elrothasztották a lábon álló gabonát, a szöllő savanyú maradt a tőkén... Sár- tengerbe fulladtak a falvak, mint késő, hideg ősz idején. A csapásokból nem tudtunk kifogyni. A langyos ősz levegőjén át a borzalmas halál suhintotta meg kaszáját: a kolera szedte áldozatait szerte az országban. Világkatasztrófák hírét is sűrűn hozta a táviró. Égő, óceánhajók, felrobbant Zeppelin, száz és száz kis és nagy borzalom szorította össze a szívünket. Mintha valami láthatlan, rém, elszabadult démon szárnyalt volna a levegőben. Kevés könyünk maradt elsíratlan. A háború megindította a gazdasági válság lavináját is. Ijedt emberek г halták meg a bankokat és vitték a pénzt, szalmazsákok rejtekébe, frnyoseperfák tövébe ásni... A pénzügyi depresszió, ami már év előtte ott lebegett a világ fölött, sen bekövetkezett. Sötét lett az ordasági életükkel fmi. fénisürti .„átülni, mint drágább és kevesebb lett s hmn. Lek az existenciák. Elébb csak Vértelen üzletek gerendái rosk össze s temettek maguk alá embert. Alig vették észre őket, nőttön-nőtt a rengés ereje s a nagy szilárdabbnak vótt házak ereszték recsegni-ropogni kezdtek. I. 11. M. T. Irta: Cserkút Adolf, városi levéltáros. — A Pécsi Napló eredeti tárcája.Mióta a város saját címerének használatát egy-két üzlettulajdonosnak bizonyos díjért megeledte, újabban pedig a villamos vasút kocsijait is a városi címer díszíti, élénkebb érdeklődés mutatkozik iránta s a rajta látható bevk értelme felől többen kérnek fölvilágosítást. Legutóbb egy itt járt budapesti tábornok nevében fordultak hasonló kérdéssel a városi levéltárhoz. Vannak olyanok is, akik vitába bocsátkoznak a címeren levő „betűrejtvény'' miatt, anélkül persze, hogy a címeradományozást tartalmazó szabadalomlevél autentikus címerleirására valaha kiváncsiak létták volna. Mária Terézia uralkodásának utolsó évében, 1780-ben adományozta Pécsnek a szab. kir. városi privilégiumot és az erről szóló, a város levéltárában őrzött művészi kivitelű kiváltságlevél 21-ik varában a királynő, miként ugyanott ő таи mondja, különös kegyének jeléül tette azt a rendelkezést, hogy az ő saját és szeretett fia, a német-ómai császár nevének kezdőbetűi a város Címerén és pecsétjén rajtlegyenek (initiales аш, Imperatoris, filii nostri narissimi ac nostri поЦпит litteras I. N. M. T.) A névjel tehát így olvasandó : II. József-Mária Terézia. A felséges anya nevét azért előzi meg a fiáé, mert II. József tényleges német római császár volt. A fejedémi kettős monogramm jelképezi, hogy Pécs kiknek köszöni a földesúri hatalomtól s az ennek való alárendeltségből történt fölszabadítását, melyet csak több évtizedes kitartó, nehéz küzdelem és súlyos anyagi áldozat árán sikerült kivívni. Városunk már 1743-ban kísérelte meg a szabadulást a földesúri nyűgtől, de egyházi birtok lévén, a klérus azt az álláspontot foglalta el, hogy az egyháztól jogosan az uralkodó se veheti el, miután az egyházi vagyon elidegeníthetlen. Az impulzust az adta meg a város ambiciózus lépéséhez, hogy 1743-ban Győr, mely éppen olyan papi birtok volt, mint Pécs, az ottani klérussal megegyezésre tudott jutni a földesúri jog megváltása iránt, s ennek folytán a szab. kir. városi kiváltságot is kijárta. Pécs városa győri példára hivatkozva, emlékiratot nyújtott át Berényi Zigmond gróf pécsi püspöknek s abban ugyanakkora pénzösszeget ajánlott fel a földesúri jog megváltása fejében, amekkorát Győr fizetett. A mágnáspüspök mód fölött fölháborodott alattvalóinak vakmerőségén, haragjának több ízben nyomatékos kifejezést is adott, nevetséges nagyzási hóbortnak bélyegezve a jórészt idegenből ideszakadt németek és bosnyákokból álló purgerságnak azt az ostoba merényletét, mellyel az országos karok és rendekhez tartozó klérus ősi nemesi birtokára áhítozik. Egy festő lakott akkor a városban, akit általánosai „kis piktor“ néven ismertek. Ezt a püspök iramhoz hivatta és tanácsi széken ülő számára ''tott vese. A kép alá ezt íratta : La Egy alkalommal három eljött a püspökhöz . Eszékről, u. m. az ottani ezred parancsnoka az albánia érsek és egy Pejácsevics báró. Berényi püspök a város memorandumat mint közönséges bolondgombát, fölolv neki 1., azután egy jelentős mozdulszamárkép elé tette le az ócsárolt ia A városházán értesültek ezen , a „kis piktor“-t beidézték és kihalig várost ért hallatlan sértést megírták ben tartózkodó deputátusoknak, hog kancellárián panaszt tegyenek és elkérjenek, közben pedig türelemmel ... Lak itthon a memorandumot elintéző püspöki feleletet, de ez csak nem akart megérkezni. Mikor végre megunták a hiábavaló várakozást, küldöttséget menesztettek a várba az ügy alázatos megsürgetésére. A püspök evvel fogadta őket : Választ akartok a memororandumra ? Hát nem vagyok én, a ti uratok ti pedig az alattvalók ? Csak nem fogok alattvalóimmal levelezgetni ! Van nekem egy jó levelezőm a számotokra : az uriszékem, az majd ellátja a bajotokat! Uriszékem elé kerülnek és bűnhődni fognak a fölbujtók, akik még pénzt is gyűjtenek a szegény lakosság körében, hogy Bécsben deputátusokat tarthassanak. Ezek a deputátusok odafönt finom riftiában járnak, zabálnak és isznak (fressen und saufen), mig én itt polgárságot kopottnak s rongyosnak látom. De hiába uralkodnak közköltségen Bécsben, én a földesúri jogról le nem mondok és ez nem is való ilyen nyomorult, koldusszegény népségnek! Azt ugyan könnyű elképzelni, hogy a hatalmas klérus ellenszegülése meghiúsított Lapunk - oldalra terjed.