Pécsi Napló, 1914. július (23. évfolyam, 146-173. szám)
1914-07-01 / 146. szám
XXIII. évfolyam Szerda, 1914 julius 1 Szerkesztőség és kiadóhiatal: Ъunkácsy Mihály u.’ 10. Kéziratok nem adagnak vissza Szerkesztőségi telefon 109.- adóhivatali telefon 27. NAPLÓ Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS Előfizetési árak : Egész évre 24 kor. Fél évre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A Nyilt-tér sora 60 filér. Alkirály és országainak gyásza. Az aratás ünnepét, mely a magyar gazdaság életben a legfontosabb, ezúttal V zfoltok festették pirosra. A véres ppek ott törtek elő a két nemes emiri élet halandó hüvelyéből, a benyák főváros, Sarajevo egyik utcánely emberi élet drága és é volt mindannyiunknak. Nincs a gyalázatnak és alávalóságnak olyan kifejezése, mellyel méltókéiért lehetne kifejezni azt az allagot, melyet a szerb bérencek színek.degen területen Ausztria-Magyarország leendő uralkodója, a hatás és tetőtől talpig férfi, Ferenci, Feinánd és élete hűséges ősze is társa, Hohenberg Zsófia here,g ellen elkövettek, mely meténytnek néhány pillanatnyi kir utás mindketten kint rácul esett . Mint oly gyakran, az órait orgyilkos mesterien célzott és akiket a szeretet vezetett az annektált új ország népei közé, melyek részére ezen annexió a jobb idők elérkeztét jelentette, hogy elmaradottságukból és rabszolgaéletökből kiemelve e félvad néptörzset, azokat a civilizáció áldásaiban részesítse, a szeretet ott gyűlölettel találkozott, a fanatikus, címeres, született gazemberek részéről és két nemes szív megszűnt dobogni, pedig mennyi jót és szépet reméltek még az élettől saját és majdani népeik javára. Szomorú, feledhetetlenül fekete nyomokat hagy ezen két ünnepnap a monarkia összlakosságára, melynek ez tán kinyitja a szemét, hogy a szeretet egymagában nem kormányzati eszköz, hanem a fanatikus őrülteket, akik a meggondolatlan fiatalság soraiból szerzik gyilkos szándékaik kiviteléhez a végrehajtó eszközöket, csakis oroszországi eszközökkel lehet féken tartani. A vad embereket láncon kell vezetni, mert ezek csak bitorolják az ember nevét, azokat megszelídíteni a jóság, emberszeretet semmiféle eszközeivel nem lehet. Vannak emberek, akiket el kell nyomni, akiket meg kell fosztani egyéni szabadságuktól, mert nem urai cselekedeteiknek és olyan nemzet mely miként a szerb nemzet, úgy végezett uralkodójával és annak feleséségével, miként ezt a szerb összeesküvő tisztek tették, nem tarthat arra számot, hogy őket a civilizált, gondolkozó és cselekedeteit ellenőrizni tudó népek közé számítsák. A trónörökös pár meggyilkolása és ezzel párhuzamosan az albániai események, ahol az ő saját felszabadításukra kirendelt fejedelmi sarjnak teszik a fanatikusok lehetetlenné, hogy megkezdje a javukat szolgáló reformmunkát, ezen események előtérbe állították a balkán problémát, mely Bismarcknak sohase volt kedves, aki ezen vad népekről, semmit sem akart tudni. De jobb véleménye volt róluk a mi nagy külügyminiszterünknek, Andrássy Gyula grófnak, aki vállalta a missziót, hogy csapataink elfoglalják ezen minden kultúrát nélkülöző országokat és a mi sok nemzetiségű bajunk mellé kaptuk még Bosznia és Hercegovinát, mely országokban ezideig kevés örömünk telt és most a trónörökös pár tragikus vége, nem igen fokozhatja az ezen országok jóvoltáért való áldozatkészségünket és hajlandóságunkat. Igaz, hogy a horvátországi és boszniai merénylők szerb nemzetiségűek, de azok is csak úgy cselekesznek, amilyen tettre őket környezetükben buzdítják. A merényletnek épenséggel nem antidinasztikus érzelemből kell fakadnia. A merénylők ép úgy gyűlölik a királyokat, a politikától és uralkodástól tartózkodó királynőket, mint a köztársasági államfőket. Rómában a legnagyobb, legdicsőbb uralkodó Julius Caesar összeesküvésnek esett áldozatul. Erzsébet királyné szívét Luccheni tőre járta át. Sadi Carnot, a francia köztársasági elnök épúgy áldozata lett egy merényletnek, mint ahogy Mac Kinley, az északamerikai egyesült államok elnökének életét Buffalóban merénylő oltotta ki; egyik se volt királyi sarj, a népek választottjai voltak, de akik kormányzásra kaptak megbízást a népek millióitól, jól is teljesítették hivatásukat, mégis a gyilkolás őrülete őket se kímélte meg és az ideiglenesen nyert hatalmat is életökkel kellett megfizetni. Merénylők, gonosz bűnösök, akiknek saját életök ép oly közömbös, mint azoké, akiktől igen gyakran hiúságból,a föltünési vágyból meg akarják szabadítani „az elnyomottakat”, mindig voltak és lesznek, a merénylőket kipusztítja az igazságszolgáltatás, vagy a népharag, de a merénylet fogalma mindig élni fog és akik magasságokban trónolnak, azokhoz mindig hozzáférkőzhet az emberi ragadozó állat, a bestia, melynek se lelke, s szíve nincs. A sarajevói gyilkos egy pillanatig habozott, amikor a trónörökös mellett ott látta annak jóságos feleségét, de habozása csak egy pillanatig tartott és a gyilkos álom már kioltotta Zsófia hercegnő életét is, mely oly szép, oly gazdag volt eseményekben, hogy szerelmi idilljének csakis tragikus lehetett a befejezése. Kétségtelen, hogy ami Sarajevóban történt a nagy könynyelműségről és elbizakodottságról tesz tanúságot, melyben az ottani intéző körök leledzettek. A tróni örökös nem kívánta a széleskörű rendőri intézkedéseket, úgy mondják, de a merénylő már vád alatt állt hasonló kísérlet miatt, ki is volt tiltva Sarajevóból és mégis ott járt szabadon, fölismeretlenül a rendőrök, csendőrök és detektívek sorfala előtt. Nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy ennek a merényletnek nem lett volna szabad megtörténni és azt meg kellett volna hiúsítani. Ferencz Ferdinánd maga is kereste a veszélyt, mert hisz a sikertelen bombamerénylet után már látták, hogy összeesküvés működik, kérték a trónörököst, kerüljön el egy esetleges újabb merényletet, de az őt mindig jellemzett kötelességtudással nem akart programjánál- Lapunk száma 12 oldalra terjed.