Pécsi Napló, 1914. október (23. évfolyam, 235-261. szám)

1914-10-01 / 235. szám

1914 október 1. „Pécsi Napló” méltó keretbe került. Az ágyút őrző katonák boldogan mesélték el, mily bravúrral hozták el az ellenséges táborból a hosszú Tomot, melyet egy véres rohamnak harácsoltak el és tettek az ellenség részére hasznavehetetlenné. Háború a gazdasági téren. Pécs, szept. 30. Aki visszaemlékezik azokra a vámpolitikai küzdelmekre, amelyek időről-időre forrongásba szokták hozni egyes országokat, az tudhatja, hogy béke idején is vannak izgalmas csaták. A jobb megélhetési viszonyokért való küzdelem, hogy ha nem is jár véres csetepatékkal, minden körülmények között figyelemre méltó, mert hiszen ezekben a küzdelmekben leginkább az öntudat dolgozik, saját gyengeségünk, vagy erőnk öntudata. Ha ez az öntudat cserben hagy, akkor elveszett a hadjáratunk. Ha könnyelműen kiszolgáltatjuk saját erősségünket, akkor az ellenség 42 centiméteres kaliberű mozsarakból szórja ránk a pusztító srapnelt, vagy gránátot brüsszeli csipke, vagy angol szövet alakjában, holott mi csak olcsó cukorral és még olcsóbb nyerstermékekkel védekezhetünk a gyártási rafinéria mesterművei ellen. Ne becsüljük le tehát azt a jelszót, amelyik arra hív fel bennünket, hogy jövőben fokozottabb mértékben védekezzünk a velünk ellenséges lábon álló országok beözönlő termékei ellen. Vessünk egy pillantást a külkereskedelmi mérlegünkre s szinte elrémítő, hogy mennyi pénzzel adózunk évek hosszú során át azoknak az országoknak különböző ipari és más egyéb termékekért, amelyek nekünk hadat üzentek. Sok-sok millióra rúg ez a nemzeti vérveszteség, és sajnos a vérveszteséget a legritkább esetben okozta a szükségszerűség, a legtöbbször az emberi hiúság volt az előidézője, az idegeknek és a szervezetnek az a túlfinomultsága, amely beteggé sorvasztja magát, ha valamely portéka nem angol származású, vagy nem brüsszelli és párisi eredetű. A Dunaparton napi sétájukat végző nyeglék valódi külföldi származású ruházata, lelkes honleányaink párisi és angol műtermekből kikerült drága pénzen megfizetett divatcikkei járultak leginkább ahhoz, hogy ebből az országból milliók vándoroltak idegenbe, holott ha az ország minden egyes lakójában meg volna az a sokat emlegetett A K....a szerkesztője, semmit sem hallott az ágyúzásból, hanem az igazak álmát aludta. Tőle döröghettek az ágyuk, sőt az nem zavarta. Kérdi a délelőtt folyamán : — Igaz, hogy éjszaka ágyaztak ? — Igaz bizony ! — Hej a bagoly csípje meg, én nem hallottam belőle semmit. Mégis csak igaz tehát a közmondás, hogy vannak emberek, akiktől akár ágyukat sütögethetnek, — még arra sem ébrednek föl. Eddig nem hittem, — de most már nem kételkedem benne. Végül pedig sokaknak okulására, nem mulaszthatom el, az alábbi epizód közreadását. Vonják le belőle a tanulságot, kiket illet. Főszereplő a k...i járás főszolgabirája. Kedves szimpatikus férfi, minden szépért és jóért lelkesülni tudó, kit mindez ideig ,fényes glóriaként övezett a baráti szeretet és tisztelet. Legutóbb azonban mintha vesztett volna fényéből ez a glória, nem csekélyebb oknál fogva, minthogy a főbíró kezdte nagyon sötét színben látni a jövőt. Barátai nehezteltek is reá eléggé, de nyíltan egyikük sem akarta a szemébe mondani, hogy az ő pesszimizmusa, nem tetszik nekik. Történt egy alkalommal, hogy a községben tartózkodó katonaság tüntető fölvonulást rendezett, fáklyás szerenáddal és többek közt a főbírót is szerencséstette, ki az erkélyen állva, fogadta a lelkes ovációt, puritán szellem, akkor a hiúság kielégítésére elpazarolt cikkek ára ma a nemzeti vagyont, a nemzeti tartalékot gyarapíthatná. Még veszedelmesebb ránk nézve a külföldről importált szellem, amely valósággal tunyává tesz bennünket és fokozatosan levetkőzteti régi hagyományos erkölcseinket. Nemcsak nevetséges, de egyúttal szomorú látvány is az Isten háta mögötti falvakban látni a jegyző-kisasszonyt a legnagyobb sár közepette olyan szabású ruhában lépkedni, amilyenben a párisi körutak félvilági hölgyei parádéznak. Szegény teremtés lépni sem tud új szabású ruhájában, de azért felveszi, mert divat s lehet, hogy a szövet becsületes cseh gyártmány, de a szellem, amely a ruhát alkotta, francia, vagyis reánk nézve idegen és ellenséges, a becsületes magyar felfogással és természettel, amely gyűlöli a mozgásban való korlátozottságot homlokegyenest ellenkező. Ne feledjük el azt, hogy a külföldi cikkekkel együtt a külföldi szellemet, gondolkodásmódot, legkivált az elpuhultságot plántáljuk be a haza földjébe. Van-e erre szükségünk ? Van-e szükségünk arra, hogy a mostani háborúban az elpuhultságunk verjen meg bennünket, vagy ha mondjuk, testileg meg is van bennünk az ősi virtus, van-e szükség arra, hogy jövőben azért legyünk minden közgazdasági háborúban vesztesek, mert milliókat és milliókat áldozunk olyan nemzeteknek, amelyek bennünket ma is ázsiai színvonalúaknak tartanak. Itt a legfőbb ideje tehát annak, hogy a háborút szenjük meg gazdasági téren is azoknak az országoknak, amelyek velünk ellenséges viszonyban vannak. Sokat harcoltunk a szerb marha és disznó ellen, mert tudtuk, hogy Szerbiából a marhával és disznóval egyetemben csak a dögvész kerülhet hozzánk. Ki kell terjeszteni ezt a harcot nyugat felé is, onnan az erkölcsi dögvésznek lehelete csapódik felénk. Az a ravasz kalmárszellem, az ízlésnek az a mesterkéltsége, amelyik a két nyugati országból a kultúra álorcája alatt egész világra kiterjesztette csápjait, nagyon erősen behálózott minket is és szipolyozta életerejünket. Itt van a legfőbb ideje, hogy a polypkarok ölelését lefejtsük magunkról. Legyünk tudatában annak, hogy szorgalommal, kitartással mi is eljuthatunk a gazdasági fejlettség olyan magas színvonalára amilyenen a nyugati állítólagos kultúrnemzetek vannak. Addig azonban míg idáig eljutunk, legyünk puritánok és kissé igénynélküliebbek. Mint már emlitem, nagyon szerette őt mindenki és csakhamar felhangzott, — halljuk a főbírót, — halljuk ! — Mint jó szónokhoz illik, nem kérette magát sokáig. Katonák! — kezdé beszédét, messze csengő hangon, melyet mindenki áhitatos csendben hallgatott. — Nehéz idők, súlyos megpróbáltatások hosszú sora nehezedett újból, sokat szenvedett hazánkra. Magunk és fegyvertársaink ellen esküdött a félvilágnak minden gonosz szelleme. Vájjon lesz-e elég erőnk megküzdeni velük és győzni az igazság tündöklő fegyverével ? A tömegből egy népfelkelő, borízű hangja szól közbe, melyből nyíltan érzik a lekicsinylés : — Ugyan sohsem féljen az ur, amig minket lát. Mindenki egyaránt okulhat e kis történetből és ép úgy levonhatja a tanulságot, mint levonta a főbíró ur is, — barátai őszinte örömére. Nincs is közülünk senkinek oka pesszimistának lenni. Minden áldott nap közvetlen meggyőződést szerezhetünk fegyvertényeinkről, a végnélküli lelkesedésről és fiaink halált megvető bátorságáról, — a sajtó útján. Higgyünk, reméljünk és bízzunk! Ha tudják katonáink, — hogy hisszük bátorságukat, reméljük fegyvereink győzelmét és minden bizalmuk bennük vagyon, — mint harcos titánok rohannak az ellenre és holnap uj győzelemről hoz hírt a táviró.—Г Pl. HÍRROVATUNK. J Nem tudom vájjon az a golyó, amelyet lenn Szerbiában az ország eszének szántak, talált-e ? Ugy mondják, hogy nem. Nem tudom, hogy mily érzés indított állítólag tiszteket arra, hogy ebben az időben, az ország nyugodt, higgadt fejének eltávolítására revolvert ragadjon. Nem tudok tulajdonképpen mást, mint azt a röpke hírt :■ Pasicsra rájöttek, és mégis valahogy e mögött színpaddíszlet takarta dráma utolsó felvonásokat sejtek. Sejtem, hogy ebből a háborúból ott lenn újra királygyilkosság lesz. Újra egy bűnnel több lesz, egy okkal nyomosabban lesz megérvelve az ítélet Szerbia ellen. Hogy aljas volt ? Hogy mig fennállt, vér, csak vér folyt örökké körötte és olyan volt, a maga kicsiny semmiségében, mint hajdani nagyságában Néró. Ezt tudjuk! Néró, az őrült római cézár. A nagy hatalmi kényur, ki Rómát gyújtatta fel, hogy megénekelhesse, ki vérfürdőkben gyönyörködött a cirkusz maximus páholyában, smaragd monokliján keresztül. Ő őrült volt. Az örökös vér elvette eszét a beképzeltség, a hatalom tudata megfosztották mindentől, ami józan volt benne. De neki szabad nem őrültnek lenni. A hatalmasoknak, a nagyuraknak, örök privilégiuma az, hogy ész nélkül is azok maradnak, amik ésszel lettek volna. De Szerbia ? Kis apró, Néró ábrándokkal, vágyakkal, hajlamokkal megvert, nyomorult picinség, mit akarsz te, mit akartál te ? Álmad mik voltak, vannak, de nem lesznek majd meglátod a végítélet után : kártyavárak voltak ! A gyámoltalannak, a kicsinynek kell az ész. Máskép el kell pusztulnia. A szerb plebs és a szerb katonaság élén a királyi dinasztiával már elvesztette eszét. S most maga ítélte el magát. S a világháború rugójának felszabadítója, Pasics is már szálka a szerb soldateszka szemében ? A legbutább, barbárabb semmiség megfogja eztán az ásót, hogy ne csak minekünk, hanem magának is ássa azt a sírt, a mibe bele fog zuhanni ez az elátkozott ország. II. A király névünnnepe. Október 4-én vasárnap délelőtt 10 órakor a király névünnepe alkalmából ünnepélyes istentisztelet lesz a vártemplomban, melyet Zichy Gyula gróf, pécsi püspök fog bemutatni. Az ünnepi misére meghívják a polgári és katonai hatóságokat és a két törvényhatósági bizottságot. — A kitüntetett külügyminiszter. Ő Felsége megengedte, hogy Ungarschitzi gróf Berchtold Lipót, a cs. és leír. Ház és a külügyek minisztere a chilei ,fal merítő II. oszt. aranyérmet elfogadja és viselje. Végre egy ország, mely még nem üzent hadat a monarchiának és melytől még rendjelet is el lehet fogadni. — A város közgyűlése. Október hó folyamán a sürgősebb természetű ügyek elintézése végett, közgyűlést hiv egybe a város polgármestere. A közgyűlés napja még nincs meghatározva. A jövő évi költségvetést nem ez alkalommal állapítják meg, mert ennek provideálása a jelen viszonyok között még nem történhetett meg. A háborús szituáció is befolyásolja ugyanis a költségvetés összeállítását, illetve az egyes tételek előirányzását. A város jövő évi budgyéjének tárgyalása tehát egy novemberben megtartandó közgyűlésen fog megtörténni. — Érdekeink védelme a külföldön. A cs. és kir. közös külügyminiszter értesítése szerint alattvalóinknak és érdekeinknek az ellenséges államok területén való védelmét Oroszországban, Franciaországban, Angliában és Szerbiában (Új-Szerbia kivételével, hol erre Olaszország vállalkozott), az Északamerikai Egyesült Államok, Montenegróban pedig Görögország, illetve a jelen időpontra nézve ideiglenesen Olaszország vállalták el. A kff. és kir. közös külügyminiszter ezen közléséhez hozzáfűzte, hogy az Északamerikai Egyesült Államoknak Szerbiában meghatalmazott követe Bukarestben székel. 3.