Pécsi Napló, 1915. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1915-01-01 / 1. szám

2. történetét, azokat a rettenetes megpró­báltatásokat, a­melyeket ez a nemzet átélt; nem féltjük fajunkat, nem félt­jük országunkat. Ebből a szörnyű harc­ból is győztesen fogunk kikerülni s meg­mutatjuk a világnak, hogy életképes, erős nemzet vagyunk, melyet a szláv gyűrű francia és angol segítséggel se fojthat meg. Élni fogunk tovább s ellen­ségeinket kijózanítjuk a fölfuvalkodott­­ság s határt nem ismerő hatalmi tul­­tengés hóbortjából. Élni fogunk s­ majd ha behegednek sebeink és anyagi ká­rainkat lassankint kiheverve uj erőre kapunk , lesz még nekünk boldog új­­esztendőnk, a­milyen még soha se volt. A háború eseményei. A német harcok nyugaton és keleten. Berlin, december 31. A nagy főhadi­szállás jelenti: A nyugati hadszíntéren és a tengerparton általában nyugalom volt. Az ellenség tüzérsége tüzelését Wertende fürdőre irányította és a házak egy részét ö­sszerombolta, a­nélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Reims­tól délkeletre az Elger-Auberge hídnak általuk történt felrobbantása alkalmával egy egész francia század megsemmisült. A chalonsi táborból északra ellenünk inté­zett erős francia támadásokat mindenütt visszavertük. Az Argonok nyugati ré­szében csapataink több egymás mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelentékeny tért nyertek, miközben több mint kettőszáz­ötven franciéit elfogtak. Flitret környékén, Toultól északra a franciák támadási kí­sérletei meghiúsultak. Felsőelszászban, Sennenheimtól nyu­gatra a francia támadások tüzelésünkben mind összeomlottak. A franciák a birto­kunkban lévő Steinbach falunak rend­szeresen sorra minden házát rommá lőt­ték. A mi veszteségeink mindazonáltal csekélyek. Egyszázharminch­atezer orosz hadifogoly. Berlin, december 31. A Wolf-ügy­­nökségnek a nagy főhadiszállásról szer­zett értesülése szerint a Lengyelország­ban harcoló német­­csapatok a Lodz és Lovici harcokkal kapcsolatos üldözés so­rán több mint ötve hatezer foglyot ej­tettek és sok ágyút és­ gépfegyvert zsák­­mányoltak. A Lengyelországban novem­ber tizenegyedikén megindult offenzíváink összes zsákmánya tehát ezzel egyszáz­harminchatezer hadifogolyra, száznál több ágyúra és háromszáznál több gépfegy­verre emelkedett. (Miniszterelnökségi sajtóosztály.) decemberi alkony. Boro­lgó sejtés, édes félhomály..., A tűz világít át a kályha résen. És megmozdul, és él ma a szobám Minden kis nipp­je... akár a mesében, És össze sug-bug szomszéd szobában Az ó-barokk kis szalon garnitúra S a távoli városház tornyában Törten, mélán kilencet üt az óra. Az ablak most csendes nyikorgással Tompán rezegve kinyílik magától Enyhe szellő érint fugalmával ...És megremegek gyengéd, lágy csókjától. ...Ijedten megdermednek a nippek. Fénylő üveg szemek, porcellán kacsák. Mi volt ez ! — A halottak szennek ? A túlvilágról egy baráti csók. Gizi. Egy rétikus emlékirataiból. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — Irta: Lánc. .. .Formás alakommal­, bársonyos, gyön­gyös ruházatommal sokáig kellett csillogó börtönömben — a fényes „Schreiner és Fiai“ divatkereskedés egyik hatalmas kira­katában — sínylődnöm. Pedig én szerettem volna már mielőbb megismerni a nagyvilá­got, az emberek szokásait, életét, lelkivilá­gát... Mert sejtettem, hogy még az nem Kopenhága, december 31. (Eredeti távirat.) Moszkvában tanárokat és diá­kokat tömegesen tartóztatnak le. Odessá­ban is komoly forrongás jelenségei ész­lelhetők és zavargásokat fojt el a rend­őrség. A minden, amit én abból börtönöm üvegfala előtt lezajlani láttam. Az bizonyára több. Izgatóbb. Tanulságosabb. És én tanulni vágytam... Egy szép tavaszi napon végre ütött a szabadulás órája. A kirakatból egy suhogó selyembe és drága csipkékbe öltözött sudár termetű delnó gyönyörű, fejfekete szeme elé kerültem. Kedvtelten nézegetett. Majd több fényes kerek korongot (ő ,,pénz“-nek ne­vezte) hagyott helyettem a gazdám felesé­génél, ki az ajtó mellett egy asztalnál ült. Úrnőm karján benső örömmel hagytam el az előkelő boltot. Az után minden érde­kelt, minden izgatott: a házak, a kirakatok, a kocsik, a nyüzsgő embertömeg... minden. Majd úrnőmet kezdtem tanulmányozni. Feltűnő szép hölgy volt. Még leánynak lát­szott. Éjfekete hullámos haja mintegy ében­fakeretbe foglalta barna arcát. Bogárfekete szemeiből tűz és életkedv sugárzott. Bizo­nyos kedves, jólálló hamiskás mosoly ját­szott mindig szemeiben a szája szögletén. Többször meg is simogatott. Nagyon tet­szettem neki. De ő is nekem. Vettem észre azonban, hogy mások is ép így voltak vele. A fiatalemberek nagy érdeklődéssel tekint­­gettek kalapja alá, sőt meg is fordultak utána. Beültünk egy gyorsan mozgó kocsiba (az emberek villamosnak hívják). Egyszer csak, mikor rövid időre megállt a kocsi, egy megnyerő arcú fiatal úr is felszállt s velünk szemben foglalt helyet. Úrnőm elpirult. Az pedig egy percre se vette le rólunk tekintő-Rotterdam, december 31. (Eredeti távirat.) Daily Mail jelenti: Galaisból a németek a Bathune-calais-i vonal ellen erős támadást intéztek. Több ponton áttörték a vonalat. Heves volt a támadás a Post-Hubert-lguranchi vonalon is, ahol az indusok védték a pozíciókat, de a győzelem a németekké volt. A győzelmet rettenetes kézi­tusa előzte meg. A néme­tek Rheimsot ismét ostromolják. A né­met tüzérség a volros közvetlen közelében dolgozik. Armentierre az elmúlt héten ezernél több gránát esett le. A pusztulás leírhatatlan. — Az elrabolt új egyptomi kedive. Berlin, december 31. (Eredeti táv.) Egyptomi bennszülöttek, akik most ér­keztek Egyptomból, merész fantáziára valló hírt terjesztenek. Ezen hírek szerint egy Zeppelin léghajó meglepte Alexan­dria városát, épen amikor az új kedive, Husszein Kemal koronázási ünnepélyére ment. A léghajó tisztjei fölszedték a hajó kosarába a kedivet és a meglepett nép arra egy lövést se irányított. Hír szerint Anglia már új szultánt nevezett ki Egyp­­tom részére. (Ezen merész rablási história hitelességéért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) tét. Úgy éreztem, hogy úrnőm egy kissé egész testében megremeg. De csak egy szem­pillantásra. Azután teljesen nyugodtan né­zett bele ő is a fiatalember szemébe... A kocsiban mindig kevesebben maradtak. Egyszer csak úrnőm engemet, az elő­kelő, finom divatcikket, szép lassan... a kocsi padlójára ejtett... Zsuppsz! Ez a minősíthetetlen eljárás egyszerre kiirtott be­lőlem minden rokonszenvet úrnőm iránt. Finom érzékem ugyanis azt súgta, hogy ez a leejtés szándékos volt. Sőt apró lábaival még gyengéden­be is csúsztatott az ülés alá. Mérgemben bevonultam az ülőpad leg­végső zugába, s ott a porban (oh balsors !) a cigaretta­végek és eldobott villamosjegyek között sírtam el csalódásom és megalázta­tásom keserű könnyeit. Jó darabig mi se történt. — Sziv-utca. Szakaszhatár, hangzott a kalauz ajkáról. Úrnőm felállott. Készült kiszállani. — Jaj a retikülöm, sóhajtá elég hango­san. S izgatottan keresni kezdett (csak ott nem, hol kellett volna). (— Engem ugyan meg nem kaparitasz, sziszegtem magamban.) De az előbbi fiatalember mindjárt segí­tett neki keresni. Egy perc alatt felfedezett, s átnyújtott. — Tessék. Megtaláltam. Bizo nagy kár lett volna ezért a gyönyörű holmiért... Úrnőm nagyon hálálkodott neki, még az utcán is (mert ő is leszállt velünk). — Különben, ha megengedi. Balajthay „Pécsi Napló" 1915 január 1 A keleti hadszíntéren, Keletporosz­­országban és Lengyelországban a Visz­tulácat északra fekvő részében a helyzet változatlan. A Bzura mentén és ettől keletre a harc tovább folyik. Rana tájé­kán támadásunk előbbre haladt. A Pilica keleti partján a helyzet változatlan. (Miniszterelnökségi saj­tóosztály.) A kárpáti harcok. Budapest, december 31. (Ered. táv.) A Nap jelenti, hogy Lupkovnál az oroszok előrenyomulásért­­megállították. Bukovinában az ellenség Zablje felé előretörést kísérelt meg, de visszavertük. A Tatárhágó meg van erősítve, tá­madás innét nem várható. Toronyán foly­nak a harcok. A helyzet itt reánk kedvező. Budapest, december 31. (Ered. táv.) Az Esti Újság tudósítója jelenti, hogy az ellenséget Uzsokon túl, Galíciában ül­dözzük. Az orosz több támadást kísé­reltek meg, de zavezettek. Beregben folynak még a harcok. Forrongás Oroszországban. A nyugati harctérről. Budapest, december 31. (Ered. táv.) A Pester Lloyd jelenti: A flandriai har­cokban a monarkia motorütegei is részt­­vettek és az ellenség megfigyelő tornyát elpusztították. Egy fogságba került fran­cia tiszt lemondással jelentette ki: „A sikertelen offenzívát a fronton lévő Poin­caré tiszteletére megkezdtük”. Öt angol kémet, akik papi, apáca és német katonatiszti ruhába bújva a­­ mo­narkia motorágyúinak pozícióját akarták kikémlelni, elfogtak. Kitchener lord angol hadügyminisz­ter, J­off­re a francia és French az angol hadsereg főparancsnoka a napokban Ca­­laisban haditanácsot tartanak. Calais ellen.

Next