Pécsi Napló, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-16 / 61. szám

2. sebesültön kívül négyszáznál több oroszt fog­tunk el, akik a közelharcban megadták ma­gukat. A Dnyesztertől délre fekvő állások előtt is harcok fejlődtek. Az ellenség jelentékeny gyalogsági hadereje által indított támadás csapataink leghatásosabb tüzelése folytán csakhamar megakadt, majd az ellenség nagy veszteségei mellett teljesen összeomlott. Od­ába­ keletre gyalog előnyomuló ellenséges lovas­ságot ismét visszaveteltükn He fer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A franciák fertőző gránátjai. Berlin, március 11. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadiszintér: Néhány ellenséges hajó tegnap délután a La Panne—Nieuporttól északra fekvő részéről eredmény nélkül tüzelt állásainkra. Neuve Chapelle mellett egy elszigetelt­ angol támadástól eltekintve, amelyet vissza­vertünk, csak tüzérségi harc volt. A Champagneban a franciák tegnap Louaintól keletre és és Mesniltől északra megismételték részleges támadásaikat. Csa­pataink Mitzében az ellenség súlyos veszteségei mellett valamennyi, támadás összeomlott. A Vogézekben a harcok a jobb időjárás beálltával ismét megindultak. A franciák most az Argonnokban is a kézi gránátok új fajtáját alkalmazzák, ame­lyek arra valók, hogy robbanásukkal megfertőz­zék a levegőt. A tegnapi harcokban ismét olyan gyalogsági robbanó lövedékek használatát is meg­állapították, amelyek célhoz érésük alkalmi­al lángot vetnek. Keleti hadszíntér: Keleten a helyzet vál­tozatlan. Legfelsőbb hadvezetőség: A török főhadiszállás jelentése: Konstantinápoly, március 14. A főhadi­szállás közli: Három nap óta az ellenség nem tett komoly támadó kísérletet a Dardanellák ellen. E hónap 11-én éjjel­ hét aknakereső hajó, egy cirkáló és néhány torpedónaszád, védelme alatt közeledett az aknavonalhoz, könnyű ütegeink azonban megrongálták a cir­kálót és elsülyesztettek két aknahajót. Egy har­madik aknakereső hajó aknába ütközött és elsülyedt. Az ellenségnek az a kísérlete, hogy az aknákat eltávolítsa, e szerint teljesen meg­hiúsult. A többi harctérről nincs nevezetes je­lenteni való. Honvéd hadapródiskolánk ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Pécs, márc. 15. * A háború teljességében fölforgatta a katonai ünnepségek megszokott dátumát. Tavaly kétszer is volt zászlós avatás a pécsi honvéd hadapródiskolában, mely oly szép számmal adta eddig is a tiszteket a mi hősi­esen küzdő honvédségünk részére és ma, nagy szabadságünnepünk évfordulóján a har­madéves, a nagyváradi intézet volt növendé­keivel kiegészített harmadéveseket, akik meg­­kettőztetett szorgalommal voltak azon, hogy a nagy anyagot a megszokottnál gyorsabb időben magukba szívják, ma már zászlósokká avathatták. Korra tán még fiatalok, de máris megférfiasodva, azon nagy idők beha­tása alatt, melyeket most átélnek a monar­­kia és magyar haza vénei és fiataljai. Egytől egyig mind olyan ifjak, akik önként mentek volna lelkesedéssel a frontba, ha nem szép hivatásuk parancsolná őket oda. Az ünne­pélyes fölavatásra, melyet Mándoky Sándor intézeti plébános által bemutatott szent­mise előzött meg, egybegyűltek az uj zászló­sok egy részének hozzátartozói, akik ezen magasztos ünnepre az ország távoli részeiből is Pécsre jöttek, ott voltak Zichy Gyula gróf, pécsi püspök, aki mellett Szily Tamás Bara­­nyavármegye és Visy László dr. Pécs szab. kir. város főispánjai foglaltak helyet; ott láttuk Szenge Ferenc Baranya vármegye alis­pánját és Nendlvich Andor kir. tan., pécsi polgármestert, Streicher József és Igaz Béla dr. kanonokokat, Buzássy Ábel cistercita főgim­náziumi főigazgatót, ezen intézet és az állami főreáliskola több tanárát, Vodicska Ferenc itélőtáblabírót és a püspök kíséretét. Nagy számban láttuk ott a tisztikart is, élén Crozek vezérőrnagy, kassai kerületi parancsnokkal és a többi itt időző parancsnokkal és idegen ezredek zászlóalj parancsnokaival. Az ünnepség a Rendeleti Közlöny mai, a pécsi hadapródoknak zászlósokká való kinevezését tartalmazó részének fölolvasá­­sával vette kezdetét, mire Mándoky Sándor intézeti plébános mon­dott rövid, de markáns beszédet, üdvözölvén az uj hadapródokat. A mai nagy nap törté­nelmi nevezetességéből indult ki, mely szent napja minden magyarnak, mert ezen virradt a magyar szabadság, ezen teremtették meg­ a márciusi ifjak a szabadság, egyenlőség és testvériség napját, melyet most a szövetke­zett legsötétebb absolutizmus és a merkan­­tilis érdekek hajhászai el akarnak tőlünk rabolni. Ezért támadták meg hazánkat, a monarkiát és annak hűséges szövetségesét, a német birodalmat, de az igazságért való hitunkban mellettünk volt eddig az Isten és továbbra is kisérni fogja hadseregünket a királyért és hazáért folytatott nemes küz­delemben. Magyarország Boldogasszonyának könyörgése kiséri fegyvereinket diadalról­­diadalra. Szól az ifjaknak most letett eskü­jéről, mellyel fogadalmat tettek, hogy a Hazát ha kell utolsó csepp verőkkel is meg­védelmezik. Isten sohase hagyta el a mi Hazánkat és dicső elődeink ezen nemzetet nagggyá tették. Ma nem csak az Istennek, hanem mindannyiunk atyjának, I. Ferencz Józsefnek is esküt tettek a hadapródok, hogy megvédik és egy talpalatnyit se enged­nek át annak­ országából az ellenségnek: „Becsülettel élünk és halunk a Hazáért, Királyunkért”, így szól ezen intézet jelszava. Ezt kell szem előtt tartani minden esetben, mely most a katonára vár és amíg teljes bizalommal, dagadó kebellel pillanthatunk vissza a közelmúltra ég telve jó reménység­gel a jövőbe érezzük a gyász fájdalmát is, amikor elesett vitézeink felé száll emlékezé­sünk, akik példát mutattak arra, miként kell a szent fogadalmat a harc mezején is megvalósítani. Becsülettel élni és ha kell meg is halni, ezen jelszó kisérjen a reátok váró nehéz és szép ütőn. Ezen jelszó és Isten áldása legyen veletek. A plébános lelkesítő szavainak elhangzása után az ifjak a Szózatot énekelték, majd Berrás Miklós alezredes, intézeti parancs­nok, lendületes beszéde következett, mellyel elbúcsúzott a hadba vonuló fiatal zászlósok­tól, első­sorban megemlékezve azon gyermek­­ifjakról, akiktől e helyütt nemrég búcsúz­tunk, akik elsőnek mentek el az iskolából egyenesen a harctérre, akik még pelyhedző állakkal hagyták el az intézetet, hogy mind­járt szembe kerüljenek és verekedjenek a megszámlálhatatlan lomha tömegekkel, me­lyeknél úgy hullott a srapnell és gránát, mint nyári zivatarnál a jégdarabok. És az ifjak , nem ijedtek meg az ellenség tüzelésé­től, hanem máról-holnapra harcoló oroszlá­nokká alakultak át a gyermekifjak. Egyik diadalról a másikra vezették a csapatokat, melyek lelkesen követték a fiatal vezetőket, akiknek bátorsága és halálmegvetése buz­dította a csapatokat és az ifjak álltak délce­gen, megingathatlanul, mint az erdőben a tölgyfa, mely vésznek, viharnak ellentáll. A háború előtt alig ismerték Európában a magyar honvédet, de most már nagyon is ismerik. Az ő művök, hogy ismételten öröm­­tüzek loboghattak otthon, zászlók alatt lel­kesedő tömeg vonulhatott végig a városok utcáin, arra a jóleső meggyőződésre juthat­tunk, hogy a magyar honvédet le nem győz­heti az ellenség ! Ötszörös túlerővel jön velük szembe az ellenség, de honvédeink megállják helyöket és pusztítják az ellenség megbomlott sorait. Ámde az örvendetes győzelmek sok áldozatot is követelnek. Áldozatot követel­tek az intézet volt növendékei sorából is, akik közül meglehetős számmal adták oda életöket is, hősi halált halva az országért, királyért. Ezen keseregnünk nem szabad, mert a haza minden fiának elengedhetetlen kötelessége, szent hivatása megvédeni a hazát. Azért, ha a ma fölavatott új zászlósok megkapják legkegyelmesebb Urunktól és ki­rályunktól a behívót, mely őket hadba szólítja, az első­ vonattal induljanak útnak és bosszulják meg azoknak vérehullását is, akik az ádáz ellenség legyűrésére vívott dicső harcokban elestek a dicsőség mezején. Az elesettek kifolyó meleg vérének nyomán rózsa nyílik, a szent szabadság rózsája, mely szabadság megóvása most fegyvereinknek képezi magasztos feladatát. Európa térké­pe azon részének, melyet a mi királyunk országai foglalnak el, megváltoznia nem szabad, azért, ha odajutnak a ma fölavatott zászlósok, ahol ezen területet meg kell véde­nünk, csak üssetek, Európa térképének ezen részét megcsonkítani ne engedjétek ! A szülő­hazának épen kell maradni. Önöknek az Isten, ezen és testvérintézeteinkben eltöltött három évben megadta mindazon tudásnak alapját, melyre komoly és nehéz időkben szük­ség van. Valósítsák meg az élet­ben mindazt, amit itt magukba szívtak. Tartsák szem előtt, hogy engedelmességet ígértek feljebb­valóik iránt, követeljék meg ugyanezt alan­tasaiktól, mert a fegyelem egyik értékes alapja a harctéren való sikernek. Lelkesedést a szívekben, bátorság az ellenséggel szem­ben, ezekkel búcsúztatom önöket, amikor súlyos időkben ezen iskolából egyenesen a harctérre mennek, ahol igazságos ügyünkért fognak küzdeni. Az élet bármely útján gon­doljanak szeretettel ezen intézetre, második szülőházukra, hogy mi is büszkék lehessünk innét kikerült gyermekeinkre, harcosainkra ! Éljen a haza ! Az iskola­parancsnok szavainak frappáns hatása visszatükröződött a zászlósok arcán, akik közül Krisztea Virgil kilépvén a sorból, társai nevében is megkapó szónoki készség­gel köszönte meg az iskolaparancsnoknak és tanári testületnek kiképzetetésük körül való fáradozásukat, Ígéretet téve, hogy min­denkor vezetni fogja őket az a szék­ém­, melyet tanáraik plántáltak szivükbe. Mire adott jelre a ma fölavatott 121 zászlós kardot rán­tott és fogadalmat tettek, hogy a béke be­köszöntése után még ezen évben e helyen találkozni fognak. 121 villogó kard, melynek éle összeér, nem mindennapi látvány és nagy hatással is volt ezen jelenet az egybegyűlt közönségre. Most következett a szép lefolyású ünnepély kiemelkedő része, Zichy Gyula gróf pécsi püspök beszéde, mely melegségével és közvetlenségével tűnt föl, amint ifjú barátait aposztrofálta. Másod­szor jutott rövid idő alatt abba a helyzetbe, hogy főpásztori áldását adhatja hadba in­duló ifjú zászlósoknak, akik most második rajban szállnak ki ezen intézetből, hogy telje­sítsék szép és nemes feladatukat, hogy e szép és lelkesítő óra emlékével keressék föl azon helyet, ahova őket a legfelső hadúr parancsa szólítani fogja. A legszebb, leg­nemesebb, legdicsőbb feladat teljesítése vár reájuk és módjukban lesz hamarosan tettre váltani a hazaszeretet szép igéit, megvaló­sítani azon tanításokat, melyekben egy derék tanári kar őket részesítette. Ezen ünnepélyes órában Miségi ígéretet tettetek, igy szólt a püspök mély m­egindultsággal az ifjú zászló­sokhoz, esküvel erősítettétek meg, hogy isme­ritek és teljesíteni fogjátok kötelességeiteket. Az Úristen betekint sziveitek legrejtettebb részeibe, látja gondolataitokat és látja, hogy szivetekben lángol a hazaszeretet, és bennetek a szilárd elhatározás, hogy a király, haza és nemzet iránti kötelességtetteket soha nem lankadó buzgósággal és megingathatatlan elhatározással teljesíteni fogjátok. Szeretet­teljes lelkesedéstek helyt fog állni a legvál­­ságosabb pillanatokban is. Először rántotta­tok ma kardot, melyet ezentúl védelemre fogtok magatok, előtt tartani, hoogy meg­­védjétek vele Uralkodónk szent trónját és a Hazát, melyre ellenség rontott, hogy elve­gyék, amit őseink vérrel, hősiességgel sze­reztek és védelmeztek meg minden gonosz támadás ellen. Az igazságos Istent hívom segítségül, hogy nagy elhatározástok vég­telen szeretetével adjon győzelmet fegyve­reiteknek. Bízom eskütök szentségében, mert az esküszegőt nyomban utól éri a bünhödés, mert az Úr kezében van a jutalom és büntetés. A király és nemzet iránti hűséget még vérrel »Pécsi Napló" 1915 március 16

Next