Pécsi Napló, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)
1915-03-16 / 61. szám
2. sebesültön kívül négyszáznál több oroszt fogtunk el, akik a közelharcban megadták magukat. A Dnyesztertől délre fekvő állások előtt is harcok fejlődtek. Az ellenség jelentékeny gyalogsági hadereje által indított támadás csapataink leghatásosabb tüzelése folytán csakhamar megakadt, majd az ellenség nagy veszteségei mellett teljesen összeomlott. Odába keletre gyalog előnyomuló ellenséges lovasságot ismét visszaveteltükn He fer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A franciák fertőző gránátjai. Berlin, március 11. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadiszintér: Néhány ellenséges hajó tegnap délután a La Panne—Nieuporttól északra fekvő részéről eredmény nélkül tüzelt állásainkra. Neuve Chapelle mellett egy elszigetelt angol támadástól eltekintve, amelyet visszavertünk, csak tüzérségi harc volt. A Champagneban a franciák tegnap Louaintól keletre és és Mesniltől északra megismételték részleges támadásaikat. Csapataink Mitzében az ellenség súlyos veszteségei mellett valamennyi, támadás összeomlott. A Vogézekben a harcok a jobb időjárás beálltával ismét megindultak. A franciák most az Argonnokban is a kézi gránátok új fajtáját alkalmazzák, amelyek arra valók, hogy robbanásukkal megfertőzzék a levegőt. A tegnapi harcokban ismét olyan gyalogsági robbanó lövedékek használatát is megállapították, amelyek célhoz érésük alkalmial lángot vetnek. Keleti hadszíntér: Keleten a helyzet változatlan. Legfelsőbb hadvezetőség: A török főhadiszállás jelentése: Konstantinápoly, március 14. A főhadiszállás közli: Három nap óta az ellenség nem tett komoly támadó kísérletet a Dardanellák ellen. E hónap 11-én éjjel hét aknakereső hajó, egy cirkáló és néhány torpedónaszád, védelme alatt közeledett az aknavonalhoz, könnyű ütegeink azonban megrongálták a cirkálót és elsülyesztettek két aknahajót. Egy harmadik aknakereső hajó aknába ütközött és elsülyedt. Az ellenségnek az a kísérlete, hogy az aknákat eltávolítsa, e szerint teljesen meghiúsult. A többi harctérről nincs nevezetes jelenteni való. Honvéd hadapródiskolánk ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Pécs, márc. 15. * A háború teljességében fölforgatta a katonai ünnepségek megszokott dátumát. Tavaly kétszer is volt zászlós avatás a pécsi honvéd hadapródiskolában, mely oly szép számmal adta eddig is a tiszteket a mi hősiesen küzdő honvédségünk részére és ma, nagy szabadságünnepünk évfordulóján a harmadéves, a nagyváradi intézet volt növendékeivel kiegészített harmadéveseket, akik megkettőztetett szorgalommal voltak azon, hogy a nagy anyagot a megszokottnál gyorsabb időben magukba szívják, ma már zászlósokká avathatták. Korra tán még fiatalok, de máris megférfiasodva, azon nagy idők behatása alatt, melyeket most átélnek a monarkia és magyar haza vénei és fiataljai. Egytől egyig mind olyan ifjak, akik önként mentek volna lelkesedéssel a frontba, ha nem szép hivatásuk parancsolná őket oda. Az ünnepélyes fölavatásra, melyet Mándoky Sándor intézeti plébános által bemutatott szentmise előzött meg, egybegyűltek az uj zászlósok egy részének hozzátartozói, akik ezen magasztos ünnepre az ország távoli részeiből is Pécsre jöttek, ott voltak Zichy Gyula gróf, pécsi püspök, aki mellett Szily Tamás Baranyavármegye és Visy László dr. Pécs szab. kir. város főispánjai foglaltak helyet; ott láttuk Szenge Ferenc Baranya vármegye alispánját és Nendlvich Andor kir. tan., pécsi polgármestert, Streicher József és Igaz Béla dr. kanonokokat, Buzássy Ábel cistercita főgimnáziumi főigazgatót, ezen intézet és az állami főreáliskola több tanárát, Vodicska Ferenc itélőtáblabírót és a püspök kíséretét. Nagy számban láttuk ott a tisztikart is, élén Crozek vezérőrnagy, kassai kerületi parancsnokkal és a többi itt időző parancsnokkal és idegen ezredek zászlóalj parancsnokaival. Az ünnepség a Rendeleti Közlöny mai, a pécsi hadapródoknak zászlósokká való kinevezését tartalmazó részének fölolvasásával vette kezdetét, mire Mándoky Sándor intézeti plébános mondott rövid, de markáns beszédet, üdvözölvén az uj hadapródokat. A mai nagy nap történelmi nevezetességéből indult ki, mely szent napja minden magyarnak, mert ezen virradt a magyar szabadság, ezen teremtették meg a márciusi ifjak a szabadság, egyenlőség és testvériség napját, melyet most a szövetkezett legsötétebb absolutizmus és a merkantilis érdekek hajhászai el akarnak tőlünk rabolni. Ezért támadták meg hazánkat, a monarkiát és annak hűséges szövetségesét, a német birodalmat, de az igazságért való hitunkban mellettünk volt eddig az Isten és továbbra is kisérni fogja hadseregünket a királyért és hazáért folytatott nemes küzdelemben. Magyarország Boldogasszonyának könyörgése kiséri fegyvereinket diadalróldiadalra. Szól az ifjaknak most letett esküjéről, mellyel fogadalmat tettek, hogy a Hazát ha kell utolsó csepp verőkkel is megvédelmezik. Isten sohase hagyta el a mi Hazánkat és dicső elődeink ezen nemzetet nagggyá tették. Ma nem csak az Istennek, hanem mindannyiunk atyjának, I. Ferencz Józsefnek is esküt tettek a hadapródok, hogy megvédik és egy talpalatnyit se engednek át annak országából az ellenségnek: „Becsülettel élünk és halunk a Hazáért, Királyunkért”, így szól ezen intézet jelszava. Ezt kell szem előtt tartani minden esetben, mely most a katonára vár és amíg teljes bizalommal, dagadó kebellel pillanthatunk vissza a közelmúltra ég telve jó reménységgel a jövőbe érezzük a gyász fájdalmát is, amikor elesett vitézeink felé száll emlékezésünk, akik példát mutattak arra, miként kell a szent fogadalmat a harc mezején is megvalósítani. Becsülettel élni és ha kell meg is halni, ezen jelszó kisérjen a reátok váró nehéz és szép ütőn. Ezen jelszó és Isten áldása legyen veletek. A plébános lelkesítő szavainak elhangzása után az ifjak a Szózatot énekelték, majd Berrás Miklós alezredes, intézeti parancsnok, lendületes beszéde következett, mellyel elbúcsúzott a hadba vonuló fiatal zászlósoktól, elsősorban megemlékezve azon gyermekifjakról, akiktől e helyütt nemrég búcsúztunk, akik elsőnek mentek el az iskolából egyenesen a harctérre, akik még pelyhedző állakkal hagyták el az intézetet, hogy mindjárt szembe kerüljenek és verekedjenek a megszámlálhatatlan lomha tömegekkel, melyeknél úgy hullott a srapnell és gránát, mint nyári zivatarnál a jégdarabok. És az ifjak , nem ijedtek meg az ellenség tüzelésétől, hanem máról-holnapra harcoló oroszlánokká alakultak át a gyermekifjak. Egyik diadalról a másikra vezették a csapatokat, melyek lelkesen követték a fiatal vezetőket, akiknek bátorsága és halálmegvetése buzdította a csapatokat és az ifjak álltak délcegen, megingathatlanul, mint az erdőben a tölgyfa, mely vésznek, viharnak ellentáll. A háború előtt alig ismerték Európában a magyar honvédet, de most már nagyon is ismerik. Az ő művök, hogy ismételten örömtüzek loboghattak otthon, zászlók alatt lelkesedő tömeg vonulhatott végig a városok utcáin, arra a jóleső meggyőződésre juthattunk, hogy a magyar honvédet le nem győzheti az ellenség ! Ötszörös túlerővel jön velük szembe az ellenség, de honvédeink megállják helyöket és pusztítják az ellenség megbomlott sorait. Ámde az örvendetes győzelmek sok áldozatot is követelnek. Áldozatot követeltek az intézet volt növendékei sorából is, akik közül meglehetős számmal adták oda életöket is, hősi halált halva az országért, királyért. Ezen keseregnünk nem szabad, mert a haza minden fiának elengedhetetlen kötelessége, szent hivatása megvédeni a hazát. Azért, ha a ma fölavatott új zászlósok megkapják legkegyelmesebb Urunktól és királyunktól a behívót, mely őket hadba szólítja, az első vonattal induljanak útnak és bosszulják meg azoknak vérehullását is, akik az ádáz ellenség legyűrésére vívott dicső harcokban elestek a dicsőség mezején. Az elesettek kifolyó meleg vérének nyomán rózsa nyílik, a szent szabadság rózsája, mely szabadság megóvása most fegyvereinknek képezi magasztos feladatát. Európa térképe azon részének, melyet a mi királyunk országai foglalnak el, megváltoznia nem szabad, azért, ha odajutnak a ma fölavatott zászlósok, ahol ezen területet meg kell védenünk, csak üssetek, Európa térképének ezen részét megcsonkítani ne engedjétek ! A szülőhazának épen kell maradni. Önöknek az Isten, ezen és testvérintézeteinkben eltöltött három évben megadta mindazon tudásnak alapját, melyre komoly és nehéz időkben szükség van. Valósítsák meg az életben mindazt, amit itt magukba szívtak. Tartsák szem előtt, hogy engedelmességet ígértek feljebbvalóik iránt, követeljék meg ugyanezt alantasaiktól, mert a fegyelem egyik értékes alapja a harctéren való sikernek. Lelkesedést a szívekben, bátorság az ellenséggel szemben, ezekkel búcsúztatom önöket, amikor súlyos időkben ezen iskolából egyenesen a harctérre mennek, ahol igazságos ügyünkért fognak küzdeni. Az élet bármely útján gondoljanak szeretettel ezen intézetre, második szülőházukra, hogy mi is büszkék lehessünk innét kikerült gyermekeinkre, harcosainkra ! Éljen a haza ! Az iskolaparancsnok szavainak frappáns hatása visszatükröződött a zászlósok arcán, akik közül Krisztea Virgil kilépvén a sorból, társai nevében is megkapó szónoki készséggel köszönte meg az iskolaparancsnoknak és tanári testületnek kiképzetetésük körül való fáradozásukat, Ígéretet téve, hogy mindenkor vezetni fogja őket az a székém, melyet tanáraik plántáltak szivükbe. Mire adott jelre a ma fölavatott 121 zászlós kardot rántott és fogadalmat tettek, hogy a béke beköszöntése után még ezen évben e helyen találkozni fognak. 121 villogó kard, melynek éle összeér, nem mindennapi látvány és nagy hatással is volt ezen jelenet az egybegyűlt közönségre. Most következett a szép lefolyású ünnepély kiemelkedő része, Zichy Gyula gróf pécsi püspök beszéde, mely melegségével és közvetlenségével tűnt föl, amint ifjú barátait aposztrofálta. Másodszor jutott rövid idő alatt abba a helyzetbe, hogy főpásztori áldását adhatja hadba induló ifjú zászlósoknak, akik most második rajban szállnak ki ezen intézetből, hogy teljesítsék szép és nemes feladatukat, hogy e szép és lelkesítő óra emlékével keressék föl azon helyet, ahova őket a legfelső hadúr parancsa szólítani fogja. A legszebb, legnemesebb, legdicsőbb feladat teljesítése vár reájuk és módjukban lesz hamarosan tettre váltani a hazaszeretet szép igéit, megvalósítani azon tanításokat, melyekben egy derék tanári kar őket részesítette. Ezen ünnepélyes órában Miségi ígéretet tettetek, igy szólt a püspök mély megindultsággal az ifjú zászlósokhoz, esküvel erősítettétek meg, hogy ismeritek és teljesíteni fogjátok kötelességeiteket. Az Úristen betekint sziveitek legrejtettebb részeibe, látja gondolataitokat és látja, hogy szivetekben lángol a hazaszeretet, és bennetek a szilárd elhatározás, hogy a király, haza és nemzet iránti kötelességtetteket soha nem lankadó buzgósággal és megingathatatlan elhatározással teljesíteni fogjátok. Szeretetteljes lelkesedéstek helyt fog állni a legválságosabb pillanatokban is. Először rántottatok ma kardot, melyet ezentúl védelemre fogtok magatok, előtt tartani, hoogy megvédjétek vele Uralkodónk szent trónját és a Hazát, melyre ellenség rontott, hogy elvegyék, amit őseink vérrel, hősiességgel szereztek és védelmeztek meg minden gonosz támadás ellen. Az igazságos Istent hívom segítségül, hogy nagy elhatározástok végtelen szeretetével adjon győzelmet fegyvereiteknek. Bízom eskütök szentségében, mert az esküszegőt nyomban utól éri a bünhödés, mert az Úr kezében van a jutalom és büntetés. A király és nemzet iránti hűséget még vérrel »Pécsi Napló" 1915 március 16