Pécsi Napló, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-19 / 64. szám

1915. március 19 „Pécsi Napló“­ ­ot hoznak, mint ifjabb elődeik. Nagyobb teher van a vállukon, több gondot hagynak maguk mögött, nehezebb viszonyok között vár családjuk a visszatértükre. Ezt nem szabad elfelejtenünk s a társadalomnak, mel még mindig élhet békés munkájának, a jótékonyságnak, melynek még mindig meg kell feszítenie minden erejét, kétszeres figyelemmel kell lenni ama bajok iránt, mi­ket az újabb behívások okoznak. S nagy körültekintéssel és gonddal kell lennie minden illetékes tényezőnek arra, hogy a most már érezhetően megcsappanó munkaerő hiánya mellett is mindennemű produkció csonkítatlan mértékben tovább folyhasson. Nem a pénz a legfőbb szükséglet, hanem a termék. Nem szabad megakadni a munkának, mely új javakat hoz létre. Ezek az új javak teszik most a nemzet gazdagsá­gát, nem pedig a pénzeszközök. Ezekről lehet gondoskodni, de amazokat muszáj létrehozni. Ehhez képest a polgári társadalomnak tisztában kell lennie azzal, hogy voltaképpen most ő is katonai hivatást teljesít és a hadi­állapot minden következményét magára nézve le kell vonnia. Minden egyes embernek többet kell dolgoznia, mint eddig, hogy a bevonulás által megvont munkamennyiség kiegyenlíttessék. Egyrészt a nép foglalkoz­tatása fontos, hogy keresete legyen, másrészt a kvalifikált embereknek kétszeres erőki­fejtése, hogy a megcsappant kvalifikált mun­ka szükséglete el legyen látva. Komolyan, a nemzeti közérdek mély és ünnepélyes át­­érzése mellett kell minden embernek gon­doskodnia róla, hogy élete sem kényelme­sebb, sem haszontalanabb ne legyen, mint e nagy időkben megengedhető. Vérző flották, Pécs, márc. 18. Az egyesült angol-francia flotta mind­járt az ostrom elején érzékeny veszteséget szenvedett. A Queen Elisabeth, a Dublin dreadnoightokban és még vagy három ki­­sebb-nagyobb cirkálóban súlyos rombolást okoztak a jól elrejtett partiütegek, anélkül, hogy a hajóóriások valamelyes számba vehető sikert érhettek volna el. Komolyabb eredményre nem is számít­hatnak az ostromlók, amíg nem sikerül nekik a parton is jelentékeny szárazföldi csapatokkal támogatni a Dardanellákban előretörekő flottát. Azt írják a lapok, hogy már megindul­tak a francia csapatszállítások, majd meg azt jelzik, hogy útban vannak az e célra kiszemelt ausztráliai és indiai hadak, de még az is hallatszott, hogy Oroszország szolgáltatná a szárazföldi kontingenst. Egyelőre azonban a szárazföldi csapat­akció mindössze arra redukálódott, hogy néhány száz tengerészkatona megkísértette a partraszállást. De ez a nem komoly és mégis szerfelett kockázatos kísérlet valahányszor megismét­lődött, mindannyiszor nagy áldozatokkal járó csúfos kudarccal végződött. Nagyobb csapattesteknek Gallipoliba való szállítá­sára talán nem is gondolnak a franciák és angolok. Ezt a kockázatos vállalkozást ők inkább valamelyik új szövetségesnek szán­ták. Talán éppen Görögországnak kívánták juttatni azt a szomorú szerepet, hogy Orosz­országnak segítsen meghódítani Konstan­tinápolyt és a Dardanellákat. Minden olyan szépen elő volt készítve és az entente hatal­mak már előre is örvendtek a görög csapa­tok harcbavitelével elérendő katonai és dip­lomáciai sikernek. Ámde Venizelosz meg­bukott és az egész terv kártyavárként ösz­­szeomlott. A blokád ellen is tehetetlen a még min­dig elbizakodott Albion. Két német búvár­­naszádot már elsülyesztettek ugyan az angol torpedóütők, de ezzel egy cseppet sem javult Anglia helyzete. A német tengeralattiak ezután is, meglehet, hogy talán az eddiginél nagyobb óvatossággal, minden bizonynyal lankadatlan i­ eréllyel folytatni fogják az angol kereskedelem és csatahajók pusztítását és továbbra is a legérezhetőbb módon fogják megakadályozni a britt kereskedelmet. Hollandia és skandináv államok, mivel hogy lobogójukkal való visszaélés ellen vé­dekezni képtelenek, a minimumra redukál­ták az Anglia felé irányuló tengeri közle­kedést. Kábelhírek szerint pedig Amerika for­málisan megtiltotta hajóinak az Angliába való indulást. Valószínű, hogy Amerika, melyet kü­lönben is feszélyez Angliának a semleges tengeri államokkal szemben tanúsított brüszk magatartása, most már muníció- és fegyver­­kivitelivel inkább Kína, mint Európa felé gravitál. Nem szenvedhet ugyanis kétséget, hogy az amerikaiak az európai piacoknak szánt hadiáruk jelentékeny részét ezután a felfegy­verezendő Kínába fogják szállítani és ezen új kereskedelmi konjunktúra jelen­tékeny befolyással lesz az amerikai-angol relációk további alakulására. A kontinentális harctéren az­­elkesere­dett viaskodás folytatódik, mindkét részről változatlan szívóssággal. A franciák offenzívája nem mentesített ugyan egy francia departement-t sem a német uralom alól és Flandriában is állják a németek töretlen erővel a francia-angol­­belga sereg támadásait, de azért Joffre jeln­­tésein most is végig vonul az optimizmus hangja. Mint utólag kiderült, a franciák nem is annyira a maguk érdekében áldozták fel 50—60.000 emberüket, hanem elvérzettek, mert a legújabb offenzívával segítségére akartak lenni a Hindenburg által hatalmasan megvert orosz hadseregnek. " Lehetséges, hogy a nyugati harctér ese­ményei is h­ozzájárultak ahhoz, hogy a két szárnyukon m­ért vereség dacára az oroszok nem vonultak vissza a várrendszer által is fedett, második védelmi vonalukra, hanem amíg — egyrészt újabb csapatokat vonva magukhoz — északon erős és általános offen­­zívába mennek át a németek ellen, addig a délkeleti Kárpátokban és Galíciában ember­­feletti küzdelmet fejtenek ki Galícia megtart­­hatása érdekében. A kellő időben s lehető rendben végbemenő visszavonulás lehető­ségéről inkább lemondtak, csakhogy a vég­sőig védelmezhessék Galíciát. Mivel pedig nekünk viszont legfontosabb és legaktuáli­sabb feladatunk Galicia felszabadítása és a Kár­pátok vidékének az oroszoktól való tel­jes megtisztítása, könnyen megérthető az e vidékeken folyó sorsdöntő harcoknak rette­netesen pusztító jellege, amelyet mérsékelni ...................................... ........................................... ............. é­s maguk háza táján. Akkorra én már jó helyen leszek. Ahol a békét fekete árnyak, harcos árnyak meg nem szentségteleníthetik... Azért, amikor e sorokat megírom, Mar­git, illedelmes módon elbúcsúzom magától. Ami még értékes van bennem, elküldöm Magának e búcsúzó sorokban. Minden sóhaj­tásom, minden gondolatom, a szivem minden csöndes, lemondó verése a Magáé. Egyebem nincsen, de ez a Magáé Margit. Éljen boldogul, legyen szerencsés Mar­git. Rózsás jövőjében gond meg ne zavarja, bánat meg ne bántsa. Az élet tavaszát, nya­rát töltse el boldogan, — ne is jusson eszébe soha a régi szobor ! De majd ha beáll életé­ben a késő ősz, amikor hosszú, unalmas va­sárnap délutánon pesti leány létére is társa­logni fog az Istennel, imádkozni fog , akkor hadd jussak egy percre az eszébe. Én, a régi jóbarát, akit megölt volna a Maga szánalom­szerelme, én , Czobor. Ott a békesség örök birodalmában, ott a kék felhőhegyeken túl: én imádkoztam a Maga boldogságáért... Isten áldja Margit.... Idáig a levél. Belefáradt a diktálásba a hadnagy, az Írásába a legény. Mielőtt pedig borítékba tette volna Béla a levelet, elferdí­­tett írással odabiggyesztette még a végére. .. .És Béla, a hadnagy ur hűséges szol­gája, kezét csókolja a nagyságos kisasszony­nak. Szegény jó gazdám, még most is nagyon szereti a kisasszonyt. Most, hogy alszik s betakarom szegény jó uramat is látom, hogy elöntötte párnáját szomorú két szemének búbánatos sok könnye....... Mise a hómezőkön, Sz. Árpád, a pécsi 19. sz. m. kir. honvéd­gyalogezred főhadnagya a hozzátartozóihoz írt levelében következőkben számol be egy megható harctéri jelenetről. Északi harctér, február végén. Vasárnap van — messze szép hazámtól — a hóval borított fenyves hegyek egyik az ellenségtől takart völgyében összeszedtem legújabb fiaimat, egy rövidke — hazafias — beszéd után elimádkoztuk az általad küldött szép imát és kis imakönyvemből pár könyör­gést. Igazán megható volt még a legmegrög­­zöttebb istentagadó szemében is könny, arcán az áhitat és meghatottság. E harc­­szintéren valami különös nagyobb lelkese­déssel vagyunk mint — délen — nem is csoda, hisz valamennyien érezzük, hogy míg ott büntető hadjárat volt, itt szeretett ha­zánkat és királyunkat védjük. Bízunk az Istenben, Ő győzelemre segít minket, mert győznünk kell. A rövidke — de szívből jövő — imánk után fiaim lázas sietséggel és kedvvel hord­ják a közeli fenyőerdőből a gallyakat, hama­rosan egy helyes sátor (egyik oldalán nyitott) áll a hó­mezőben, az oda vezető út apró gallyból készült szőnyeggel beterítve. A rög­tönzött oltárt hó lepellel bevontuk, gyertya­­tartók h­íján üres üvegekbe állított gyertyák közé feszületet teszünk, majd az oltárkő és a többi ismert s a szertartáshoz szükséges­­tárgyak kerülnek elő egy kis zöld ládából. A tábori páter is megjelent nemsokára, én a gimnáziumban rég tanultak alapján felöltöztettem ; ezen idő alatt a tisztek és legénység összejöttek — szóval, mise volt — áldozással kapcsolatosan a hóval borított fenyvesek közt. Isten szabad ege alatt. Iga­zán kedves jelenség, amidőn a már 7 hónap óta harcban álló marcona vitézeink járulnak az Úr asztalához rang és kor­különbség nélkül. Ennél pompásabb templomot még nem láttam, a művésziest a Mester, az alkotó adta; az orgonát és éneket a szom­széd hegyeken elhelyezett ágyuk döreje, a puskák ropogása és a sátor mellett folyó patak csobogása helyettesítette. Lehet-e en­nél szebbet, lélekemelőbbet elképzelni ? Nem, itt nem lehetett nem áhitatosan imádkozni. Nem csak a tengeren, de a háborúban is meg lehet tanulni imádkozni. HÍRROVATUNK. — József-nap. Holnap, március hó 19-én lesz József-nap, a tavasz első napja. E naptól kezdve megindul a fa növése, melyről a régiek azt tartották, hogy kalapáccsal se lehet visszaverni. A mikor még a törvény megen­gedte a szabad legeltetést s a hóolvadás után a rétekre kihajtották a lábas jószágot, József­­napkor minden községben kidobolták, hogy ,­mától kezdve tilos a réteken a legeltetés“. A magánlegeltetés most egyáltalán tilos; éppen a múlt héten közrendelzetileg hívta föl a vármegye alispánja a községi elöljáró­ságok figyelmét e tilalomra. József-nap után indul meg a mezőgazdaságokban a tavaszi munka : a szántás, vetés. A kapás növényeket valamivel később vetik, de ezek közül a korai burgonya, korai kukorica már a jövő héten vethető. Ha valamikor, úgy most fölötte nagy jelentőséggel bír, hogy a honmaradt gazdaközönség, az asszonyok, öregek és gyer­mekek, mint végzik a tavaszi gazdasági mun­kát. A közélelmezés érdekében a legnagyobb erőfeszítéssel kell most dologhoz látni minden munkáskéznek, hogy megmunkálatlanul egy talpalatnyi föld se maradjon. — Kitüntetett tisztek: Ruzicska Alajos, 44. gyal. ezredbeli tart. hadnagy, Vaskó Béla 44. tart. főhadnagy, Pomp Ottó 69. gy. 3 még az időjárás zordonsága sem volt képes. A Galicia leírásához fűződő stratégiai és politikai érdekek hamarosan megérlelik most már azt a nagy és döntő csatát, mely­nek kimenetele elé mi teljes reménységgel és indokolt bizalommal tekinthetünk. sz. s.

Next