Pécsi Napló, 1915. május (24. évfolyam, 97-122. szám)

1915-05-01 / 97. szám

2 A török belügyminiszter Drinápolyban, Szófia, április 30. (Ered. táv.) Thalat bej török belügyminiszter Jahid Kasa tábornok kíséretében egy hete Drinápolyban tartózkodik és itt megvizsgálta az erődöket. Az inspiriálás kiterjedt Kirkilisszére és a többi stratégiailag fontos pontra is. A török szenátus elnöke Bisszant bej, a bolgár-török entente lelkes hirdetője, jelezte a bolgár kormánynál, hogy Szófiába utazik. Orosz és német foglyok kicserélése. Stockholm, április 30. (Ered. táv.) Trelleborgból jelentik : Ezen a héten megkezdődik a súlyosan sebesült orosz és német foglyok kicserélése. Egyelőre hetenként mindkét irányban e célból egy vasúti kocsit indítanak el. — Haditanács Athénben, Athén, április 30. (Eredeti távirat.) Itt ma az összes hadtestek vezénylő tábornokainak részvételével haditanácsot tartottak. Tisza a szállítási visszaélésekről. Budapest, április 30. Két, sarkalatos elvre volt fölépítve Tiszának a hadi visszaéléseket illető interpellációkra adott válasza. Az egyik az, hogy ezeket a visszaéléseket kíméletlen szigorral kell leleplezni és megtorolni; a másik pedig, hogy jelenségüket túlbecsülni nem szabad, mert azzal az erkölcsi hiánnyal, amit ezek képviselnek, a magyar nemzetnek óriási erkölcsi tőkéje áll szemben. Mind a két megállapítás egészen helyes és a legnagyobb mértékben alkalmas a közvélemény megnyugtatására. A visszaélések dolgában az ellenzéki interpelláló konkrét esetekre is rámutatott, azt azonban ő sem állíthatta, hogy a kormány ne járt volna el minden egyes esetben teljes eréllyel. Tisza azt a kifogásolatlanul korrekt álláspontot foglalta el és fejtette ki, hogy az árulás és kémkedés vádját nagyon óvatosan kell kezelni, nehogy az ilyen vád ártatlanokat sértsen hazafiságukban s nehogy nemtelen bosszuállásnak legyen eszköze. Ahol azonban a gyanú alapos, ott a miniszterelnök gyors és példásan szigorú büntetést követel. Ő éppen ezért az ilyen ügyeket kivétel nélkül a katonai büntető bíróságok elé utalná, minthogy azonban lehetnek polgári bíróságok, amelyek adott esetben másként határoznának, sőt lehetnek súlyos esetek, amelyek a polgári büntető törvények alapján vagy éppen nem, vagy csak igen enyhén büntethetők, annálfogva a kormány a visszaélések megtorlásáról külön törvényjavaslatot készített és terjesztett az országgyűlés elé s azt indítványozza, hogy az a meghozandó új törvény visszaható erővel ruháztassék fel. Ha ez megtörténik, akkor az eddig elkövetett ilynemű büntetendő cselekmények is az új törvény szerint lesznek elbírálhatók. Mindenesetre szokatlan dolog, hogy egy büntető törvénynek visszaható ereje legyen. Tiszának s általában a kormánynak is voltak ebben a tekintetben jogi aggodalmai. De hiszen ugyancsak nem közönséges, nem normális időkben élünk, hanem a nemzet jövőjét, egész létét eldöntő világháborúban s aki most képes anyagi haszonért a nemzet hálókészségét csökkenteni, az nem hivatkozhatik csöndes és békés korok humánus jogelveire, az a nemzet törvényhozó hatalmának irgalmat nem ismerő szigorúságát érdemli meg. Így vélekedik és így érez ebben a kérdésben az egész magyar közvélemény, amely végre is legfőbb forrása a közéletet szabályozó jognak, s amely mélységes megnyugvással veszi tudtul a miniszterelnök szavaiból, hogy a hadsereg csalói, a hazaárulói , a legpiszkosabb és legkárosabb bűnök elkövetői el fogják nyerni méltó jutalmukat. De öreg hiba lenne a visszaélésekből általános, a nemzeti közjellemre árnyékot vető következtetést vonni le. Az is káros hatású lenne, ha a hírlapok túlságosan sokat foglalkoznának ezekkel a szomorú szenzációkkal, mert az ilyen eljárásból az a hazug látszat kelne ki, mintha az erkölcstelenség „Pécsi Napló“ 1915 május 1. igen elharapódzott volna Magyarországon. Holott abban is igaza van Tiszának, hogy a visszaéléseket éppen azért fedhetjük föl szégyenkezés nélkül és torolhatjuk meg országvilág nyilvánossága előtt, mert szórványosak s mert büszkén állíthatjuk velök szembe a nemzet egészének azokat a fenséges erkölcsi tulajdonságait, amelyekkel máris kivívta a világ elismerését s amelyekkel a diadalmas békét is ki fogja vivni minden bizonnyal. HÍRROVATUNK. Május 1. A természeti erők ébredésének, a megújhodásnak, a lombot s virágot fakasztó tavasznak ünnepe elkövetkezett újra ragyogó napsugarával, jóleső melegével, hogy a szivekben, lelkekben az öröm derűjét keltse föl. Verőfényes, derült az ég és idelenn mégis a sötét bolsi árnya húzódik. A nagy szomorúság, gyász, melyet e nehéz idők veszedelmei, pusztításai, szenvedései, kínjai idéznek föl, elbénítják a tavasz ünnepének varázsát, lehangolják az emberek érzésvilágát ; nincs, nem lehet most őszinte, igaz öröm a földön. A májusi gyöngyvirág, az orgonabokor most is illatosan, nyílik, de nem nyújt gyönyört elszálló illata, édes mosolygása, mert minden érzésünket, minden gondolatunkat lekötötte az irtó háború s az a sok vérvirág, mely a távoli harctereket festi pirosra. A munkásság, mely május elsejét avatta világünneppé, e napon lerakva szerszámát, pihentetve dologtévő erejét, most nem ünnepel, nem tart tüntető fölvonulást, gyűléseket, hogy a szocializmus nagy eszméjét propagálja. Együtt érez az emberiség világegyetemével és csendes rezignációval vegyül el az élet forgatagába, hogy ne zavarja a borongó lelkek hangulatát. A jelen idők nem alkalmasak ez ünneplésre. A legteljesebb elismerés illeti meg a vezetőket, akik maguk szerelték le május elsejének szokásos megünneplését. A gyárakban, műhelyekben, folyik a munka a munkások nagy ünnepén is, mert most minden benn lévő dolgos kézre százszoros szüksége van a hazának s egy dologtevő napot is tétlenül tölteni bűn lenne. Minden ipari munkás helyén marad, egyedül a nyomdászok szünetelnek, akiknek a munkája nem képez égető szükséget e napon s ők is csak nappalra szüntetik be a dolgot és ott, ahol a napisajtó megkívánja, az esti órákban már dologhoz fognak s igy vasárnap reggel az összes lapok megjelennek. A pécsi munkásság május 2-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Winkler-féle mozgószinházban jön össze s ott emlékezik meg május elsejének nagy jelentőségéről. A szónok Hajdú Gyula dr. pécsi ügyvéd lesz. A májusfák állítása, az ébresztő hajnali zene az idén elmarad s talán a májusi csokrok se jelennek meg a lányos lakások ablakában, hiszen olyan örömtelen, olyan szomorú a mostani május. De lesz még tavasz, lesz még május elseje s lesz még öröm ebben az országban, majd ha győztesen térnek vissza a hősök a béke olajágával. ____ — Tisza István gróf a királynál. A Budapesti Tudósítónak telegrafálják Bécsből : Tisza István gróf miniszterelnök a királyhidai személyvonattal ma reggel Bécsbe érkezett. Megérkezése után a miniszterelnök a Bankutcai magyar palotában hosszasabban értekezett Budán István báró közös külügyminiszterrel. Féltíz után Tisza István gróf miniszterelnök Schönbrunnba hajtatott, ahol a király magánkihallgatáson fogadta. A miniszterelnök ma befejezte tanácskozásait és valószínűleg az éjjeli vonatok egyikével viszszautazik Budapestre. — Kitüntetett katonatisztek. A király Putz Ferenc vezérkari alezredesnek, a 6. gyalogezred ideiglenes parancsnokának az ellenséggel szembeni vitéz és eredményes magatartása elismeréséül a vaskoronarend 3. oszt. adományozta a hadiékitménnyel; ugyanezen ezredben Bertek Mihály nyug. alezredes és Nagyőri Bartha Bódog százados a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékitménnyel, melyet, ns. Csekeő Ágost az 52. gyalogezredben (most a 28. gyalogezrednél) is megkapott. Gellé: Elenmér dr. földink, m. kir. népfelkelő főorvos az ellenséggel szembeni önfeláldozó magatartásáért a koronás arany érdemkeresztet kapta a Vitézségi érem szalagján. — A hurcolkodás remije. A május elsejei költözködés alkalmából itt közöljük a városi szabályrendelet idevágó intézkedéseit : Egy szobából álló lakás az első hétköznapon, több szobából álló lakás egyik szobája szintén az első köznapon, az egész lakás pedig a harmadik hétköznap, — a közbeeső vasárnap miatt most kedden, május 4-én — déli 12 óráig ürítendő ki és adandó át. — A katonai tartalékkórházak, illetve a sebesültek javára a városi főispáni hivatalban adakokozott: Szily János dr. 30 koronát. — Vizlecsapoló társulat közgyűlése. A pécsi, egerszegi és feketevizi lecsapoló társulat Szenge Ferenc alispán, társulati elnök elnöklésével a vármegye központi székházának közgyűlési termében ma tartotta évi rendes közgyűlését, melyen az évi jelentés fölolvasása és tudomásulvétele után, a múlt évi zárszámadást rendben találva, a pénztárosnak a szokásos fölmentvényt megadták s az idei költségvetést megállapították. A rézgálic maximális árát a m. kir. minisztérium a hadiszolgáltatásokról szóló törvény értelmében április hó 29-étől kezdve kilogrammonkint 1 korona 80 fillérben állapította meg. A rézgálicnak ezen legmagasabb árában, ha helyben vasút- vagy hajóállomás, vagy postahivatal van, a vasút- (hajó-) állomásra, illetőleg postára való szállítás és feladás költsége és ha a rézgálic eredeti gyári csomagolásban (hordóban) szállíttatik, a csomagolás (hordó) ára is benne foglaltatik. Ha a rézgálic nem eredeti csomagolásban, hanem kisebb mennyiségekre felosztva szállíttatik a vevőnek, akkor a csomagoláshoz használt anyagok (u. m. zsákok, ládák, dobozok stb.) tényleges beszerzési ára s ezenfelül kilogrammonként még legfeljebb 4 (négy) fillér csomagolási költség a tiszta súlyú rézgálic árán felül felszámítható. A földmivelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy a rézgálic előállításával, vagy forgalombahozatalával foglalkozó egyének és cégek rézgálickészleteit az 1914. L. t.-c. 3. paragrafusa alapján a jelen rendelet 1. paragrafusában megállapított legmagasabb áron gazdasági célra igénybe vehesse és az általa meghatározandó áron a gazdaközönség rendelkezésére bocsássa. Ez az igénybevétel nem terjedhet ki arra a rézgálicra, melyet a gazda saját gazdaságában a peronospóra viticola vagy más növénygomba betegség ellen való védekezésre való felhasználás végett bezárólag 1915. évi április hó 29-éig már megvett, még abban az esetben sem, ha a megvett rézgálic még az eladónál van is. Az igénybevételnél követendő eljárás tekintetében a földmivelésügyi miniszter intézkedik. Arra a rézgálicra, amelyet 1915. évi április hó 29-ike után külföldről fognak behozni, vagy belföldön fognak előállítani, a fenti rendelkezések nem terjednek ki. E mentesség feltételeinek igazolását a földmivelésügyi miniszter szabályozhatja. — Csernoch bíboros hercegprímás a „Magyar Talizmánéról. Az Országos Hadsegélyző Bizottság jelvényosztályának egyik munkatársa a napokban tisztelgett Csernoch János dr. bíboros hercegprímásnál, hogy annak a „Magyar Talizmán “-mozgalom egyes fázisairól referáljon. A hercegprímás az előterjesztéseket megelégedéssel és örömmel tudomásul vette és a beszélgetés során ezeket mondotta : „Nagyon örülök, hogy a Magyar Talizmán országszerte oly lelkes fogadtatásra talált. Ezt nem is vártam máskép. Ez a nenes és szép mozgalom minden támogatást megérdemel.“ Az elmúlt héten egyébként ismét több, mint száz tagja a magyar papságnak jelentkezett, hogy a „Magyar Talizmán“-nal utólagos elszámolásra foglalkozni kíván. Most már tehát közel ezer magyar pap terjeszti ezt a szép háborús szimbólumot. A bizottság kéri a lelkészkedő papság amat. tagjait, kik a terjesztésre utólagos elszámolás mellett hajlandók, hogy az anyag megrendelése szempontjából mielőbb jelentkezni szíveskedjenek.