Pécsi Napló, 1915. november (24. évfolyam, 250-273. szám)
1915-11-03 / 250. szám
1915 november 3. „Pécsi Napló,, amikor a 6. gyalogezred zenekara az alkalomhoz illő gyászdarabot játszott, majd Fejes János dr. segéd és tábori lelkész megkapóan szép beszédben méltatta a föld alatt pihenő vitézeket, akik a hazáért haltak meg és igy mindenkor számíthatnak a mai és eljövendő nemzedékek kegyeletes megemlékezésére. A temető felügyelője, Surámyi Kálmán nagy gondossággal figyelt arra, hogy a rendelkezésére álló orosz foglyokkal egyforma gondozásban részesítsen minden sírt, ezek között az orosz katonák sírjait is és az oroszokat, akik egy altiszt felügyelete mellett működtek közre, mélyen meghatotta az a kegyelet, melyben az övéik sírjait is részesítették. Bir nehéz volt a patakzó könyek visszafojtása ! Szomorú, de fenséges temetői ünnep volt ez, mely beleilleszkedett a komor, novemberi esős nap hangulatába, mely hamarosan véget ért, mert amint a sírokon kigyulladtak a mécsesek, lámpák és gyertyák, az eső idő előtti hazatérésre kényszerítette a közönséget, mely nagy elismeréssel emlékezett meg azokról, akik ezen ünnepséget is szépen rendezték, jó benyomást tett a katonák emlékezetére a sírhelyeik előtt a város által fölállított ízléses emlékoszlop, melyet Katona János tb. városi főmérnök tervezett, melyet majdan maradandó emlékmű fog fölváltani. Hozzávetőleges becslés szerint vasárnap délután 25.000 ember szorongott a központi temetőben, de látogatottak voltak a régi temetők is. A pécsi katonasírok feldíszítésére a pécsi leányok által indított mozgalom eredménye minden várakozáson felülinek mondható. Csupán a városházán: 319 koszorú, 14 cserép virág, 453 csokor, 55 mécses 751 drb. gyertya, ezenkívül 6 kosár levágott virág gyűlt össze. — A következők adakoztak a városházán : Littke Jenőné, Wallfisch nővérek, özv. Fellhofer Ferencné, Nagyharsány, Medowarsky Györgyné, Lakovits Ilonka, Berényi Katus, Tóth Imre, özv. Kardos Albertné, Papnövelde, Knapik Antalné, Wolf Antalné, özv. Bugrencsisné, Wessely Ilonka, Lakos Józsefné, Lengyel Viktorné, Ruzsinsky Béla, Sousit Mária, Egry Béláné és Rózsika, Giessendorff, Kovács Erzsi, Suszter Ilona, Krausz Bözsi, Bese Ilona, Farkas Irma, Kis Margit, Darvas Lajosné, Deutsch Kornélné, Ferk Éviké, Neumann, özv. Garai Gyuláné, N. N. Lits Antalné, Pál Bözsike és Rózsi, Hoffmann Ferenc, Hirschler, Pintér Jánosné, Arady Ilona, özv. Gyárfás Gyuláné, Hoffmann Margit, Báter János, Cisztercita rend, Mandelbaum és Teiszinger, Fürst Margit, Reberics Gizella, Hetinácz Mariska, Kulcsár Katalin, Keszler Annuska, Fekete Jolán, Rákosi Imre, özv. Borsi Györgyné, Vámos Vilmosné, Kis Gábor, Maki István, Győry Julianna, Dorner Henrikné, Hervng nővérek, König Gizella, Gödöllei Sarolta, Fanz István, Sipőcz Istvánná, özv. Kovács Jánosné, Fuchs nővérek, Kopeczky, Halmos Edéné, Schultz, Sirisaka István, Ferenciek rendháza, Módly, Lázár Ferencné, Quventl, Gedl Géza, Fóka Imre, Szekula János, Magocsi Istvánné, Törzsök József, Varga Gyuláné, Herzfeld Ibolyka, Mautner Márta, Némedy Ilonka, Somogyi Margit, id. Katles Antalné, Nick Márta és Margit, Róth Ádámné, Gerber Jánosné, Körtvélyesiné, Dohánygyár, Vogl Juliska, Szabados Jánosné, Hock Antalné, Kapnik Ferencné, Tóth Lajosné, Herzfeld Gyuláné, Kovács, Oberhammner Micike, Dobokainé, Böröcz Mátyásné, Müller Béla, Altmann Annuska, Császár Lajosné, Gerber Jánosné, Kiss Mártonné, Márki Istvánné, Varga Ilonka, Littke Józsefné, Daróczy Aladárné, Tripammer Károlyné, Ebert Bálintné, Glück Gizella, Hauk Mariska, Wolf Ilona, Nagy Györgyné, Mischl Nusika, Reichenauer Imre, Haas Ibolyka, Tölgyes testvérek, Ilk János, Vogelstatter Irma, Serényi Jolánka, Schmidt Antalné, Diamant Dezső, Franz Rezső, Wágner Anna, Friedmann Károly, Kocsis Józsefné, Bányai Mihályné, Kaproncay Péterné, Végh Annuska, Robosiitzky Bözsike, Gaál Lenke, Vas Dezsőné, Gilice Istvánné, Schnell Jánosné, Krizsek Károlyné, Kemény Béláné, Német Jenőné Horvát Halas nővérek, Csánk Vilma, Krantz Böske, Szita Viki, Rátász Rózsi, Müller Karolin, Lénárt Istvánné, Vlasics Mariska, Koller Teruska, Tolnai Annuska, Horváth Antal, dr. Grosz Kírréné, Fröhlich Nándorné, Györkös Ilonka, Pélics Gergely, Klein Hermanné, Szuly Já- Jnosné, Nyirő Béláné, Finta Ferencné, Porges Béláné, dr. Porges Miksáné, Kondor Béláné, Gyarmathy Istvánné, Haberfeld József, Egyed Katalin, Rotter Mariska, dr. Erreth Lajosné, Györegy János, Rauch Jánosné, Timár Terus Kis Szeminárium, Benedek Elekné, Packer Juliska, Gedeon Mátyásné, Weidinger, Nickel Béla, Felber Alice, Gerencsény Rozália, Lengyel Katinka Papp Jánosné, Lőw Lajosné, Csigeti Józsefné, Kis Gadó Istvánné, Zsargó, Justus Rózsi, Schön Blanka, Szabó Gallusz, Baráczi Istvánné, Gábor Irma, Gallovich Jánosné, Weisz Lipótné, Kummer Gyuláné, Kákics, Keresztur Sándor kertész, Pézs Józsefné, Kovács István, Werner leányinternátus, Bőröndy Lajosné, dr. Gál Jenőné, Riegel Gyuláné, Müller János, Szucsics Erzsébet, Jicinsky Jaroslavné, dr. Faluhelyiné, Hardy Sándor, Löffler Melanie, Réder Jánosné, Szalay Juliska, Lotarec Mihály, Kiss Annuska, Rechbeg Anna, Bányatelep, Schützer Margit, Csihalek Ignác, Gondos Margit, Kovács Manci, özv. Opris Péterné, Unger Bözsi, Kreps Mihály, Denk Teruska, Koch Katalin, Pain Emilné, Bordás Juliska, özv. Király Józsefné, Selley Ernőné, Fodor Julia, Károly Ignácné, Kümmel Péterné, Benhardt Györgyné, Peli Józsefné, Fiedler Mihály és neje, Szabó József Losser Emilia, Juhász Mihályné, Mecsetszentkut, Unglár Anna, Mecsekszentkut Pinterics Erzsi, Mecsekszentkut Rosinger Józsefné, Takács Ignác, Kovács Jánosné, Bőhm István, Füchst Emmy, Fürst Stefi. Emlékkő leleplezése aэд népiskolában. A Pécsi Tanitóegylet és Pécs szab. kir. város áll. el. iskolai tanitó-testülete a hazájáért dicső halált halt kartársa, Schein István áll el, tanítói kegyeletének örök emlékéül azzal vélt eleget tenni, hogy márványtáblát helyezett el abban az épületben, melyben mint tanító működött s kit őszinte szívvel szeretett. Schein István ! A nemzeti kultúrának emelt emeleiskola-épület küszöbén a magyar pedagógia szíve dobban feléd ! Őszinte szívvel gyászoljuk őt, akiben egyik kitűnő kartársunk, a pedagógia hivatott apostola, a rendkívül jellemes, a szerető igaz barát szállt korai sírba. És méltán gyászolhatja őt a magyar pedagógia, amelynek lelkes gárdája önzetlen szeretettel még zsenge ifjú korában ölelte keblére, akitől sokat nyert és sokat várt. Az emlékkő leleplezés a következő sorrendben folyt le: Sziebert Róbert felügyelőigazgató, egyesületi elnök az ünnepséget bevezető szép beszédjének elmondása után üdvözli Visy László dr. főispánt, a város hatóságának képviseletében megjelent Tróber Aladár dr. h. polgármestert, Ember János kir. tanfelügyelőt, Majorossy Imre, kir. tanácsos, Piatsek Emil dr. főispáni titkárt a különböző tantestületek képviseletében megjelent igazgató és tanító urakat, a tantestületek hölgytagjait, a vendégeket és a mélyen sújtott családot, valamint a Felső Vámház utcai iskola ifjúságát. Ezután Gőbel Károly tanítóegyesületi tag szép beszédet mondott el költői hévvel, meleg átérzéssel. Majd Dillmann Antal igazgató-tanító intézett kegyeletes beszédet az intézet ifjúságához. A Hymnus eléneklése után Ember János kir. tanfelügyelő mint a kultuszkormány képviselője, a tőle már megszokott magas szárnyalású beszéd kíséretében átveszi az emlékkő megőrzését. Remek beszédjének különösen két kiemelkedő pontja ragadta meg a hallgatóság figyelmét. Először is legyen életében, úgymond, minden ember szorgalmas munkás és kötelességteljesítésében pontos; másodszor pedig, ha a haza érdeke úgy kívánja, életét is áldozza fel. Ezek a kötelességek válnak az emberekben erényekké, melyek halhatatlanokká tesznek mindenkit. Ezután az egyszerű keretekben mozgó, de lelket megindító ünnepély véget ért. Maga az emlékkő, mely az iskola bejáratának baloldalán a falba van elhelyezve, barna márványból készült, díszes fehér homokkő kerettel mintegy 90 cm. magas és 104 cm. széles nagyságban. Az aranyozott betűkkel vésett 3 hazafias vonatkozású felirat értelme: „Honának élt, honának halt ! Oh dicső végezet, a drága honnak üdvéért áldozni életet! Az emlékmű létrehozása és elkészíttetése, talán mondanunk se kell, Sziebert Róbert felügyelőigazgató fáradhatatlan érdeme. Heinczelmann Antal igazgató-tanitó. A receptio huszadik évfordulója. Húsz éves emléknapját ünnepli a magyar zsidóság, az 1895. XLII. t. c. életbelépésének, melyet Ő Felsége 1895. okt. 16-án szentesitett s mely azon év november 2-án lépett életbe. A pécsi izraelita hitközség történetében is kiváló nap volt ez. Az 1895. évi november 13-án tartott ülésen jánosi Engel József, a hitközség akkori alelnökeaz ülésen jelen voltak: Nemes Vilmos dr., Glass Hermann, Trentschiner Joachim, Deutsch Ádám, Spitzer Ignác, Engel Mihály, dr. Fodor Ignác, Weiller N. János, Ullmann M. Károly) hozta a tényt az elöljáróság tudomására, kifejtvén a törvény messzeható erejét, mely a magyar zsidóság felekezeti fejlődésében uj korszakot nyit meg s őket nemcsak mint honpolgárokat fogadja az alkotmány sáncai közé, hanem mint felekezetet is, a többi felekezettel egy azon színvonalra emeli. Indítványára a soha nem múló hála jeléül jegyzőkönyvében megörökítette az elöljáróság azon férfiak neveit, kik az emberszeretettel párosult tiszta liberalizmus szellemétől áthatva küzdöttek ezen dicső eszmék érvényre juttatásáért, névszerint gróf Csáky Albin, Báró Eötvös Lóránt, báró Bánffy Dezső, Wlassich Gyula, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, ezeket ezen határozatról jegyzőkönyvi kivonatban, értesítette. Nem lesz érdektelen a következő válaszokat ma nyilvánosságra hozni. Vallás és közoktatásügyi miniszter. Budapesten, 1895. november hó 25-én. Tisztelt Ur! Kellemesen lepett meg, hogy Pécs szab. kir. város izr. hitközsége azon ülésén, melyen az izraelita vallás receptiójáról szóló 1895. évi XLII. t. ez legfelsőbb szentesítéséről értesült, rólam is megemlékezett. Fogadja és tolmácsolja kérem a hozott jegyzőkönyvi határozatokért legőszintébb köszönetemet. Wlasics Gyula s. k. A képviselőház elnöke: Tisztelt Alelnök úr ! Azon határozatot, mellyel a pécsi izraelita hitközség elöljárósága az izraelita vallás receptiójáról szóló törvénycikk hatályba lépte alkalmából megtisztelt, vettem. Fogadják e kitüntető megemlékezésért meleg köszönetemet. Az a hazafias érzés és az a szellem, mely a velem közlött határozatot áthatja, mutatja azt, milyen helyesen járt el a magyar törvényhozás, midőn alkotásaiban a polgári és politikai egyenlőség igazságos és nagy elvét fogadta el irányadóul és ezzel uj erőforrást nyitott a nagy nemzeti munka sikeres teljesítésére, melyben magam is, bár szerény erőmhöz mért részt venni iparkodtam- Budapest, 1896. január 7. Szilágyi Dezső. Budapest, 1895. nov. hó 2?* Nagyon tisztelt hitközségi elöljáróság Hálás köszönettel vettem azon jegyzőkönyvi határozatot, amellyel a pécsi izr. hitközség a szabadelvű egyház-politikai törvények létesítése körüli fáradozásaimat kitűnő elismerésben részesíteni szíveskedett. Nekem ugyan az az érzésem, sőt erős meggyőződésem, hogy csupán egyszerű, elodázhatatlan kötelességet teljesítettem, tagadhatatlanul jól esik azonban polgártársaim szájából ismételten hallanom, hogy azon föltevésemben, miszerint a nemzet javarésze eljárásomat helyeselendő nem csalódtam. Az izraelita vallás receptiójáról szóló törvény szintén egyszerű folyománya az igazságosságnak, de nem kétlem, hogy az igazságosságnak ily érvényesülése csak fokozandja a hazai zsidóságnak a magyar állam szolgálatábani buzgóságát. Hazafias üdvözlettel a tisztelt elöljáróságnak !s kötelezett szolgáj a GL Csáky Albin.