Pécsi Napló, 1915. november (24. évfolyam, 250-273. szám)

1915-11-03 / 250. szám

1915 november 3. „Pécsi Napló,­, amikor a 6. gyalogezred zenekara az alka­lomhoz illő gyászdarabot játszott, majd Fejes János dr. segéd és tábori lelkész megkapóan szép beszédben méltatta a föld alatt pihenő vitézeket, akik a hazáért haltak meg és igy mindenkor számíthatnak a mai és eljövendő nemzedékek kegyeletes megemlékezésére. A temető felügyelője, Surámyi Kálmán nagy gondossággal figyelt arra, hogy a rendelkezé­sére álló orosz foglyokkal egyforma gondo­zásban részesítsen minden sírt, ezek között az orosz katonák sírjait is és az oroszokat, akik egy altiszt felügyelete mellett működ­tek közre, mélyen meghatotta az a kegyelet, melyben az övéik sírjait is részesítették. Bir nehéz volt a patakzó könyek visszafojtása ! Szomorú, de fenséges temetői ünnep volt ez, mely beleilleszkedett a komor, novemberi esős nap hangulatába, mely hamarosan véget ért, mert amint a sírokon kigyulladtak a mé­csesek, lámpák és gyertyák, az eső idő előtti hazatérésre kényszerítette a közönséget, mely nagy elismeréssel emlékezett meg azokról, akik ezen ünnepséget is szépen rendezték, jó benyomást tett a katonák emlékezetére a sírhelyeik előtt a város által fölállított ízléses emlékoszlop, melyet Katona János tb. városi főmérnök tervezett, melyet majdan maradandó emlékmű fog fölváltani. Hozzávetőleges becs­lés szerint vasárnap délután 25.000 ember szorongott a központi temetőben, de látoga­tottak voltak a régi temetők is. A pécsi katonasírok feldíszítésére a pé­csi leányok által indított mozgalom ered­ménye minden várakozáson felülinek mond­ható. Csupán a városházán: 319 koszorú, 14 cserép virág, 453 csokor, 55 mécses 751 drb. gyertya, ezenkívül 6 kosár levágott virág gyűlt össze. — A következők adakoztak a városházán : Littke Jenőné, Wallfisch nővérek, özv. Fellhofer Ferencné, Nagyharsány, Medo­­warsky Györgyné, Lakovits Ilonka, Berényi Katus, Tóth Imre, özv. Kardos Albertné, Pap­növelde, Knapik Antalné, Wolf Antalné, özv. Bugrencsisné, Wessely Ilonka, Lakos Józsefné, Lengyel Viktorné, Ruzsinsky Béla, Sousit Mária, Egry Béláné és Rózsika, Giessendorff, Kovács Erzsi, Suszter Ilona, Krausz Bözsi, Bese Ilona, Farkas Irma, Kis Margit, Darvas Lajosné, Deutsch Kornélné, Ferk Éviké, Neu­mann, özv. Garai Gyuláné, N. N. Lits Antalné, Pál Bözsike és Rózsi, Hoffmann Ferenc, Hirschler, Pintér Jánosné, Arady Ilona, özv. Gyárfás Gyuláné, Hoffmann Margit, Báter János, Cisztercita rend, Mandelbaum és Tei­­szinger, Fürst Margit, Reberics Gizella, He­­tinácz­­ Mariska, Kulcsár Katalin, Keszler Annuska, Fekete Jolán, Rákosi Imre, özv. Borsi Györgyné, Vámos Vilmosné, Kis Gábor, Maki István, Győry Julianna, Dorner Henrikné, Hervng nővérek, König Gizella, Gödöllei Sa­rolta, Fanz István, Sipőcz Istvánná, özv. Kovács Jánosné, Fuchs nővérek, Kopeczky, Halmos Edéné, Schultz, Sirisaka István, Fe­renciek rendháza, Módly, Lázár Ferencné, Quventl, Gedl Géza, Fóka Imre, Szekula János, Magocsi Istvánné, Törzsök József, Varga Gyuláné, Herzfeld Ibolyka, Mautner Márta, Némedy Ilonka, Somogyi Margit, id. Katles Antalné, Nick Márta és Margit, Róth Ádámné, Gerber Jánosné, Körtvélyesiné, Do­hánygyár, Vogl Juliska, Szabados Jánosné, Hock Antalné, Kapnik Ferencné, Tóth La­josné, Herzfeld Gyuláné, Kovács, Oberham­­mner Micike, Dobokainé, Böröcz Mátyásné, Müller Béla, Altmann Annuska, Császár Lajosné, Gerber Jánosné, Kiss Mártonné, Márki Istvánné, Varga Ilonka, Littke Józsefné, Daróczy Aladárné, Tripammer Károlyné, Ebert Bálintné, Glück Gizella, Hauk Mariska, Wolf Ilona, Nagy Györgyné, Mischl Nusika, Reichenauer Imre, Haas Ibolyka, Tölgyes test­vérek, Ilk János, Vogelstatter Irma, Serényi Jolánka, Schmidt Antalné, Diamant Dezső, Franz Rezső, Wágner Anna, Friedmann Ká­roly, Kocsis Józsefné, Bányai Mihályné, Kap­­roncay Péterné, Végh Annuska, Robosiitzky Bözsike, Gaál Lenke, Vas Dezsőné, Gilice Istvánné, Schnell Jánosné, Krizsek Károlyné, Kemény Béláné, Német Jenőné Horvát Halas nővérek, Csánk Vilma, Krantz Böske, Szita Viki, Rátász Rózsi, Müller Karolin, Lénárt Istvánné, Vlasics Mariska, Koller Teruska, Tolnai Annuska, Horváth Antal, dr. Grosz Kírréné, Fröhlich Nándorné, Györkös Ilonka, Pélics Gergely, Klein Hermanné, Szuly Já- J­nosné, Nyirő Béláné, Finta Ferencné, Porges Béláné, dr. Porges Miksáné, Kondor Béláné, Gyarmathy Istvánné, Haberfeld József, Egyed Katalin, Rotter Mariska, dr. Erreth Lajosné, Györegy János, Rauch Jánosné, Timár Terus Kis Szeminárium, Benedek Elekné, Packer Juliska, Gedeon Mátyásné, Weidinger, Nickel Béla, Felber Alice, Gerencsény Rozália, Len­gyel Katinka Papp Jánosné, Lőw Lajosné, Csigeti Józsefné, Kis Gadó Istvánné, Zsargó, Justus Rózsi, Schön Blanka, Szabó Gallusz, Baráczi Istvánné, Gábor Irma, Gallovich Já­nosné, Weisz Lipótné, Kummer Gyuláné, Ká­kics, Keresztur Sándor kertész, Pézs Józsefné, Kovács István, Werner leányinternátus, Bő­­röndy Lajosné, dr. Gál Jenőné, Riegel Gyu­láné, Müller János, Szucsics Erzsébet, Jicinsky Jaroslavné, dr. Faluhelyiné, Hardy Sándor, Löffler Melanie, Réder Jánosné, Szalay Ju­liska, Lotarec Mihály, Kiss Annuska, Rechbeg Anna, Bányatelep, Schützer Margit, Csihalek Ignác, Gondos Margit, Kovács Manci, özv. Opris Péterné, Unger Bözsi, Kreps Mihály, Denk Teruska, Koch Katalin, Pain Emilné, Bordás Juliska, özv. Király Józsefné, Selley Ernőné, Fodor Julia, Károly Ignácné, Kümmel Péterné, Benhardt Györgyné, Peli Józsefné, Fiedler Mihály és neje, Szabó József Losser Emilia, Juhász Mihályné, Mecsetszentkut, Unglár Anna, Mecsekszentkut Pinterics Erzsi, Mecsekszentkut Rosinger Józsefné, Takács Ignác, Kovács Jánosné, Bőhm István, Füchst Emmy, Fürst Stefi. Emlékkő leleplezés­e aэд nép­iskolában. A Pécsi Tanitóegylet és Pécs szab. kir. város áll. el. iskolai tanitó-t­estülete a hazá­jáért dicső halált halt kartársa, Schein István áll­ el, tanítói kegyeletének örök emlékéül azzal vélt eleget tenni, hogy márványtáblát helyezett el abban az épületben, melyben mint tanító működött s kit­­ őszinte szívvel szeretett. Schein István ! A nemzeti kultúrának emelt emeleiskola-épület küszöbén a magyar pedagógia szíve dobban feléd ! Őszinte szív­vel gyászoljuk őt, akiben egyik kitűnő kar­társunk, a pedagógia hivatott apostola, a rendkívül jellemes, a szerető igaz barát szállt korai sírba. És méltán gyászolhatja őt a magyar pedagógia, amelynek lelkes gárdája önzetlen szeretettel még zsenge ifjú korában­­ ölelte keblére, akitől sokat nyert és sokat várt. Az emlékkő leleplezés a következő sor­rendben folyt le: Sziebert Róbert felügyelő­igazgató, egyesületi elnök az ünnepséget bevezető szép beszédjének elmondása után üdvözli Visy László dr. főispánt, a város hatóságának képviseletében megjelent Tróber Aladár dr. h. polgármestert, Ember János kir. tanfelügyelőt, Majorossy Imre, kir. tanácsos, Piatsek Emil dr. főispáni titkárt a különböző tantestületek képviseletében megjelent igaz­gató és tanító urakat, a tantestületek hölgy­tagjait, a vendégeket és a mélyen sújtott családot, valamint a Felső Vámház­ utcai iskola ifjúságát. Ezután Gőbel Károly tanító­­egyesületi tag szép beszédet mondott el költői hévvel, meleg átérzéssel. Majd Dillmann Antal igazgató-tanító intézett kegyeletes beszédet az intézet ifjú­ságához. A Hymnus eléneklése után Ember János kir. tanfelügyelő mint a kultuszkor­mány képviselője, a tőle m­ár megszokott magas szárnyalású beszéd kíséretében átveszi az emlékkő megőrzését. Remek beszédjének különösen két kiemelkedő pontja ragadta meg a hallgatóság figyelmét. Először is legyen életében, úgymond, minden ember szorgalmas munkás és kötelességteljesítésében pontos; másodszor pedig, ha a haza érdeke úgy kívánja, életét is áldozza fel. Ezek a köteles­ségek válnak az emberekben erényekké, melyek halhatatlanokká tesznek mindenkit. Ezután az egyszerű keretekben mozgó, de lelket megindító ünnepély véget ért. Maga az emlékkő, mely az iskola bejáratának bal­oldalán a falba van elhelyezve, barna már­ványból készült, díszes fehér homokkő kerettel mintegy 90 cm. magas és 104 cm. széles nagyságban. Az aranyozott betűkkel vésett 3 hazafias vonatkozású felirat értelme: „Honá­nak élt, honának halt ! Oh dicső végezet, a drága honnak üdvéért áldozni életet! Az emlékmű létrehozása és elkészíttetése, talán mondanunk se kell, Sziebert Róbert felügyelő­igazgató fáradhatatlan érdeme. Heinczelmann Antal igazgató-tanitó. A receptio huszadik évfordulója. Húsz éves emléknapját ünnepli a magyar zsidóság, az 1895. XLII. t. c. életbelépésének, melyet Ő Felsége 1895. okt. 16-án szentesitett s mely azon év november 2-án lépett életbe. A pécsi izraelita hitközség történetében is kiváló nap volt ez. Az 1895. évi november 13-án tartott ülésen jánosi Engel József, a hitközség akkori alelnöke­­az ülésen jelen voltak: Nemes Vilmos dr., Glass Hermann, Trentschiner Joachim, Deutsch Ádám, Spitzer Ignác, Engel Mihály, dr. Fodor Ignác, Weiller N. János, Ullmann M. Károly) hozta a tényt az elöljáróság tudomására, kifejtvén a törvény messzeható erejét, mely a magyar zsidóság felekezeti fejlődésében uj korszakot nyit meg s őket nemcsak mint honpolgárokat fogadja az alkotmány sáncai közé, hanem mint fele­­kezetet is, a többi felekezettel egy azon szín­vonalra emeli. Indítványára a soha nem múló hála jeléül jegyzőkönyvében megörökítette az elöl­járóság azon férfiak neveit, kik az embersze­retettel párosult tiszta liberalizmus szellemétől áthatva küzdöttek ezen dicső eszmék érvényre juttatásáért, névszerint gróf Csáky Albin, Báró Eötvös Lóránt, báró Bánffy Dezső, Wlassich Gyula, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, ezeket ezen határozatról jegyzőkönyvi kivonatban, értesítette. Nem lesz érdektelen a következő válaszokat ma nyilvánosságra hozni. Vallás és közoktatásügyi miniszter. Budapesten, 1895. november hó 25-én. Tisztelt Ur! Kellemesen lepett meg, hogy Pécs szab. kir. város izr. hitközsége azon ülésén, melyen az izraelita vallás receptiójáról szóló 1895. évi XLII. t. ez­ legfelsőbb szentesítéséről értesült, rólam is megemlékezett. Fogadja és tolmácsolja kérem a hozott jegyzőkönyvi határozatokért legőszintébb köszö­­netemet. Wlasics Gyula s. k. A képviselőház elnöke: Tisztelt Alelnök úr ! Azon határozatot, mellyel a pécsi izraelita hitközség elöljárósága az izraelita vallás receptió­­járól szóló törvénycikk hatályba lépte alkalmá­ból megtisztelt, vettem. Fogadják e kitüntető megemlékezésért me­leg köszönetemet. Az a hazafias érzés és az a szellem, mely a velem közlött határozatot áthatja, mutatja azt, milyen helyesen járt el a magyar törvény­­hozás, midőn alkotásaiban a polgári és politikai egyenlőség igazságos és nagy elvét fogadta el irányadóul és ezzel uj erőforrást nyitott a nagy nemzeti munka sikeres teljesítésére, melyben ma­gam is, bár szerény erőmhöz mért részt venni iparkodtam- Budapest, 1896. január 7. Szilágyi Dezső. Budapest, 1895. nov. hó 2?* Nagyon tisztelt hitközségi elöljáróság­­ Hálás köszönettel vettem azon jegyző­­könyvi határozatot, a­mellyel a pécsi izr. hitköz­ség a szabadelvű egyház-politikai törvények lé­tesítése körüli fáradozásaimat kitűnő elismerésben részesíteni szíveskedett. Nekem ugyan az az érzésem, sőt erős meg­győződésem, hogy csupán egyszerű, elodázhatat­lan kötelességet teljesítettem, tagadhatatlanul jól esik azonban polgártársaim szájából ismétel­ten hallanom, hogy azon föltevésemben, miszerint a nemzet javarésze eljárásomat helyeselendő nem csalódtam. Az izraelita vallás receptiójáról szóló tör­vény szintén egyszerű folyománya az igazságos­ságnak, de nem kétlem, hogy az igazságosságnak ily érvényesülése csak fokozandja a hazai zsidó­ságnak a magyar állam szolgálat­ábani bu­zgóságát. Hazafias üdvözlettel a tisztelt elöljáróságnak !­s kötele­zett s­zol­gá­j a GL Csáky Albin.

Next