Pécsi Napló, 1916. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-23 / 18. szám

2 ■.....................................................—-- --------­megakasztotta az ellenséges csapatok össz­pontosítását a görög határon. Tunisz és Algír a franciák ellen. Konstantinápoly, január 22. (Ered. táv.) Seik Salin tuniszi polgár a Tunisz és Algir függetlenségéért küzdő bizottság nevében távirat­ott küldött Enver pasa hadügymi­niszternek, a­mely többek közt így hangzik: — E két ország lakossága nem bírja to­vább a francia uralmat és jogfosztást. Kö­veteli a függetlenség visszaállítását a szultán égisze alatt. Az izlám dicsőséges lobogója alatt keresünk menedéket és készek vagyunk életünket és mindenünket feláldozni az igaz­ság diadalra juttatásáért. Az olasz szocialista kongresszus, Berlin, január 22. (Eredeti távirat.) Bolognából jelentik a Vossische Zeitungnak. A második szocialista nemzeti kongresszus megnyitásánál az elnök hangsúlyozta a kon­gresszus politikai jellegét és isméttülten han­goztatta, hogy valamennyi szocialista eré­lyesen és szíve mélyéből tiltakozik a háború ellen. E szavak viharos tetszést keltettek a kongresszus valamennyi tagjánál. Pécs mint gazdasági középpont. Pécs, 1916. január 22. Pécs város századokon keresztül egyik legjelentősebb városa az országnak. Egy egész nagy, műveltségben a nyugati kultur­­hatások következtében elöljáró országrész­nek időnkint szellemi középpontja, jelentős ipari és kereskedelmi fókusa. Közművelődési elsőrendű helyét a város állandó­an megtartotta, gazdasági jelentősége azonban újabb időben nem mutatja azt a hatalmas lendüle­tt, melyet a kisebb múltú de közgazdasági tekintetben előnyösebb fek­vésű városok (Győr, Miskolc, Arad, Nagy­várad, Temesvár stb.) felmutatnak. A város gazdasági fejlődését lassító okok keresése és fejtegetése messze vezetne, figyel­münket e sorok megírásának céljától eltereln­é. Ezúttal egy olyan örvendetes tervről emlékezünk meg, mely m­egvalósulása ese­tén Pécs szab. kir. várost gazdasági hivatá­sának betöltésében jelentősen fogja segíteni. A várost az ipar és kereskedés teszi várossá. Ráillik ez a megállapítás minden városra, de különösen ráillik városunkra, melyet mező és kertgazdasági területének korlátozottsága egyenesen a termelés rend­jében magasabb műveltséget követelő iparra és kereskedelemre utal. Ezeknek a gazdasági ágaknak lendüle­téhez, virágzásához három elsőrendű tényező szükséges : piac, olcsó termelési tőke és szak­értelmes munka. A távolabbi piac biztosítására éppen most történnek a legnagyobb dolgok ; azok a nagy balkáni események, a­melyek iparunk­nak a közel déli és délkeleti területekre utat nyitnak, érvényesülésünket a közvetlen kör­zeten túl is lehetségessé teszik. Az olcsó tőkét remélhetőleg biztosítani fogják a ked­vezően befejezésre jutó külpolitikai esemé­nyek s a kialakuló gazdasági kapcsolatok. A harmadik tényezőnek, a szakértelem­nek­­ biztosítása azonban olyan feladat, a­melynek megoldását nem kívülről, nem az események s­erencsés alakulásáról, hanem kizárólag önmagunktól várhatjuk. Ez a helyes felfogás vezette a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumot s ennek képviseletében Klebelsberg Kunó gróf államtitkárt, városunk kulturális és gazdasági je­rin­őségének a após ismerőjét akkor, a­m­dőn Pécs szab. kir. város iparoktatásának megfele­l uj alapokra helyezését elhatározta és a létesítendő in­tézmény előmunkálatainak megléte ére szak­­férfiait, miként arról annak idején beszámol­tunk­­— leküldötte. Az elvétett mag termékeny talajba hul­lott : a szakirányú önálló iparos tanulóiskola a létesülés útjára jutott. Ezt bizonyítja a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek Pécs szab. kir. város közönségéhez a szóban levő iskola szervezése érdekében intézett átirata, melyet mint városunk kulturéleté­nek jelentős dokumentum­át, egész terjede­­l­mében közlünk a következőkben: A világháború után a kormányzat első­rendű feladata lesz, hogy nemzetünk gazda­sági erőit fokozza, ily módon a gazdasági éle­tünkben beállott károkat pótolja s a nemzet minden téren való erőkifejtésének alapjait megszilárdítsa. Ebből a szempontból nagy jelentőséggel bír a jövő nemzedék gazdasági művelődésének emelése. Ezt előmozdítandó, a vezetésem alatt álló mindazon intézménye­ket, a­melyek népünk gazdasági neveléséről gondoskodnak, tökéletesebben kiépíteni és az erre vonatkozó alkotó munka előkészítő lépéseit már most megtenni óhajtom. A jövő nemzedék ipari művelődésének emelésére különösen az önálló tanonciskola intézménye alkalmas. E­lentétben a mai tanonciskolával, a­mely túlnyomólag más iskolák függeléke, az önálló tanonciskolának van saját külön épülete, sajátos fölszerelése, több, a tanoncok gyakorlati oktatását ki­egészítő bemutatásokra alkalmas műhelye, egy-két főhivatású,beható szakképzettségben részesült tanítója s így a tanoncok szakirá­nyú képzéséről és neveléséről az eddiginél eredményesebben gondoskodhatik. Az önálló tanonciskolának első­sorban az ipar és művelődés gócpontjaiban van helye, ahol a tanoncok száma nagyobb s az ipar üzemi szervezete tökéletesebb. Ilyen város Pécs. Van fejlett ipara, kereskedelme s amel­lett egyre inkább kidomborodik az az immár intézményekkel biztosított nemzeti hivatása, hogy a magyar művelődés erejét dél és dél­nyugat felé tovább vigye. Ezért Pécsett, ahol a tanoncok nevelését szolgáló Julian­­tanoncotthon már rövid időn belül meg is nyílik, az önálló szakirányú tanonciskola létesítését előmozdítani kívánom. Tekintettel arra, hogy a pécsi elemi nép­iskolák állami jellegűek, az önálló tanonc­iskola is legcélszerűbben ilyen jelleggel volna megszervezendő s ezért hajlandó vagyok a pécsi városi jellegű tanonciskolákat (fiú- és leány­iparos- kereskedő tanonciskolákat) ál­lami kezelésbe átvenni, a fiú-iparos tanonc­iskolát önálló szakirányú iskolává kifejlesz­teni, számára a város és az ipari érdekeltség hozzászólásával készítendő tervek szerint külön épületet emelni s az építkezés felszere­lés legfeljebb 350.600 koronát kitevő költsé­geinek fedezésére — tekintettel arra — hogy az elemi népoktatást betetőző továbbképző népoktatási intézetről van szó, az állami elemi iskolák fenntartásához fizetendő évi járulék megfelelő részét visszabocsátani. Ezzel szemben Pécs városától legalább 2500 négyzetösnyi, a város tulajdonában levő, vagy a város által megszerzendő s álta­lam elfogadandó alka más teleknek az állam­­kincstár tulajdonába leendő átengedését és a tanonciskolai törvényszerű járulékoknak évenként az állami tanonciskola pénztárába leendő beszolgáltatását kívánom. E törvény­­szerű járulékok: 1) az 1884. évi XVII. tc. 4, 21. és 51. sza­kaszaiban említett bevételek, 2) a mindenkori 2 százalékos ipariskolai pótadó összege, a­melyek a tanonciskola cél­jaira való,teljes felhasználása előtt az újabban követett gyakorlatnak megfelelően a városok államsegélyben amúgy sem­ fognak részesül­hetni. Felhívom ennélfogva Pécs város közön­ségét, hogy a városi tanonciskoláknak állami kezelésbe való adását kimondani, a fentebb körülírt telek átengedésére, az ipardíjaknak és az ipariskolai adónak befizetésére köte­lezettséget vállalni és az állami elemi iskolai hozzájárulásnak az építkezés céljaira való igénybe­vételéhez hozzájárulni szíveskedjék. Egyúttal felhívom Pécs városát, hogy az említett kijelentések megtételével egyide­jűleg vagy ezt követően külön, a város által felveendő beruházási kölcsön feltételeit hoz­zám felülvizsgálat végett bemutatni, úgy­szintén az átengedendő telket vagy telkeket kijelölni és felülbírálat végett velem közölni szíveskedjék. A város közönségével való megegyezés­ esetén a városi tanonciskolákat az új épület elkészültekor óhajtom állami kezelésbe venni, az építkezést viszont igen sürgősen megkez­deni szándékozom. Egyben már most megjegyzem, hogy az esetben is, ha a szóban forgó intézmények állami jelleggel fognak megszerveztetni, nagy súlyt helyezek arra, hogy a város közönsége és az ipari érdekeltség az intézmények mű­ködését állandó érdeklődéssel kísérje. A ta­­noncoktatást szolgáló intézmények ugyanis, a­melyek a tanoncnak, a műhelyben szerzendő gyakorlatot­ kiegészítő ismereteket nyújta­nak, csakis az érdekeltekkel való állandó és személyes együttműködés mellett teljesít­hetik hivatásukat. A pécsi önálló szakirányú tanonciskola kifejlesztése tetemes áldozatot fog az államra hárítani, de áldozatot igényel Pécs városától is. Meg vagyok azonban róla győződve, hogy ezt az áldozatot Pécs városa az említett nagy­jelentőségű intézmény érdekében a művelő­dés ügye iránt való ismeretes áldozatkészsé­gével a maga részére is szívesen fogja vállalni. , A másolat hiteléül: Mergényi Endre, igazgató. Felhívjuk erre a nevezetes iratra olva­sóink figyelmét. Nagyon megérdemli nemcsak tartalmáért, hanem a közlés módjáért is. A szebb, a nagyobb jövő hite, reménye, váro­sunk jelentőségének megismerése, a legna­gyobb jóakarat és segítési készség, erő és lendület szól hozzánk ebből a nevezetes írás­ból. Nem rendelet ez, hanem apostoli buzga­lom felszólítás egy nagyjelentőségű kulturmű létesítésére. Nem kételkedünk benne, hogy városunk megértő közönsége honorálni fogja ezt a nemes célú és nobilis hangú felszólítást. „Pécsi Napló“ 1916 január 23. új remények. Irta: Junger Mózes dr.-né. : Egy kérdés sem izgatta még jobban az egész világot, mint az, mikor és miképen fog a béke megszületni, milyen formában, kinek a kezdeményezésére ? Milyen­­mohón olvassa még a legszóra­­kozottabb olvasó is a háborús hírek között majdnem napról napra felbukkanó, a béké­ről, vagy annak lehetőségéről szóló híreket, hátha egy kivezető utat, halványan derengő világosságot vél felfedezni az átláthatat­lan sötétségben ? És bármilyen nagy érdek­lődéssel olvassuk ezeket a híreket, de a meg­­valósulásukbani hitet ma már egyik sem éb­reszt bennünk. A háború kezdetén még hinni tudtunk azoknak a híreknek, melyek pl. a készülő francia, majd orosz forradalomról beszéltek, melyeknek esetleges kitörése a háborúnak döntő fordulatot adhatott volna,­­ minthogy az ellenséges országokban is szívesen fogadtak minden olyan közleményt, mely a mi monarchiánk nemzetiségei állító­lagos széthúzásáról szólt. Azonban ezek és ilyen forma hírek csak a háború első eszten­dejében jelentek meg, ma már jól tudjuk, hogy mindez lehetetlenség, tudjuk, hogy a háborút végig kell küzdeni, minden erőfeszí­tésünkkel, tudjuk, hogy az erkölcsében gaz­dagabb, a jobban szervezett, szóval az erő­sebb győz, a másiknak előbb vagy később, de be kell látnia, hogy gyengébb, és ebben a pillanatban megszületik a béke. Béke kon­gresszus, békeexpedíció, mindez nagy idea­listáknak eredménytelen munkája, hasztalan áldozatkészsége, fáradozása... Hosszú idő óta Montenegró fegyver­­letétele az első olyan hír, mely az általános béke közeli megvalósulása iránt új remé­nyekre biztat bennünket, bár lehet, hogy az csalóka fény, mely után indulunk, talán nem­ is vezet közvetlenül a béke útjára, de az a remény, melyet­ oly sok elcsüggedt szív­ben újra élesztett, az igazság diadalra jutá­sába vetett fenséges hit, melyet megerősített és további türelemre és kitartásra biztat, ez maga felér egy nagy győzelemmel, mely­nek nagyságát csak fokozza az a lehangolt­­ság és fejvesztettség, melyet az ellenség országaiban előidézett. Szép és felemelő pillanat lehetett, mikor Tisza István gróf a maga keresetlen egy­szerű modorában tudtára adta a mit fent sejtő, ámuló országgyűlésnek a mi hadsere­günk győzelmeinek első megérett gyümölcsét: Montenegró feltétel nélküli kapitulációját.

Next