Pécsi Napló, 1916. január (25. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-23 / 18. szám
2 ■.....................................................—-- --------megakasztotta az ellenséges csapatok összpontosítását a görög határon. Tunisz és Algír a franciák ellen. Konstantinápoly, január 22. (Ered. táv.) Seik Salin tuniszi polgár a Tunisz és Algir függetlenségéért küzdő bizottság nevében táviratott küldött Enver pasa hadügyminiszternek, amely többek közt így hangzik: — E két ország lakossága nem bírja tovább a francia uralmat és jogfosztást. Követeli a függetlenség visszaállítását a szultán égisze alatt. Az izlám dicsőséges lobogója alatt keresünk menedéket és készek vagyunk életünket és mindenünket feláldozni az igazság diadalra juttatásáért. Az olasz szocialista kongresszus, Berlin, január 22. (Eredeti távirat.) Bolognából jelentik a Vossische Zeitungnak. A második szocialista nemzeti kongresszus megnyitásánál az elnök hangsúlyozta a kongresszus politikai jellegét és isméttülten hangoztatta, hogy valamennyi szocialista erélyesen és szíve mélyéből tiltakozik a háború ellen. E szavak viharos tetszést keltettek a kongresszus valamennyi tagjánál. Pécs mint gazdasági középpont. Pécs, 1916. január 22. Pécs város századokon keresztül egyik legjelentősebb városa az országnak. Egy egész nagy, műveltségben a nyugati kulturhatások következtében elöljáró országrésznek időnkint szellemi középpontja, jelentős ipari és kereskedelmi fókusa. Közművelődési elsőrendű helyét a város állandóan megtartotta, gazdasági jelentősége azonban újabb időben nem mutatja azt a hatalmas lendülett, melyet a kisebb múltú de közgazdasági tekintetben előnyösebb fekvésű városok (Győr, Miskolc, Arad, Nagyvárad, Temesvár stb.) felmutatnak. A város gazdasági fejlődését lassító okok keresése és fejtegetése messze vezetne, figyelmünket e sorok megírásának céljától elterelné. Ezúttal egy olyan örvendetes tervről emlékezünk meg, mely megvalósulása esetén Pécs szab. kir. várost gazdasági hivatásának betöltésében jelentősen fogja segíteni. A várost az ipar és kereskedés teszi várossá. Ráillik ez a megállapítás minden városra, de különösen ráillik városunkra, melyet mező és kertgazdasági területének korlátozottsága egyenesen a termelés rendjében magasabb műveltséget követelő iparra és kereskedelemre utal. Ezeknek a gazdasági ágaknak lendületéhez, virágzásához három elsőrendű tényező szükséges : piac, olcsó termelési tőke és szakértelmes munka. A távolabbi piac biztosítására éppen most történnek a legnagyobb dolgok ; azok a nagy balkáni események, amelyek iparunknak a közel déli és délkeleti területekre utat nyitnak, érvényesülésünket a közvetlen körzeten túl is lehetségessé teszik. Az olcsó tőkét remélhetőleg biztosítani fogják a kedvezően befejezésre jutó külpolitikai események s a kialakuló gazdasági kapcsolatok. A harmadik tényezőnek, a szakértelemnek biztosítása azonban olyan feladat, amelynek megoldását nem kívülről, nem az események serencsés alakulásáról, hanem kizárólag önmagunktól várhatjuk. Ez a helyes felfogás vezette a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumot s ennek képviseletében Klebelsberg Kunó gróf államtitkárt, városunk kulturális és gazdasági jerinőségének a após ismerőjét akkor, amdőn Pécs szab. kir. város iparoktatásának megfelel uj alapokra helyezését elhatározta és a létesítendő intézmény előmunkálatainak megléte ére szakférfiait, miként arról annak idején beszámoltunk— leküldötte. Az elvétett mag termékeny talajba hullott : a szakirányú önálló iparos tanulóiskola a létesülés útjára jutott. Ezt bizonyítja a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek Pécs szab. kir. város közönségéhez a szóban levő iskola szervezése érdekében intézett átirata, melyet mint városunk kulturéletének jelentős dokumentumát, egész terjedelmében közlünk a következőkben: A világháború után a kormányzat elsőrendű feladata lesz, hogy nemzetünk gazdasági erőit fokozza, ily módon a gazdasági életünkben beállott károkat pótolja s a nemzet minden téren való erőkifejtésének alapjait megszilárdítsa. Ebből a szempontból nagy jelentőséggel bír a jövő nemzedék gazdasági művelődésének emelése. Ezt előmozdítandó, a vezetésem alatt álló mindazon intézményeket, amelyek népünk gazdasági neveléséről gondoskodnak, tökéletesebben kiépíteni és az erre vonatkozó alkotó munka előkészítő lépéseit már most megtenni óhajtom. A jövő nemzedék ipari művelődésének emelésére különösen az önálló tanonciskola intézménye alkalmas. Elentétben a mai tanonciskolával, amely túlnyomólag más iskolák függeléke, az önálló tanonciskolának van saját külön épülete, sajátos fölszerelése, több, a tanoncok gyakorlati oktatását kiegészítő bemutatásokra alkalmas műhelye, egy-két főhivatású,beható szakképzettségben részesült tanítója s így a tanoncok szakirányú képzéséről és neveléséről az eddiginél eredményesebben gondoskodhatik. Az önálló tanonciskolának elsősorban az ipar és művelődés gócpontjaiban van helye, ahol a tanoncok száma nagyobb s az ipar üzemi szervezete tökéletesebb. Ilyen város Pécs. Van fejlett ipara, kereskedelme s amellett egyre inkább kidomborodik az az immár intézményekkel biztosított nemzeti hivatása, hogy a magyar művelődés erejét dél és délnyugat felé tovább vigye. Ezért Pécsett, ahol a tanoncok nevelését szolgáló Juliantanoncotthon már rövid időn belül meg is nyílik, az önálló szakirányú tanonciskola létesítését előmozdítani kívánom. Tekintettel arra, hogy a pécsi elemi népiskolák állami jellegűek, az önálló tanonciskola is legcélszerűbben ilyen jelleggel volna megszervezendő s ezért hajlandó vagyok a pécsi városi jellegű tanonciskolákat (fiú- és leányiparos- kereskedő tanonciskolákat) állami kezelésbe átvenni, a fiú-iparos tanonciskolát önálló szakirányú iskolává kifejleszteni, számára a város és az ipari érdekeltség hozzászólásával készítendő tervek szerint külön épületet emelni s az építkezés felszerelés legfeljebb 350.600 koronát kitevő költségeinek fedezésére — tekintettel arra — hogy az elemi népoktatást betetőző továbbképző népoktatási intézetről van szó, az állami elemi iskolák fenntartásához fizetendő évi járulék megfelelő részét visszabocsátani. Ezzel szemben Pécs városától legalább 2500 négyzetösnyi, a város tulajdonában levő, vagy a város által megszerzendő s általam elfogadandó alka más teleknek az államkincstár tulajdonába leendő átengedését és a tanonciskolai törvényszerű járulékoknak évenként az állami tanonciskola pénztárába leendő beszolgáltatását kívánom. E törvényszerű járulékok: 1) az 1884. évi XVII. tc. 4, 21. és 51. szakaszaiban említett bevételek, 2) a mindenkori 2 százalékos ipariskolai pótadó összege, amelyek a tanonciskola céljaira való,teljes felhasználása előtt az újabban követett gyakorlatnak megfelelően a városok államsegélyben amúgy sem fognak részesülhetni. Felhívom ennélfogva Pécs város közönségét, hogy a városi tanonciskoláknak állami kezelésbe való adását kimondani, a fentebb körülírt telek átengedésére, az ipardíjaknak és az ipariskolai adónak befizetésére kötelezettséget vállalni és az állami elemi iskolai hozzájárulásnak az építkezés céljaira való igénybevételéhez hozzájárulni szíveskedjék. Egyúttal felhívom Pécs városát, hogy az említett kijelentések megtételével egyidejűleg vagy ezt követően külön, a város által felveendő beruházási kölcsön feltételeit hozzám felülvizsgálat végett bemutatni, úgyszintén az átengedendő telket vagy telkeket kijelölni és felülbírálat végett velem közölni szíveskedjék. A város közönségével való megegyezés esetén a városi tanonciskolákat az új épület elkészültekor óhajtom állami kezelésbe venni, az építkezést viszont igen sürgősen megkezdeni szándékozom. Egyben már most megjegyzem, hogy az esetben is, ha a szóban forgó intézmények állami jelleggel fognak megszerveztetni, nagy súlyt helyezek arra, hogy a város közönsége és az ipari érdekeltség az intézmények működését állandó érdeklődéssel kísérje. A tanoncoktatást szolgáló intézmények ugyanis, amelyek a tanoncnak, a műhelyben szerzendő gyakorlatot kiegészítő ismereteket nyújtanak, csakis az érdekeltekkel való állandó és személyes együttműködés mellett teljesíthetik hivatásukat. A pécsi önálló szakirányú tanonciskola kifejlesztése tetemes áldozatot fog az államra hárítani, de áldozatot igényel Pécs városától is. Meg vagyok azonban róla győződve, hogy ezt az áldozatot Pécs városa az említett nagyjelentőségű intézmény érdekében a művelődés ügye iránt való ismeretes áldozatkészségével a maga részére is szívesen fogja vállalni. , A másolat hiteléül: Mergényi Endre, igazgató. Felhívjuk erre a nevezetes iratra olvasóink figyelmét. Nagyon megérdemli nemcsak tartalmáért, hanem a közlés módjáért is. A szebb, a nagyobb jövő hite, reménye, városunk jelentőségének megismerése, a legnagyobb jóakarat és segítési készség, erő és lendület szól hozzánk ebből a nevezetes írásból. Nem rendelet ez, hanem apostoli buzgalom felszólítás egy nagyjelentőségű kulturmű létesítésére. Nem kételkedünk benne, hogy városunk megértő közönsége honorálni fogja ezt a nemes célú és nobilis hangú felszólítást. „Pécsi Napló“ 1916 január 23. új remények. Irta: Junger Mózes dr.-né. : Egy kérdés sem izgatta még jobban az egész világot, mint az, mikor és miképen fog a béke megszületni, milyen formában, kinek a kezdeményezésére ? Milyenmohón olvassa még a legszórakozottabb olvasó is a háborús hírek között majdnem napról napra felbukkanó, a békéről, vagy annak lehetőségéről szóló híreket, hátha egy kivezető utat, halványan derengő világosságot vél felfedezni az átláthatatlan sötétségben ? És bármilyen nagy érdeklődéssel olvassuk ezeket a híreket, de a megvalósulásukbani hitet ma már egyik sem ébreszt bennünk. A háború kezdetén még hinni tudtunk azoknak a híreknek, melyek pl. a készülő francia, majd orosz forradalomról beszéltek, melyeknek esetleges kitörése a háborúnak döntő fordulatot adhatott volna, minthogy az ellenséges országokban is szívesen fogadtak minden olyan közleményt, mely a mi monarchiánk nemzetiségei állítólagos széthúzásáról szólt. Azonban ezek és ilyen forma hírek csak a háború első esztendejében jelentek meg, ma már jól tudjuk, hogy mindez lehetetlenség, tudjuk, hogy a háborút végig kell küzdeni, minden erőfeszítésünkkel, tudjuk, hogy az erkölcsében gazdagabb, a jobban szervezett, szóval az erősebb győz, a másiknak előbb vagy később, de be kell látnia, hogy gyengébb, és ebben a pillanatban megszületik a béke. Béke kongresszus, békeexpedíció, mindez nagy idealistáknak eredménytelen munkája, hasztalan áldozatkészsége, fáradozása... Hosszú idő óta Montenegró fegyverletétele az első olyan hír, mely az általános béke közeli megvalósulása iránt új reményekre biztat bennünket, bár lehet, hogy az csalóka fény, mely után indulunk, talán nem is vezet közvetlenül a béke útjára, de az a remény, melyet oly sok elcsüggedt szívben újra élesztett, az igazság diadalra jutásába vetett fenséges hit, melyet megerősített és további türelemre és kitartásra biztat, ez maga felér egy nagy győzelemmel, melynek nagyságát csak fokozza az a lehangoltság és fejvesztettség, melyet az ellenség országaiban előidézett. Szép és felemelő pillanat lehetett, mikor Tisza István gróf a maga keresetlen egyszerű modorában tudtára adta a mit fent sejtő, ámuló országgyűlésnek a mi hadseregünk győzelmeinek első megérett gyümölcsét: Montenegró feltétel nélküli kapitulációját.