Pécsi Napló, 1916. február (25. évfolyam, 25-48. szám)

1916-02-01 / 25. szám

4 különféle, különösen pedig a világháborúban való alkalmazásáról. Hisszük, hogy sokan fognak érdeklődni ezen előadás iránt. A tudós előadónak világos értekezései a kémia köréből választott változatos tárgyakról sokfelé ismeretesek. Nem tagok az előadást 50 fillér belépődíj mellett látogathatják. •— Schönaich temetése. Bécssől táviratozzák. Schönaich báró mai temetésén a királyt Ferenc Szalvátor főherceg képviselte. A katonai kíséretet Kirchbach gyalogsági tábornok vezényelte. A temetésen a helyőrség összes, szolgálatot nem teljesítő törzstiztjei részt vettek. A m. kir. honvédelmi minisztérium és a m. kir. honvédség képviseletében a temetésen Hazai Samu, gyalogsági tábornok honvédelmi miniszter, Kubinyi György alezredes, a m. kir. koronaőrség parancsnoka, Algya Pap Sándor vezérkari testületi alezredes, Láng Boldizsár vezérkari testületi őrnagy, Barkóczi Klopsch Béla, Martin Iván, Szalay József honvédőrnagyok és Nagy Vilmos vezérkari testületi százados jelentek meg. A holttestet a helyőrségi kórház kápolnájából a fogadalmi templomba vitték.— Jóvá nem hagyott drágasági pótlék. A napokban érkezett le Pozsony városához Sándor János belügyminiszter rendelete, melyben arról értesíti a város közönségét, hogy a törvényhatósági bizottság határozatát, amellyel a tisztviselőknek az 1915. évre drágasági pótlékot engedélyezett, nem hagyja jóvá. A miniszteri rendelet utal arra, hogy a kormány segélyt bocsát a város rendelkezésére, hogy tisztviselőit az 1916. évben az állami tisztviselők segélyezése arányában segélyezze. — A tengeri rekvirálása Somogyban. A földmivelésügyi miniszter a hadsereg ellátásának biztosítására arra kötelezte Somogyvármegyét, hogy 2140 vagyon tengerit köteles beszállítani. Makfalvay Géza főispán és Kacskovics Lajos alispán több ízben lépéseket tettek a földmivelésügyi miniszternél, hogy ezt a nagy mennyiséget Somogyvármegye a legjobb akarattal sem tudja előteremteni. A miniszter eleinte hajthatatlannak mutatkozott, de később még’"'’ engedékenységre hajlott és jelentősen redukálta azt a kukorica-mennyiséget, amit a vármegyének biztosítani kell. — Erről az alispán évnegyedes jeentésében a következőkben számol be . A vármegye gazdáira, fogyasztó közönségünkre, de magának a hadseregnek hússal való ellátása szempontjából is, nagy fontossággal bír a tengeri rekvirálásának kérdése. Amint a novemberi közgyűlésre beterjesztett jelentésemben is jeleztem, a földmivelésügyi miniszter a hadsereg részére Somogy vármegyében biztosítandó tengeri menynyiségét 2140 vagyonban állapította meg. Miután ezen mennyiség a silány termés következtében alig s majdnem a gazdák összes termésének zár alá helyezésével s elvételével lett volna csak beszerezhető, a főispán, valamint Somssich László gróf gazdasági egyesületi alelnök, nemkülönben a m. kir. gazdasági felügyelővel együttesen s ezenkívül külön is személyesen fölkerestem a földmivelésügyi minisztert, ahol föltárva a nehéz helyzetet s a közérdekre hivatkozással, kértem a kivetett kontingens leszállítását. A kapott válasz szerint a kérelem a hadsereg elsőrendű érdekei szempontjából nem volt teljesíthető. Ily körülmények között legsürgősebb teendő volt a vármegye területén eladásra kerülő szabad készletek kivitelének eltiltása, amit el is rendeltem s egyúttal intézkedtem, hogy ezen készletek a vármegye kontingense javára összevásároltassanak, hogy így a szabad készletek e célra megszereztetvén, csak az ennek levonásával fönmaradó mennyiséget kelljen a gazdák saját szükségletére föntartott készletekből elvenni. Ezzel az eljárással sikerült is nagyobb mennyiségű s a vármegyéből leendő kiszállításra már készen tartott tengerit visszatartani. Ezen jelentésem lezárása előtt vettem a földmivelésügyi miniszter rendeletét, melyben a vele folytatott személyes tárgyalásokra hivatkozással, a vármegyénkre kivetett kontingenst 1500 vagyonra szállítja le, amibe a Haditermény Részvénytársaság s bizományosai által eddig vásárolt, valamint a még ezután vásárolandó készletek is be fognak számíttatni. Egyúttal a miniszter utasította a Haditermény Részvénytársaságot, hogy a vásárlásokat a legrövidebb időn belül eszközölje. — így remélni lehet, hogy a tengeri rekvirálás a gazdasági érdekek veszélyeztetése nélkül lebonyolítható lesz. — Szarvasmarhaállományunk apadása a háború alatt. Minden háború óriási mértékben emeli nemcsak a liszt, de a húsfogyasztást is. Hadseregünk jelenlegi hússzükséglete azért múlja felül minden eddigi háború hússzükségletét, mert ily nagyarányú mozgósítás eddig sohasem volt, de ezzel párhuzamosan a hadviselő felek mezőgazdasága sem volt olyan erőkifejtésre képes, mint a jelenlegi háború alatt. Hadseregünk havi hússzükséglete jelenleg 600.000 métermázsa, a háború kezdetén azonban csak 300.000 métermázsa volt. Levágtak tehát a hadsereg részére a háború eddigi tartama alatt, körülbelül 3 millió 200.000 darab szarvasmarhát, amelynek körülbelül fele jut Magyarországra, tehát szarvasmarhaállományunk körülbelül 1.600.000 darabbal apadt eddig, számításba véve azt is, hogy állatállományunk szaporodási képessége is ilyen irányú csökkenést szenvedett. Tekintettel arra a körülményre, hogy 1911-ben Horvát-Szalvonországgal együtt 7.200.000 darab szarvasmarhánk volt, a csökkenés csak 21 százalék, tehát nem olyan nagy mérvű, hogy aggodalomra adna okot. — Török katonák kiképzése ezredeinkben. A szomszédos Eszéken nagy népszerűségnek örvendenek a most odakerült török katonák, szépszál erős testalkatú legények, akik török egyenruhájukban mindenütt feltűnést keltenek, ahol megfordulnak. Azért küldötték őket Eszékre, hogy az eszéki árkász ezred pótzászlóaljánál nyerjék kiképeztetésüket. A török csapatokélén olyan török tiszt áll, aki a horvát nyelvet is beszéli, és az eszéki helyőrség tisztjeivel is élénk összeköttetésben áll. "Mindenütt apad a lakosság. Az elmúlt esztendő a népszaporulatra országszerte igen kedvezőtlen. A pécsi havonkint olvasható népszaporulati jelentésekből jelentékeny fogyatkozás állapítható meg a természetes szaporodás terén az elmúlt évről, hasonló állapotok vannak Baranyában és a szomszédos Somogy vármegyében, ahol 7269 születési esettel szemben 8288 halálozás volt, a csökkenés tehát 1019. A háború áldozatai, akiket a harctereken temettek el, itt még nincsenek feltüntetve. Baranyában csak november hónapban 268 volt a fogyás. ■— Halálozások. Vasárnap hosszas szenvedés után meghalt Csurmann Gyula vasúti iparos felesége, szül. Horváth Teréz, életének 29. évében. Az elhunytat férj és ennek hozzátartozói, édes atyja, testvérei és kiterjedt rokonság gyászolják. Temetése ma délután ment végbe a Zsinkó István utca 16. sz. gyászházból. • Pécsett az elmúlt héten meghalt Lacher Jánosné, szül. Berger Emma, életének 47. évében. A holttestet Pécsről Mohácsra szállították és ott Herger Lajos házában történt beszentelés után nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. A bares—bécsi gyorsvonat érdekében régebben megindított akcióhoz az érdekelt kereskedelmi és iparkamarák, valamint az összes kereskedelmi és ipari testületek már csatlakoztak, és a végrehajtó bizottság minden tényezőnél eljárt, mely előmozdíthatja ezen hadi érdeket is szolgáló gyorsvonatnak újból való beállítását. A déli vasút igazgatósága készségesen állítaná be újból ezen jól jövedelmező gyorsvonatot, mely Pécstől eltekintve, melyet nem érint a déli vasút, az összes jelentékenyebb dunántúli városokat egybekapcsolja. Most monstre küldöttséget szerveznek, mely föl fogja keresni Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszterünket, hogy az ő közbenjárását is kérjék, aminek annál kevésbbé lehet akadálya, mivel ezen országrész nem képez még külső hadszínteret sem. — Öngyilkos kalapos. Nagy István siklósi kalapos az elmúlt héten fölakasztotta magát. Az öngyilkosság oka ismeretlen. A papság, szabályai értelmében, nem részesítette az öngyilkost végtisztességben. ■— Olcsó a tojás Szerbiában. A Mohácsi Hírlap szerint egy mohácsi kereskedő 400 darab tojást küldött haza feleségének egy ládában és az azt kisérő levélben azt írja, hogy a tojás darabja valamivel kevesebbe került a két fillérnél. Minden valószínűség szerint a figyelmes férj fokozni akarta feleségének az ajándék fölött való örömét, azért írta, milyen potom áron kapta a tojásokat, mert ha egyes élelmicikkek a rendes lakosság csökkenése miatt valamivel olcsóbb is, mint nálunk, azért nem olyan olcsó ott se a tojás, hogy rendes, normális vételnél darabja kevesebbe kerülne két fillérnél. De mit nem mond a jó férj, hogy feleségének a nagy olcsósággal örömet szerezzen. — Honvéd ezredünk egy hősies népfölkelő hadnagya. A legelsőkkel vonult hadba Nagy Béla szabadkai törvényszéki biró is. Mint a pécsi 19. honvéd gyalogezred népfölkelő hadnagya végigküzdötte az első szerbiai hadjáratot, részt vett a téli kárpáti harcokban a Zwinin magaslatért folyt ádáz tusákban, a májusi diadalmas offenzívában Görbéétől a Swica-folyóig : emberei lassanként elfogytak, átcserélődtek, csak Nagy Béla maradt meg a halált kergető bátorságával. A Swica-folyón történt átkelésnél szerencsés ötlettel, emberveszteség nélkül sikerült átvinnie századát. Emiatt kitüntetésre terjesztették fel s a király ki is tüntette a hadiékitményes III. osztályú katonai érdemkereszttel, a véletlen folytán azonban Nagy Béla csak a napokban szerzett kitüntetéséről tudomást. A Swica-folyón túli harcokban megsebesült Nagy biró a karján és a mellén s most Trencsén-Teplicen várja gyógyulását. — Pécsi honvéd hadapród Elba szigeten. Október hava óta nem kapott hirt Viola Samu, a Viasz-féle gyarmatáruügynökség főtisztviselője fiától, Viola Árpádtól, a pécsi 19. honvéd gyalogezred hadapródjától, aki 1914 őszén került szerb hadifogságba, a szerb fogságból rendesen értesítette még övéit hogylétéről, de Szerbia elfoglalása óta, amióta a szerbek foglyaikat elvitték Szerbiából, hallgatott Viola Árpád is. Elképzelhető mennyire aggódtak érte hozzátartozói. Vasárnap végre távirat érkezett a hadapródtól, mely szombaton 6.30 perckor volt Portoferrato olasz helységben föladva, melyben közli, hogy ott van és minél gyorsabban bank útján 200 lírát és híreket kér a fogolytáborba. Természetesen, ezen kérelemnek rögtön eleget is tettek. Portoferrato Livorno várostól kisebb távolságra, Elba szigeten van, ahol tudvalevőleg I. Napóleont internálták 1814-ben az akkor még szép egyetértésben összeműködött szövetséges osztrák-porosz-orosz és angol hadseregek uralkodói s ahol Napóleon császár a világbirodalom után mint apró duoder fejedelem 1814 május 4-től 1815 február 26-ig száműzöttként élt és gyakorlatoztatta a részére kegyelemből meghagyott 400 gárdistáját. íme, magyar katonák osztozkodnak a nagy Napóleon sorsában. De, amíg Napóleon a szigetről való távozása után csak százegy napig élvezhette szabadságát, ama történelmi százegy napig, amely alatt ismét a franciák császárja volt, hogy aztán a waterlói végzetes csata után végleg is élete hátralevő részére Szent Hana kietlen sziklaszigetére száműzessék, a mi Elba szigetére internált hőseink onnan, remélhetőleg nem is nagy idő után s végleges, egész életükre szóló szabadságba térnek vissza hatalomban, tekintélyben megnövekedett hazájukba. A megszökött rab bűne. Dojnov Pétert, 20 éves bolgár kertészt, a pécsi ügyészségi fogház lakóját, múlt év decemberében a Mecseken lévő Árpád-tetőre rendelték ki munkára. Dojnov megszökött s egy présházból ruhát lopott, majd egy másiknak tetejét bontogatta, de rajtacsípték. A törvényszéki tárgyaláson azzal védekezett, hogy a ruhát azért lopta, hogy abban hazamehessen és beállhasson katonának. Hét hónapi börtönre ítélték. — Letartóztatott cseléd. A rendőrség letartóztatta Wezelinovics Anna 46 éves csavargó cselédet, aki Jandó Elek vidéki polgártól 60 koronát ellopott. Átadják az ügyészségnek. „Pécsi Napló" 1916. február 1.