Pécsi Napló, 1916. február (25. évfolyam, 25-48. szám)

1916-02-01 / 25. szám

4 különféle, különösen pedig a világháborúban való alkalmazásáról. Hisszük, hogy sokan fognak érdeklődni ezen előadás iránt. A tudós előadónak világos értekezései a kémia köréből választott változatos tárgyakról sokfelé is­meretesek. Nem tagok az előadást 50 fillér belépődíj mellett látogathatják. •— Schönaich temetése. Bécssől távira­­tozzák. Schönaich báró mai temetésén a királyt Ferenc Szalvátor főherceg képviselte. A katonai kíséretet Kirchbach gyalogsági tábornok vezényelte. A temetésen a helyőrség összes, szolgálatot nem teljesítő törzst­iztjei részt vettek. A m. kir. honvédelmi minisz­térium és a m. kir. honvédség képviseletében a temetésen Hazai Samu, gyalogsági tábornok honvédelmi miniszter, Kubinyi György al­ezredes, a m. kir. koronaőrség parancsnoka, Algya Pap Sándor vezérkari testületi alezre­des, Láng Boldizsár vezérkari testületi őr­nagy, Barkóczi Klopsch Béla, Martin Iván, Szalay József honvédőrnagyok és Nagy Vil­mos vezérkari testületi százados jelentek meg. A holttestet a helyőrségi kórház kápolnájából a fogadalmi templomba vitték.­­— Jóvá nem hagyott drágasági pótlék. A napokban érkezett le Pozsony városához Sándor János belügyminiszter rendelete, mely­ben arról értesíti a város közönségét, hogy a törvényhatósági bizottság határozatát, amellyel a tisztviselőknek az 1915. évre drágasági pót­lékot engedélyezett, nem hagyja jóvá. A minisz­teri rendelet utal arra, hogy a kormány se­gélyt bocsát a város rendelkezésére, hogy tisztviselőit az 1916. évben az állami tiszt­viselők segélyezése arányában segélyezze. — A tengeri rekvirálása Somogyban. A földmivelésügyi miniszter a hadsereg ellá­tásának biztosítására arra kötelezte Somogy­­vármegyét, hogy 2140 vagyon tengerit köte­les beszállítani. Makfalvay Géza főispán és Kacskovics Lajos alispán több ízben lépé­seket tettek a földmivelésügyi miniszternél, hogy ezt a nagy mennyiséget Somogyvármegye a legjobb akarattal sem tudja előteremteni. A miniszter eleinte hajthatatlannak mutat­kozott, de később még’"'’ engedékenységre hajlott és jelentősen redukálta azt a kuko­rica-mennyiséget, amit a vármegyének biz­tosítani kell. — Erről az alispán évnegyedes jeentésében a következőkben számol be . A vármegye gazdáira, fogyasztó közön­ségünkre, de magának a hadseregnek hús­sal való ellátása szempontjából is, nagy fon­tossággal bír a tengeri rekvirálásának kér­dése. Amint a novemberi közgyűlésre beter­jesztett jelentésemben is jeleztem, a földmi­velésügyi miniszter a hadsereg részére So­mogy vármegyében biztosítandó tengeri meny­­nyiségét 2140 vagyonban állapította meg. Miután ezen mennyiség a silány termés kö­vetkeztében alig s majdnem a gazdák összes termésének zár alá helyezésével s elvételével lett volna csak beszerezhető, a főispán, valamint Somssich László gróf gazdasági egyesületi alelnök, nemkülönben a m. kir. gazdasági felügyelővel együttesen s­­ ezen­kívül külön is személyesen fölkerestem a földmivelésügyi minisztert, ahol föltárva a nehéz helyzetet s a közérdekre hivatkozás­sal, kértem a kivetett kontingens leszállí­tását. A kapott válasz szerint a kérelem a hadsereg elsőrendű érdekei szempontjából nem volt teljesíthető. Ily körülmények kö­zött legsürgősebb teendő volt a vármegye területén eladásra kerülő szabad készletek kivitelének eltiltása, amit el is rendeltem s egyúttal intézkedtem, hogy ezen készletek a vármegye kontingense javára összevásá­roltassanak, hogy így a szabad készletek e célra megszereztetvén, csak az ennek levo­násával fönmaradó mennyiséget kelljen a gazdák saját szükségletére föntartott kész­letekből elvenni. Ezzel az eljárással sikerült is nagyobb mennyiségű s a vármegyéből leendő kiszállításra már készen tartott ten­gerit visszatartani. Ezen jelentésem lezárása előtt vettem a földmivelésügyi miniszter rendeletét, melyben a vele folytatott sze­mélyes tárgyalásokra hivatkozással, a vár­megyénkre kivetett kontingenst 1500 vag­yonra szállítja le, amibe a Haditermény Részvény­­társaság s bizományosai által eddig vásárolt, valamint a még ezután vásárolandó készle­tek is be fognak számíttatni. Egyúttal a miniszter utasította a Haditermény Rész­vénytársaságot, hogy a vásárlásokat a leg­rövidebb időn belül eszközölje. — így re­mélni lehet, hogy a tengeri rekvirálás a gazdasági érdekek veszélyeztetése nélkül le­bonyolítható lesz. — Szarvasmarhaállományunk apadása a háború alatt. Minden háború óriási mér­tékben emeli nemcsak a liszt, de a húsfogyasz­tást is. Hadseregünk jelenlegi hússzükséglete azért múlja felül minden eddigi háború hús­­szükségletét, mert ily nagyarányú mozgó­sítás eddig sohasem volt, de ezzel párhuzamo­san a hadviselő felek mezőgazdasága sem volt olyan erőkifejtésre képes, mint a jelen­legi háború alatt. Hadseregünk havi hús­szükséglete jelenleg 600.000 métermázsa, a háború kezdetén azonban csak 300.000 mé­termázsa volt. Levágtak tehát a hadsereg részére a háború eddigi tartama alatt, körül­belül 3 millió 200.000 darab szarvasmarhát, amelynek körülbelül fele jut Magyarországra, tehát szarvasmarhaállományunk körülbelül 1.600.000 darabbal apadt eddig, számításba véve azt is, hogy állatállományunk szapo­rodási képessége is ilyen irányú csökkenést szenvedett. Tekintettel arra a körülményre, hogy 1911-ben Horvát-Szalvonországgal együtt 7.200.000 darab szarvasmarhánk volt, a csökkenés csak 21 százalék, tehát nem olyan nagy mérvű, hogy aggodalomra adna okot. — Török katonák kiképzése ezredein­k­­ben. A szomszédos Eszéken nagy népszerű­ségnek örvendenek a most odakerült török katonák, szépszál erős testalkatú legények, akik török egyenruhájukban mindenütt fel­­tűnést keltenek, ahol megfordulnak. Azért küldötték őket Eszékre, hogy az eszéki ár­­kász ezred pótzászlóaljánál nyerjék kiképez­­tetésüket. A török csapatok­­élén olyan török tiszt áll, aki a horvát nyelvet is beszéli, és az eszéki helyőrség tisztjeivel is élénk össze­köttetésben áll.­­ "Mindenütt apad a lakosság. Az elmúlt esztendő a népszaporulatra országszerte igen kedvezőtlen. A pécsi havonkint olvasható népszaporulati jelentésekből jelentékeny fo­gyatkozás állapítható meg a természetes szaporodás terén az elmúlt évről, hasonló állapotok vannak Baranyában és a szomszé­dos Somogy vármegyében, ahol 7269 szüle­tési esettel szemben 8288 halálozás volt, a csökkenés tehát 1019. A háború áldozatai, akiket a harctereken temettek el, itt még nincsenek feltüntetve. Baranyában csak no­vember hónapban 268 volt a fogyás. ■— Halálozások. Vasárnap hosszas szen­vedés után meghalt Csurmann Gyula vasúti iparos felesége, szül. Horváth Teréz, életének 29. évében. Az elhunytat fér­j és ennek hozzátartozói, édes atyja, testvérei és kiter­jedt rokonság gyászolják. Temetése ma dél­után ment végbe a Zsinkó István­ utca 16. sz. gyászházból. •­ Pécsett az elmúlt héten meghalt Lacher Jánosné, szül. Berger Emma, életének 47. évében. A holttestet Pécsről Mohácsra szállították és ott Herger Lajos házában történt beszentelés után nagy rész­vét mellett helyezték örök nyugalomra.­­ A bares—bécsi gyorsvonat érdekében régebben megindított akcióhoz az érdekelt kereskedelmi és iparkamarák, valamint az összes kereskedelmi és ipari testületek már csatlakoztak, és a végrehajtó bizottság min­den tényezőnél eljárt, mely előmozdíthatja ezen hadi érdeket is szolgáló gyorsvonatnak újból való beállítását. A déli vasút igazgató­sága készségesen állítaná be újból ezen jól jövedelmező gyorsvonatot, mely Pécstől el­tekintve, melyet nem érint a déli vasút, az összes jelentékenyebb dunántúli városokat egybekapcsolja. Most monstre küldöttséget szerveznek, mely föl fogja keresni Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszterün­ket, hogy az ő közbenjárását is kérjék, ami­nek annál kevésbbé lehet akadálya, mivel ezen országrész nem képez még külső had­színteret sem. — Öngyilkos kalapos. Nagy István siklósi kalapos az elmúlt héten fölakasztotta magát. Az öngyilkosság oka ismeretlen. A papság, szabályai értelmében, nem részesítette az öngyilkost vég­tisztességben. ■— Olcsó a tojás Szerbiában. A Mohácsi Hírlap szerint egy mohácsi kereskedő 400 darab tojást küldött haza feleségének egy ládában és az azt kisérő levélben azt írja, hogy a tojás darabja valamivel kevesebbe került a két fillérnél. Minden valószínűség szerint a figyelmes férj fokozni akarta fele­ségének az ajándék fölött való örömét, azért írta, milyen potom áron kapta a tojá­sokat, mert ha egyes élelmicikkek a rendes lakosság csökkenése miatt valamivel olcsóbb is, mint nálunk, azért­­ nem olyan olcsó ott se a tojás, hogy rendes, normális vételnél darabja kevesebbe kerülne két fillérnél. De mit nem mond a jó férj, hogy feleségének a nagy olcsósággal örömet szerezzen. — Honvéd ezredünk egy hősies népföl­kelő hadnagya. A legelsőkkel vonult hadba Nagy Béla szabadkai törvé­nyszéki biró is. Mint a pécsi 19. honvéd gyalogezred népföl­kelő hadnagya végigküzdötte az első szer­biai hadjáratot, részt vett a téli kárpáti har­cokban a Zwinin magaslatért folyt ádáz tusákban, a májusi diadalmas offenzívában Görbéétől a Swica-folyóig : emberei lassan­ként elfogytak, átcserélődtek, csak Nagy Béla maradt meg a halált kergető bátorsá­gával. A Swica-folyón történt átkelésnél szerencsés ötlettel, emberveszteség nélkül sikerült átvinnie századát. Emiatt kitünte­tésre terjesztették fel s a király ki is tüntette a hadiékitményes III. osztályú katonai ér­demkereszttel, a véletlen folytán azonban Nagy Béla csak a napokban szerzett kitün­tetéséről tudomást. A Swica-folyón túli har­cokban megsebesült Nagy biró a karján és a mellén s most Trencsén-Teplicen várja gyógyulását. — Pécsi honvéd hadapród Elba szigeten. Október hava óta nem kapott hirt Viola Samu, a Viasz-féle gyarmatáruügynökség főtisztviselője fiától, Viola Árpádtól, a pécsi 19. honvéd gyalogezred hadapródjától, aki 1914 őszén került szerb hadifogságba, a szerb fogságból rendesen értesítette még övéit hogylétéről, de Szerbia elfoglalása óta, amióta a szerbek foglyaikat elvitték Szer­biából, hallgatott Viola Árpád is. Elkép­zelhető mennyire aggódtak érte hozzátar­tozói. Vasárnap végre távirat érkezett a hadapródtól, mely szombaton 6.30 perckor volt Portoferrato olasz helységben föladva, melyben közli, hogy ott van és minél gyor­sabban bank útján 200 lírát és híreket kér a fogolytáborba. Természetesen, ezen kére­lemnek rögtön eleget is tettek. Portoferrato Livorno várostól kisebb távolságra, Elba szigeten van, ahol tudvalevőleg I. Napóleont internálták 1814-ben az akkor még szép egyetértésben összeműködött szövetséges osz­­trák-porosz-orosz és angol hadseregek ural­kodói s ahol Napóleon császár a világbiroda­lom után mint apró duoder fejedelem 1814 május 4-től 1815 február 26-ig száműzöttként élt és gyakorlatoztatta a részére kegyelemből meghagyott 400 gárdistáját. íme, magyar katonák osztozkodnak a nagy Napóleon sor­sában. De, amíg Napóleon a szigetről való távozása után csak százegy napig élvezhette szabadságát, ama történelmi százegy napig, amely alatt ismét a franciák császárja volt, hogy aztán a waterlói végzetes csata után végleg is élete hátralevő részére Szent Hana kietlen sziklaszigetére száműzessék, a mi Elba szigetére internált hőseink onnan, remélhető­leg nem is nagy idő után s végleges, egész életükre szóló szabadságba térnek vissza ha­talomban, tekintélyben megnövekedett ha­zájukba.­­ A megszökött rab bűne. Dojnov Pétert, 20 éves bolgár kertészt, a pécsi ügyészségi fogház lakóját, múlt év decemberében a Mecseken lévő Árpád-tetőre rendelték ki munkára. Dojnov megszökött s egy présház­ból ruhát lopott, majd egy másiknak tetejét bontogatta, de rajtacsípték. A törvényszéki tárgyaláson azzal védekezett, hogy a ruhát azért lopta, hogy abban hazamehessen és beállhasson katonának. Hét hónapi börtönre ítélték. — Letartóztatott cseléd. A rendőrség letartóz­tatta Wezelinovics Anna 46 éves csavargó cselédet, aki Jandó Elek vidéki polgártól 60 koronát ellopott. Átadják az ügyészségnek. „Pécsi Napló" 1916. február 1.

Next