Pécsi Napló, 1916. március (25. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-10 / 57. szám
4 HÍRROVATUNK. — Legfelső dicsérő elismerés. Őfelsége megparancsolta, hogy Petres János m. kir. 19. honvédgyalogezredbeli századosnak az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a legfelső dicsérő elismerés újólag tudtul adassák. A hős százados a múlt évben a szerbiai heves offenziva alkalmával súlyosan megsebesült. Akkor részesült első ízben a legfelső dicsérő elismerésben. Fölgyógyulása után újra a harctérre ment s azóta újabb érdemeket szerzett. — Katonai kitüntetés. Trunkó Aladár cs. és kir. 69. gyalogezredbeli százados a vasúti hadiszolgálat terén teljesített kitűnő teljesítmény elismeréséül a katonai érdemkereszt harmadik osztályát kapta a hadiékitménnyel. — Kitüntetett őrmesterek: Németh József és Lőcser József m. kir. 8. honvédhuszárezredbeli népfölkelő őrmesterek az ellenséggel szemben tanúsított különösen kötelességhü szolgálatuk elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet kapták a Vitézségi érem szalagján. — Előléptetések. Párisi és Nagykátai Bátsmegyei Géza főhadnagy a m. kir. 8. honvédhuszárezrednél századossá. — Bartos Imre zászlós a m. kir. 19. honvédgyalogezrednél. — Mándy Pál m. kir. 8. honvédhuszárezredbeli tisztjelölt hadnagyokká léptek elő. — Kinevezés: Nagy János, a m. kir. 19. népfölkelő parancsnokság nyilvántartásában álló népfölkelésre kötelezett polgári állatorvos, népfölkelő állatorvossá lön kinevezve. A város közigazgatási bizottsága ma délelőtt 10 órakor Visy László dr. elnöklésével tartotta rendes havi ülését. Jelen voltak : Nifirlvich Andor polgármester, Tróber Alart kicserző, Pintér Ferenc árvaszéki elnök, Jh Alajos dr. t. főügyész, Czierer Elek dr. t. főorvos, Katles Antal tb. aljegyző, Heckenast Kálmán pénzügyigazgató, Ember János kir. tanfelügyelő, Alacs Zoltán az államépítészeti hivatal főnöke, Klausz Endre kir. vezető ügyész, Hamerli Imre, Horváth István, Kelemen Mihály dr., Kindl József, Lieber György dr., Nemes Vilmos dr., Záray Károly dr. — A kitüntetett zászlós adománya. Purger Róbertet, a 19. honvéd gyalogezred 8.-ik századának zászlósát, a január 19-iki ütközetben tanúsított vitéz magatartásáért az I. oszt. vitézségi éremmel tüntették ki. A kitüntetett zászlós a vitézségi érem után az első hónapra járó 15 koronát tábori postán útján beküldte Pécs polgármesterének, kérve, hogy az összeget a pécsi hadiárvák alapja javára fordítsa. század uralkodó eszméit, ha felfogtuk és megvalósítottuk azokat, s úgy élünk, úgy munkálunk, ahogy Te kívánod, Te reméled, Te jósolod, akkor teljesül a költő óhaja, reménye .. .boldogulva hon Hadd lássam népemet virányidon !... Halk éljen kisérte a beszédet, még zajosan éljenezni sem mert. a lelke mélyéig meghatott ifjúság, de a nagy ember szemében felragyogott egy csillagszerű világosság, ami mintha vezetett volna engemet Betlehem felé. A vállamra tette a kezét. Halkan, szeretettel szólott: — Pestre fog jönni, ugyebár ? — Oda vágyom, kegyelmes úr, de nem tudom, lehet-e ? A direktor halk szóval tiszteletteljesen jegyzett meg valamit. Alkalmasint elmondotta, hogy szegény özvegyasszony fia, aki bajosan merhet" megélhetés reménye nélkül a nagyvárosba menni. Eötvös megint rám tekintett. — Csak jöjjön. Gondom lesz önre ! Volt-e hát akkor boldogabb ember a városban ? Nem, a széles világon, mint én ? Eötvös azt mondta, hogy gondoskodni fog rólam ! Eötvös mondta ! Ez 1870 október havában volt. Én könnyű szívvel ráttam a napokat, heteket, hiszen pálya nyílt előttem ! Reggel, délután az iskolában dolgoztam, iskola után kondíción — így nevezték hajdanában az óraadást, s nekem volt benne részem bőven — — konferencia-beszédek. A pécsi kath. kör meghívására Wolkenberg Alajos dr. budapesti nyilv. r. egyet, tanár és egyet, hitszónok, március hó 22, 23. és 24. napjain a belvárosi plébánia-templomban nők számára d. u. 3 órakor, férfiak számára d. u. 6 órakor konferencia-beszédeket tart, melyre az igazgatóság a pécsi kát.társadalom intelligenciáját meghívja. — Nagybecskereken ünnepelt pécsi. A Torontál hétfői számában találjuk a következő tudósítást: „Ünnep a törvényházán” fölirattal. Fölemelő szép ünnepély volt szombaton délután hat órakor bégaparti impozáns törvényházunkban. Ekkor díszítették föl ugyanis ünnepiesen Gadó István dr. kir. ügyészt, a nagybecskereki kir. ügyészség vezetőjét a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, amellyel a legutóbb tüntette ki őt a király kiváló szolgálataiért. A kitüntetést az igazságügyminiszter megbízásából Szász Iván dr. szegedi főügyész adta át szép ünnepély keretében, amelyen Kovács Rókus dr. kir. törvényszéki elnökkel élén résztvettek a bírói és jegyzői kar tagjai s Czenger Nándor kir. ügyész vezetésével a kir. ügyészség tisztikara. Azonkívül a szegedi főügyész kíséretében eljött az ünnepélyre Veress Béla kir. ügyész is, a nagyakikindai kir. ügyészség vezetők. Az ünnepélyt Kovács Rókus dr. kir. törvényszéki elnök nyitotta meg s emelkedett hangú szép beszédben tolmácsolta az örömöt és szeretet, amely a kitüntetett felé irányul. Méltatta az ügyészi állás jelentőségét s rámutatott arra, hogy alig van állás, amely elé — eltekintve attól, hogy kiváló szakértelmet kíván — olyan nehézségek tornyosulnának, mint az ügyészi állás elé. Az ügyészi hivatás ezért különös kiváltságokat kíván s e kiváló tulajdonságok Gadó Istvánban mind megvannak s azokat legutóbb a szegedi nagy hadseregszállitási perben oly fényesen érvényesítette. Gadó István kiválóságát méltányolta a királyi kegy is s amidőn meleg szívvel üdvözli az igazságügyi kormány képviseletében megjelent szegedi királyi főügyészt, a nagybecskereki igazságügyi kar nevében őszinte, igaz szerencsekivánatait tolmácsolja Gadó Istvánnak. A törvényszéki elnök után Szász Iván dr. királyi főügyész megköszönte az üdvözlést s örömét fejezte ki, hogy az igazságügyi kormány megbízásából ő nyújthatja át a megérdemelt kitüntetést Gadó Istvánnak. Miután a királyi főügyész föltűzte Gadó István mellére a Ferenc József-rend lovagkereszti jelvényét, Gadó István dr. kir. estig tanítottam a más gyerekeit, s mikor kis otthonomba értem, fáradtan, a magam dolgával kellett még vesződnöm sokáig, pedig másnap korán virradt! Mindegy, Eötvös él ! És február harmadikán, mikor a kis tanítványaim penzumát javítgattam, dúlt arccal siet be a fiuk atyja, ezzel a szóval : — Eötvös meghalt! Szomorú estém volt nekem aznap. Az én reményeim is meghaltak Eötvössel... Ki gondoskodik most már énrólam ?... Hát majd a jó Isten. Összeszedtem azért ősszel a cók-mókomat és kikötöttem a Dunapart kövein egy ködös hajnalon s megállottam a Vigadó oszlopcsarnoka alatt. Kis pakktáskámmal a kezemben kinéztem a szakadó esőbe, mely gyászosan csörgött a kőfigurákon alá s azon gondolkoztam, hogy hol fogom én lehajtani a fejemet ebben a rettentő nagy Babilonban ? Mikor aztán hosszú küzdelem után láttam, hogy nem tudok megbirkózni a megélhetés nagy feladatával, — pedig ugyancsak birkóztam, belé is betegedtem — akkor elhatároztam, hogy mégis felmegyek a minisztériumba, s megkérem az államtitkárt... Ma is nagy úr egy államtitkár... Hát még akkor ? Hát még egy diák előtt, aki most szakadt ide a vidékről, s aki azt sem tudja, hogy titulálja azt a rettenetesen nagy urat ? Egész délelőtt ott ültem a minisztérium előszobájában, — ma a közigazgatási bíróság palotája, ősrégi budavári klastrom — a melyben jöttek-mentek az emberek, csapügyész megindultan köszönte meg az ünneplést s kérte a főügyészt, hogy az igazságügyi kormány utján juttassa el hódolatteljes hálás köszönetét a trón zsámolyához. Beszédében hangoztatta, hogy a kitüntetés nem az ő személyének szól, hanem az igazságszolgáltatás munkájának, amely a szörnyű világháborúban a jog és igazság folytonossága fölött való őrködésével a front, mögött a honvédelem szolgálatában áll. Hála és köszönet azért, hogy ezt a munkát a honvédelem munkájával egyenrangúsították. Végül ismételten köszönetét fejezi ki a királyi főügyésznek, a törvényszéki elnöknek, valamint kartársainak a jókívánságokért. A szép ünnepély ezzel véget ért. Este a kaszinó-vendéglőben Gadó István tiszteletére társasvacsora volt, amelyen számos felköszöntőben ünnepelték a kitüntetett. — Pécs szab. kir. város főispáni hivatalában a mai napon befolyt adományok. A vak katonák orsz. alapjára: Ritter Károly 10 K. Eddig összesen : 3085.60 K. — A gyorssegély alapja : Neumann Ignác 100 K. Eddig összesen : 558 K. — Az egyetemi diákok matinéja. A pécsi Apollóban rendezendő hangverseny az egyik énekes, a legnagyobb vonzóerőt ígérő operaénekes súlyosabb természetű, lassan gyógyuló torokbaja miatt újabb halasztást szenved és most vasárnap sem tartható meg! Az ismételt elhalasztás remélhetőleg nem lesz ártalmára a kitűzött nemes célnak. A pozsonyi képzőművészeti kiállítás hangversenyeinek sorában, amint azt megírtuk, múlt szombatra volt kitűzbe J. Csurgay Adél, a pécsiek dédelgetett énekesnőjének hangversenye, akinek hangversenyét el kellett halasztani. Amint most a Nyugatmagyarországi Híradó ma érkezett Számában olvassuk, a következő hét csütörtökén, március 16-án, a képtárlati hangversenyek legkimagaslóbb napja fog lezajlani. Erre a napra megnyerte a rendezőség Szapáry Ilona grófnőt, Förster Károly, Groer és Antalffy dr. zeneművészeket, kik nyolckezest fognak játszani. Ugyancsak e napon lép fel Csurgay J. Adél, a hírneves pécsi énekművésznő is. — A pécsi és baranyai himlőesetek. A pécsi ideiglenes városi fertőző kórházban mai napig 14 hólyagos himlőben megbetegedett embert ápol Bors Lajos dr. orvos, akinek kijelentése szerint 3 eset súlyosabb természetű, a többi könnyebb lefolyású, de előre látható, hogy az összes betegek föl fognak épülni. — Erzsébet-pusztáról König Jakab pusztai bérlő annak kijelentésére kért föl, kodták az ajtókat, rám sem néztek s lett dél, mire én a méltóságos államtitkár úr — Mészáros — elébe jutottam. Már az ajtóban megálltam. Készültem ugyan valami mondókára... hajh, de nem született meg az olyan könnyen, mint Pécsett az Eötvöst üdvözlő beszéd. Mindegy... már itt vagyok... Elkezdem__ Bemutatom magamat az államtitkár úrnak. Felkel az Íróasztala mellől, odajön hozzám, éppen úgy, mint akkor délelőtt a miniszter, s a vállamra teszi a kezét, éppen úgy, mint akkor Eötvös József, a Búcsú költője... , A vállamra teszi a kezét és ezt mondja : — Vártam önt... tudom. A boldogult kegyelmes úr meghagyta nekem, hogy ha jön , segítsek önön... Üljön le, fiam. És én velem forgott, forgott az a vén bolthajtásos szoba... Én nem láttam, nem hallottam, csak egyet... A nagy költőnek, a szent embernek a hangját, aki azt mondja : Csak jöjjön ... gondom lesz önre... És közben elköltözik a halhatatlanságba, s ime most, ma kinyúl az ő áldott keze a sírból, és megint,a vállamra teszi a kezét... Dicsértessék az ő neve... Hogyne hinnék én az Istenben, a kivel Bucsuját kezdi Eötvös, hogy ne áldanám azt a porladó szent kezet, amely még az örökkévalóságból is áldást tud osztogatni... Ez volt Eötvös. És én ne kulcsoljam össze a kezemet, mikor hallom a nevét ? És még hányan, hányan... Ezrek, milliók ! „Pécsi Napló“ 1916. március 10.