Pécsi Napló, 1916. március (25. évfolyam, 49-74. szám)

1916-03-28 / 71. szám

1916. március 28. „Pécsi Naplóz­ gatási gyakornok s tiszteletbeli szolgabiró 1883. február havának elsején lépett Baranya­­vármegye törvényhatóságának szolgálatába. 1885 november 9-én a vármegye közönsége másodaljegyzővé, az 1889 decemberi tiszt­újító közgyűlésén szolgabiróvá s 1895 decem­ber havában a pécsi járás főszolgabirájává választotta. A közigazgatási pályára termett, kiváló tisztviselő hivatását állandóan példás tisztességgel, becsülettel s a nép őszinte szere­­tetével, nagyrabecsülésével töltötte be. A pécsi­ járásban elismerést érdemlő fáradozás­sal buzgólkodott a községi rend föntartása, a szederfák ültetése, a kártékony gyomok irtása, gyümölcsfa tenyésztés és a népnevelés fejlesztése körül. Nagy gondot fordított az utak és hidak jó karban tartására s a munkás, viszonyok rendezése körül. Mindenki erélyes, szigorú főszolgabírónak ismerte, hivatalos hatalmát azonban soha sem erőszakkal, ha­nem meggyőző, emberséges bánásmóddal, tapintattal gyakorolta. Waniss Sándor május elsejével kíván nyugalomba vonulni. Őszinte szívvel óhajtjuk, hogy jó erőben és egészség­ben sokáig élvezhesse jól megérdemlett nyu­galmának éveit. — A polgármester Budapesten. Nendtvich Andor polgármester Budapesten tartózkodik, hogy a városzt érintő egyes sürgősebb ügyek­ben eljárjon a minisztériumokban. A polgár­mester a napokban hazaérkezik. — A magánvállalatok felmentettjeinek jelentkezése. Pécs város katonai ügyosztálya fölhívja a város területén lévő összes, katonai igazgatás alá nem tartozó és a hadsereg részére közvetve, vagy egy,általában nem dolgozó ma­­­gángyárakat, egyéb ipari üzemeket, kereske­delmi vállalatokat (pénzintézetek kivételével) és kereskedőket, ha üzemükben a tényleges katonai vagy népfelkelői szolgálat alól felmentett egyének vannak, úgy azokat e hó 29-ikén Katies aljegyzőnél (városház, III. emelet 83) feltétlelenül bejelentsék. Vidéki újságírók közgyűlése. A vidéki sajtó tagjainak nagyszámú részvételével tar­totta meg tegnap a Vidéki Hírlapírók Orszá­gos Szövetsége huszadik évi rendes közgyűlését. Szávay Gyula elnök megnyitó beszédében érdekesen ismertette, miként növekedett súly­ban és tekintélyben a nagyváradi Fekete Sas­ban húsz év előtt megalakult kis szövetség, amely ma már az újságírók kari és szociális érdekeinek szolgálatában szinte vezető pozí­cióra emelkedett. Hálásan emlékezett meg Jászai Mariról, aki húsz évvel,ezelőtt vendég­játékával egyszerre hatezer koronát juttatott az alig megalakult szövetségnek. A háború­ban eddig tizennyolc vidéki hírlapíró esett el, tizenketten hadifogságban vannak, ötvenhár­man megsebesültek, kilencet pedig vitézségi érem­mel tüntettek ki. Pogány Mihály temesvári lapszerkesztő a közgyűlés nevében üdvözölte Szávayt a Teleki-díjjal való kitüntetése al­kalmából. A közgyűlés a szövetség ügyvezeté­sének és székhelyének Budapestre való áthelye­zését egyhangúan határozattá emelte Elnöknek újra Szávay Gyulát, alelnöknek Breuer Lajos drt, Lenkei Lajost, a Pécsi Napló felelős szer­kesztőjét, Stauber Józsefet és Gyóni Gézát, titkárnak Palócz László visszavonulásával és érdemeinek elismerése után Fenyves Ferenc drt és pénztárosnak Balassa Józsefet válasz­totta meg a közgyűlés. — Betöltendő lelkészi állások Baranyá­ban. A siklósi járás területén a közel jövő­ben két lelkészi állás kerül betöltés alá. A kisharsányi ref. lelkészi állás, Somody József öröké és a szavai ref. lelkészi állás, amely Kovács Bálint elhunytéval került üreseb­őbe. Mind a két állásra már ki van irva a pályá­zat és a választást Nagy Imre esperes hama­rosan ki fogja tűzni. — Ülések a vármegyeházán. Baranya­­vármegye állandó választmánya április hó 6-án, csütörtökön ülést tart a vármegye köz­ponti székházának közgyűlési termében, hogy az eléje utalt közgyűlési ügyeket letárgy­lja. Ugyan e napon ülésezik a vármegye tiszti nyugdíjválasztmánya s 9-én délelőtt 10 óra­kor ül össze a számonkérő szék. — Menetrendváltozás. Múlt hétfő óta a reggel háromnegyed 6 órakor Sárbogárdról érkező, valamint a Bátaszékről délelőtt 11 óra 15 perckor érkező személyvonatokat be­­szünették. % ^ ^ w w Ä % % ^ Ä W W % ÜK*flPOLLOs % | Keddy Szerda, * § Március 28—29 S n m % Porién* Sí Hf f§ legszebb alkotása. * fi Finoman pikáns vígjáték 8 részb. Pncvarantn • fi Főszereplő:a IAnna Mü­­ler Lineké,! % Sorozatos előadások:5 SS V2®« ^9 72^ és 9 órakor ^ H előre váltható számozott je- H gyekkel. jjj m Kedvezményes jegyek nem m­e H érvényesek, s at Nappali pénztár délelőtt 11—12 óráig 5 — Meghalt Abt Sándor. Jó reményekkel eltelve távozott el tőlünk a Zsolnay-gyárból melynek közel egy évtizedig szobrásza volt Abt Sándor, a kiállítási év után Budapestre. Uj erőt érzett magában, hogy Budapesten, a jó központban élve, visszanyeri teljes egész­ségét ; az elcsigázott és zaklatott idegzet új impulzust kap a megújhodó munkásságban. Szép, egészséges vágyak éltek benne, megala­pozott nevét állandósítani, igazán eredményes munkásság jegyében felfrissülni, alkotni, te­remteni. Budapesten csakhamar a székes­­főváros alkalmazta őt Lónyay utcai ipar­­rajziskolájában, kinevezte őt a szobrászati szakoktatás tanárának. Ott jól is érezte ma­gát Abt. Pár év után nyugodtabb pozícióhoz jutott s egész lélekkel dolgozott iparművé­szeti tervein. Motívumainak szokatlanul nagy bőségét, dekoráló képességét különösen a magyar motívumok terén, még innét jól is­mertük a Zsolnay-gyárból. Magyar forma­nyelve egyre gazdagabban ontotta a szép és értékes diszítmények változatát, míg plasz­tikai téren is több maradandó becsüt nyújtott. Elég szerencsére azonban soha nem volt ma­gát értékesebbé tenni. Mégis az utóbbi év­tized lelkes és ízléses keramikai figurális ter­mékeit" ő szolgáltatta Mack Lajos kollegájá­val, — a­ki mint hadapródjelölt talán éppen most van Pozsonyból harctérre indulóban. — De szegény jó Abt Sándor elesett most,­­ miután sokáig és keményen harcolt egy rom­boló kór ellen, mely gondolkozását megtá­madta : a mai napon kaptuk gyászjelentését, hogy e hó 26-án temették apáti Abt Sándort, a székesfővárosi iparrajziskola tanárát Kál­­on, Nógrád megyében. A csöndes kálnói kúriában fogta le a szerető hitves, váradi Török Szóra, a megbékélt szobrász szemét. Mi még nagyon élénken emlékezünk a szőke­szakállas, érdekes fejű művészre, a­ki az érde­mes Zsolnay művészgárdának legelsőbbje és seniorja volt. Őt még az ,,öreg Úr’­5 hozta be a gyárba és vele költözött be egyszersmind az új felfogások szelleme művészet dolgában a Zsolnay gyárba. Az erős termetű, nagyerejű,­ de feltűnően sápadt arcú szobrász­ mellé aztán csakhamar kenyerespajtásul szegődött; a leányos pirosarcú ifjú, barilek Henrik, a festő. De az igazi „grand seigneur” (akárcsak az újságíró Schröder Béla !) mégis csak ébt maradt a pécsi kiállítási évig a bohémek kö­zött. Ám a sok poduktív munka kikezdte idegzetét, a magára vett nagy munkaidő megmorzsolta, úgy, hogy megrongált egészsé­gének helyreállítása végett el kellett hagynia Pécset. A javulás úgy látszik nem sok időt­ hagyott a fi egy gyermekes családapának : még nem tört ki a háború, már hallottunk róla, hogy Abt betegsége rosszabbra fordult, így csak megváltó szabadulásképpen esett el a maga harcában Abt. Mi reánk pécsiekre, szellemi termékeiből örök időkre szóló em­léket is hagyott: ő tervezte és mintázta ugyanis a Zsom­ozy szobor mellékalakjait, az öt dolgozó gyári munkást. De mint egy igen érdekes és értékes emberre is, mindenkor szívesen emlé­kezünk reá, aki valaha városunk falai között élt s a­kit, mint művészt sem lehet egyhamar felejteni.­­ Az elesettek hazaszállítása. A harc­téren elesett katonák holttesteinek haza­­száll­­ása ügyében a honvédelmi miniszter körrendeletet adott ki, mely egységes út­mutatásul szolgál a hatóságoknak és a magá­nosoknak. A rendelet szerint az elesettek hazahozatala iránt való kérvényt a polgári egyének a fővárosban a kerületi elöljárósá­goknál, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármes­ternél, községekben pedig az elöljáróságoknál kötelesek beadni. Katonai kérvények az illetékes parancsnokságnál adandók be. Ex­humálás csakis egyes sírokból engedhető meg, tömegsírok felbontása ellenben nem eszközöl­hető. Fertőző betegségben elhunyt katonák holttestének exhumálása a temetés után egy éven belül nem engedélyezhető. Bosznia- Hercegovina országos kormánya külön ren­deletben kimondta, hogy a területén elesett tett katonák exhumálását rendőri egészség­ügyi szempontból csakis a háború befejezése után engedi meg. Közli továbbá a honvédelmi miniszter rendelete, hogy ausztriai és német­­országi illetőségű katonák hulláit az összes

Next