Pécsi Napló, 1916. június (25. évfolyam, 118-140. szám)

1916-06-01 / 118. szám

2 Rodzianko a háború folytatásáról, Hága, május 31. (Eredeti távirat.) Az amerikai „United Press” pétervári munka­társa beszélgetést folytatott Rodziankóval, a duma elnökével, a békekötés lehetőségé­ről. Rodzianko a következőket mondotta : Oroszországban nincs békepárt, az egész duma megegyezik abban, hogy a háborút folytatni kell addig, míg Németország ágyúit sutba nem dobja és míg meg nem hajol a szövetségesek kí­vánságai előtt. A cártól kezdve az utolsó pa­rasztig mindenki ugyanígy gondolkodik. Nem kell hogy csak az én szavaimból győződjék meg erről, nézzen szét a duma palotájában és beszéljen a duma tagjaival, a­kik ugyanazt fogják önnek mondani. A parasztok ugyan­így vélekednek és tudják, hogy az egyetlen megoldás, ha addig harcolunk,­ a­m­íg Német­ország nem enged. Ha esetleg szövetségeseink készek volnának békét kötni, mint a­hogy Németország szeretné, mi akkor is tovább har­colnánk. •E­x Bülow herceg Washingtonban. Bern, május 31. (Eredeti távirat.) Az „Exchange Telegraph” jelenti, hogy Bülow herceg Vilmos császár megbízásából legközelebb Washingtonba megy. Arról is van szó, hogy Bülow lesz Németország nagykövete az Egye­sült­ Államokban. Tizenhét évesek az olasz hadseregben. Lugano, május 31. (Eredeti távirat.) Ki­rályi rendelet jelent meg, a­mely megengedi, hogy tizenhét éves ifjak is beléphessenek az olasz hadseregbe. Menekülés Milanóban. Lugano, május 31. (Eredeti távirat.) A Corriere jelenti, hogy Déltirolból újabb ezer menekülő érkezett Milanóba. Négyszázat kö­zülök Novarába szállítottak. Legközelebb nagyobb csoportokat­ Rómába visznek és iskolákban helyezik el. Románia nem köt kereskedelmi szerződést Bulgáriával és Törökországgal. Zürich, május 31. (Eredeti távirat.) A „Secolo”-nak jelentik Bukarestből : A május 25-én tartott román minisztertan­ács, az „Adeveru!” szerint, elhatározta, hogy nem köt kereskedelmi megegyezést az áruk kicserélé­sére Törökországgal és Bulgáriával, mert ez a két ország nem rendelkezik olyan anyaggal, amelyr­e Romániának különös szüksége lenne. Bár Romániának érdekében állott volna, hogy Bulgáriával tranzito­ megegyezést léte­sítsen, hogy Szalonikin és Szófián keresztül bizonyos árukat kaphasson, mivel azonban Anglia ebbe nem egyezett bele, abbamaradt a tárgyalás. — Olasz félhivatalos jelentés a visszavonulásról. Bern, május 31. (Eredeti távirat.) A Stefani-ügynökség hosszú cikkben foglalko­zik a magyar-osztrák offenzíva következmé­nyeivel. Fölsorolja azokat a megerősítéseket, melyeket a monarchia még a békében épít­tetett, majd így fejezi be a visszavonulást szépíteni kívánó közleményt : — Seregeink nem vonultak vissza, csak visszahujlanak a legnagyobb nyugalomban és csendben. Hogy mégis vesztettünk embereket és ágyukat, annak az a magyarázata, hogy bár nem nagy területen kellett állásainkat hátrább tolni, az út igen hegyes és fárasztó terepen vezetett. Észak-Epirusz Itália bázisa, Athén, május 31. (Eredeti távirat.) Az olasz követ közölte a görög kormánnyal, hogy Észak-Epiruszt operációs bázissá fogják be­rendezni. Mindamellett barátságtalan szán­dék nem vezeti Olaszországot Görögország­gal szemben. — Giolitti nem volt a királynál ? Turin, május 31. (Eredeti távirat.) A Stampa illetékes helyen szerzett információ alapján jelenti, hogy Giolitti nem volt a fő olasz főhadiszálláson és Viktor Enfánuel nem fogadta külön kihallgatáson. „Pécsi Napló l9l6. junius 1 Az orosz nép a békét kívánja. Basel, május 31. (Eredeti távirat.) A Basler Anzeiger jelenti : Oroszországban már mindenki belefáradt a háborúba. Figyelemre­méltó, hogy a Ruszkoje Szlovot nem akadá­lyozta meg a cenzúra annak a közlésében, hogy az orosz lakosság hangulata a háború gyors befejezését kívánja. Ahová csak for­dul az ember, mindenütt arról beszélnek, hogy a háborút be kell fejezni, mert a békére nagy szükség van. Az olasz kamara összeül. Lugano, május 31. (Eredeti távirat.) E hó­r­ikán összeül az olasz kamara. A szo­cialisták heves támadásra készülnek. Ostromállapot Szalonikiban. Athén, május 31. (Eredeti távirat.) Sza­­lonikiben proklamádták az ostromállapotot. Az izgalom a városban óriási.­ ­ A széttépett Görögország. Szófia, május 31. (Eredeti távirat.) Athén­ből jelentik : A szalonikii entente hadvezető­ség közölt­e a görög kormánnyal, hogy mind­azokat a görög területeket, amelyeken entente­­csapatok állanak, hadioperációs területnek te­kinti, a görög hatóságok kompetenciája meg­szűnt és görög nyomtatványok odaszállítása is tilos. — Poincaré szemléje az orosz csapatokon. Genf, május 31. (Eredeti távirat.) Pá­­risból jelentik : Poincaré elnök Izvolszkij orosz nagykövet, Gilinszkij orosz tábornok és a francia hadügyminiszter társaságában megszemlélte a mailly-i táborban az orosz csapatokat. A szemle után táviratot küldött a cárnak. — Wilson békebeszéde. Frankfurt, május 31. (Eredeti távirat.) A Frankfurter Zeitungnak jelentik Newyork­­ból. Wilson ama kijelentését, hogy Amerika más nemzetekkel közös munkára egyesüljön, a hagyományos amerikai politikával való szakításként fogják fel. A lapok Wilson béke­beszédét oktalannak mondják, mert a hadvise­lők mindkét csoportjának ez idő szerint olyan hadi sikerei vannak, amelyekről nem hajlan­dók lemondani. — Az olasz ágyuk egyhatoda kezünkbe jutott. Basel, május 31. (Eredeti távirat.) A Baseler Anzeiger jelenti : Az olasz hadsereg ágyúinak egyhatona jutott eddig a győzelmes ellenség kezébe, nem számítva a száznál több gépfegyvert és más hadianyagot, amelyet az osztrák-magyar csapatok zsákmányoltak. A brüsseli nuncius Vilma királynőnél. Hága, május 31. (Eredeti távirat.) Tor­­celli brüsszeli nuncius ideérkezett és kihall­gatáson jelent meg Vilma királynőnél, állító­lag a pápa levelét adta át. A mi hős 52-es bakáink, — 2300 kitüntetés. — Megírtuk előző számaink egyikében a mi derék ,19-es honvédeinknek az ellenség­gel szemben minden vonalon tanúsított vitéz maguk tartásáért nyert kitüntetések hosszú sorozatát, méltatva a dicső harcosok hősi erényeit; ma a mi hős 52-es bakáink dicső­ségéről írunk s számokkal mutatjuk ki, hogy hányan részesültek a mindenkor hírneves ezredben kitüntetésben. Eddig kevésszer jutott hír hozzánk ró­luk, mert az ezredben nem igen akadt tu­dósító, a­ki a hősök haditényeiről lapunk­nak a közlendőkről többször is írt volna. Most Halasról, az ezred pótzászlóaljának székhelyéről kaptunk rövid tudósítást, mely­ben hiteles adatok alapján közlik valünk, hogy az 52-es ezredben eddig 2300-an része­sültek kitüntetésben. Tekintélyt parancsoló szép szám, mely vitéz katonáink hősi magatartásit napnál fényesebben bizonyítja. A vaskorona rendet 12-en, Ferenc József­rend lovagkeresztjét a vitézségi érem sza­lagján ketten kapták; a másodosztályú vas­keresztet egy tisztjük, a harmadosztályú ka­tonai érdemkeresztet 70-en, ezüst érdem­érmet 17-en, bronzérmet 103-an, arany ko­ronás érdemkeresztet 9-en, arany érdem­keresztet egy, ezüst koronás érdemkeresztet 24-en, ezüst­ érdemkeresztet 15-en, lelkészi érdemkeresztet egy lelkész, legfelső dicsérő elismerésben 20-an részesültek, arany vitéz­­ségi érmet 9-en, első osztályú ezüst vitéz­­ségi érmet 194-en, másodosztályú ezüst vi­­tézségi érmet 671-en, bronz vitézségi érmet 1151-en kaptak. A számok hangosan beszélnek. A dicső­ség mezején a mi 52-es katonáink is aratták a babért. Az ellenség ismeri bakáinkat és retteg a karjuk, öklük erejétől. Mindig fé­nye, dísze volt az 52-es ezred derék hadsere­günknek s az ezred története a hőstettek hosszú sorozatával ékeskedik. A­mint büszke önérzettel tapasztaljuk, a mi hős fiaink a világháborúban is ott van­nak a legelsők közt s újabb dicsőséggel gaz­dagítják régi hírnevüket. Mire jó a fényűzés? Aki a magyar napilapokat csak vala­melyes figyelemmel kiséri, bizonyára észre­vette, hol egyik, hol a másik lapban a női fényűzés ostorozását. Komoly férfiak, akik máskor az ilyes­mivel nem törődtek, ma cikkeket írnak és felháborodva szellőztetik a női divat ferde­­ségeit, és a rövid, de azért sok szövetet igénylő szoknyákkal még a női erkölcsöket is megtá­madva látják. Sajnos, sok tekintetben igazuk van, mert soha sem volt talán a nagy drágaság dacára olyan divathajszoló láz, mint manap­ság. Nem gondolják a magyar hölgyek, mily lealázó reánk nézve ez a sok gúny, ez a sok divat elleni szellőztetés. Reánk, magyar asszo­nyokra, akiket oly dicső, mindent feláldozni tudó nagyasszonyokra emlékeztetnek a múlt idők ! S akit a múltak példája nem hat át, miért nem keresi a szívét ? mert bizonyára, akinek telik divatos ruhákra, megteheti, hogy karton ruhácskát viselve, a fölösleget nemesen fölhasználva sok szenvedő és nélkü­löző könnyeit törülheti le. Nem­­akar kihívás ez részemről lenni, csak egy nagyon szerény és méltányos kérés, hogy ne engedjük mi magyar asszonyok ezt a szégyent rajtunk száradni. Tegyük túl magun­kat az üreslelkűek véleményén, akik fennakad­nak azon, ha nem divatos a ruha, vagy ha nem selyemből való. S vegyük föl a hazai karton és festő ruhácskákat. Sokkal méltóbb ez hozzánk mármikor édes hazánk oly sok sebtől vérzik. És mikor férjeink s fiainkat hívja a haza, meg kell mutatnunk, hogy a magyar asszony tud dacolni az egész világ véleményével is, „ha kell”. Mi, a középosztály asszonyai ne kíván­juk utánozni a drága ruhákkal a főúri höl­gyeket, hanem igenis a nemes, önfeláldozó hölgyek százait, akik gyöngéd kézzel ápolják fiainkat. Ez legyen a tükör és ha ezt mérlegel­ni bírjuk, bizonyára nem fognak bemnünket gúnyolni, hanem ki fogják érdemelni­ ebben a nehéz napokban a magyar honleányok dicső glóriáját.­­ Az én szerény véleményem szerint a magyar hölgyeket széppé és­ lebilincselővé teszi a nemes egyszerűség is. És ha azon töre­kedünk, hogy a mostani nehéz viszonyok között megtanulunk harcolni és dolgozni, inkább mint divatos ruhákra gondolni, nem fognak nevetni hiúságszülte emberi gyengéin­ken. S ha az Isten hazavezérli mieinket, nem kell pirulnunk, hogy nem álltuk meg a helyünket, amíg ők véreztek. Mutassuk meg, ha nem haltak ki a hős nagyapák méltó utó­dai, nem veszett ki még a régi Nagyasszonyo­kat követő igazi magyar nő sem. Mecsekszabolcs, május végén. Draskóczy Ferencné. 17 legkisebb adomány is enyhíti a háború áldozatainak nyomorát! JT pécsi segélybizottság.

Next