Pécsi Napló, 1916. június (25. évfolyam, 118-140. szám)
1916-06-29 / 140. szám
1916 június 29. Előfizetési felhívás Júlis 1-én kezdődik a Pécsi Napló XXV. évfolyamának második fele. Kérjük előfizetőinket, újítsák meg idejekorán előfizetéseiket, hogy a lap szétküldésében ne álljon be megszakítás. A tábori postán előfizetőktől és a pihenésre utazottaktól pontos, olvasható címeket kér az alulírt kiadóhivatal, mely mindent elkövet a gyors kézbesítés érdekében, de az előfizetést előre kell teljesíteni, mert a háborús viszonyok miatt a lap előállítása a laikus minden képzeletét fölülmúló anyagi áldozatot igényel. A vidéki napilapok nagyobb része éppen a költségek újabb és nagy emelkedése miatt újból fölemelték előfizetési és hirdetési díjaikat, amitől mi tartózkodunk, csakis azt kér- jük, minden előfizetőnk fizesse meg pontosan és mielőbb az előfizetési díjat, mely fél évre..................14.— K . negyedévre...............7.— Kb. egy hónapra.........2.40 K a PÉCSI NAPLÓ kiadóhivatala. HÍRROVATUNK. Alacs Ervin zászlós hősi halála. Teschenből, a cs. és kir. tartalék-kórházból levelet irt hozzánk Homoky Ferenc, pécsi önkéntes szakaszvezető, amelyben közli velünk, illetőleg a pécsiekkel, hogy a pécsi úriközönség egyik kedvence, Alacs Zoltán pécsi műszaki tanácsos, az itteni államépítészeti hiv. közkedvelt vezetőjének egyetlen fia,Ervin is áldozatául esett a világháborúnak és a legutóbbi véres északi offenzívánál egy emberbőrbe bujtatott, de csakis felső parancsnak vakon engedelmeskedő orosz katona gyilkosságának esett áldozatul, aki sebesült állapotban belemártotta kését. Alacs Ervin a pécsi jogászifjúság és a városi zeneiskola növendékeinek egyik kitűnősége volt. Mindenki szerette a szerény fellépésű, pedig sokat tudó fiatalembert, aki legszebb reményekre jogosított, melyek most hirtelen kettészakadtak. Mint a leglelkesebb pécsi fiatalemberek egyike állt sor alá és a pécsi 19. h. gyalogezrednél nyerte kiképeztetését. Mint hadapródjelölt ment el tavaly a harctérre, a Kárpátokba, ahol könnyebben megsérült, de a gondos kórház, majd háziápolás hamarosan talpraállította és a mostani nagy orosz offenzíva, ha nem is a pécsi honvéd gyalogezredben, ismét a harctéren érte és ott kellett hagynia fiatal életét . Társa kisebesülten várja Teschenben Magyarország felé való mielőbbi tovább szállítását a következő megemlékezést szenteli Alacs Ervinnek, melyet változtatás nélkül közlünk itt : Fájó gondolatok. A sok szerbiai és montenegrói szenvedés után a hatodik népfölkelő honvéd gyalogezred, mely ezredbe a III. —12. népf. zászlóalj is tartozott, az orosz harctérre rendeltetett. Bár itt sem volt valami rózsás helyzetünk, de az előbbi hónapokhoz viszonyítva, arany napokat éltünk. Az tudja a nyugodtabb órákat értékelni csak, aki a folytonos offenzív előnyomulások alatt sokat szenvedett. 1916. április 27-én jött hozzánk egy csoport pótlással Alacs zászlós. Rövid pár nap múlva kedveltje lett a zászlóaljnak, különösen a szakaszabeli legénységének. Mi, akik : Édes barátunknak, Kedves zászlós úrnak hívtuk, valósággal rajongtunk érte. Mint hadtesttartalék a legjobb napokat az „einerzégei ” laktáborban, a rajvonal mögött három kilométernyire, Tschartorisk előtt töltöttük. Az einerzégei laktáborban lett ő igazán szivünk kedvence. Itt ismertük meg fenkölt gondolkozását, nemesen érző jó szivét s feledhetetlen baráti szeretetét. Nemesen érző szíve végtelenül kedvelte az éneket és zenét. Pihenő óráinkban sokszor felkerestem őt lakásán. Sokszor hegedűvel és dalolással mulattattam őt. Ki hitte volna, hogy az ő szomorú nótája, mely dalt végtelenül szerette hallgatni — valóra válik ? Ha meghalok, majd elásnak, Mi gondja van arra másnak. Úgy is tudom, sírom felett Tövis nő a rózsa helyett. Nem lesz nekem temetésem, Úgy tesznek a földbe engem. Fakereszt lesz sirom jele S messzire hull rózsám könye. Az emerzégi jó napok után egünkön nemsokára sötét felhők kezdtek tornyosulni. Már június 4-én, Vasárnap tőlünk jobbra, Olyka körül óriási ágyudörgés, az úgynevezett „pergőtűz” hallatszott s a muszka támadásról tudomást szereztünk. A mozgolódás és készenlétbehelyezés zászlóaljunkban naprólnapra nőtt, mert tudtuk, hogy zászlóaljunkat mint hadtesttartalékot oda fogják parancsolni ahol legnagyobb veszély lesz. Úgy is történt. Néhány napi menetelés és hányattatás után közvetlen a komarovi ütközet előtt, láttam zászlósunkat komor arccal s kissé izgatottan. Közvetlen ütközetbe indultunk, én utána szaladtam s utána kiáltottam : „Jó szerencsét zászlós úr !” A nap halványabb sugarakat bocsátott már a földre s ő szótlanul intett kezével, mint akinek rossz előérzete van. Zászlóaljunkra nézve junius 10. és 11 napjai vérvörösek voltak. Négyszeres roham, óriási ágyutűz, kézigránát stb. stb. Június 10-én estére szűnni kezdett az óriási puska és ágyutűz. Megkezdődött lassan a sebesültek és halottak összeszedése. A tragédiának utolsó felvonása, hogy én mentem egy után be a rajvonalba, ő jött, illetőleg hozták hordágyon — meghalva. Az a vad muszka, aki átszúrta, nem tudta bizonyára, hogy egy jó szivet, tele szeretettel, szúrt át. Amíg őt letéve pihentették, én ott álltam halálsápadtan és kővé meredten szótlanul holtteste mellett, a fájdalomtól majdnem összeroskadva. Íme a beteljesülés : „Ha meghalok, majd elásnak”. Hősi halála könyeket csalt ki sokaknak szeméből. A muszkát ,ki gyilkos szuronyával egy szép életet oltott ki, a mellette lévő honvéd agyonlőtte. Holtteste mellől az utolsó percig nem tudtam elválni, kisértem őt az ő nagy utján s szerény temetésén is jelen voltam. Holttestét június 10-én d..u. fél 8 órakor temettük el az ütközet helyétől 1 kilométernyire, egy nagy vadkörtefától 3 lépésre. Temetése — mint már említettem — végtelenül egyszerű volt. Koszorú, fényes kereszt, harangszó, nem állt rendelkezésünkre, de az ő emléke kitörölhetetlenül élni fog szívünkben. (Egy,,Ha meghalok, majd elásnak” leírt példányt elhelyeztem sírjába). Holttestét a szakaszbéli emberei temették el, sírját egyszerű fakereszttel jeleztük meg. Kedves halottunk ! A boldog feltámadás hitének reményében, amelyben boldogságod helyezted éltedben is, nyugodj csendesen, aludj édesen egyszerű fakereszttel megjelölt sírodban. Itt már nem riaszt fel álmodból többet az ágyudörgés és csatazaj. Jó zászlósunk, jó barátunk, Isten veled. Teschen, 1916. jun. 24. Homoky Ferenc, önkéntes szkv. A mélyen lesújtott szülőkhöz, testvérekhez nem érkezett még pozitív hír Alacs Ervin szomorú haláláról, de mint minden Hiob-hir, ennek lehelete is már elérkezett az apához, anyához, aki csak az imént veszítette el Szegeden édesatyját. A hegedésnek indult seb most ismét fölfakadt, mert a legsujtóbb fájdalom érte, mely anyai szivet érhet. De még mindig reménykednek, hátha mégse veszett el gyermekük és orosz fogságból még hir érkezhet tőle! Utolsó levelét junius 5-én irta- Addig is minden napon irt. — Péter és Pál napja. A két apostol nevéről szentelt ünnep pirosbetűs napja is elkövetkezett, melyen a katholikus templomokban áhitatos buzgó imára gyülekeznek a hívek emlékezettel az Úr szeretett Fiának tanítványaira, akik a szeretet hitvallását mennyei ihlettel hirdették és tanították, hálaadó fohászban emelik föl a lelküket a Mindenhatóhoz, a ki ezeriziglen megáldja a jókat, akik benne hisznek és bíznak s az Ő Fiának tanítását őszinte meggyőződéssel követik. Péter és Pál napja bucsunap Pécsett, melyre a vidékről is igen sokan jönnek be városunkba. A sokácok hagyományos szokás szerint e napon szokták a leányválasztást megtartani. A régi jó időkben a siklósi utcában lévő beszálló vendéglők előtt dudaszó mellett kólóztak, ami a város közönségének látványosságot nyújtott. Az idén nagyon összezsugorodik ez a népszokás, mert hiszen a legények java a harctereken küzd, nem igen van, aki magának feleséget választhatna. — Vöröskeresztes Péter-Pál-napi gyűjtés. A Magyar Szent Korona Vöröskereszt Egylet igazgatóságának megkeresésére Zichy és Vásonkeői gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök az egész egyházmegye területére elrendelte a Péter-Pál-napi templomi gyűjtést. Ezen gyűjtésnél a pécsi templomokban a pécsi Vöröskereszt fiókegylet kérelmére a következő úrnők működnek közre : a székesegyházban : reggeli 6 órától 7 óráig Visy Ilonka, 7—8-ig Bahuly József drné, 8—9-ig Visy László drné, 9 —10-ig Jellachich Lajosné, 10—11-ig Kovácsffy Kálmánná és Végh Jánosné, 11 -12-ig Szekrényessy Szidónia ; a belvárosi templomban : 6—7 Konvalinka Borbála, 7—8 özv. Lauber Rezsőné, 8—9 Truka Józsefné, 9 — 10 Wurster Mária, 10—11 Jellachich Ilona és 11—12 Frantich Helén ; az irgalmasok templomában : 6—7 Kovácsffy Bella, 7—8 Lachinger Mária, 8—9 Graf Ödönné, 9 —10-ig Haksch Emilia, 70 — 11 Werb Irma és 11 — 12 Fischerné Visy Márta; a Ferenciek templomában : 6—7 Bencze Sándorné, 7—8 Németh Ilona, 8—9 Hardy Sándorné, 9—10 Kovácsffy Bella, 10 —11 Simon Ilka, 11—12 özv. Krammer Antalné; az Ágoston-téri templomban , reggeli 6 órától déli 12 óráig özv. Zánkay Aladárné és társai; a Pécsi Dalárda által a foglyceumi templomban Péter és Pál napján délelőtt énekkel és zenével kisért szentmise alkalmával a templomi perselygyűjtést Tichy Ferenc úrné, Nagy Margit és Paraszty Erzsébet teljesítik. A délután 4 órától fél 9 óráig a Tettyén rendezendő katonazenekari hangverseny alkalmával a pénztárakat vezetik : a Gyuri-út elején levő pénztárt Hamerli Imréné és Vaszary Gyuláné ; a Tettyére vezető kocsiút végén lévő pénztárt Daempf Hermina és özv. Brenner Jenőné; a tettyei erdei út végén lévő pénztárt Daempf Imréné és Linhart Margit. A Tettyén perselygyűjtés nem lesz, ehelyett felnőttek 40 fillért, gyermekek és katonák 20 fillér belépődíjat fizetnek. — Gyászistentiszteletek. Ma volt két éve, hogy Szerajevóban fölbérelt szerb orgyilkosok megölték Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Ezen évforduló alkalmából Artstettenben, ahol a trónörököspár örök pihenője van, Budapesten, Bécsben, a püspöki székhelyeken ma reggel gyászistentiszteletet mutattak be. A pécsi honvéd hadapródiskola kápolnájában a tanári kar és az összes növendékek jelenlétében Kozáry Gyula plébános mutatta be a gyászmisét. — Ujváry Kamilla pápai kitüntetése. XV. Benedek pápa a pécsi püspök előterjesztésére a városi polgári leányiskola jeles igazgatónőjét, Ujváry Kamillát, a polgári, élet, vallási és oktatásügy terén kifejtett fáradhatatlan évtizedes munkássága elismeréséül a Pro ecclesia et Pontifice rendjel adományozásával tüntette ki. Ujváry Kamillát nem kell dicsérnünk. Ismerik az ő működését a pécsi és környékbeli anyák, sőt a fiatalabb nagymamák is, hisz évek hosszú során áz egyik tanárnői erőssége, majd Beberics Imre nyugalomba vonulása óta igazgatónője volt ezen jeles, most államosítás előtt álló jóhírű intézetünknek, melynek elért szép eredményei jórészt az ő nevéhez fűződnek. A pécsi közönség szívesen veszi ki részét az ünneplésből, melyet a szerény igazgatónő ezúttal el nem kerülhet. A szép és becses kitüntetést a pécsi püspök megbízásából Wajdics Gyula dr. pápai prelátus vasárnap délután fél 5 órakor a Miasszonyunkról nevezett női zárda épület tornatermében fogja ünnepélyesen átadni, a polgármester, iskolaszék, kir. tanfelügyelő, a szülők és növendékek képviselőinek jelenlétében. .. .... 1 „Pécsi Napló“ 5