Pécsi Napló, 1916. június (25. évfolyam, 118-140. szám)

1916-06-29 / 140. szám

1916 június 29. Előfizetési felhívás Júlis 1-én kezdődik a Pécsi Napló XXV. évfolyamának második fele. Kérjük elő­fizetőinket, újítsák meg idejekorán elő­fizetéseiket, hogy a lap szétküldésében ne álljon be megszakítás. A tábori postán előfizetőktől és a pihenésre utazottaktól pontos, olvasható címeket kér az alulírt kiadóhivatal, mely mindent elkövet a gyors kézbesítés érdekében, de az e­l­ő­­fizetést előre kell teljesíteni, mert a háborús viszonyok miatt a lap előállí­tása a laikus minden képzeletét fölülmúló anyagi áldozatot igényel. A vidéki napi­lapok nagyobb része éppen a költségek újabb és nagy emelkedése miatt újból fölemelték előfizetési és hirdetési díjaikat, amitől mi tartózkodunk, csakis azt kér-­­ jük, minden előfizetőnk fizesse meg pon­­­­­tosan és mielőbb az előfizetési díjat, mely fél évre..................14.— K . negyedévre...............7.— K­b. egy hónapra.........2.40 K a PÉCSI NAPLÓ kiadóhivatala. HÍRROVATUNK. Alacs Ervin zászlós hősi halála. Teschenből, a cs. és kir. tartalék-kórházból levelet irt hozzánk Homoky Ferenc, pécsi önkéntes szakaszvezető, amelyben közli ve­lünk, illetőleg a pécsiekkel, hogy a pécsi úri­­közönség egyik kedvence, Alacs Zoltán pécsi műszaki tanácsos, az itteni államépítészeti hiv. közkedvelt vezetőjének egyetlen fia,Ervin is áldozatául esett a világháborúnak és a leg­utóbbi véres északi offenzívánál egy ember­bőrbe bujtatott, de csakis felső parancsnak vakon engedelmeskedő orosz katona gyilkos­ságának esett áldozatul, aki sebesült állapot­ban belemártotta kését. Alacs Ervin a pécsi jogászifjúság és a városi zeneiskola növendé­keinek egyik kitűnősége volt. Mindenki sze­rette a szerény fellépésű, pedig sokat tudó fiatal­embert, aki legszebb reményekre jogo­sított, melyek most hirtelen kettészakadtak. Mint a leglelkesebb pécsi fiatalemberek egyike állt sor alá és a pécsi 19. h. gyalogezrednél nyerte kiképeztetését. Mint hadapródjelölt ment el tavaly a harctérre, a Kárpátokba, ahol könnyebben megsérült, de a gondos kórház, majd háziápolás hamarosan talpra­állította és a mostani nagy orosz offenzíva, ha nem is a pécsi honvéd gyalogezredben, ismét a harctéren érte és ott kellett hagynia fiatal életét . Társa kisebesülten várja Teschen­­ben Magyarország felé való mielőbbi to­vább szállítását a következő megemlékezést szenteli Alacs Ervinnek, melyet változtatás nélkül közlünk itt : Fájó gondolatok. A sok szerbiai és montenegrói szenvedés után a hatodik népfölkelő honvéd gyalog­ezred, mely ezredbe a III. —12. népf. zászlóalj is tartozott, az orosz harctérre rendeltetett. Bár itt sem volt valami rózsás helyzetünk, de az előbbi hónapokhoz viszonyítva, arany napokat éltünk. Az tudja a nyugodtabb órá­kat értékelni csak, aki a folytonos offenzív előnyomulások alatt sokat szenvedett. 1916. április 27-én jött hozzánk egy cso­port pótlással Alacs zászlós. Rövid pár nap múlva kedveltje lett a zászlóaljnak, különö­sen a szakaszabeli legénységének. Mi, akik : Édes barátunknak, Kedves zászlós úrnak hívtuk, valósággal rajongtunk érte. Mint hadtesttartalék a legjobb napokat az­­ „einer­­zégei ” laktáborban, a rajvonal mögött három kilométernyire, Tschartorisk előtt töltöttük. Az einerzégei laktáborban lett ő igazán szi­vünk kedvence. Itt ismertük meg fenkölt gondolkozását, nemesen érző jó szivét s feledhetetlen baráti szeretetét. Nemesen érző szíve végtelenül kedvelte az éneket és zenét. Pihenő óráinkban sokszor felkerestem őt lakásán. Sokszor hegedűvel és dalolással mulattattam őt. Ki hitte volna, hogy az ő szomorú nótája, mely dalt végte­lenül szerette hallgatni — valóra válik ?­ Ha meghalok, majd elásnak, Mi gondja van arra másnak. Úgy is tudom, sírom felett Tövis nő a rózsa helyett. Nem lesz nekem temetésem, Úgy tesznek a földbe engem. Fakereszt lesz sirom jele S messzire hull rózsám könye. Az em­erzégi jó napok után egünkön nemsokára sötét felhők kezdtek tornyosulni. Már június 4-én, Vasárnap tőlünk jobbra, Olyka körül óriási ágyudörgés, az úgynevezett „pergőtűz” hallat­szott s a muszka támadásról tudomást szereztünk. A mozgolódás és ké­szenlétbehelyezés zászlóaljunkban napról­­napra nőtt, mert tudtuk, hogy zászlóaljunkat mint hadtesttartalékot oda fogják parancsolni ahol legnagyobb veszély lesz. Úgy is történt. Néhány napi menetelés és hányatta­tás után közvetlen a komarovi ütközet előtt, láttam zászlósunkat komor arccal s kissé izgatottan. Közvetlen ütközetbe indultunk, én utána szaladtam s utána kiáltottam : „Jó szerencsét zászlós úr !” A nap halványabb sugarakat bocsátott már a földre s ő szótlanul intett kezével, mint akinek rossz előérzete van. Zászlóaljunkra nézve junius 10. és 11 napjai vérvörösek voltak. Négyszeres roham, óriási ágyutűz, kézi­gránát stb. stb. Június 10-én estére szűnni kezdett az óriási puska és ágyutűz. Megkez­dődött lassan a sebesültek és halottak össze­­szedése. A tragédiának utolsó felvonása, hogy én mentem egy után be a rajvonalba, ő jött, illetőleg hozták hordágyon — meghalva. Az a vad muszka, aki átszúrta, nem tudta bizo­nyára, hogy egy jó szivet, tele szeretettel, szúrt át. Amíg őt letéve pihentették, én ott álltam halálsápadt­an és kővé meredten szótlanul holt­teste mellett, a fájdalomtól majdnem össze­­roskadva. Íme a beteljesülés : „Ha meghalok, majd elásnak”. Hősi halála könyeket csalt ki sokaknak szeméből. A muszkát ,ki gyilkos szuronyával egy szép életet oltott ki, a mellette lévő hon­véd agyonlőtte. Holtteste mellől az utolsó percig nem tudtam elválni, kisértem őt az ő nagy utján s szerény temetésén is jelen voltam. Holttestét június 10-én d..u. fél 8 órakor temettük el az ütközet helyétől 1 kilométer­nyire, egy nagy vadkörtefától 3 lépésre. Te­metése — mint már említettem — végtelenül egyszerű volt. Koszorú, fényes kereszt, ha­rangszó, nem állt rendelkezésünkre, de az ő emléke kitörölhetetlenül élni fog szívünkben. (Egy,,Ha meghalok, majd elásnak” leírt pél­dányt elhelyeztem sírjába). Holttestét a szakaszbéli emberei temet­ték el, sírját egyszerű fakereszttel jeleztük meg. Kedves halottunk ! A boldog feltámadás hitének reményében, amelyben boldogságod helyezted éltedben is, nyugodj csendesen, aludj édesen egyszerű fakereszttel megjelölt sírodban. Itt már nem riaszt fel álmodból többet az ágyudörgés és csatazaj. Jó zászlósunk, jó barátunk, Isten veled. Teschen, 1916. jun. 24. Homoky Ferenc, önkéntes szkv. A mélyen lesújtott szülőkhöz, testvérek­hez nem érkezett még pozitív hír Alacs Ervin szomorú haláláról, de mint minden Hiob-hir, ennek lehelete is már elérkezett az apához, anyához, aki csak az imént veszítette el Sze­geden édesatyját. A hegedésnek indult seb most ismét föl­fakadt, mert a legsujtóbb fájdalom érte, mely anyai szivet érhet. De még mindig reménykednek, hátha még­se veszett el gyermekük és orosz fogságból még­ hir érkezhet tőle! Utolsó levelét junius 5-én irta- Addig is minden napon irt. — Péter és Pál napja. A két apostol ne­véről szentelt ünnep pirosbetűs napja is el­következett, melyen a katholikus templo­mokban áhitatos buzgó imára gyülekeznek a hívek emlékezettel az Úr szeretett Fiának tanítványaira, akik a szeretet hitvallását mennyei ihlettel hirdették és tanították, hálaadó fohászban emelik föl a lelküket a Mindenhatóhoz, a ki ezeriziglen megáldja a jókat, akik benne hisznek és bíznak s az Ő Fiának tanítását őszinte meggyőződéssel kö­vetik. Péter és Pál napja bucsunap Pécsett, melyre a vidékről is igen sokan jönnek be városunkba. A sokácok hagyományos szo­kás szerint e napon szokták a leányválasztást megtartani. A régi jó időkben a siklósi utcá­ban lévő beszálló vendéglők előtt dudaszó mellett kólóztak, a­mi a város közönségének látványosságot nyújtott. Az idén nagyon összezsugorodik ez a népszokás, mert hiszen a legények java a harctereken küzd, nem igen van, aki magának feleséget választhatna. — Vöröskeresztes P­éter-Pál-napi gyűjtés. A Magyar Szent Korona Vöröskereszt Egylet igazgatóságának megkeresésére Zichy és Vá­­sonkeői gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök az egész egyházmegye területére elrendelte a Péter-Pál-napi templomi gyűjtést. Ezen gyűj­tésnél a pécsi templomokban a pécsi Vörös­­kereszt fiókegylet kérelmére a következő úr­nők működnek közre : a székesegyházban : reggeli 6 órától 7 óráig Visy Ilonka, 7—8-ig Bahuly József dr­né, 8—9-ig Visy László drné, 9 —10-ig Jellachich Lajosné, 10—11-ig Ko­­vácsffy Kálmánná és Végh Jánosné, 11 -12-ig Szekrényessy Szidónia ; a belvárosi templom­ban : 6—7 Konvalinka Borbála, 7—8 özv. Lauber Rezsőné, 8—9 Truka Józsefné, 9 — 10 Wurster Mária, 10—11 Jellachich Ilona és 11—12 Frantich Helén ; az irgalmasok tem­plomában : 6—7 Kovácsffy Bella, 7—8 La­­chinger Mária, 8—9 Graf Ödönné, 9 —10-ig Haksch Emilia, 70 — 11 Werb Irma és 11 — 12 Fischerné Visy Márta; a Ferenciek templo­mában : 6—7 Bencze Sándorné, 7—8 Németh Ilona, 8—9 Hardy Sándorné, 9—10 Kovácsffy Bella, 10 —11 Simon Ilka, 11—12 özv. Kram­­mer Antalné; az Ágoston-téri templomban , reggeli 6 órától déli 12 óráig özv. Zánkay Aladárné és társai; a Pécsi Dalárda által a foglyceumi templomban Péter és Pál napján délelőtt énekkel és zenével kisért szentmise alkalmával a templomi perselygyűjtést Tichy Ferenc úrné, Nagy Margit és Paraszty Erzsé­bet teljesítik. A délután 4 órától fél 9 óráig a Tettyén rendezendő katonazenekari hang­verseny alkalmával a pénztárakat vezetik : a Gyuri-út elején levő pénztárt Hamerli Im­­réné és Vaszary Gyuláné ; a Tettyére vezető kocsiút végén lévő pénztárt Daempf Hermina és özv. Brenner Jenőné; a tettyei erdei út végén lévő pénztárt Daempf Imréné és Lin­­hart Margit. A Tettyén perselygyűjtés nem lesz, ehelyett felnőttek 40 fillért, gyermekek és katonák 20 fillér belépődíjat fizetnek. — Gyászistentiszteletek. Ma volt két éve, hogy Szerajevóban fölbérelt szerb orgyilko­sok megölték Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Ezen évforduló alkalmából Art­­stett­enben, ahol a trónörököspár örök pihe­nője van, Budapesten, Bécsben, a püspöki székhelyeken ma reggel gyászistentiszteletet mutattak be. A pécsi honvéd hadapród­iskola kápolnájában a tanári kar és az összes növendékek jelenlétében Kozáry Gyula plé­bános mutatta be a gyászmisét. — Ujváry Kamilla pápai kitüntetése. XV. Benedek pápa a pécsi püspök előterjesz­tésére a városi polgári leányiskola jeles igaz­gatónőjét, Ujváry Kamillát, a polgári, élet, vallási és oktatásügy terén kifejtett fárad­hatatlan évtizedes munkássága elismeréséül a Pro ecclesia et Pontifice rendjel adomá­nyozásával tüntette ki. Ujváry Kamillát nem kell dicsérnünk. Ismerik az ő működését a pécsi és környékbeli anyák, sőt a fiatalabb nagymamák is, hisz évek hosszú során áz egyik tanárnői erőssége, majd Beberics Imre nyugalomba vonulása óta igazgatónője volt ezen jeles, most államosítás előtt álló jóhírű intézetünknek, melynek elért szép eredményei jórészt az ő nevéhez fűződnek. A pécsi közön­ség szívesen veszi ki részét az ünneplésből, melyet a szerény igazgatónő ezúttal el nem kerülhet. A szép és becses kitüntetést a pécsi püspök megbízásából Wajdics Gyula dr. pápai prelátus vasárnap délután fél 5 órakor a Miasszonyunkról nevezett női zárda épület tornatermében fogja ünnepélyesen átadni, a polgármester, iskolaszék, kir. tanfelügyelő, a szülők és növendékek képviselőinek jelen­létében. .. .... 1 „Pécsi Napló“ 5

Next