Pécsi Napló, 1916. október (25. évfolyam, 218-243. szám)

1916-10-01 / 218. szám

Bethmann-Hollweg. ■N Pécs, szeptember 30. A hadviselő államokban, de a békére vágyakozó semlegeseknél is, szerdai nagy be­széde alkalmából a legemlegetettebb állam­­férfiú Bethm­ann-Hollweg Teobald, német biro­dalmi kancellár, aki ezen legmagasabb német tisztséget 1909 júliusa óta tölti be és a há­ború óta okos magatartásával a nagy Bis­marck méltó utódjának bizonyult, aminél na­gyobb dicséret porosz államférfiúra nem is mondható. Bár édesatyja is már német állam­miniszter volt, Becchmann-Holdweg sokáig a birói, majd közigazgatási pályán működött, 1896-ban elnöki tanácsos lett Potsdamban, majd kormányszéki elnök Brombergben, amig Brandenburg tartományi elnöki székét fog­lalta el. Rövid ideig belügyminiszter, majd birodalmi belügyi államtitkár lett. Bü­low herceg birodalmi kancellárnak ezen minősé­gében helyettese volt és amikor Bü­lownak, szembekerülvén a birodalmi tanács többsé­gével, váratlanul el kellett hagynia helyét, Vilmos császár benne­ vélte föltalálni a leg­megfelelőbb utódot, ami a németeknél annál nagyobb feltűnést keltett, mert az új kan­cellárt, akinek parlamenti múltja nem volt, alig ismerték. Éppen Berlinben időztem, amikor a hírlapok közölték a nagy meglepetést keltő kinevezést. Hidegen fogadta a sajtó az új em­bert. Különösen a sajtó azon része, mely nem tudta megbocsátani Vilmos császárnak Bis­marcknak, a legnagyobb németnek hirtelen való erőszakos elbocsátását, melynek csakis egy épen Baranyából, a bellyei vadászatok alkalmából innét elküldött engesztelő távirat vetett külsőleg véget, de Bismarck holta nap­jáig se tudta megbocsátani az önálló gon­­dolkozású Vilmos császárnak, hogy az nem tűrhetett maga mellett olyan erős egyéniséget, mint amilyen Bismarck volt, aki önmagát tekintette és méltán, a császári korona meg­teremtőjének, és I. Vilmos, az első német csá­szár unokája, rövid úton értésére adatta Bis­marcknak, hogy szívesen látná, ha benyúj­taná lemondását. És Bismarcknak engedel­­meskednie kellett, de bősz haraggal, elkesere­déssel a hálátlan utód iránt, vonult vissza Hamburg mellett levő birtokára és éles viták indultak meg Bismarck hívei és lapjai és a császár nézetét tolmácsoló lapok között. Nehéz napokat élt át a fiatal császár is, mert nem talált megfelelő erőt Bismarck helyére és az azt követő harmadik kancellárt a részvét egy kézlegyintésével fogadták minden helyen. Még nevével is gúnyt űztek a nagy lapok és az akkori illusztrált élclapok, mint imádkozó és üres­ utcájú embert rajzolták meg a szürke új kancellárt, aki nem tanácsadója, hanem csak a császári akarat gondolkozás s önállóság nélküli végrehajtója lesz. Tényleg, Bethmann-Holdweg nem is ke­reste a föltűnést, hanem csendesen dolgozva megkereste a Reichstag és Herrenhausban a többséget, melynek közreműködésével elő­teremtette az állami szükségleteket a hadsereg és tengerészet folytonos fejlődését, a német ipar és hajózás mesés föllendülését, az expan­sív terjeszkedés lehetőségeit és Bethertann- Hollweggel szemben lassan kint eltűnt a gúnyo­lódás, megmutatta, hogy a német birodalom a fejlődésnek oly magas fokát érte el, melyről még Bismarck se mert álmodni. De mindezen eredményeket csendes, nem pihenő munkás­ságával érte el, amíg el nem következett a világháború, mely alatt ugyancsak megnőtt a szürke államférfi, akit kishivatalnok kali­berűnek véltek kinevezésénél. Minden fel­szólalása a háború kezdete­ óta egy-egy vi­lágraszóló eseménye az öldöklés esztendőinek és szerdai nagy beszéde, melyben különösen az angoloknak mondotta meg a helyzet ismere­tével véleményét, talán gondolkozóba fogja ejteni a britteket is, akiknak nagyképűskö­dése még most is határtalan. Mutatja ezt Lloyd George, Kitchener utódjának tán ugyanazon napon történt nyilatkozata, me­lyet egy amerikai újságíró előtt tett. Csupa hencegés, alakoskodás, frázisokon való nyar­­galás, fenyegetés... Az irigykedés orgiákat üt a szigetországban még most is, hogy még­sem ura az egész világnak, míg a német kan­cellár a legnagyobb nyugalommal a benső igazság nagy erejével, de mindvégig a német hadak megrendíthetetlen erejével vágja a vaspörölyöket a német birodalom és a mo­narchia ellenségeinek fejéhez, meggyőződéssel vallva, hogy e borzalmas háborúban a végső győzelem csakis a védekező s mint ilyen a békét elérni akaró központi hatalmaké lehet. Beth­mann-Holdweg bismarcki magasságra nőtt a háború folyamán. ei. „Pécsi Napló“ R Zborow körüli harcok. — Saját tudósitónktól. — Északkeleti harctér, szept.25. A négy nappal ezelőtt megkezdődött orosz támadásokból fejlődő harcok a 14-dik hadosztály területén dúltak legkeményeb­ben. Itt az orosz őrszemek hadereje állandóan támadott. Támadásaik középpontja a Zav­­ranyica—Pluhov—Zlocovi vasútvonal és a nagy műút, mely az oroszok által megszállva tartott Zborovból Zlocovba vezet. Az oroszok rajtaütésszerű támadásai ezen a vonalon egész rendszerré fejlődtek. Szeptember 20-án a kora hajnali órákban koncentrikus ágyú­zás kezdődött orosz részről, mely a délelőtti órákban fokozódott, sőt délben már egész pergőtűzzé fejlődött. Meglepően sok nehéz ágyúja volt az orosznak, tűz és füstfelhőbe borult az egész táj. A délutáni órákban az orosz gyalogsági osztagok nyomultak előre, hat sorban. Világosan lehetett a rajvonalak előre törését látni, mert a felfejlődésüket nem akadályozta meg a tüzérségünk. Fél óra múlva már rendetlen futással menekült az orosz gyalogság. A front t­ekintélyes részét tartó németek valóságos vérfürdőt rendez­tek az előretörő orosz osztagokban. A leg­utolsó vonal még az árkán túl sem jöhetett, mert az ágyutűz mind tönkreverte őket. A 32-dik budapesti hadosztály észak­keletre fekvő szárnyát az oroszok másnap 22-én szintén zárótűz alá vették. A szabad­kai 86-osok és a máramarosi 103-sok fogták itt fel az orosz erőtől duzzadó lökését. Min­denki nyugodtan várt­a a rémes ágyút­űz után az orosz támadást. A budapesti 32-dik had­osztálynak ezt a szárnyát azért szerette volna szétzülleszteni az orosz, mert a Zborow- Zlocow felé vezető nagy műutat védik, amit az orosz a felvonulásnál nagyszerűen hasz­nálhatna. Hanem a gyalogsági támadást meghiú­sította egy nem várt körülmény. Ugyanis a 32-dik hadosztály tüzérezredes az orosz gyalogság­ legdélibb szárnyát, mely támadá­sával legtöbbet árthatott volna, olyan ke­gyetlen tűz alá fogta, hogy rohamozásról a jó tüzérségi előkészítés dacára szó sem lehetett. A rutének által Hrabovcsinak ne­vezett gabovcei dombon át visszarohanó orosz gyalogság hetvenöt százaléka elesett. A dombról leguruló orosz katonákból való­sággal piramis formálódott lent a völgyben. Apróbb előretörő orosz osztagokat ágyu­­tü­zelés vart szét. Jellemző az oroszok harcmodorára, hogy példátlan elkeseredéssel harcolnak és nem igen adják meg magukat. Az elfogottak val­lomásából kitűnik, hogy az orosz hadvezető­ség még az őszi hosszú esőzési időszak előtt be akarja venni Lemberget, mely szerinte ezen a vonalon a legkönnyebben közelíthető meg. Talán innen magyarázható az oroszok foly­tonos előretörési kisérlete, mely eddig, — bár hihetetlen emberáldozatokat hoztak, — nem járt semmi eredménnyel. Cs. K. * * TLEFELE GYERMEKOSZT gyermekek és lábadozók legjobb tápláléka gyomor-és bélbetegségek után. * * Mindenkor kapható. »» Próbadobozt és tanulságos orvosi könyvecskét a gyermek­nevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé féle gyermekliszt társaság Wien I. Biberstrasse 5/II­I 1916. október 1. Figyelmeztetések. • — A segélybizottság 119. jelentése. — A temetőben domboruló új sírok, az utcáinkon kopogó mankók, a világtalan katonák, a gyászba öltözött családok és a harctéri jelentések állandóan figyelmeztet­nek arra, hogy benne élünk a háborúban. Ameddig a vérzivataros napokat nem váltja fel a béke, a segítésnek nem szabad szünetel­nie, hogy gondoskodva legyen mindenkiről­, aki városunkból a harctérre ment, hogy ha­záját védje és ha kell életét is áldozza érette. Az ő számukra gyűjtjük a pécsi segélyalapot és mindenkit kérünk az alap gyarapítására ! A segélybizottság. .Múlt héten a következő adomány­ok érkeztek hozzánk a pécsi segélyalapra : Visy László dr., Pécs szab. kir. város főispán­jának ivén : Nagy József (Vétek ur utján) a hátra­­maradtaknak 10.— K.­ Vasváry Ferenc dr., egyetemi m.­tanár ivén : A vak katonáknak: Paszt Konrád 2.—, Marton Ede m. kir. állatorvos és leánya, Marton Erzsébet, valamint Keszü község birájának a keszüi polgárok körében eszközölt gyűjtése a pécsi főpályaudvaron : 31.74 K. — A. özvegyeknek és árváknak: Paszt Konrád 2. — . Összesen 35.74 K. Dunántúl szerkesztőségének ivén : özv. Károly Mátyásné elhunyta alkalmából Hetényi Antal ado­mánya koszorú megváltás címén a vak katonák­nak 10. — K. Számolólapjaink eladásából : Tóth Ede, a­­ Gambrinus sörcsarnok főpincére, 1000 drbért 20.—. Pécsi Napló szerkesztőségének ivén : A vak katonáknak: Wolf Antal főszámvevő gyűjtése a honv. csapat kórházban 68.20 K. Steinbach Samuné 30.—, Benács János (5-52. ép.­osztag) 5.— K. Az árváknak : Friedländer Dezső (Máriakéménd) 5.—. Összesen 118.20 K. Összegezés : Fenti gyűjtésünk . . . 193.94 K Előző gyűjtésünk . . . 191,468.70 A pécsi segélyalap szept. 30. dél 191,662.64 K­­ Az erdélyi menekülteknek: Visy László dr., Pécs szab. kir. város főispán­ján 4 . Matyasovszky Jakabné 100.—, Gilli Ferenc­­né 100.­, Scheer Fülöp 2.­, Mautner Zsigmond 40. —, özv. Leisch­ner Péterné 2. —, Surányi Kálmán és neje 10.—, Szinder Irén 6.30. A városi élelmezési raktár munkásai 4. —, Nagy József (Vétek úr utján) 5. — . Összesen­69.30 K. Nendvich Andor kir. tanácsos, Pécs szab. kir város polgármesterénél: Teiszinger József 22. — és ennek kocsisai: Nagy János 4.—, Lovrencsics István 4. —, Miskovics György 4. — és Rideg András­­4. — . A pécsi bérkocsis ipartestület itt következő tagjai : Fodróczy Lajos elnök 10.—, Ernyey János 24.—, Som József 6.—, ifj. Éder József 5. — , Sohr Sándor 5.—, Nagy János 4.—, Demse Tamás­­4.—, Püspök János 4. — , Berbics Ferenc 4.—, Császár József 3.­, Najovics Ignác 3. — , Sárkits József 3.—, Hunyadi János 2.—, Markó György 2. Bojnár István 2. —, Kupics József 2. —, Tóth János 2.—, Kollár Ferenc 2.—, Magyar Gergely 2.—, Bosnyák Ferenc 2. — , Kürty Simon 2.—, Jakab János 2.—, Halli Ferenc 2. —­­Novák Imre 2.—, Madár István 2.—, Zamfi Károly 2.—, Hunyady György 2.—, Lécz István 2.—, Gaál Márton 2. —, Kaposi János 2.—, Püspök József 1.—, Kovács János 1. — és Fekete György 1.—. (összes ado­mányok 114. — K.) V. G. gyógyszerész 20. —, Reich János szakértői díja 20.— K. Összesen 192.— K. Dunántúl szerkesztőségének ivén : V. G. 5.—, Kletzl Mariska 10.—. Összesen 15.— K. Pécsi Napló szerkesztőségének ivén : Horváth Antal 7.60, Paunz Adolfné (Laskafalu) 30. —, Stein­­bach Samuné 30. —, Benács János (5­52. ép.­oszt.) 5.—, Friedländer Dezső (Máriakéménd) 50.—, Lobi Bözsike és Mariska (Ibafa) 2. —, Franki Izi- I­dorné (újévi üdvözlet megváltás) 10.—. Összesen­­ 134.60 K. Bolgár Tivadar pénztáros irén : Kindl József kir. kereskedelmi tanácsos és neje 50.—. Névtelen (Szent Antalnak tett fogadás) 10.—, özv. Kovacsits Józsefné 20.— K. Összesen 80.— K. Összegezés. Fenti gyűjtésünk . . . 690.90 K Előző gyűjtésünk . . . 38,824.77 „­ Az erdélyiek segélyalapja 30-án 39,515.67 K Pécs, 1916 szeptember 30-án. Bolgár Tivadar, a segélybizottság pénztárosa

Next