Pécsi Napló, 1916. október (25. évfolyam, 218-243. szám)
1916-10-01 / 218. szám
Bethmann-Hollweg. ■N Pécs, szeptember 30. A hadviselő államokban, de a békére vágyakozó semlegeseknél is, szerdai nagy beszéde alkalmából a legemlegetettebb államférfiú Bethmann-Hollweg Teobald, német birodalmi kancellár, aki ezen legmagasabb német tisztséget 1909 júliusa óta tölti be és a háború óta okos magatartásával a nagy Bismarck méltó utódjának bizonyult, aminél nagyobb dicséret porosz államférfiúra nem is mondható. Bár édesatyja is már német államminiszter volt, Becchmann-Holdweg sokáig a birói, majd közigazgatási pályán működött, 1896-ban elnöki tanácsos lett Potsdamban, majd kormányszéki elnök Brombergben, amig Brandenburg tartományi elnöki székét foglalta el. Rövid ideig belügyminiszter, majd birodalmi belügyi államtitkár lett. Bülow herceg birodalmi kancellárnak ezen minőségében helyettese volt és amikor Bülownak, szembekerülvén a birodalmi tanács többségével, váratlanul el kellett hagynia helyét, Vilmos császár benne vélte föltalálni a legmegfelelőbb utódot, ami a németeknél annál nagyobb feltűnést keltett, mert az új kancellárt, akinek parlamenti múltja nem volt, alig ismerték. Éppen Berlinben időztem, amikor a hírlapok közölték a nagy meglepetést keltő kinevezést. Hidegen fogadta a sajtó az új embert. Különösen a sajtó azon része, mely nem tudta megbocsátani Vilmos császárnak Bismarcknak, a legnagyobb németnek hirtelen való erőszakos elbocsátását, melynek csakis egy épen Baranyából, a bellyei vadászatok alkalmából innét elküldött engesztelő távirat vetett külsőleg véget, de Bismarck holta napjáig se tudta megbocsátani az önálló gondolkozású Vilmos császárnak, hogy az nem tűrhetett maga mellett olyan erős egyéniséget, mint amilyen Bismarck volt, aki önmagát tekintette és méltán, a császári korona megteremtőjének, és I. Vilmos, az első német császár unokája, rövid úton értésére adatta Bismarcknak, hogy szívesen látná, ha benyújtaná lemondását. És Bismarcknak engedelmeskednie kellett, de bősz haraggal, elkeseredéssel a hálátlan utód iránt, vonult vissza Hamburg mellett levő birtokára és éles viták indultak meg Bismarck hívei és lapjai és a császár nézetét tolmácsoló lapok között. Nehéz napokat élt át a fiatal császár is, mert nem talált megfelelő erőt Bismarck helyére és az azt követő harmadik kancellárt a részvét egy kézlegyintésével fogadták minden helyen. Még nevével is gúnyt űztek a nagy lapok és az akkori illusztrált élclapok, mint imádkozó és üres utcájú embert rajzolták meg a szürke új kancellárt, aki nem tanácsadója, hanem csak a császári akarat gondolkozás s önállóság nélküli végrehajtója lesz. Tényleg, Bethmann-Holdweg nem is kereste a föltűnést, hanem csendesen dolgozva megkereste a Reichstag és Herrenhausban a többséget, melynek közreműködésével előteremtette az állami szükségleteket a hadsereg és tengerészet folytonos fejlődését, a német ipar és hajózás mesés föllendülését, az expansív terjeszkedés lehetőségeit és Bethertann- Hollweggel szemben lassan kint eltűnt a gúnyolódás, megmutatta, hogy a német birodalom a fejlődésnek oly magas fokát érte el, melyről még Bismarck se mert álmodni. De mindezen eredményeket csendes, nem pihenő munkásságával érte el, amíg el nem következett a világháború, mely alatt ugyancsak megnőtt a szürke államférfi, akit kishivatalnok kaliberűnek véltek kinevezésénél. Minden felszólalása a háború kezdete óta egy-egy világraszóló eseménye az öldöklés esztendőinek és szerdai nagy beszéde, melyben különösen az angoloknak mondotta meg a helyzet ismeretével véleményét, talán gondolkozóba fogja ejteni a britteket is, akiknak nagyképűsködése még most is határtalan. Mutatja ezt Lloyd George, Kitchener utódjának tán ugyanazon napon történt nyilatkozata, melyet egy amerikai újságíró előtt tett. Csupa hencegés, alakoskodás, frázisokon való nyargalás, fenyegetés... Az irigykedés orgiákat üt a szigetországban még most is, hogy mégsem ura az egész világnak, míg a német kancellár a legnagyobb nyugalommal a benső igazság nagy erejével, de mindvégig a német hadak megrendíthetetlen erejével vágja a vaspörölyöket a német birodalom és a monarchia ellenségeinek fejéhez, meggyőződéssel vallva, hogy e borzalmas háborúban a végső győzelem csakis a védekező s mint ilyen a békét elérni akaró központi hatalmaké lehet. Bethmann-Holdweg bismarcki magasságra nőtt a háború folyamán. ei. „Pécsi Napló“ R Zborow körüli harcok. — Saját tudósitónktól. — Északkeleti harctér, szept.25. A négy nappal ezelőtt megkezdődött orosz támadásokból fejlődő harcok a 14-dik hadosztály területén dúltak legkeményebben. Itt az orosz őrszemek hadereje állandóan támadott. Támadásaik középpontja a Zavranyica—Pluhov—Zlocovi vasútvonal és a nagy műút, mely az oroszok által megszállva tartott Zborovból Zlocovba vezet. Az oroszok rajtaütésszerű támadásai ezen a vonalon egész rendszerré fejlődtek. Szeptember 20-án a kora hajnali órákban koncentrikus ágyúzás kezdődött orosz részről, mely a délelőtti órákban fokozódott, sőt délben már egész pergőtűzzé fejlődött. Meglepően sok nehéz ágyúja volt az orosznak, tűz és füstfelhőbe borult az egész táj. A délutáni órákban az orosz gyalogsági osztagok nyomultak előre, hat sorban. Világosan lehetett a rajvonalak előre törését látni, mert a felfejlődésüket nem akadályozta meg a tüzérségünk. Fél óra múlva már rendetlen futással menekült az orosz gyalogság. A front tekintélyes részét tartó németek valóságos vérfürdőt rendeztek az előretörő orosz osztagokban. A legutolsó vonal még az árkán túl sem jöhetett, mert az ágyutűz mind tönkreverte őket. A 32-dik budapesti hadosztály északkeletre fekvő szárnyát az oroszok másnap 22-én szintén zárótűz alá vették. A szabadkai 86-osok és a máramarosi 103-sok fogták itt fel az orosz erőtől duzzadó lökését. Mindenki nyugodtan várta a rémes ágyútűz után az orosz támadást. A budapesti 32-dik hadosztálynak ezt a szárnyát azért szerette volna szétzülleszteni az orosz, mert a Zborow- Zlocow felé vezető nagy műutat védik, amit az orosz a felvonulásnál nagyszerűen használhatna. Hanem a gyalogsági támadást meghiúsította egy nem várt körülmény. Ugyanis a 32-dik hadosztály tüzérezredes az orosz gyalogság legdélibb szárnyát, mely támadásával legtöbbet árthatott volna, olyan kegyetlen tűz alá fogta, hogy rohamozásról a jó tüzérségi előkészítés dacára szó sem lehetett. A rutének által Hrabovcsinak nevezett gabovcei dombon át visszarohanó orosz gyalogság hetvenöt százaléka elesett. A dombról leguruló orosz katonákból valósággal piramis formálódott lent a völgyben. Apróbb előretörő orosz osztagokat ágyutüzelés vart szét. Jellemző az oroszok harcmodorára, hogy példátlan elkeseredéssel harcolnak és nem igen adják meg magukat. Az elfogottak vallomásából kitűnik, hogy az orosz hadvezetőség még az őszi hosszú esőzési időszak előtt be akarja venni Lemberget, mely szerinte ezen a vonalon a legkönnyebben közelíthető meg. Talán innen magyarázható az oroszok folytonos előretörési kisérlete, mely eddig, — bár hihetetlen emberáldozatokat hoztak, — nem járt semmi eredménnyel. Cs. K. * * TLEFELE GYERMEKOSZT gyermekek és lábadozók legjobb tápláléka gyomor-és bélbetegségek után. * * Mindenkor kapható. »» Próbadobozt és tanulságos orvosi könyvecskét a gyermeknevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé féle gyermekliszt társaság Wien I. Biberstrasse 5/III 1916. október 1. Figyelmeztetések. • — A segélybizottság 119. jelentése. — A temetőben domboruló új sírok, az utcáinkon kopogó mankók, a világtalan katonák, a gyászba öltözött családok és a harctéri jelentések állandóan figyelmeztetnek arra, hogy benne élünk a háborúban. Ameddig a vérzivataros napokat nem váltja fel a béke, a segítésnek nem szabad szünetelnie, hogy gondoskodva legyen mindenkiről, aki városunkból a harctérre ment, hogy hazáját védje és ha kell életét is áldozza érette. Az ő számukra gyűjtjük a pécsi segélyalapot és mindenkit kérünk az alap gyarapítására ! A segélybizottság. .Múlt héten a következő adományok érkeztek hozzánk a pécsi segélyalapra : Visy László dr., Pécs szab. kir. város főispánjának ivén : Nagy József (Vétek ur utján) a hátramaradtaknak 10.— K. Vasváry Ferenc dr., egyetemi m.tanár ivén : A vak katonáknak: Paszt Konrád 2.—, Marton Ede m. kir. állatorvos és leánya, Marton Erzsébet, valamint Keszü község birájának a keszüi polgárok körében eszközölt gyűjtése a pécsi főpályaudvaron : 31.74 K. — A. özvegyeknek és árváknak: Paszt Konrád 2. — . Összesen 35.74 K. Dunántúl szerkesztőségének ivén : özv. Károly Mátyásné elhunyta alkalmából Hetényi Antal adománya koszorú megváltás címén a vak katonáknak 10. — K. Számolólapjaink eladásából : Tóth Ede, a Gambrinus sörcsarnok főpincére, 1000 drbért 20.—. Pécsi Napló szerkesztőségének ivén : A vak katonáknak: Wolf Antal főszámvevő gyűjtése a honv. csapat kórházban 68.20 K. Steinbach Samuné 30.—, Benács János (5-52. ép.osztag) 5.— K. Az árváknak : Friedländer Dezső (Máriakéménd) 5.—. Összesen 118.20 K. Összegezés : Fenti gyűjtésünk . . . 193.94 K Előző gyűjtésünk . . . 191,468.70 A pécsi segélyalap szept. 30. dél 191,662.64 K Az erdélyi menekülteknek: Visy László dr., Pécs szab. kir. város főispánján 4 . Matyasovszky Jakabné 100.—, Gilli Ferencné 100., Scheer Fülöp 2., Mautner Zsigmond 40. —, özv. Leischner Péterné 2. —, Surányi Kálmán és neje 10.—, Szinder Irén 6.30. A városi élelmezési raktár munkásai 4. —, Nagy József (Vétek úr utján) 5. — . Összesen69.30 K. Nendvich Andor kir. tanácsos, Pécs szab. kir város polgármesterénél: Teiszinger József 22. — és ennek kocsisai: Nagy János 4.—, Lovrencsics István 4. —, Miskovics György 4. — és Rideg András4. — . A pécsi bérkocsis ipartestület itt következő tagjai : Fodróczy Lajos elnök 10.—, Ernyey János 24.—, Som József 6.—, ifj. Éder József 5. — , Sohr Sándor 5.—, Nagy János 4.—, Demse Tamás4.—, Püspök János 4. — , Berbics Ferenc 4.—, Császár József 3., Najovics Ignác 3. — , Sárkits József 3.—, Hunyadi János 2.—, Markó György 2. Bojnár István 2. —, Kupics József 2. —, Tóth János 2.—, Kollár Ferenc 2.—, Magyar Gergely 2.—, Bosnyák Ferenc 2. — , Kürty Simon 2.—, Jakab János 2.—, Halli Ferenc 2. —Novák Imre 2.—, Madár István 2.—, Zamfi Károly 2.—, Hunyady György 2.—, Lécz István 2.—, Gaál Márton 2. —, Kaposi János 2.—, Püspök József 1.—, Kovács János 1. — és Fekete György 1.—. (összes adományok 114. — K.) V. G. gyógyszerész 20. —, Reich János szakértői díja 20.— K. Összesen 192.— K. Dunántúl szerkesztőségének ivén : V. G. 5.—, Kletzl Mariska 10.—. Összesen 15.— K. Pécsi Napló szerkesztőségének ivén : Horváth Antal 7.60, Paunz Adolfné (Laskafalu) 30. —, Steinbach Samuné 30. —, Benács János (552. ép.oszt.) 5.—, Friedländer Dezső (Máriakéménd) 50.—, Lobi Bözsike és Mariska (Ibafa) 2. —, Franki Izi- Idorné (újévi üdvözlet megváltás) 10.—. Összesen 134.60 K. Bolgár Tivadar pénztáros irén : Kindl József kir. kereskedelmi tanácsos és neje 50.—. Névtelen (Szent Antalnak tett fogadás) 10.—, özv. Kovacsits Józsefné 20.— K. Összesen 80.— K. Összegezés. Fenti gyűjtésünk . . . 690.90 K Előző gyűjtésünk . . . 38,824.77 „ Az erdélyiek segélyalapja 30-án 39,515.67 K Pécs, 1916 szeptember 30-án. Bolgár Tivadar, a segélybizottság pénztárosa