Pécsi Napló, 1916. október (25. évfolyam, 218-243. szám)

1916-10-17 / 231. szám

1916. október 1T. „Pécsi Napló” folyásolja az állam jövedelmét s frappánsan mutatják ezek a számok azt, hogy a háborús jövedelem hol keres magának teret, kielégítést. A pénzügyigazgató többek közt azt jelentette a bizottságnak, hogy míg a múlt évben kilenc hónap alatt átírás és hasonló illeték címén 269.761 korona folyt be Szabadkán, addig ez évben kilenc hónap leforgása alatt 501.394 korona volt az állam bevétele ezen jövedelmi ágazatból. Vagyis Szabadkán az idén 240 ezer koronával több volt a birtokváltozások folytán fizetett illeték. Nem kell, hogy ennek a szédületes statisztikai adatnak az eredetét nagyon messze keressük. A mindennapi élet Szabadkán olyan mederben hömpölyög, a rohanó meggazdagodás olyan ördögi táncot jár, hogy a béke idején nem ismerünk egy­másra. — Adományok a pécsi népkonyhára. A pécsi jótékony nőegylet által fenntartott népkonyhára újabban a következő adomá­nyok érkeztek : Lederer Lamp Magyarmecs­­kéről 30 K, Kelemen Mózes dr. ügyvéd 50 K, özv. Tichy Ödönné 5 K. Természetbeni ado­mányok : Széchenyi Frigyes gróf uradalma Somogy-Tarnóca 12 fácán, Hamerli Józsefné öt zsák burgonya. A kegyes adományokért az elnökség hálás köszönetet mond. — Elsüllyesztették a Bremen-t. A németek bravúros búvárhajó-harca mélyen megdöb­bentette az entente-ot, különösen Angliát. A német tengeralattjáróknak a Csendes- Óceánon kifejtett akcióját az entente a maga hasznára szeretné fordítani s újból tüzel a semlegeseknél a német tengeri harcmodor ellen. Különösen Amerikára szeretne hatást gyakorolni, ahol talán egyes rétegekben meg is van a hajlandóság arra, hogy támogassák Angliát, de Amerika vezető politikai körei s maga a kormány is, amely el nem tagadható szimpátiával viseltetik az entente iránt, kény­telen elismerni, hogy a német tengeri háború nem sérti a nemzetközi jogszabályokat s nem támadja meg az amerikai semlegességet se. Míg a német tengeri háború szigorúan a nem­zetközi jog szabályainak keretein belül folyik, az entente mint a Reichspost közli , a legbrutálisabban sértette meg a nemzetközi meg­állapodásokat és a legbrutálisabban támadta meg Amerikát is semlegességében. A Reichs­post közlése szerint a Bremen-t, a Deutsch­land testvérhajóját egy amerikai kikötőben megtorpedózták. A Reichspost hírét­­egyelőre hivatalosan nem erősítették ugyan meg, de egész bizonyosnak látszik, hogy a Bremen­t elsülyesztették, mert a kereskedelmi búvár­­hajóról hosszabb ideje nem érkezett hír. A pontos részletek még hiányoznak s egyelőre azt se lehet tudni, Amerikára milyen követ­kezményekkel fog járni az entente-nak ez a me­rénylete, de kétségtelen, hogy az amerikai kormány, minden szimpátiája ellenére, nagy­hatalmi tekintélye hitelének érdekében is szidom lépésre fogja határozni magát az antant­­tal szemben.­­ A sertésforgalom korlátozása. A kor­mány végre erélyesen intézkedett a sertés­­forgalom korlátozására. Ezentúl Ausztriába a megállapított kontingensen fölül nem szál­líthatnak ki Magyarországról sertéseket. Min­den esetben a földmivelésü­gyi kormány enge­délye kell hozzá. A belforgalomban is olyan intézkedések létettek, hogy az üzérkedés eddigi szabad gyakorlata teljesen megbénult. Minden belforgalmi szállítás külön enge­délyhez van kötve s ennek az engedélynek a megszerzése annyi nehézséggel jár, hogy a nyerészkedésre alapított sertéskereskedelem nem találja meg a számítását mellette. Az új intézkedésnek az a célja, hogy Ausztriába a meghatározott mennyiségen fölül ne vihes­senek ki tőlünk sertéseket s hogy első­sorban a hadsereg szükséglete biztosíttassák és má­sodsorban, hogy a helyi piacra mindig ele­gendő sertés jusson a helyi fogyasztás nélkü­lözhetetlen igényeinek kielégítésére. Remél­hető, hogy a kormány e legújabb rendelkezé­sével ezt a célját el is fogja érni. — Borra szomjaztak. Geiger Andrásné karászi földművesasszony azt gondolta, hogy ha ő Pécsre bejön bevásárolni és a boros­pincéje ajtaját elzárja, hát akkor megőrizte azt a pár hordó bort, mely a pincében még jóféle tavalyi terméskép pihent. Csak amikor hazatért a bevásárlásból, látta, hogy a zár és lakat nem menti meg a bort attól, hogy rossz emberek ellopják. Hatvan liter kitűnő óbort ivott be a pince földje és amit a szomjas föld nem tudott beszívni, tócsákat képezett a pincében, amelyikből három hordó bor,­­ 14 liter borral együtt elveszett. Az ajtó fel volt feszítve, könnyű volt tehát a káros asz­­szonynak kitalálni, hogy ellopták és a tolva­jok — mert a csendőrség nyomozása meg­állapította, hogy a tolvajok többen lehettek — neki közel 200 korona kárt okoztak. A borra szomjazó tolvajok kézrekerítése érde­kében a nyomozás tovább folyik. — Súlyos gyanú. Az öreg Petii József, dacára magas korának, még magabiró föld­­mives Palotabozsokon, ahol kis földjén és hadbavonult fia kis birtokán az unokájával, Schütz Pál 16 éves fiával együtt mívelték a földet. A múlt hetekben künn dolgoztak együtt a tarlón , szántogattak, azután föl­szedve a kukoricakórót, szekérre rakták és hazafelé hajtattak. Útközben a kocsi fel­borult, a rakomány széthullott és az öreg emiatt az unokáját alaposan elverte az ostor­ral. A fiúnak látszólag semmi baja sem tör­tént, azonban mégis, harmadnap gyanús körülmények között meghalt. A körorvos megvizsgálta a hol­testet és mivel semmi gyanúsat nem tapasztalt, megadta az enge­délyt a fiú eltemetésére. Közben a csendőrség a nyomozást folytatván, a kihallgatott tanúk közül többen azt vallották, hogy látták a fiú testén a sebeket, melyeket valószínűen az öregapa ütései okoztak és a holttest öltöztetője azt vallotta, hogy a karja és ol­dala teljesen fekete volt. Ezért a csendőrség jelentést tett a pécsi királyi ügyészségnek, a Schütz Pál halála okának földerítése végett a holttest exhumálását és törvényszéki bonco­lását kérvén. — Sok a kiskorú bűnös. Falu helytt, a háború kitörése óta, amikor a munkabíró gazdák legnagyobb része elment a hazafias becsület mezejére, hogy megvédje hazánkat, s erősen meglazult a kiskorú gyermekek erkölcsi érzéke. Az apai fegyelem szigorát nem érzik annyira a gyermekek, mert az anyák, akiket kis háztartásuk vagy gazda­ságuk eléggé elfoglal, bizony a gyermekek fölött való felügyeletet sem gyakorolhatják olyan élénken, hogy a fiuk vásott, rakoncát­lan magaviseletét megfékezzék. A csendőr­őrsöknek a falvakban kisebb-nagyobb lopási eseteket naponként nyomozniuk kell, mely nyomozások rendszerint azt derítik ki, hogy a tettesek kiskorú gyerekek, akik kezdenek már a korcsmába is járni, még­pedig sok helyen az éjjeli őrök társaságában. A napok­ban meg Pusztakisfaluban kigyúlt egy szalma­kazal és elégett. Kiderült, hogy a kazlat egy tíz éves fiú szándékosan gyújtotta fel azért, mert a kazal gazdája valami csintalanságért a fiút megdorgálta. — Németek magyar birtokokon. Amint gazdakörökből értes­ülünk, német gazdakörök Szatmár vármegyében, valamint a környék­beli uradalmak tulajdonosaitól sok ezer holdas birtoktesteket vettek haszonbérbe, melyeket intenzivebben szándékoznak megművelni. A bérelt föld területéről fogalmat ad, hogy az investicióhoz nyolcvan millióra lesz szükség. A német gazdák eme bérletpolitikájukkal is demonstrálni akarják, hogy a magyarnak és németnek a győzedelmes háború után is együtt kell haladni gazdasági téren is. Hogy a német elemnek a magyarosodás iránt is megfelelő érzéke van, arról tanúságot tesz Morgen, volt porosz hadügyminiszternek,most hadseregparancsnoknak a mi honvédeinkhez intézett magyar beszéde, tanúságot tesz erről a bajor király és családtagjainak perfekt magyar beszéde, Vilmos császár nyilatkozata a magyar katonákról és hogy közelebbről ve­gyünk példát,Biedermann Rezső báró baranya vármegyei birtokára most új számtartót szer­ződtetett, aki Nürnbergből jött vala és ha maga el nem mondja származását, perfekt magyar beszédéből senki sem sejtené bajor származását. Egyebekben már régebben meg­szerezte a magyar állampolgárságot. A német­magyar együvé t­art­ozásból, ezen egészséges keverékből csakis hasznunk lehet és vezető politikusaink nyilatkozatából láthatjuk, hogy ezen érdekközösséget minden téren­ ők maguk is szívesen látják. — Nincsen se dohány, se szivar Buda­pesten. A dohányzó közönségnek élénk fáj­dalmat okoz, amikor a dohánytőzsdék bolt­ajtóiban olvassák: „Se szivar, se cigaretta nem kapható“. Ez most napirenden van és a szenvedélyes dohányosok szinte örvendenek, amikor végre egy-két cigarettához juthatnak. Azon ígéret, hogy a pécsi cigarettagyár, mely­nek most is vannak egy milliós cigaretta termelési napjai, egynapi termését a pécsi piacra fogja dobni, mely azonban kevés való­színűséggel bírt, nem teljesült, amint nem teljesülhetett, mivel a dohánygyárak nem rendelkezhetnek önállóan gyártmányaikkal. De igazságos se lenne, ha Pécsre egy millió cigaretta jutna, máshová pedig semmi. És most kissé szertenézve az országban, megálla­píthattuk, hogy nálunk még mindig kedve­zőbb állapotok vannak, mint akár Ausztriá­ban, akár a magyar városokban és községek­ben ! De legrosszabb a helyzet ezen a téren Budapesten és Bécsben,meg Prágában, ahova örvendenek, ha tőlünk szerezhetnek vala­mely, ha nem is becsületes uton, kis készletet. Budapesten vasárnapon, hétfőn lehetetlennek bizonyult akár csak egy cigaretta, vagy Virginia szivar beszerzése, mert most már a kávéházak­ban, klubokban se kedveskednek ilyenekkel a főpincérek. Nincs, semmi áron sincs ! Sőt annak talán még­se szabadna megtörténni, hogy még a vasúti állomások dohánytőzsdéin is látható az az elriasztó fölirat, hogy semmi se kapható­­. Hallani is lehet ott olyan cifra ká­romkodásokat, különösen a szabadságolt és harctérre visszatérő katonák részéről, hogy a jobb sorsra méltó árusító kisasszonyok bele­pirulnának, ha a most már hónapok óta tartó áruhiány alatt meg nem szokták volna ezen káromkodást. A katonák azzal vigasztalják magukat, majd lesz ismét bőségesen füstölni valójuk, ha a harctéren lesznek, mert ott se élelemben, se cipőben, se ruhaneműben, de még füstölni valóban se szenvednek hiányt és ez helyesen van így, mert most nem is lehet más gondunk, nekünk békében élő civileknek, mint hogy a harctéren értünk is küzdők semmiben se szenvedjenek hiányt és ezen cél elérésére sok mindenről, kell, hogy le tudjunk mondani. Nálunk, Magyarországon nem is érez a közönség zöme hiányt semmi­ben és a­mi lemondást a helyes előrelátás mindenkire ráparancsol, az még elviselhető. Nélkülözni lehet a füstkarikákat is, ha muszáj! Amit most ezen a téren elmulasztunk, az az egészségre csak hasznos, mely ezen téren ön­megtartóztatást parancsol. — Megkezdődött ismét a maradékvásár a Csipkeáruházban, Király­ utca 17. ? Irodalom és művészet. A sajtó Villányi Andor darabjáról. Egy fiatal író, aki éveken át egy csön­des baranyai faluban élt, benső vívódások­kal, tanulmányokkal, a jövőre való készülő­déssel teli életet, végre elérkezett az első nagy siker stációjához. Az őszinte, tiszta öröm hangján írjuk ezt mi, akik ismerjük Villányi Andort, tudtunk harcairól, amiket önmagá­val s az élettel folytatott. Villányi Andor erős és nagy talentuma végre utat tört magá­nak a pesti sajtó dzsungelén át s most már biztos vágányokon indul a jövendője felé. A „Királynőm... meghalok érted“ című drámáját évekkel ezelőtt Villányon írta a fiatal, nagytehetségű szerző a fővárosi Ma­gyar Színház számára. A színháznak forró sikerű irodalmi eseményt jelentett a szom­bati bemutató. A darab a legmelegebb siker jegyében indult diadalmas útjára. A fővárosi sajtó egyértelmű elismeréssel szól Villányi Andor kiváló színműírói képességéről. Egy forrongó, új és nagy tehetség mutatkozott be az érdekes és erős akciókkal fűtött darab­ban. A drámának nagy sikere volt, a színház e héten négy estére tűzte ki a baranyai író drámáját. A szerzőt nemcsak az első, de a második előadáson is igen sokszor tapsolták a lámpák elé. A sajtóban­ a Pester Lloyd másfélhasá­bos, komoly és alapos kritikájával állapítja

Next