Pécsi Napló, 1916. december (25. évfolyam, 269-293. szám)

1916-12-17 / 282. szám

1916. december 17. „Pécsi Napló“ — A pécsi református egyház szegényeinek és vasárnapi iskolásainak karácsonyfájára eddig a következők adakoztak : Taizs József, Pain Emíl­iáé, Finkey Pálné, Varga Nagy István, Vajda Bá­lint 20 — 20 kor. Könnyű József 5 kor., Horváth István, Littke Jenőné, Müller János dr., Nagy Já­nos, Kenessey Aladár drné, Geltch és Graef, Csák Sándorné, Hardy Sándor, Bartha Sándor, dr., D. G. A., Takács Irénke és Giziké, Weh. E., Hun Dánielné, Ny. P. és neje 10—10 kor., Boncz Fe­renc és neje, Kun Józsefné, Vida Józsefné 6—6 kor., Nyáry testvérkék, Poszek Gézáné, Kamprád Hermanné, Szabó Józsefné, Borbély Gyula és családja, Szabón István, Burkert Antalné, Forgon Lajos dr., Cseh Józsefné, Vásárhelyi István, özv. Horváth Károlyné, Vass Dezsőné, Schütz Nándor­­né, Kemény Béla, Horváth János, Bakos Lina 5 — 5 kör., Kölgyesi Gézáné, Győrfi István, Csen­­gery István, Parragh Antal, Verbőczy Béláné, Baka József 4 — 4 kor., Szabó Julia, Csete Lajos 3—3 kor., Barabás Ferenc, Mosonyi Géza, Gobbi Gyuláné dr-né, Mihályffy Dénesné, Müller Győző­­né, Méreyné, Gerth Lajosné, Szentgyörgyi Béla, Gyura Péterné, Légrády Jánosné, özv. Kovács Pálné, K. J., Ulica Mihályné, Héber József, Tar­­nóczy Józsefné 2 — 2 kor., Gulyás Ádámné 1.20, Ernhart Antalné, Szilágyiné, Zongorné, Bencze Béla Bencze Ilona, Főző Jolán, Kisbódis Katalin, Németh Istvánné 1—1 kor., Kaszás Mária 1.10, Günsberger Lajos karácsonyfadísz. Az egyház lel­kész­ hivatala felkéri azokat, kik adakozni kíván­nak e célra. Szíveskedjenek adományaikat c­v hó 20-ig elküldeni a lelkészi hivatalhoz (Ferenc Jó­­zsef­ ut 33.) A szives adományok még pótlólag nyugtáztatnak. —­­ Gyomorfájás és nyomás, étvágytalan­ság, a nyelv lepedékes volta és a rendetlen emésztés a természetes Ferenc József keserű­­víz használata által biztosan, könnyedén és gyorsan elmúlik. A bécsi Allgemeines Kran­­kenhau­sban végzett orvosi vizsgálatok be­bizonyították, hogy gyakran már csekély mennyiségű Ferenc József víz is kitűnően old és hajt; a betegek szívesen veszik, s ál­landó alkalmazás mellett is igen jól tűrik.­­ Karácsonyi alkalmi cikkek: fiú- és leánykaruhák, kötény, harisnya, kertufi, zse­­lilk­akendő és sáli, szőrme, gallér és ridikülök legolcsóbb, Spiegel Józsefnél, Király-utca 23. — Karácsonyig még a régi árban kap­ható: Női és gyermek kabát, kosztüm, crep de chine, selyem szövet blúzok, pongyolák, stt­. Lőwy cégnél, Ferenciek-utca 1. . — Megkezdődött a nagy karácsonyi Qcoasió, mesés nyakkendő különlegesség, férfi fehérnemű, ing, nadrág, zsebkendő, gallér, ké­mlő, gomb, ernyő, pénz-, cigaretta- és szivartárca, zsebkés, zsebtükör, fogkefe, fog­paszta, keztyű, harisnya, ernyő, bot, leg­olcsóbban Brucher Bélánál szerezhető be Pécs, Sz­échenyi-tér, Városház épület. Tele­fon 260. — Zsarolás a talpbőrrel. Sellyéről írják lapunknak, hogy most már lehetetlen a talp­bért megfizetni, olyan magas árat kérnek egy felék, akiknek még van raktáron kész­letük. A maximális árakat semmibe se ve­szik és árdrágítás miatt még sem bűnhőd­nek a lelketlen kufárok, mert soha se megy senki panaszával a hat­ósághoz. A sellyei panaszos példákkal illusztrálja levelét. Erős .János egy p£r fiú cipőre való talpért 30 ko­ronát fizetett. A talp súlya 18 dekagramm volt. Eszerint egy kiló talp 167 korona. Ki­rály Göndör Jánosné egypár réltalp hulladé­kért, a­mely 12 dekagrammot nyomott, 14 koronát fizetett. Ennek kilója tehát 120 korona, holott rendes ára 24 koronánál nem szokott több lenni az ilyen hulladék kilójá­nak. És még sok példát sorol föl, a­melyek mind megdöbbentő árdrágításról tanúskod­nak. Voltak, a­kikkel egy pár talpért 50—60 koronát fizettettek. Állítólag a járási ható­ságnál is jártak már panaszosok, de eddig még semmi eredménye se volt a panaszuk­nak. A­kitől tart a bőrkereskedő, annak azt mondja, hogy nincs áruja, a­kitől pedig nem fél, hogy följelenti, azzal hallatlan árakat fizettet. Panaszos szerint ez az üzelem leg­inkább vidéken folyik, a­hol nincsenek az üzérek annyira a hatóság szeme előtt. A falusi cipészek nem járhatnak be Pécsre gyakran, hogy Pécsett vásárolhassanak s így a legkínosabb helyzetben vannak. Szerinte a hatóságnak hiatalból kellene ezeket a Irodalom és művészet. A pécsiek képes karácsonya. Soha jobbkor nem jöhetett Solymosi Márton Pécsre, mint most, karácsony előtt, a­mikor a me­legen érző szerető szívek a megajándékozás gond­jával vannak elfoglalva. A gyermekeknek örömére könnyű kiválogatni, összevásárolni a játékos bol­tokban nagy választékban fölhalmozott tárgya­kat , annál nehezebb a felnőtteknek, a nagy igényű nagyoknak tetsző ajándékokat beszerezni, mert ebben már kisebb a választék, aztán annyira meg­szokott, annyira közönséges, hogy már nem is hat a karácsonyi meglepetések gyújtó örömével. A műveit társadalom kifinomult ízlésű tagjai­nak, hölgyeknek, uraknak egyaránt, egy művészi becseset biró alkotásnál, egy szép olajfestmény, vagy akvarelnél kedvesebb karácsonyi ajándékot nem adhat senki. A meghitt, őszinte szeretet mele­gétől átitatott otthonok, boldog hajlékok, szalo­nok falán a legékesebb disz egy eredeti festmény, melynek az alkotó mester s az ajándékozó neve ad értéket. Minden lakásnak legfőbb disza a kép, de csak akkor, ha valódi művészi becseset bsz, különben értéktelen cifraság. Az igazi műveltség biztos hőmérője a lakásberendezés, a falakon elhe­lyezett képgyűjtemény. Ebben nyilvánul meg az érzése, gondolkozása, jelleme, teljes lelki világa az embernek. A mint szálló igévé vált, hogy a ki a virágokat szereti, rossz ember nem lehet; elmond­hatjuk, hogy a ki a művészet alkotásait kedveli s a szép festményekben gyönyörűségét leli, az csak jó szivü, nemes lélek lehet. Az utóbbi időkben, hogy a képzőművészet apostolai körútra indultak az országban, annyira fölkeltették a festőművészek iránt az érdeklődést­, hogy már mindenütt lelkesednek a mesterekért s az eredeti alkotások utat találnak maguknak nemcsak a fényes palotákba, ahol eddig is otthon voltak, hanem az egyszerűbb úri lakásokba s pol­gári hajlékokba is, a­hol ez előtt csaló silány szin­­nyomatok s értéktelen reprodukciók éktelenkedtek. A műveltség szelleme mindig nagyobb tért hódit s az embereknek a szép iránti érzéke fino­mul, igénye fokozódik s az áldozatkészsége növek­szik. Lassankint a fukar is megnyitja tárcáját a művészet előtt s az örök értékű szépben, nagyobb örömet talál, mint a guruló, hideg pénzben, a mely csak eszköze, de nem lelke az életnek. És hogy ez így van, meggyőző tauság rá a Király­ utcában Solymosi Márton, országosan ismert, jónevű is mű­­vészbarát képkiállítása, a­hol naponkint sok szá­zan jelennek meg s különös melegséggel érdeklőd­nek a jeles magyar festőművészek kiállított képei iránt. S nemcsak hogy érdeklődnek , de vásárolják is a festményeket. Solymosi régi műbarát és mű­kereskedő, a­kinek igen jó összeköttetései vannak a festők világában. Ennek tudható be, hogy hazánk legjobb nevű piktorainak képeivel dicsekedhetik. Megbízható műkereskedő, a­ki mindig igaz után jár s csak művészi becscsel biró és eredeti alkotá­sokat bocsát áruba. Az ő pécsi képtárlata a pécsiek képes kará­csonya, a mely sokáig kedves emlkü marad. — Vagy kabaré-előadás. A műsor élén­kítésére, színházi zenekar hiányában ma este, a farsangi hangulatot megelőzve, kabaré­előadással kedveskedett a színtársulat jó és hálás közönségének, mely a színházat zsúfolásig megtöltötte és háborútlanul élvezte a vegyes előadás komoly, vidám és groteszk számait. A változatos előadás vonzó erejé­ben bizonyára nagy része volt Ludvig Vilike vendég énekének, aki szülővárosának mindig hűségesen beszámolt budapesti énektanul­mányairól és minden újabb nyilvános fel­léptével újabb tanúságot tett fokról-fokra való haladásáról, nagy szorgalmáról, ének­­művészetének és előadói képességének töké­letesedéséről. Üde csengésű meleg hangjának színe, timbréje, skálájának szélessége, kolo­­ratúrájának csiszoltsága az előadott opera áriákban, mindeme fontos énekesnői főkellé­­kek pompásan érvényesültek és a dalai után felhangzott sűrü taps igazolása volt annak, hogy hozzáértő énekmesterek szeretettel fog­lalkoznak értékes talentumának fejleszté­sével és énekének észlelhető fejlődése tanú­ságot tesznek, hogy szép képességei mahol­nap már az opera színpadra kvalifikálják. Ludvig Vilike mellett Tordai György temperamentumos, értelmes szavalatával, Al­­dor Ilonka és Mariska szemrevaló táncaikkal vezették be a kabaré gazdag műsorát, melyet egy kis színpadi tréfa követett, Borbélyáé, Borbély Sándor és Baranyai László közre­működésével, majd Németh Irén bájos, han­gulatos katonai sanzonja következett, mely az elismerés tapsait hozta a kezdő szubrett­­nek. Németh Nándor kétszer szerepelt: tré­fás és komoly dalokkal, megnevettetve és megfogva az érzékeny publikumot. Jó kis számot mutattak be együttesen Tordai György, Leövey Leó és Doktor János, akinek a Tündérlaki leányokban pénteken este való kiváló alakításáról is, ha utólag is, elismeréssel kell megemlékeznünk. Philipp Cinci és Lata­­bár Rezső énekes tánckettőse, Leövey Leo és Borbély Sándor angol toborzó duettje és oly kimagasló számok voltak, mint Tihanyi Béláé, majd Péterdi Etel három kedves buda­pesti kabarédalt énekelt olyan szépen, érzés­sel és kedvességgel, ahogy neki csak megada­tott. Halasi Mariska Tompa Kálmán egyik költeményével ragadta magával a közön­séget, majd édesanyja, Halasiné gondosko­dott arról, hogy a kabaré vége legyen a leg­­mulattatóbb. Oly vidám hangulatba ringatta a közönséget, hogy az ő jelenete alatt meg­feledkezett a csataterekről és a gyors béke­remények elhalaványulásáról. Nagy elisme­réssel kell szólanunk Túrai Mihály karmester­ről, aki az összes számokat bámulatos kitar­tással és hozzáértéssel kísérte. — A színházi zenekar ügye megoldást ny­er. Ferenc József király halálozása a vidéki színészeket közel kétheti kényszerű szünetre kárhoztatta, a­mely körülmény bizony, külö­nösen a konzorcionális alapon működő tár­sulatok tagjait érzékenyen megkárosította. Ebből a kellemetlen helyzetből félig-meddig kievickélt a színészet; csak azok a társulatok viselték a súlyos következményeket, amelyek színházaiban, mint a pécsi nemzeti színház­ban is, katonazenekarok játszanak. A mély országos gyász miatt a katonazenekarok nem működhettek és így a társulatok műsora — tehát a bevétel is — szenvedett. Végre hosszas utánjárás után megkapták a színházak az engedélyt, hogy a katonazenekarok december 17-től kezdve újra játszhatnak. A pécsi nem­zeti színház ez alapon alakította meg a mű­sort, amikor a Színészegyesülettől az a hiva­talos értesítés érkezett, hogy a hadügyminisz­ter a katonazenekarok felosztását és legény­ségének fegyveres szolgálatra való bevonását rendelte el. Ezért a létükben megtámadott igazgatók és társulatok a pár nap előtt Buda­pesten tartott értekezletükön, melyet­ a pécsi társulatot Tihanyi Béla képviselte, elhatá­rozták, hogy közvetlenül a hadügyminiszter­hez fordulnak, akitől kérni fogják, hogy a színházak kulturális működésére való tekin­tettel a zenészeket éppen úgy mentse föl, mint a színészeket. A színigazgatók küldöttsége még pénteken utazott Bécsbe, hogy a hadügy­minisztertől ezt a kedvezményt kérje és mive­l közben Jankovich Béla dr. közoktatásügyi miniszter is átiratot intézett Krobatin lovag hadügyminiszterhez, ennek a kérelemnek a kedvező elintézése érdekében, remélhető, hogy a katonai zenekaroknak a színházban való működése továbbra is lehető lesz. Addig is, egy előző engedelem alapján a pécsi nem­zeti színházban a 6. gyalogezred zenekara fogja kísérni a zenés-énekes darabokat. Va­sárnap már a délutáni és esti előadásokon működik a katonai zenekar. — Hírek a színházból. Ma délután három órakor mérsékelt árakkal, Philipp Cinci fel­léptével katonazenekarral .Legénybúcsú este pedig „Aranyvirág“ operettek kerülnek szélire. Hétfőn adják tizenhetedszer „Mágnás Miska“ táncos nagy operettet, az utóbbi visszaéléseket üldözni. Németországban, sőt Ausztriában is olcsóbb a lábbeli s a hozzá való anyag. Magyarországon azonban ha­tártalan a zsarolás. E közleményünkhöz ismételten csak azt a megjegyzést fűzzük, hogy minden visszaélést föl kell jelenteni. Panaszos, a nekünk megírt eseteket jelentse be az illetékes járási hatóságnak s ha nem látná foganatját, akkor tegyen jelentést az esetekről a vármegye alispánjának; bizto­síthatjuk, hogy a visszaélés nem marad meg­torlás nélkül. 1í

Next