Pécsi Napló, 1917. március (26. évfolyam, 46-72. szám)
1917-03-01 / 46. szám
2 Ellentétek az amerikai államok közt, Hága, február 28. (Eredeti távirat.) A Matin jelenti : Amerika nyugati és keleti részei között mindinkább kimélyednek az ellentétek. A nyugati államok ellenzik a háborút. A kaliforniai egyetem rektora kijelentette, hogy Amerika háborúja egyenlő volna az öngyilkossággal és a sárga veszedelem behurcolásával. Oroszország fegyverben. Stockholm, február 28. (Eredeti távirat.) Pétervárról jelentik : A Russkoje Slovo szerint a kormány rendeletet bocsátott ki, hogy március elsején minden fegyverbíró férfi 16—60 éves korig fegyverbe állíttassák, minden további vizsgálat nélkül. A román kérdés a Házban. A képviselőhöz illése. — Politikai munkatársunk telefon-jelentése. — Budapest, február 28. A képviselőim mai ülését Szász Károly alelnök három óra után megnyitván, a napirenden levő miniszterelnöki jelentéshez elsőnek felszólalt Siegescu József dr. A többtermelést sürgeti. Figyelmébe ajánlja a kormánynak az internált románok ügyét, kéri, hogy vizsgálja meg azt a kormány és aki ártatlan, azt bocsáttassa szabadon, aki pedig binos, az bűnhődjék. Súlyosan elítéli az eltántorodott románokat. A mérsékelt román nemzetiségi párt létesítését abszurdumnak tartja, mert a magyarországi és erdélyi románoknak, ha csakugyan hűséges magyar hazafiak akarnak lenni, a meglevő magyar pártok kereteibe kell beleilleszkedniök. Hála istennek, eltűnt a román szemét Magyarország területéről , egy párnak sikerült kiszöknie Oláhországba, a többi perfid románt elérte a méltán megérdemelt bűnhödés. A román nemzetiségi pártnak az események okulásakép le kell vonnia a következményeket, mert a status quo ante, nem maradhat fenn. A miniszterelnöki jelentést tudomásul veszi. Tisza István gróf miniszterelnök örömét fejezi ki Siegescu hazafias nyilatkozata fölött. Őszintén kívánja, hogy a” hazai románság", belátva, hogy Magyarország a szabadság országa, teljesen beleilleszkedjék a magyar állameszme keretébe és ne kacérkodjék azzal a Romániával, mely még a saját benszülöttjeinek a szabadságát sem védte meg. A románok Erdélybe való betöréséről még mindig nem nyilatkozhatik ; vannak egyes részletek, amelyeknek ismertetése még korai. Egyébként néhány ágyúval nem lehetett a román sereg betörését megakadályozni. Reflektál Pallavicini György őrgróf és Andrássy Gyula gróf beszédeire és visszautasítja a munkapárt ellen felhozott vádakat. Az összeférhetetlenségi eseteket a bizottság teljes pártatlansággal intézte el eddig is és reméli, hogy amikor az ellenzéki tagok a bizottságban az ellenőrzést gyakorolhatják, ezután is. Polemizál Szterényi beszédével és hangsúlyozza, hogy élelmiszerrel az ország el van látva az új termésig. Az ipari cikkek árának maximálását nem lehet egy kalap alá vonni a mezőgazdasági termények árának maximálásával; az ipari munkabérek aránytalanul emelkedtek és a háború idejében egyes iparágak teljesen megszűntek. A többtermelést rendeletileg nem lehet elérni. Az a föltevés, hogy szövetségeseinkkel szemben szűkkeblűek voltunk, nem helytálló A beszédek folyamán felhangzott a kívánság, hogy koncentrációs kabinet létesüljön, vagyis más elnevezés alatt a koalíció támadjon fel, melynek kormánya nem volt képes a nemzetnek tett ígéreteit beváltani. A háború feladatává tette a kormánynak, hogy egységes gazdasági és kulturális politikát folytasson és mi igyekszünk teljes erőnkkel, hogy ennek a feladatnak eleget tegyünk. Pallavicini György őrgróf személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy hajlandó az Hitelbankkal fennálló összeköttetését megszakítani, ha a miniszterelnök is megcselekszi ugyanazt. Tisza István gróf : Én nem állok a Hitelbankkal semmiféle összeköttetésben. Birtokaimat bérbeadtam egy részvénytársaságnak, mely a Hitelbankkal összeköttetést tart fenn. Ha a képviselő úr erre célzott, az, mondhatom, nagy ízléstelenség volt! A miniszterelnök e szavaira az ellenzéki oldalon nagy lárma tört ki. Többen kiáltották az elnök felé: — Utasítsa rendre a miniszterelnököt! Elnök több rajongó képviselőt rendreutasit. Károlyi Mihály gróf a nagy zajban odakiált az elnöknek : Nem fogadom el az elnök rendreutasítását! Mire az elnök Károlyit újból rendreutasítja. A zaj lecsillapultával Károlyi Mihály gróf szólal fel. A függetlenségi párt amerikai agitációs utazását veszi védelmébe. Elnök este 8 órakor megszakítja a vitát és áttér a Ház az interpellációkra. Preszly Elemér a hadifoglyok ügyét ajánlja a kormány figyelmébe. Tisza István gróf kijelenti, hogy a kormány a magyar hadifoglyok ügyét szívén viseli és mindent elkövet, hogy a hadifogságban évő magyar katonák helyzetén javítson. Pallavicini György őrgróf a mezőgazdasági munkák ügyében terjesztett elő interpellációt. Sümegi Vilmos az újságpapír hiánya miatt interpellál és kérdi a kormányt, hogy mit szándékozik tenni, hogy a magyar napisajtó, melynek munkája ép oly fontos az országra nézve, mint minden más, akadálytalanul és nem csonka formában megjelenhessek. Tisza István gróf miniszterelnök válaszában hangsúlyozza, hogy a kormány eddig is minden lehetőt megtett, hogy az újságpapír hiányt pótolja ; az osztrák kormánnyal tárgyalásokat folytatott és kilátás van rá, hogy úgy a magyar, mint az osztrák papírgyárak szerződésszerű kötelezettségüknek eleget fognak tenni. A többi interpellációt törölték. Az ülés vége 9 órakor. „Pécsi Napló" 1917. március 1. A föld. Pécs, 1917. február 28. A leghatalmasabb erő az életösztön, mely erő az életet megvető öngyilkosban is felülkerekedik. Mondjuk az önszántából, helyesebben a kényszerítő okok előidézte cselekvést, mint természetellenest, azonnal cáfolni igyekszik: a szalmaszálhoz kap a vízben, csakhogy megmentse az örök erő, az életnek e magasabb qualitását — ember. E hatalmas erő, élet uralja a földtekét, annak minden izét s a belőle fejlődött magasabb egységeket: növény, állat, embert. Az élet, az erő a föld s magasabb egységben nyilvánul. A sok millió életforma alapja, anyaga, mozgatója egy, s csak szin, alakbeli változások vannak. A csecsemő elsőnek fellépő ereje a bitvágy. Amit lát, ami keze ügyébe esik, azután kapkod és mivel tapasztalatlan, hát szájába veszi, hogy az erőt, melyet énje képvisel, fokozza, fenntartsa, nem válogatva, néha vas és fadarabokat, a reá értékteleneket sem. Örök panasz nálunk a földéhség, békében úgy, mint háborúban. Az okok, a rugók azonosak, csak a módozatok, azok színezete, alakzata más a különböző időkben. Az ember a fejlődés hoszszú folyamán jutott e fogalmakhoz földi termelés. Még később csak a fokozottabb munka, megismerés révén jutott a föld alkotó, termelő energiáinak felismeréséhez. A kötött területek, államformák kényszerítették a földtárásra, vele a további fejlődésre. Akinek kezében volt a föld, annak kezében volt az élet, az volt az ur , a többi csak rabszolga, jobbágy, eszköze a „magasabb” életnek. • Minél fejletlenebb valamely nép, annál inkább az alakilag alacsonyabb rendű erőkből meríti megélhetését. Ezekbe a kategóriákba tartozik hazánk népe is. A közvetlen, simplexebb életformák, módok az egyszerűbb életformákat választják az életfentartáshoz. Föld, kenyér, mely az övé, nem a más kegyelméből való élet kell a népnek. Ezek birtoklásában látja az élet biztosítását. A magasabb értékek, az ipari munka révén való biztosítására az életnek, meg sem nevelve, sem képesítve nincs. Ez okozta a kivándorlást. A tótvidék, a ruthénvidék kevés, rossz földje, avagy annak is teljes elvesztése kergette a népet a hajókra. Az élet nem ismer tréfát, nem elégszik meg szóbaöntött fogalmakkal, hanem elementáris erővel lép fel, elfeled, elhagy mindent, csak biztosítsa az ént. S ha sok szenvedés, fájdalom árán összekuporgatta a munka gyümölcsét, úgy szive, lelke hozza újra, hazasodorja, kiváltja a földet, mely őt, őseit etette, táplálta, melynek testéből ereje folyik az ő vérében is, visszajön, kiváltani a viskót, mert ott élte az igazi életet s abban minden tégla, minden porszem az ő tette, ereje, lelke munkája volt. Nem tudja a magyar polgár, hogy miért, ragaszkodik a földhöz, de érzi s ezaz érzés uralja egész lényét. Nem lehet, sőt élesen kell distingválni a mai — a háború alatt kifejlődött — földéhség és a normális időkben megnyilatkozó közt. Az utóbbi egy természetes életfolyamat, az életösztön megnyilvánulása, mely bizonyos magasabb erkölcsi egységekbe kapcsolódik bele a föld, a hazaszeretet révén. Az előbbi alapja, rugója szintén a birtoklásvágy, de minden bekapcsolódás nélkül a magasabb egységbe, az erkölcsibe. Miért ? Az igaz, mikor az én, mint a jelenlegi viszonyok közt, a köz a magasabbért teljesen feláldozva, magát odaadva áll és az ő élete, bármely oldalról veszélyeztetve van, más oldalról kezd védekezni. Azonos ez a növény heliotropikus és geotropisztikus jelenségeivel úgy okai, mint okozataiban. Ha egyoldalú a világítás, úgy elgörbül a fa, a virág, a muskátli az ablakban, nem törődve a geocentricus, függélyesen kiépített részre, mert élni és élni akar,, ha elhajolva is a normális állástól, ferdén is gyarapodni, nőni akar. A mai szomorú idők minden házra, családra több, kevesebb árnyat vetnek s az ember, az életnek e legmagasabb kitétele százszorosan élni, és élni akar, sőt nem nyugszik meg, hogy megrövidüljön. Kárpótolni akarja és tudja is magát. A fegyvertől függ a győzelem. Kiknek kezében az élet legelemibb mozgató ereje — a kenyér, az a győztes. így lett győztes a front mögött a paraszt, a nagytőke, mely termel és termeltet. A pénz, mert a szükséglet kielégítéséhez szükséges, mennyiségben megnövekedett, s mert a termelés nem növekedett ennek arányában, minőségben vesztett értékéből. Hogy azonban realizálja a tőkés és termelő a minőségben silány pénzt, előállította a mesterséges földéhséget, melynek jelszava föld, állat, termelni s az észt, az intellectualizmust legyűrni, uralni a legkönnyebben sebezhető pontján, a gyomrán. És itt van ezen mesterséges földéhségnek a legerkölcstelenebb pontja. Mert amíg azelőtt a földéhség, a föld őszinte, tiszta megbecsüléséből állott és az avval való közös érzés magasabb egységeket, —erkölcs — hazaszeretetet nevelt, s a köznek hasznos tagja iparkodott lenni, s harmóniában együtt akart élni, addig a ma földéhese nem a közzel, hanem fölötte akar élni, azt mint a fagyöngy, saját létfenntaróját tönkre teszi, kiszívja utolsó csepp nedvét, nem gondolva meg, hogy ezzel önmagát is elpusztítja. Nem taglalok, nem részletezek, de ezen abnormis fejlődés, elhajlás megállítja a gondolkodót, mert a közre káros, mert egyoldalú a kinövés. Hisz a tulajdonképeni köz most az árkokban van és nélküle a jövő alakulást megcsinálni nem lehet. Nem, mert eddig is nagy volt a vagyoni eltolódás és most még nagyobb lesz, mert az itthon maradt tőke — új tőke — még nagyobb elferdülést csinál. Ez pedig nem engedhető meg, az értünk szenvedők, nélkülözők, küzdők nevében. A földéhséget