Pécsi Napló, 1917. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1917-04-01 / 73. szám

I 'll . április 1. Élet az első századnál. Harcállás, 1917. március 24. Elérhetetlennek látszó, ködös, körül­belül százötven cím­ hóval borított magasság­ban töltjük utóbbi időben kissé élénkült napjainkat. Kiélénkültnek annyiban mondható, mert a szeretetadományként kapott harmoniká­val szórakoztatjuk egymást esténként, sőt napközben is. Ezen zeneestéket nem annyira szórakozás céljából, mint inkább a kártékony és kellemetlen állatok elriasztására rendezzük. Fedezékünk 300 cmt hosszú, 250 cmt széles és 200 c­m. magas, belül fenyőfával, kívül pedig hóval van borítva. Bútorzata áll: két piros, egy ülésre alkalmas rönkdarab, egy kis asztalkából, üres­ üvegekből és ami a leghálásabb találmány, egy vajkályhából. Volt porosz századparancsnokunk, a jó magyar borokat és gulyást megunva, fakép­nél hagyott bennünket és helyette, szegény megboldogult K. főhadnagy tanítványa Sz. hadnagy vette át a századparancsnokságot. Helyettese H. hadnagy, ki szintén száza­dunk ősrégi lakója, kinek véleménye az, hogy a háború addig fog tartani, míg az ő bajusza magyarossá nem formálódik. A már többször bebizonyult híres első század lakója még Z. zászlós, ki remélve bár, de törve nem, várja a már régóta esedé­kes szabadságát. P. tiszthelyettes a muszkák réme. No meg a kis Gabe, kinek a legnagyobb fejtörést okozza az a ritkán előforduló ese­mény, hogy hogyan kaphatná­k állandóan a makk disznóra a tök tízest. Hogy röviden fejezzem ki magam „Kicsi a társaság, de finom.” A tiszti étkezde, melynek kötelessége az egész ezred részére „Seh’amasztikát” (ami hazánk nyelvén szeszt jelent) bevásá­rolni, nem győzi a híres első századnak szál­lítani azt a" sok durrogtatót, amit az első század tisztikara meg ne igyon. Habár szükségét érezzük a Pannóniá­nak, központinak, Seccinek- és­ így lejjebb, mégis akadnak nálunk is vidám, görbe na­pok. Ilyen búval borított felejtő napok alkal­mával, a legnagyobb strapát szegény telefon állja ki. A párbeszédek rendszerint a követ­kezők : — Halló H. állomás. Halló itt H. állomás. — Mikor lössz már egy orrú komám ? ■­­ Van ?­ — Van. — Hány üveg ? — 25. — Már ott is vagyok. Ez a párbeszéd az állomásokkal egyfor­mán játszódik le. Ilyenkor a segélyhely is hivatalos C. segédorvos és felesége Mald e. n. zls. személyében, kiket állandóan ilyen kirányduláskor 1 sebesültvivő 2 hordágy­­gyal kísér. A­ muri nem hétköznapiasan folyik le, mert a hazai csomagládákból és telefondró­tokból összetákolt hegedű és eitéra kísére­tével az öt-hat tagból álló társaság oly vad lármát csap, hogy a muszkák félelmükben egész éjjel riadóban állnak. A finálé az rendesen az összecserélt sap­kákkal és köpenyekkel való meglógás, ami Шг történik, hogy­ egyenként kiosonnak a őzekből és a fut­óárkok falai segítségével eljutnak födözékü­khöz. Némelyek azonban, a vendéglői étkezés szabályozása. Őszinte örömmel közöltük a Pécsi Napló Szombati számában azt az értesítést, hogy a pécsi vasutasok viteli bizottsága április 1-én megnyitja a közös konyháját, igaz, hogy kizárólag vasúti alkalmazottak és hozzátar­tozóik számára, de már az a tudat is meg­nyugtató, hogy legalább a vasutasokat, úgy, ahogy­ lehet, ellátja az ő igazi jóléti bi­zottságuk. A város lakosságának arról a részéről, mely nincs abban a helyzetben, hogy a vas­utat szolgálja, a város — a közös konyha felállítása helyett — az Orsz. Közélelmezési Hivatal Elnökének felhatalmazása alapján máskép gondoskodik. Egy rendeletben, mely­nek érvényessége vasárnap, ápril­ilsején kezdődik , a vendéglőkben, szállodákban, kávé­­házakban, kifözőkben és egyesületi jellegű, valamint, más , hasonló étkezőhelyiségekben, az ételek felszolgáltatására nézve a következő ren­delkezéseket lépteti életbe : Húsételnél a tiszta h­ús­ súly felszolgált állapotban 15 dekagrammnál, az úgyneve­zett kis adagok súlya pedig 10 dekánál keve­sebb nem lehet. Minden húsételhez, a szár­nyasokat és halakat kivéve — külön ár fel­számítása nélkül főzelék körzetet, illetve az e helyett szoká­sos körzetet vagy mellékle­tet (Burgonya, galuska, tarhonya stb.) kell hozzáadni. A körzetek a vendéglői étlapon felsorolandók és a vendég azok közül sza­badon választhat. Az 1. pontban említett kétféle tészta­­, neműből az egyiknek­ mindenesetre főtt, tész­tának, vagy felfújtnak kell lennie. A főtt tésztából a rendes adag súlyának 15 deka­grammnak, a kis adagénak 9 dekagrammnak kell lennie. Az ételekhez kiszolgáltatandó kenyér­­adagija­: a vendé­­y étkezésre rendszeresített kenyérutalványoknak­: megfelelően darabon­­ként 50 gramm súlyúnak kell lennie. Egy da­rab kenyér ára 5 fillér. Minden vendéglő ,és hasonló nyilvános étkező­hely köteles a déli és esti étlapon egy polgári terítéket adni, melynek fogásai az ét­lapon felsorolandók. A déli teríték a következő fogásokból álljon: leves, 10 dekagramm hús étel (vagy más fő­étel) a hozzá tartozó főze­lékkörzettel, vagy hús étel helyett főzelék feltéttel, 15 deka főtt, vagy 12 deka sült tészta­ Az esti teríték a következő fogások­ból álljon:­­10 deka húsétel (vagy más főétel) a hozzá tartozó főzelék körzettel, vagy hús­étel helyett főzelék feltéttel, 15 dekagramm főtt, vagy 12 deka sült tészta. A vendéglő és egyéb nyilvános étkező helyek tulajdonosai kötelesek azonban úgy a deli, mint az esti polgári teríték árát ala­csonyabb összegben megszabni, mint az abban foglalt, ételek árának étlapszerinti összege. . Az ételek árát az étlapon félre nem ért­hető módon ki kell tüntetni. Az étlapon ki­tüntetett árakhoz pót­díj­at semmiféle címen (zene előadás stb.) nem szabad hozzászámí­tani. Külön díj nem számítható fel továbbá a terítésért (service), úgyszintén azért sem, mert a vendég szeszes italt nem fogyasztott. „i'echi iN­apio* a mély kavernát nézik södözéknek és frissen esett hóval takaródzva jóizűen töltik el az éjjelt. K. R. HÍRROVATUNK. Virágvasárnapján. — Régi emlékek. — Oh szentsége* szép Virágvasárnapja, délszaknak izzó melegében pálmaágakat rin­gató szép tavaszi ünnep, a­milyen hétköz­napi zsivaj zavarja ünnepi hangulatodat. A szent városba a Szűz Anya helyett acél­sisakos katonák tartanak bevonulót és a nép az olaj­ágak, pálmaernyők helyett arany­­paszományos generálisok gépkocsijának ben­zin­füstjét szagolja. Vérben és lángban gá­zol a világ és durva lépések tapossák a tavasz virágait---­A vizek mentén, árva, villámsujtotta fűzfák csenevész gályáin félénk bátortalan­sággal ütközik ki a bolyhos barka, első bim­bója a fák kikeletének. Szennyes habok mos­sák az alját, nyaldossák a gyökerét és aggódó gazdák lesik az ég peremén a szemhatárt jön-e vájjon az a barna felhő, melyből "ömlik a zuhatag, a pusztító tavaszi árvizet okozó, mely elmossa milliók reménységét, kínzó kérlelhetetlenséggel kivájja a falatot az ember szájából, elárasztván a verejtékes munká­val elvetett életet.... Szentelt barka! Mennyi édes, mennyi gyöngéd emléket idéz föl lelkemben ! A Mér­ges patak omlatag partján buzgó szorgalom­mal koppasztják mezítlábas gyerekek a „fiú fákat“, melyek vékonyka új hajtásain gyön­géden ringatja a böjtvégi szellő a bolyhos barkákat. Csak nézem, tudatlan fejjel, hogy micsoda vad kegyetlenséggel pusztítja a gyerek­sereg a festő bimbókat és amint fá­radhatatlan baktatással kapaszkodom, ki csíny diák, a Mátra menedékes lejtőjén föl­felé, nyomában az én kedves tanítómnak ,a tisztes franciskánus barát Áron bácsinak, aki buzgón keresi a tar sziklák törmelékei között a tavasz festő virágait, — kérdezem : —■ Nagyon tisztelend­ő Áron bácsi, ked­ves tanár úr •— mert'­ hogy szeretettel teli mosolygásra szélesedett az egészséges piros arca, amikor a „bácsi," becézést hallotta miért engedik meg, hogy a bóstyai gyerekek koppasszák a fűzfákat, időnek előtte ? — Ej no, fiam. — mondja Áron bácsi .— ezek azok az angyalkák, akik a szentelni való barkákat, gyűjtik össze. Sosose sajnáld tőlük azt a pár rézpénzt, amit a gazdag kapás­ ad a barkáért. Szegény gyerekek ezek Megdöbbentem. Nem ismertem az anya­gi szegénységet, de ebből a pár szóból iste­nes cselekedetet értettem ki. Szegények. Megkondultak a harangok. Virágvásár nap reggele. Büszke, férfias komorságga’ zúgott a Bertalan-templom nagy harangja, vígan csilingelt bele a csengetyű, melyet bra­vúrosan hármaztatott a gyakorlott diák­ kéz, a jó Jó bácsinak, a harangozónak, mindenkor készséges segítője. Unatkozó lassusággal, har­monikus akkordban búgott az ünnepi han­gulatba a barátok templomának három ha­rangja, melynek köteleit fiatal klerikusok és öreg laikus fráterek húzzák. Látom a jó Jó bácsit, a harangozó!, amint a magaöntötte viaszgyertyákat gon­dosan felgyujtogatja és látom az öreg Zatykó apátot, amint rogyadozó léptekkel döcög, nehéz palástját maga után vonszolva, az oltár elé, hogy elrebegje az isten­áldást a hívek fejére: Dominus vobiscum ! Pax vo­­bicum ! 3. *■ e 9Ф Ф9•© 9 I A legjobb bevásárlási forrás a legújabb hímzett grenadin, creppdeschine, nyersselyem és szövet­blouse különlegességben HECKL OLGA fűző és blous-termében Pécs, Városház­ utca 2. (Geltsch és Graef-ház.) — Telefon­szám 10—23., ahol a legjobb szabású fűző-különlegességek készülnek jutányos árban, mérték után. Ф О 9 9® 9 9& • _____ * ----------- m

Next