Pécsi Napló, 1917. július (26. évfolyam, 145-170. szám)
1917-07-01 / 145. szám
1917. július 1. „Pécsi Napló érdekekért akar küzdeni, minden ilyen terv ellen a katona és munkás tanács mint egy óriási acél ököl sújt le az ideiglenes kormányra. És ez nem eredményezhet mást, mint a jelenlegi kabinet bukását. A többféle felfogás szerint magukat szociáldemokratáknak valló orosz pártárnyalatok közül legjobban erősödik а Воsewski párt, mely nap-nap után nagyobb tekintélyre tesz szert. A legközelebbi választásoknál ez a párt okvetlenül hatalmas túlsúlyra fog jutni mindama körök felett, akik ma az entente számára akarnakkedvezőhangulatot kelteni. Lenin, a rögtöni béke leghevesebb követelője olyan nagy tekintélyre tett szert, hogy őt joggal a jövő Oroszország nagyon nevezetes emberének tekinthetjük. Ha az orosz kormányválság bekövetkezik, az entente-nak számolni kell egy olyan mértékben erősödő békeáramlattal, amely minden háborúra leváló törekvést meg fog nyomorítani. Az új kormány csakis olyan lehet, amely óriási nyomással kikényszeríti a többi szövetségestől is a békét. Egy különbékéről ugyan az orosz beavatott körök szerint szó sem lehet, de a békepropaganda határozottan nagyobb lesz, mint valaha és kell, hogy eredménnyel járjon. Az angol Henderson missziója a háborús kedv növelésére sajátságos eredménnyel végződött. Öt, akit háborús uszitónak küldtek ki, sikerült megnyerni a béke előmozdítására ! Talán éppen ezért élesedett ki a helyzet Oroszország és Angia között. Az orosz forradalmi szocialisták, mint a „Daily Chronicle” írja,az angol és amerikai háborús célok ellen egyenesen szakítással akarnak felelni. Az egész radikális orosz sajtó lesújtó véleményt mond különösen az amerikai háborús tervekről. Gorkij Maxim lapja egyenesen szemtelenségnek nevezi az angolamerikai háborús célok jegyzékét. Ilyen módon a hangulat lassan megérik a békére Oroszországban is, az entente minden erőlködése dacára. s monumentális épülete homlokának sem. Mikor a háború kitört, a térre a katonaság két ideiglenes barakkot emeltetett, mintegy tartalék-férőhelyül a harctérről hazaszállított sebesültek és betegek számára. A kórházak és tartalék-kórházak egykettőre megteltek sebesültekkel, betegekkel és bőven jutott az új barakkokba is. Amikor aztán a hadvezetőség az újvidéki 6. gyalogezred pótzászlóalját Pécsre helyezte, az ezred hőseinek lábadozó betegei számára kellett gondoskodni férőhelyről. így keletkezett elsőnek a sorban Pécsett a 6. gyalogezred lábadozó-telepe. Az Irányi Dániel tér szeméttelepei, építésektől visszamaradt törmelékek halmai lassan kint el-eltüedeztek ; a katonai építészeti osztály egyre másra emelte a barakkokat, mert mindinkább szaporodott a száma azoknak a katonáknak, akik a kórházi ápolásra ugyan nem szorultak, de még mindig nem eléggé egészségesek arra, hogy újra a kombattans "csapatokba legyenek beoszthatók. így, szépen lassan kint emelkedett a barakkok száma, hogy helyet adjon a derék bácskai,most már szinte meggyökeresedett pécsi vitézeknek, akik testi "gondozásra szorulnak, vagy megrokkantak és akiket a lábadozó telepen, helyeznek el mindaddig, amíg sorsukban az illetékes katona-egészségügyi fórumok döntenek. E lapokban megemlékeztünk már a mi háziezredünk , az ötvenkettősök lábadozójáról ; mulasztást követnénk le, ha nem a legnagyobb elismerésed írnánk a hatosokéról. Borkovszky János alezredes, a telep parancsnoka, az ő atyailag érző tapintatosságával, szigorú, de mindig és mindenben pedáns igazságosságával, hogy úgy mondjuk , tündérteleppé változtatta át a lábadozót. Mindenembert, aki oda bekerül, atyai gondozással, emberségesen kezelnek. Adóban tápláló élelmezést, szórakoztató munkát nyer valamennyi, és ha orvosi kezelésre van szüksége. Cholnoky Ferenc dr., e derék népfölkelő orvos önfeláldozó szeretettel áll rendelkezésére mindig, a telep létesítése első napja óta. Hogy a háború fáradalmait, keserveit, nélkülözéseit a lábadozóban elhelyezett legénység elfelejtse.": rendelkezésére állanak a szórakoztató nappali otthon, különféle újságokkal, folyóiratokkal, játékokkal, de rendelkezésre áll több ennél: kielégítése azoknak az óhajtásoknak, amelyek a házi tűzhelytől messze szakadt katona lelkében támadnak. Egyetlen egy gondozottja sincs a telepnek, aki rövidebb hosszabb szabadságidőt ne élvezett volna. Viszontlátási, esküvői, keresztelői, szüreti, aratási és mindent elképzelhető cím alatt engedélyez a mindnyájuk atyai jósággal parancsnokló alezredese szabadságot az ő lábadozóinak, akik közül többen még idegenhez is járnak mezei és egyéb munkára olyan díjazás mellett, melyet a munkára kiadott katonák élelmezésére kell fordítani a munkaadónak. Ami a telep vezetését, adminisztrálását illeti, egy csöppet sem csodálkozunk, hogy azt mindenben mintaszerűnek, emberségesnek ismertük meg. A parancsnok oldala mellett áll Zaudek Dezső beosztott főhadnagy és Márkus Miklós e. c. önk. hadapródjelölt, akik a katonai ügyeket végzik; ott vannak a kitűnő segéderők : Komlós Sándor, aki a nyilvántartást és a folyton, szinte naponkint hullámzó állományt, Varga István őrmester a házi fegyelmet, a szolgálatot vezeti. Külön kell megemlékeznünk a telep gazdászati kezeléséről, melynek élén Gruby Dávid l.o. számvevő altiszt áll, aki vasmarokkal, egészséges közgazdászati és kereskedelmi érzékkel tudja megszerezni a gondozottaknak nemcsak az élelmet, de azt a módot is, hogy amikor országszerte élelmiszerhiányról panaszkodunk, a 6-osok lábadossó telepén minden szabad talpalatnyi földben főzelékfélék, gyökérnövények, — a telepen kívül több, mint 30 méter mázsa termést ígérő burgonyaföld — szolgálják a telepet, melyet a szépérzék és az a szándék, hogy minél otthonosabban érezzék magukat a gondozottak — fasorokkal, gondozott utakkal látott el. Ezeknek a mestere Nagy Sándor, polgári életben Újvidék város derék tájkertésze. A telep minden felszerelését házilag készítették. Íróasztalok, székek, ágyak, egyéb bútornemüek mind otthon készültek, a tiszta ágynemüeket otthon mossák, a ruhanemüekkel nem kell kimenniök rapportra , otthon javítják. Az egészségügyi létesítményei megszégyenítenek sok modern kórházat . Zander-terme, Röntgen-szobája mintaszerűen fölszerelt. Fogászati műterme pedig, mely egész nap népes , párját ritkítja. A legkomplikáltabb fogászati munkákat, nemcsak lelki- A hatosok lábadozó-telepe. Az Irányi Dániel-tér déli részén fölhalmozott szemétdombok, szemétlerakodó helyek a boldog időkben oldalt fogták az akkor még friss épülésü főreáltanodát és nem restéltek szemébe nézni a m. kir. dohánygyár Prolog s m. kir. pécsi honvéd hadapródiskola 1817. évi június hó 28-án megtartott évzáró ünnepélyére. Szavalta: Vémeffi Imre, II. évfolyambeli növendék. Vadvirágos mecsekalji szép városunk népe Légy őszinte szeretettel, szívből üdvözölve! Köszönet, hogy eljöttetek: imé itt a gárda. — Épp oly lelkes, mint elődi, helyét bizton állja. Bemutatjuk ügyességünk, ám elnézést kérünk, Ha véletlen rászolgálna pezsgő, ifjú vérünk. Igyekezünk tudásunkból a legjobbat adni És cserébe jutalomként borostyánt aratni. Négy éve már, hogy utólszor itten egybegyültünk , az esztendő alkonyatán vig ünnepet ültünk. Ám azóta nagyot fordult öreg földünk sorsa, Hogy az Isten nekünk bünül soha fel ne rója ! Három éve, hogy eldördült az a gyilkos fegyver S egymás keblén elvérezett két királyi ember, — A nyomába' vérbe borult az ég is felettünk S poklok ádáz ördöginek céltáblája lettünk. Megrohantak ellenségink északról és délről. Azt hivék, hogy eltipornak, — Magyarország megdől, Szertehull majd nemzetségünk mint az oldott kéve S hontalan lesz Árpád apánk ezer éves népe. ,, Meggondoltam, megfontoltam — tanúm rá az Isten, Békesség volt értem célja, békességért esdtem. Ők akarják a háborút: döntsön hát a fegyver ! Ők támadnak, nem mi kezdjük, átok érle čет ver. Én nemzetem, magyar népem ! légy te most mellettem, Diadalmas győzelemre áldásom segítsen." S ősz királyunk szózatára, mint egyetlen férfi Fegyvert ragadt Árpád vére, — öröm volt azt nézni ! — Megharsantak a trombiták, zászlóerdő rengett, Nótás ajkán harci dallal hadba szállt a nemzet S mintha most is az a nóta, régi nóta szólna Tüzes nyilak alakjában a szivekbe szórva: ,, Mindnyájunknak el kell menni T‘ Ö izenk nékünk, házba^id a, honvéd Щс, Irgnt^egilkol az ősök. Édes anyánk, jó iskolánk, mint a méhkas zsongott. Parancsnoka, tisztikara boldogan búcsúzott . Velük együtt ötvenegyen mentek a harctérre . A zászlósok, honvédségünk fedő reménysége. Szerbiának vad fiai szorongattak délről. Úgy támadtak, mint a villám felhőtelen égből. De a honvéd nem szaladt meg, nagy bátran kiállott , fütyörészve hessegette a szapaclt, gránátot. Nem ásott 6 lövészárkot, a haláltól nem félt, Ősi virtus dagasztotta hős szivét, nagy lelkét. Sok vitézünk dicsőült meg, sokan estek ott el — Eltemettük, megsirattuk őket igaz hittel........ Északon meg a fehér cár százezrei jöttek. Mint a tenger, elsöprendők ezt a drága földet. Am Uzsoknál utjuk állta a bérces szent Kárpát - sziklánál is szilárdabban dicső Apánk, Csermák. Körülötte Csaba népe, a két székely ezred — Magyaroknak nagy Istene ! — a te ősi néped. " Egyik rohan másik után nagy, szünetlen sorban, Muszka hullák sok ezrei hegygyé tornyosultan, Uj rohamra uj erőket hajtanak a kozákok, — A védőknek sziklaélén ott látod Csermákot. Szelíd szeme lángokat szór, éles szava hallik: Fiacskáim ! vagy győzünk, vagy itt halunk egy szálig. Ez a hágó Hazánk kulcsa vele elvesz minden, — Rajta székely hős honvédem ! velünk van az Isten !... Az uzsoki hős vezérnek két golyó is kellett S vezérével olt. pusztuit el a két székely ezred. Hős haláluk áldozata kedves volt az Urnák S a hágótól az oroszok véres fejjel futnak. Odlélegzik a harcvonal, az elfáradt sereg : V rig van mentve Magyarország ! Atyánk, hála neked ! Jöttek-mentek a hónapok, megértük el nyarat, Győzedelmes hadseregünk mind előbbre haladt. És mire a gyümölcsös nyár befordult az őszbe, Elesett a várháromszög Wolhynia gyöngye. Lassacskán a félvilággal vettük fel a harcot : Orosz-olasz-szerb és román, mind ellenünk harcol. Ámde most is az utjukba honvédek állnak, Élő határt alkotva az imádóit Hazának, « S e vasfalon vérözönben törik meg a roham S ezrivel hull az ellen, mely örvesztébe rohan. Hajde dicső győzelmünknek drága volt az ára, Elhullottak legjobbjaink szivünk bánatára. Nap-nap után vettük a hirt, most ez, majd meg másik És ki tudja, kik azok még, kikre mély sir állt . Tizenhárom tiszt és tanár, növendék több száznál. Akiket te, gyilkos halál, oly korán levágtál. De ne örvendj, ne vigyorogj elmúlásnak Réme, Csak halandó hamvuk esett hatalmad kezébe. Fényes lelkük glóriával az Istenhez szállott, Onnan nézik mosolyogva ez őrült világot., Hol keleten és nyugaton, északon meg délen. Vizek alatt, színnek ormán, tengereken, légben Egymást öli, marcangolja a föld kicsi férge, Kit az önzés s hatalomvágy kergetett a vészbe. Szép oszzágok, fényes trónok dőltek már romokba. Vér, pusztulás, könny és keserv fakadta nyomukba ! Öreg szülők, bus özvegyek, kicsi árvák sírnak, Vége-hossza sohase lesz tán fájdalomnak, kínnak ! De mi álljuk, híven álljuk ezt a szörnyű, harcot. Három éve szakadatlan forgatjuk a kardot. Szent Istvánnak ősi trónja. Isten Anyja kertje, Mig mi élünk, nem kerülhet idegen kezekre. Királyhűség, honszerelem .ősi magyar virtus. — Lelkünk legszebb virágai, — illariibb mini mirtus — Acélozzák karjainkat, adnak erőt nekünk. Édes Hazám ! Magyarország ! remélj le is velünk. Dolgozzál és imádkozzál, más gondod ne legyen. — Megvédünk mi, honvédeid, s megsegit az Isten ! Lesz még ünnep e világon, felvirrad a béke S felépül majd it e téren a hősök emléke . Egybegyülünk, leborulunk örök hálát mondva. Hogy Istenünk megsegített egyszers mindenkorra. S a vértanuk templomából égbe szárnyal a dal: ,,Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar." * Téesett. 1017. juniu*. Alfalvi Mándoky Sándor kir. honvéd glorfhgy1 3